Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-10 / 212. szám
Szórakozunk, de hogyan? t A városközpontban, egyku- pacon három zenés szórakozóhely található. Közöttük legnépszerűbb a Garay-presszó, ahol tánczenekar játszik. Kora este... Cigarettafüsttől lábad könnybe a szeme annak, aki belép. A levegőbe ital és ápolatlan- ságból eredő szagok. Erősen ittas alakok dülöngélnek máris az asztalok mellett. A tánczenekar divatos dalt játszik, fülrepesztő hangerővel. Az énekes arcán boldog megelégedés : igyekszik maximális tudását nyújtani. Kevesen méltányolják, mert csak néhány pár táncol. Iszogatnak inkább a vendégek, s elég szorgalmasan. Beszélgetés üti meg a fülemet. A bejárattal szemben az egyik asztalnál, barna hajú lány és fiú ül. Közös motorkirándulásuk emlékét idézik éppen. A motort, amivel „el- repesztettek”, a fiú a főnökétől lopta — kölcsön. Harmadiknak, pár percre, részeg fiatalember áll meg az asztaluknál. Kezével a falat támasztja, fennhéjázón beszél: — Gyerekek, eddig legalább háromszáz forintot elittam. De oda se neki, egyszer élünk! Most ők fizetnek — bök ujjúval a sarok felé, ahol még ketten ülnek. Nem kértek valamit? — kérdezi, de nem vár válaszra. Visszaimbolyog a társaihoz. — így végzem majd én is — jegyzi meg a lány beszélgetőtársa, sajnálatra váró arckifejezéssel és sört tölt a poharakba. Töltögetnek, iszogatnak. Töltögetnek, iszogatnak, valószínűleg záróráig. A lány húszéves lehet, a fiú valamivel több. Milyen emlékeik lesznek a (fiatalságukról? A Garay-étterem egyik asztalánál fekete fiú ül két lánynyal. Előttük kóla és sör. Szavukat alig érteni a zenétől, itt is dobhártyarepesztőén muzsikálnak. Meghitt beszélgetésről szó se lehet, kiabálni kell. Meghitten kiabálni pedig nem lehet. — Mi a véleményetek a zenéről? — Nem mondhatnánk, hogy tetszik, csak azért szaladtunk be, mert van egy kis időnk az autóbusz indulásáig és ez volt a legközelebbi hely. Szívesebben járunk a Gemencbe, ott elég jó a zenekar. Kár, hogy az drága hely. A Kulacsba is elmegyünk néha. Táncolni az ifjúsági vagy a kórházklubba járunk. Nincsen a városban olyan szórakozóhely, ahova szívesen térnénk be. Itt most vacsorázni sem lehet, azt mondják azért, mert három hónapja nincs személyzet. Én erről egészen mást hallottam. Két diáklány: — A Gemenc a legkulturáltabb hely, ott nem lesz rosz- szul az ember a közönségtől, de nem a mi pénztárcánknak találták ki. Esetleg a Kulacs jöhet számításba, olcsó árai miatt. A Korzó Aruház előtti téren áthaladóktól is megkérdezem, hol és hogyan lehet szórakozni Szekszárdon? — A Kispipában. Igaz a zenekar hangos és igen gyönge. — Nekem sem tetszik, de azt mondják ott lehet táncolni. — Én még nem voltam a Pipában, de tudom, hogy a Kulacs zenekara legalább jó hangulatot teremt. Ha pénzem van, azért a Gemencbe megyek inkább. 3 A Gemenc-étteremben halk cigányzene. Még a falat is jobban esik az embernek a zene és az ízléses teríték mellett. Szünetben a prímást kérdezem: mi a véleménye szakemberként a szekszárdi zenés szórakozóhelyekről ? — Szerintem több zenés szórakozóhely van, mint amennyi szükséges. Kevesebb, de a meglévőknél sokkal kulturáltabb helyek kellenének, hogy mindenki igénye szerint szórakoz- hassek. Különben minden megyeszékhelyen működik zenészstúdió, ezek végzik a zenészek továbbképzését. Itt nincs. Lehetne Pécsre járni, de a muzsikusok többsége vidéki, akik idős koruk miatt sem vállalják az utazgatást. Akik jól ismerik a kottát, maguk is megtanulják azt, amit a továbbképzésen kellene elsajátítani. Nem zenész az, akit a többlettudás nem hajt! Mi, a magyar nótán ' kívül népdalokat, operett- és operarészleteket is játszunk. Úgy látom az emberek nem a zene kedvéért jönnek ide, hanem „betévednek”, esetleg vacsoráznak. A Gemencben nem viselkedhetnek úgy, ahogy a többi helyeken. Azt tapasztaltam vendégként másutt, hogy a vendégek nem tudnak viselkedni, talán ez a legnagyobb baj. És kényszerítve sincsenek a kulturált viselkedésre. A zenekarok?«. Lehetnének jobbak. 4 Beszélgetés a Vendéglátó- ipari Vállalat igazgatóhelyettesének szobájában: — Megfelel a valóságnak, hogy a Kispipa zenekara hangos, de a tánczenekarokban a gitár csak erősítővel hallható. Nem szüntethetjük meg a zenekart, mert a Kispipa vendéged igénylik a zenét. Tudjuk, hogy a környékben dolgozó, munkásemberek laknak, de mit csináljunk? Legjobb esetben nyáron megkérjük a vendéglő vezetőségét, vegyék halkabbra az erősítőt Télen a zenekar a teremben játszik, akkor nem zavarja az alvók nyugalmát — mondja. (Erről a ház lakói másként vélekednek, s ezért igen sokszor kérték már a csendrendelet érvényesítését !) — Mi indokolja a Garay téren a három zenés szórakozóhely üzemeltetését? A kevesebb nem lenne tényleg több? — A presszóba járnak táncolni a fiatalok. (! ?) Az étteremben van a vacsoraszolgáltatás. A borozót és a vasúti vendéglőt a jövőben átszervezzük. A zenészeink zöme nyugdíj előtt áll, az utcára nem tehetjük őket, mert valamennyien családos emberek. Arra nincs pénzünk, hogy a fővárosból szerződtessünk zenészt és lakást sem tudunk biztosítani annak, aki mégis eljönne. Egyelőre nem tudunk jobb megoldást5 A zeneiskolában hallottam: — A zenészek zöme B vagy C kategóriás. Csak a Kispipa dobosa és a Kulacs szaxofonosa A kategóriás zenész. Szép számmal játszanak Szekszárd szórakozóhelyein csak regiszteres, azaz működési engedély- lyel rendelkező muzsikusok. Véleményem szerint a kéttagú együttesek helyett kevesebb, de több tagú zenekarokat kellene foglalkoztatni és időközönként énekeseket is. A színvonalon — amit nem tarthatok jónak — mi nem tudunk javítani, mert az OSZK (Országos Szórakoztató Központ) kiközvetíti a munkára jelentkező zenészeket, ha a kötelező alapvizsgájuk megvan és emberi magatartásuk is megfelelőnek minősül. 6 Eddig a vélemények. Belőlük könnyen levonható a végkövetkeztetés. Elsőként mindjárt az, hogy szórakozóhelyeinken minden marad a régiben, vagy csak keveset változik. „Tanuljunk meg viselkedni”, mondják a vendéglátók és zenészek. Ezt én módosítanám, hivatkozva a mindenkori környezet hatására. Ahol kulturáltság sugárzik mindenből, Ott csak az egészen, ordenáré emberek nem viselkednek kulturáltan. Az ordenárék ellen pedig nemcsak szükséges, kötelező is fellépni! VERESS ÉVA Javult a gyermekellátási cikkek kínálata Az OKF ellenőrzésének tapasztalatai Á kereskedelmi ággzat megkülönböztetett figyelmet fordít a népesedéspolitikai kormányhatározatból adódó feladatainak végrehajtására. A vállalatok ezzel kapcsolatos tevékenységét, ezen belül a stabilizált árú gyermekruhá. zati cikkek és az egyéb gyér. mekellátási cikkek értékesítését, külön-külön vizsgálták az utóbbi két évben. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség az idén visszatérően, komplexen ellenőrizte Buda. pesten és tíz megyében az egyes gyermekruházati cikkek árusítási körülményeit, valamint a csecsemő-élelmiszerek és testápolási cikkek értékesítését. A vizsgálat 88 nagy. és kiskereskedelmi vállalat, valamint 58 ÁFÉSZ csaknem 600 üzletét érintette. A vizsgálat megállapította, hogy a központi intézkedések hatására az ipari vállalatok és a kereskedelmi szervezetek együttes munkája tovább javította a gyermekellátási cikkek gyártását, beszerzését és értékesítését, örvendetesen bővült a kínálat, különösen a csecsemőruházat választéka volt egyenletes, kapacitás- problémák miatt azonban időlegesen egyes cikkekből, például a szegett pelenkákból, pólyabetétekből, csecsemőingekből hiány volt. Az is- lokás korú gyermekek ruházkodásában továbbra is főleg a divatos, az életkornak megfelelő, korszerű öltözködés okoz problémát. A farmerprogram ugyan megfelelő alapot adott az igényekhez közelítő kereslet ki. elégítésére, de a kínálat nem folyamatos. Változatlanul nem megfelelő a „duci” méretű pantallók kínálata. A vizsgálat megállapította, hogy a gyermekellátási cikkek árképzése és áralkalmazása megfelel a követelményeknek, az érintett vállalatok csak irány-haszonkulcsot érvényesítettek, s körültekintően jártak el a hatósági ár- intézkedések végrehajtásánál is. Néhány kiskereskedelmi vállalat és szövetkezet az általános gyakorlaton túlmenően különböző akciókkal, idő. szakos árengedményekkel is segíti a gyermekruházati cikkek vásárlási lehetőségeit Beépül a Bakta Ne ijedjünk meg, nem épül be teljes egészében. Az egyik legjellegzetesebb szekszárdi hegyoldal annyira hozzá tartozik a város képéhez, hogy annak körvonalait elrontani a tájtervezés törvényei elleni vétek lenne. Az ember azonban időtlen idők óta nemcsak tudomásul veszi a tájat, hanem alakítja is. A kórház mögött, a Munkácsy utca és a Kilátó út kanyaróból egyelőre még csak a Sárköz-Völgység! Vízitársulás és az Állami Építőipari Vállalat teherautói hajthatnak végig azon az új úton, mely fokozatosan végigvezet majd az egész Baktán. Az út és mély árka egyúttal csapadékvíz-elvezető is. Odébb víztároló épül, a markológépek pedig egy ötszintes házsor helyét teremtik meg. Később és feljebb még két hasonló létesül majd, ilyesformán igaza volt annak a szakállas fiatal ácsnak, aki úgy vélekedett előttünk, hogy „itt tíz évre való biztos munkánk van." Az említett tíz év eíső felére 1000 lakás építését szánják a tervek. Ezekről számolnak be képeink. O. U Ácsok munkában» Foto: K. Z. ii.ii> Uj út vezet a Bakta oldalában, ., n i Ötszintes lakóház építésén dolgozik a toronydaru a dombok alján. Igaza volt! „Pofátlanság ennyi ember előtt kicikizni valakit?* —- A lesújtó közönség-vélemény címzettje Dám László, a Magyar Rádió munkatársa volt. 1 Vasárnap Bonyhádon rendezték meg a megypi amatőr beat-zenekarok vetélkedőjét. Dám László a zsűri: tagjaként értékelte a produkciókat és „kicikizett”, azaz bírált néhány jelenséget. Például azt, hogy az énekesek hogyan énekeltek angolul. Jogos: aki nem tud arabusul... Dám László mindezek után a szép magyar beszéd védelmében szállt szembe azokkal a műsorközlőkkel, akik a luxemburgi rádió műsorközlőinek stílusában jelentették be számaikat. Mint rámutatott, a luxemburgi rádió munkatársai angolul beszélnek. Az angolban a hangsúly a szóvégeken van, a magyarban a szó elején. Nevetséges, egyben ízléstelensége mellett magyartalan dolog angol hangsúlyozással magyarul beszélni! Van még valaki, akitől „tanulhattak” ezek a konferansziék, Bizonyos Cseke László szokott — igaz magyarul, de — így beszélni. Viszont, hogy az ő „magyarsága” mit takar, mindenki előtt köztudott. Azt hiszem, hogy ifjú amatőreink azzal, hogy pódiumhoz jutnak, nézők előtt szerepelnek, felelősséget kell hogy vállaljanak, mert ízlésnevelő — vagy rontó — szerep hárul rájuk. Elvárható tehát, hogy ehhez mérten viselkedjenek8 és tudjanak magyarull ..... . ■— Tamási —
