Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

A tengernagy dilemmája Hétfő esti kommentárunk. Hétfőn Portugáliában ténylegesen is befejezte mű­ködését Vasco Goncalves ötödik ideiglenes kormánya. Miután Pinheiro de Azevedo tengernagy, kijelölt mi­niszterelnök a kormányalakítási tárgyalások elején tart még, átmenetileg Portugáliának nincs kormánya. A helyzet bonyolultságát csak tetézi, hogy az MFA múlt pénteki különös közgyűlésén olyan döntéseket hoztak, amelyek vitathatatlanná tették a legfelsőbb ka­tonai vezetés jobbratolódását. Ha mindehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy a francia főváros előkelő hoteljének, a Sheraton szál­lónak, egyik lakosztályát — álnéven és a megtévesz­tés céljából monokli helyett szemüvegben — egy nem- kívánatos vendég: Spinola extábornok, volt portugál köztársasági elnök bérli, akkor elfogadhatjuk a meg­figyelők jóslatát: sorsdöntő szakaszához érkezett a portugál demokratikus népi forradalom. Az ország ellenforradalmi erői már hetek óta nyílt ellentámadásba mentek át. Bár a kulisszák mögül tulajdonképpen a fasiszta restaurációé kísérlet hívei bujtogatnak, az élvonalban ismét a szocialisták hallat­ják hangjukat. Soares pártja kétségtelen sikerként könyvelheti el, hogy a szárazföldi hadsereg és a légi­erő egyes jobboldali beállítottságú tisztjeire támasz. kodva sikerült félreállítaniok Vasco Goncalves tábor­nokot, a forradalmi folyamat következetes hívét. A tábornok nemcsak a kormány éléről távozott, hanem a vezérkari főnöki tisztséget is kénytelen volt vissza­utasítani. Korábban Azevedo tengernagyról lisszaboni források úgy nyilatkoztak, mint az úgynevezett mérsékeltek egyik képviselőjéről. Ám kormányfői megbízatásával a róla alkotott vélemény máris megváltozott: a szo­cialisták és a jobboldal berkeiben már úgy emlegetik, mint „kommunistabarátof’. Hozzájárult ehhez, hogy haderőneme, a haditengerészet továbbra is híven ki­tart a forradalmi folyamat folytatása mellett, s ezzel szembekerült a szárazföldi hadsereg és a légierő MFA-n belüli képviselőivel. Jellemző, hogy a nyugati sajtó nagy megkönnyebbü­léssel méltatja Goncalves félreállítását. Egyes kom­mentátorok azonban keveslik a „fordulatotA kon­zervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkírója nyíltan kimondja: Portugáliában elérkezett az időpont a jobbratolódásra, miután „a vezető katonák tanács­talanok”. Félő, hogy a külföldi nyomás, a NATO és a Közös Piac szüntelen beavatkozási kísérlete, a szociáldemok. rácíc aknamunkája és nem utolsósorban a portugál jobboldal nyomása következtében Azevedo tengernagy a hatodik ideiglenes kormány megalakításában nyo­masztó kompromisszumokra kényszerül. A jelenlegi zsákutcából pedig nincs más kiút, mint az antifasiszta erők összefogása. Magyar—szovjet áruforgalom (Folytatás az 1. oldalról). ményt kötöttek további ter­melő kapacitások közös épí­téséről a földgázipar, a vas­tartalmú nyersanyagok és ferro-ötvözetek, az azbeszt és cellolóztermelés terén. Az 1976—1980-as évekre az élelmiszeripari és közszükség­leti iparcikkek kölcsönös szál. Irtásának bővítését tervezik, ami mindkét ország fogyasz­tóinál előmozd,tja e termékek iránti szükségletek jobb ki­elégítését. Ezek a döntések megtel­nek azoknak a feladatoknak, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkás­párt, valamint a két ország kormányai tűztek ki mindkét ország dolgozói életszínvona­lának emelésére. A szovjet és a magyar Tél — megerősítve a kölcsönös kereskedelem, a gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működés, a gyártmányszako­sítás és kooperáció bővítésé­re irányuló törekvéseit — mind a már elért megállapo­dások keretében, mind pe­dig az új egyezmények elő­készítése útján, abban álla­podtak meg, hogy a központi tervező szervek a hosszú tá­vú együttműködés kérdései, ben folytatják a konzultációt. Az aláírt jegyzőkönyv alap­jául szolgál az 1976—1980. évi hosszú távú kereskedelmi megállapodás, valamint a mű­szaki együttműködésről és a komplett berendezések szállí­tásáról szóló egyezmények megkötésének. (MTI) * Hétfő délután hazaérkezett a magyar gazdasági küldött­ség Moszkvából, ahol Magyar, ország és a .Szovjetunió 1976 —1980. évi népgazdasági ter­veinek összehangolásáról ír­tak alá jegyzőkönyvet. A de­legációt Huszár István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese vezette. Táviratok MAGYAR PART- ÉS ALLAMI VEZETŐK ÜDVÖZLŐ TAVIRATA A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL TODOR ZSIVKOV elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság államtanácsa elnökének, SZTANKO TODOROV elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság mi­nisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! ^ 1 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma« gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében szívélyes üdvözletünket és elvtársi jókívánságain* kát küldjük önöknek és a testvéri bolgár népnek, a Bolgár Nép- köztársaság nemzeti ünnepe, Bulgária felszabadulásának 31. év­fordulója alkalmából. A bolgár nép a Bolgár Kommunista Párt vezetésével kiemel«' kedő eredményeket ért el a dolgozó nép hatalmának megszilár­dításában, a fejlett szocialista társadalom építésében. I örömünkre szolgál, hogy a magyar és a bolgár nép évszá­zados és a szocialista építőmunkában új tartalmat nyert barátsá­ga, a marxizmus—leninizmus eszméi, a proletár internacionaliz­mus elve alapján állandóan erősödik és mind sokoldalúbbá; gyümölcsözőbbé válik. Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánunk tovább! sikere»’ két önöknek és az egész bolgár népnek hazájuk felvirágoztatásá­ért, a fejlett szocialista társadalom építéséért kifejtett mur kőjükhöz. -vy Kádár János, Losonczi Pót, a Magyar Szocialista Munkáspárt C Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának első titkára, elnöke, Lázár György; ' a Magyar Népköztársaság Wr‘ Minisztertanácsának elnöke.' magyar Államférfiak üdvözlő távirata A KNDK VEZETŐIHEZ KIM IR SZÉN elvtársnak, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, KIM IR elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság köz­igazgatási tanácsa elnökének, ­Kedves Elvtársak! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 27. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa; kormánya és az egész magyar nép nevében forrón köszöntjük önöket és önökön keresztül a Koreai Munkapárt Központi Bizott­ságát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közigazgatási tanácsát és a testvéri koreai népet. A koreai népnek a szocializmus építésében a Koreai Munka­párt vezetésével elért nagyszerű eredményei számottevő hozzá­járulás a szocializmus és a béke erőinek szüntelen növekedéséhez szerte a világon. Meg vagyunk győződve arról, hogy az országaink és népeink hagyományos testvéri barátsága és együttműködése a jövőben tovább erősödik a marxizmus—leninizmus és a proletár interna­cionalizmus elvei alapján, közős ügyünk a szocializmus és 0 béke javára. Kádár János, Losonczi Pál. a Magyar Szocialista Munkáspárt o Magyar Népközt^saság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának » első titkára, _ . elnöke, v.- Lázár György, a Magyar Népköztársaság ;r”' .? Minisztertanácsának elnöke.' Amerika - elnökválasztás előtt MINT KÖZTUDOTT, Ford nyilatkozott: indul az 1976. évi elnökválasztáson. Hogy kik lesznek az ellenfelei? Henry Jackson, washingtoni szenátor volt az első, aki az el­nökválasztási küzdelemben be­jelentette, hogy a demokrata párt elnök jelöltjeként indulni kíván a választásokon. Jackson gyermekkorában a Scoop gúnynevet kapta. („Scoop, a mesterdetektív” egy közked­velt képregénysorozat hőse, aki arról • nevezetes, hogy egy orrhosszal mindig megelőzi ve- télytársait. A Scoop elnevezés egyben célzás Jackson „szépen fejlett” orrára is, amelyet azonban most az elnökválasz­tásra készülődés előtt plaszti­kai műtéttel megrövidíttetett). Jacksont Kissinger ádáz ellen­feleként, a Szovjetunióval való együttműködés aktív el­lenzőiéként ismerik, aki azonban ugyanakkor támadta a kormány vietnami beavatko­zását. a faji egyenlőség hívé­nek szerepében tetszeleg és az­zal dicsekszik, hogy jó kapcso­latai vannak a szakszerveze­tekkel. Jackson előrelátására utal, hogy már a múlt év nya­rán berendezte magának poli­tikai főhadiszállását a képvi­selőház, a Capitol közelében, ahol jelenleg több mint hú­szán foglalatoskodnak jelölése érdekében. És ami az Egyesült Államokban ugyancsak e) nem hanyagolható tényező, hl va­laki elnökké jelölteti magát: Jackson választási kasszájá­ban már eddig 1 millió dollár gyűlt össze! Ezt az összeget ed­dig csupán George Wallace alabamai kormányzó múlta fe­lül, de ő — az ellene elköve­tett merénylet miatt — való­színűleg nem lesz olyan álla­potban, hogy elnökjelöltként vegyen részt a választási küz­delemben. Családi és egyéb okokra hivatkozva Edward Kennedy ugyancsak azt állít­ja, hogy nem lép fel jelöltként. A demokrata párt várható je­löltjeinek listája azonban an­nak ellenére ma még végte­lennek látszik: Hubert Humprhy, Edmund Muskie, Hugh Carey New York-i, Jer­ry Brown kaliforniai, Dan Walter illinoisi, Milton Shapp pennsylvaniai kormányzó, Frank Church idahói, Robert Byrd nyugat-virginiai, John Glenn ohiói szenátor, Terry Sanford volt észak-karolinai kormányzó, Kevin White bos­toni polgármester. A felsorol­tak közül azonban többen csu­pán néhány ezer dollár válasz­tási alappal rendelkeznek, ami aligha lesz elegendő a jelölé­sükre. Esélyesként emlegetik még a milliomos Lloyd Bentsen 53 éves texasi szená­tort. továbbá a fiatalabb évjá- ratúak közül Dale Bumpers 49 éves arkansasi szenátort, Reu- bin Askewet, Florida állam 46 éves kormányzóját, továbbá a 46 éves Fred Harris volt okla- homai szenátort. A demokra­ták azt remélik, hogy a Wa- tergate-ügytől és a gazdasági hanyatlástól kimerült nemzet mindenképpen a demokrata párt ölébe teszi le az ország legfelsőbb tisztségét. A KÖZTÁRSASÁGI PÄRT megosztott. A pártban lévő konzervatívok nem is olyan ré­gen fellázadtak Ford ellen, közülük ötszázan „akciókonfe- renciára” ültek össze Washing­tonban. Készek lettek volna arra, hogy szakítsanak párt­jukkal, ha vezetőjük, Ronald Reagan a különválás mellé állt volna. De Reagan, aki január elejéig Kalifornia kormányzó­ja volt és Goldwater 1964. évi veresége óta a jobboldali köz­társaságpártiak koronázatlan királya, húzódozik egv harma­dik párt megalakításától. Sze­rinte többet ér egy „új és élet- erősebb második párt” értsd: az 6 vezetése alatt álló köz- társasági párt. A konferencia azzal végződött, hogy bizottsá­got állítottak fel, amely meg­vizsgálja, milyen kilátásai len­nének egy harmadik pártnak az 1976. évi elnökválasztáso­kon. Mennyire jelentős a kon­zervatív lázadásnak ez az új jelensége? Egyetlen kommen­tátor sem esett abba a kísér­tésbe, hogy a felkelést jelen­téktelen eseményként intézze el. Számszerűen aligha lehet felmérni, de szembetűnő az országban a 60-es évek társa­dalmi és kulturális mozgásai­ra való konzervatív reagálás. Vonatkozik ez á magzatelhaj- tás törvényesítésére, az iskolás gyerekeknek az egyenlő fehér- és négeroktatás érdekében való autóbuszoztatása, a nők egyenjogúsítására vonatkozó alkotmánymódosítás ellen al­kotott frontokból. A közvéle­mény-kutatások szerint a vá­lasztók 18 százaléka köztársa- ságpárti, 42 százaléka demok­rata párti, 40 százaléka pedig független. Reagan konzerva- tívjai azt remélik, hogy ebből az utóbbi tartalékból, amely­hez szerintük a Watergate­ügy után az amerikai rend­szerben csalódott kételkedők milliói tartoznak, toborozhat­ják híveiket. És mit tesz Ford, a jelenlegi elnök, újraj elöl tetése érdeké­ben? FORD célul tűzte ki, hogy az Egyesült Államok fennállá­sának 200. évfordulóját fel­használva nemzeti egységet hozzon létre. A kongresszus demokrata párti vezetői, így Mike Mansfield a szenátusban, a képviselőházban pedig Al­bert és Tip O’Neill megpró­bálnak együttműködni Ford- dal, de ez ügyben semmiféle pártprogram, szövetségi el­képzelés vagy arra vonatkozó pártfegyelem nem létezik. A demokratákat általában a-i jel­lemzi, hogy bár óriási többség­gel vonultak be januárban a 94. kongresszusba, semmiféle elfogadott orvosságuk nincsen a munkanélküliség, a recesszió megoldására. Gerald Ford. az egykori mi- chigani labdarúgó-játékos tudja, hogy az időzítés döntő fontosságú és az ellenfelet csak lerohanni lehet, mert kü­lönben nincs siker. Ford meg­ígérte, hogy együttműködik a demokratákkal, tanácsukat ki­kéri, konzultál velük, de a fe­lelősséget nem osztja meg ve­lük. Jó taktikusnak bizo­nyult Ford akkor is, amikor Rockefellert vette maga mel­lé alelnöknek. Rockefeller nem csupán tapasztalt poli­tikus, hanem pártatlan tanács­adói hálózat is áll rendelkezé­sére. Úgy tűnik az első alka­lommal: az Egyesült Államok alelnöke többet tesz, mint hogy egyszerűen utazgat az ország­ban, választási beszédeket tart; növeli a választási pénzalapot, véget nem érő ünnepi ebéde­ket fogyaszt és várja a napot, amikor talán felszólítják, hogy legyen az ország elnöke. Ford belpolitikai tanácsának vezető­jévé tette meg Rockefellert és azt várja tőle, hogy segítségé­vel végre megindul a döntőké­pes gazdaságpolitikai gépezet. Persze nincs kizárva az a le­hetőség, hogy Rockefeller egy­szer csak meggondolja magát, s a republikánus párt segítsé­gével ráveszi Fordot, hogy azí 1976. évi elnökválasztáso­kon lépjen vissza az ő javára. Ez persze csak feltételezés.' Ford ismételten kinyilvánítot­ta, hogy az elnöki székért szándékában áll újra harcba szállni. S a mindenkori elnök — az amerikai viszonyok kö­zött — feltétlenül előnyben Van versenytársaival szemben. Ford helyzetében minden azon múlik, milyen eredményeket mutatnak majd a gazdasági helyzettel kapcsolatos statisz­tikai adatok. Amennyiben a gazdasági nehézségeket idő­közben sikerül' leküzdeni, Ge­rald Ford jelenlegi elnök új­bóli jelölése sikerrel kecseg­tet. Ellenkező esetben nyílt a játszma... Hogy milyen mélyek a gaz­dasági nehézségek, amelyeket Fordnak meg kell oldani? A legnagyobb gazdasági veszély: a termelés pangása, sőt visz- szaesése egyes iparágakban. Ennek következtében a mun­kanélküliség ijesztő módon megnőtt és közeledik a nagy világválságok idején tapasz­talt 10 százalékhoz. Ezzel egy­idejűleg nagy gondot okoz az infláció, az áfák növekedése és

Next

/
Thumbnails
Contents