Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

A tengernagy dilemmája

Hétfő esti kommentárunk.

Hétfőn Portugáliában ténylegesen is befejezte működését Vasco Goncalves ötödik ideiglenes kormánya. Miután Pinheiro de Azevedo tengernagy, kijelölt miniszterelnök a kormányalakítási tárgyalások elején tart még, átmenetileg Portugáliának nincs kormánya. A helyzet bonyolultságát csak tetézi, hogy az MFA múlt pénteki különös közgyűlésén olyan döntéseket hoztak, amelyek vitathatatlanná tették a legfelsőbb katonai vezetés jobbratolódását.

Ha mindehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy a francia főváros előkelő hoteljének, a Sheraton szállónak, egyik lakosztályát — álnéven és a megtévesztés céljából monokli helyett szemüvegben — egy nem- kívánatos vendég: Spinola extábornok, volt portugál köztársasági elnök bérli, akkor elfogadhatjuk a megfigyelők jóslatát: sorsdöntő szakaszához érkezett a portugál demokratikus népi forradalom.

Az ország ellenforradalmi erői már hetek óta nyílt ellentámadásba mentek át. Bár a kulisszák mögül tulajdonképpen a fasiszta restaurációé kísérlet hívei bujtogatnak, az élvonalban ismét a szocialisták hallatják hangjukat. Soares pártja kétségtelen sikerként könyvelheti el, hogy a szárazföldi hadsereg és a légierő egyes jobboldali beállítottságú tisztjeire támasz. kodva sikerült félreállítaniok Vasco Goncalves tábornokot, a forradalmi folyamat következetes hívét. A tábornok nemcsak a kormány éléről távozott, hanem a vezérkari főnöki tisztséget is kénytelen volt visszautasítani.

Korábban Azevedo tengernagyról lisszaboni források úgy nyilatkoztak, mint az úgynevezett mérsékeltek egyik képviselőjéről. Ám kormányfői megbízatásával a róla alkotott vélemény máris megváltozott: a szocialisták és a jobboldal berkeiben már úgy emlegetik, mint „kommunistabarátof’. Hozzájárult ehhez, hogy haderőneme, a haditengerészet továbbra is híven kitart a forradalmi folyamat folytatása mellett, s ezzel szembekerült a szárazföldi hadsereg és a légierő MFA-n belüli képviselőivel.

Jellemző, hogy a nyugati sajtó nagy megkönnyebbüléssel méltatja Goncalves félreállítását. Egyes kommentátorok azonban keveslik a „fordulatotA konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkírója nyíltan kimondja: Portugáliában elérkezett az időpont a jobbratolódásra, miután „a vezető katonák tanácstalanok”.

Félő, hogy a külföldi nyomás, a NATO és a Közös

Piac szüntelen beavatkozási kísérlete, a szociáldemok. rácíc aknamunkája és nem utolsósorban a portugál jobboldal nyomása következtében Azevedo tengernagy a hatodik ideiglenes kormány megalakításában nyomasztó kompromisszumokra kényszerül. A jelenlegi zsákutcából pedig nincs más kiút, mint az antifasiszta erők összefogása.

Magyar—szovjet áruforgalom

(Folytatás az 1. oldalról).

ményt kötöttek további termelő kapacitások közös építéséről a földgázipar, a vastartalmú nyersanyagok és ferro-ötvözetek, az azbeszt és cellolóztermelés terén.

Az 1976—1980-as évekre az élelmiszeripari és közszükségleti iparcikkek kölcsönös szál. Irtásának bővítését tervezik, ami mindkét ország fogyasztóinál előmozd,tja e termékek iránti szükségletek jobb kielégítését.

Ezek a döntések megtelnek azoknak a feladatoknak, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a két ország kormányai tűztek ki mindkét ország dolgozói életszínvonalának emelésére.

A szovjet és a magyar Tél — megerősítve a kölcsönös kereskedelem, a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés, a gyártmányszakosítás és kooperáció bővítésére irányuló törekvéseit — mind a már elért megállapodások keretében, mind pedig az új egyezmények előkészítése útján, abban állapodtak meg, hogy a központi tervező szervek a hosszú távú együttműködés kérdései, ben folytatják a konzultációt.

Az aláírt jegyzőkönyv alapjául szolgál az 1976—1980. évi hosszú távú kereskedelmi megállapodás, valamint a műszaki együttműködésről és a komplett berendezések szállításáról szóló egyezmények megkötésének. (MTI)

*

Hétfő délután hazaérkezett a magyar gazdasági küldöttség Moszkvából, ahol Magyar, ország és a .Szovjetunió 1976 —1980. évi népgazdasági terveinek összehangolásáról írtak alá jegyzőkönyvet. A delegációt Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese vezette.

Táviratok

MAGYAR PART- ÉS ALLAMI VEZETŐK ÜDVÖZLŐ TAVIRATA A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL

TODOR ZSIVKOV elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság államtanácsa elnökének,

SZTANKO TODOROV elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa elnökének.

Kedves Elvtársak! ^ 1

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma« gyár Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében szívélyes üdvözletünket és elvtársi jókívánságain* kát küldjük önöknek és a testvéri bolgár népnek, a Bolgár Nép- köztársaság nemzeti ünnepe, Bulgária felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából.

A bolgár nép a Bolgár Kommunista Párt vezetésével kiemel«' kedő eredményeket ért el a dolgozó nép hatalmának megszilárdításában, a fejlett szocialista társadalom építésében. I

örömünkre szolgál, hogy a magyar és a bolgár nép évszázados és a szocialista építőmunkában új tartalmat nyert barátsága, a marxizmus—leninizmus eszméi, a proletár internacionalizmus elve alapján állandóan erősödik és mind sokoldalúbbá; gyümölcsözőbbé válik.

Nemzeti ünnepük alkalmából szívből kívánunk tovább! sikere»’ két önöknek és az egész bolgár népnek hazájuk felvirágoztatásáért, a fejlett szocialista társadalom építéséért kifejtett mur kőjükhöz. -vy

Kádár János, Losonczi Pót,

a Magyar Szocialista Munkáspárt C Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának

első titkára, elnöke,

Lázár György; ' a Magyar Népköztársaság Wr‘ Minisztertanácsának elnöke.'

magyar Államférfiak üdvözlő távirata

A KNDK VEZETŐIHEZ

KIM IR SZÉN elvtársnak, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, KIM IR elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közigazgatási tanácsa elnökének, Kedves Elvtársak!

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 27. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa; kormánya és az egész magyar nép nevében forrón köszöntjük önöket és önökön keresztül a Koreai Munkapárt Központi Bizottságát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közigazgatási tanácsát és a testvéri koreai népet.

A koreai népnek a szocializmus építésében a Koreai Munkapárt vezetésével elért nagyszerű eredményei számottevő hozzájárulás a szocializmus és a béke erőinek szüntelen növekedéséhez szerte a világon.

Meg vagyunk győződve arról, hogy az országaink és népeink hagyományos testvéri barátsága és együttműködése a jövőben tovább erősödik a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján, közős ügyünk a szocializmus és 0 béke javára.

Kádár János, Losonczi Pál.

a Magyar Szocialista Munkáspárt o Magyar Népközt^saság

Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának

» első titkára, _ . elnöke,

v.- Lázár György,

a Magyar Népköztársaság ;r”'

.? Minisztertanácsának elnöke.'

Amerika - elnökválasztás előtt

MINT KÖZTUDOTT, Ford

nyilatkozott: indul az 1976.

évi elnökválasztáson. Hogy kik lesznek az ellenfelei?

Henry Jackson, washingtoni szenátor volt az első, aki az elnökválasztási küzdelemben bejelentette, hogy a demokrata párt elnök jelöltjeként indulni kíván a választásokon. Jackson gyermekkorában a Scoop gúnynevet kapta. („Scoop, a mesterdetektív” egy közkedvelt képregénysorozat hőse, aki arról • nevezetes, hogy egy orrhosszal mindig megelőzi ve- télytársait. A Scoop elnevezés egyben célzás Jackson „szépen fejlett” orrára is, amelyet azonban most az elnökválasztásra készülődés előtt plasztikai műtéttel megrövidíttetett). Jacksont Kissinger ádáz ellenfeleként, a Szovjetunióval való együttműködés aktív ellenzőiéként ismerik, aki azonban ugyanakkor támadta a kormány vietnami beavatkozását. a faji egyenlőség hívének szerepében tetszeleg és azzal dicsekszik, hogy jó kapcsolatai vannak a szakszervezetekkel. Jackson előrelátására utal, hogy már a múlt év nyarán berendezte magának politikai főhadiszállását a képviselőház, a Capitol közelében, ahol jelenleg több mint húszán foglalatoskodnak jelölése érdekében. És ami az Egyesült Államokban ugyancsak e) nem hanyagolható tényező, hl valaki elnökké jelölteti magát: Jackson választási kasszájában már eddig 1 millió dollár gyűlt össze! Ezt az összeget eddig csupán George Wallace

alabamai kormányzó múlta felül, de ő — az ellene elkövetett merénylet miatt — valószínűleg nem lesz olyan állapotban, hogy elnökjelöltként vegyen részt a választási küzdelemben. Családi és egyéb okokra hivatkozva Edward Kennedy ugyancsak azt állítja, hogy nem lép fel jelöltként. A demokrata párt várható jelöltjeinek listája azonban annak ellenére ma még végtelennek látszik: Hubert

Humprhy, Edmund Muskie, Hugh Carey New York-i, Jerry Brown kaliforniai, Dan Walter illinoisi, Milton Shapp pennsylvaniai kormányzó, Frank Church idahói, Robert Byrd nyugat-virginiai, John Glenn ohiói szenátor, Terry Sanford volt észak-karolinai kormányzó, Kevin White bostoni polgármester. A felsoroltak közül azonban többen csupán néhány ezer dollár választási alappal rendelkeznek, ami aligha lesz elegendő a jelölésükre. Esélyesként emlegetik még a milliomos Lloyd Bentsen 53 éves texasi szenátort. továbbá a fiatalabb évjá- ratúak közül Dale Bumpers 49 éves arkansasi szenátort, Reu- bin Askewet, Florida állam 46 éves kormányzóját, továbbá a 46 éves Fred Harris volt okla- homai szenátort. A demokraták azt remélik, hogy a Wa- tergate-ügytől és a gazdasági hanyatlástól kimerült nemzet mindenképpen a demokrata párt ölébe teszi le az ország legfelsőbb tisztségét.

A KÖZTÁRSASÁGI PÄRT megosztott. A pártban lévő

konzervatívok nem is olyan régen fellázadtak Ford ellen, közülük ötszázan „akciókonfe- renciára” ültek össze Washingtonban. Készek lettek volna arra, hogy szakítsanak pártjukkal, ha vezetőjük, Ronald Reagan a különválás mellé állt volna. De Reagan, aki január elejéig Kalifornia kormányzója volt és Goldwater 1964. évi veresége óta a jobboldali köztársaságpártiak koronázatlan királya, húzódozik egv harmadik párt megalakításától. Szerinte többet ér egy „új és élet- erősebb második párt” értsd: az 6 vezetése alatt álló köz- társasági párt. A konferencia azzal végződött, hogy bizottságot állítottak fel, amely megvizsgálja, milyen kilátásai lennének egy harmadik pártnak az 1976. évi elnökválasztásokon.

Mennyire jelentős a konzervatív lázadásnak ez az új jelensége? Egyetlen kommentátor sem esett abba a kísértésbe, hogy a felkelést jelentéktelen eseményként intézze el. Számszerűen aligha lehet felmérni, de szembetűnő az országban a 60-es évek társadalmi és kulturális mozgásaira való konzervatív reagálás. Vonatkozik ez á magzatelhaj- tás törvényesítésére, az iskolás gyerekeknek az egyenlő fehér- és négeroktatás érdekében való autóbuszoztatása, a nők egyenjogúsítására vonatkozó alkotmánymódosítás ellen alkotott frontokból. A közvélemény-kutatások szerint a választók 18 százaléka köztársa- ságpárti, 42 százaléka demokrata párti, 40 százaléka pedig független. Reagan konzerva- tívjai azt remélik, hogy ebből az utóbbi tartalékból, amelyhez szerintük a Watergateügy után az amerikai rendszerben csalódott kételkedők milliói tartoznak, toborozhatják híveiket.

És mit tesz Ford, a jelenlegi elnök, újraj elöl tetése érdekében?

FORD célul tűzte ki, hogy az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulóját felhasználva nemzeti egységet hozzon létre. A kongresszus demokrata párti vezetői, így Mike Mansfield a szenátusban, a képviselőházban pedig Albert és Tip O’Neill megpróbálnak együttműködni Ford- dal, de ez ügyben semmiféle pártprogram, szövetségi elképzelés vagy arra vonatkozó pártfegyelem nem létezik. A demokratákat általában a-i jellemzi, hogy bár óriási többséggel vonultak be januárban a 94. kongresszusba, semmiféle elfogadott orvosságuk nincsen a munkanélküliség, a recesszió megoldására.

Gerald Ford. az egykori mi- chigani labdarúgó-játékos tudja, hogy az időzítés döntő fontosságú és az ellenfelet csak lerohanni lehet, mert különben nincs siker. Ford megígérte, hogy együttműködik a demokratákkal, tanácsukat kikéri, konzultál velük, de a felelősséget nem osztja meg velük. Jó taktikusnak bizonyult Ford akkor is, amikor Rockefellert vette maga mellé alelnöknek. Rockefeller nem csupán tapasztalt politikus, hanem pártatlan tanácsadói hálózat is áll rendelkezésére. Úgy tűnik az első alkalommal: az Egyesült Államok

alelnöke többet tesz, mint hogy egyszerűen utazgat az országban, választási beszédeket tart; növeli a választási pénzalapot, véget nem érő ünnepi ebédeket fogyaszt és várja a napot, amikor talán felszólítják, hogy legyen az ország elnöke. Ford belpolitikai tanácsának vezetőjévé tette meg Rockefellert és azt várja tőle, hogy segítségével végre megindul a döntőképes gazdaságpolitikai gépezet. Persze nincs kizárva az a lehetőség, hogy Rockefeller egyszer csak meggondolja magát, s a republikánus párt segítségével ráveszi Fordot, hogy azí 1976. évi elnökválasztásokon lépjen vissza az ő javára.

Ez persze csak feltételezés.' Ford ismételten kinyilvánította, hogy az elnöki székért szándékában áll újra harcba szállni. S a mindenkori elnök — az amerikai viszonyok között — feltétlenül előnyben Van versenytársaival szemben. Ford helyzetében minden azon múlik, milyen eredményeket mutatnak majd a gazdasági helyzettel kapcsolatos statisztikai adatok. Amennyiben a gazdasági nehézségeket időközben sikerül' leküzdeni, Gerald Ford jelenlegi elnök újbóli jelölése sikerrel kecsegtet. Ellenkező esetben nyílt a játszma...

Hogy milyen mélyek a gazdasági nehézségek, amelyeket Fordnak meg kell oldani? A legnagyobb gazdasági veszély: a termelés pangása, sőt visz- szaesése egyes iparágakban. Ennek következtében a munkanélküliség ijesztő módon megnőtt és közeledik a nagy világválságok idején tapasztalt 10 százalékhoz. Ezzel egyidejűleg nagy gondot okoz az infláció, az áfák növekedése és