Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-28 / 228. szám

Világnézetünk alapjai Meggyőződéssel Cfilf icmoriieHm 0 következő történetet mond- CHf lOlllClUöUm ta e|. Negyedikes nagyfia — nem éppen közlékeny gyerek — egész vasárnap siindör- gött körülötte, míg végre megszólalt: „Apai Mi az, hogy a lét az elsődleges? Meg hogy a tudatról vannak, akik azt mondják: előbb volt, mi meg azt, hogy nem? Tudod, van nálunk ez a világnézetünk alapjai tantárgy. Arabusul. A tanár is azt mondta: tegyük félre a könyvet, majd ő meg­próbál valamit mondani nekünk. Mondott is, de semmit sem értünk belőle. Segítesz, apa?" Az érdeklődés biztató volt, segíteni azonban nem is olycn könnyű. Az apa elkérte a könyvet, böngészte a „leckét", azután megpróbálta lefordítani magyarra. S úgy este tíz óra körül a gyereknek fölcsillant a szeme: »Hát erről van szó?". FffIÍI tételeket, először a felnőttek számára is idegenül Li I Ilii hangzó filozófiai meghatározásokat akarunk-e beleverni a fiatalok fejébe, vagy föltárni előttük a világ összefüggéseit? Nem jó a tankönyv! Rideg a hangvétel, elvont tételekkel találkoznak a fiatalok, olyanokkal, melyek­nek látszólag semmi közük sincs saját életükhöz. Egy tizen­hét éves fiatal számára szinte elidegenítő a könyv stílusa. Nincs benne semmi, ami vonzaná az ifjúságot — jóllehet minden szava igaz —; nincs, ami kedvet ébresztene, ami rákényszerítené őket, hogy megállapításait vessék össze saját környezetükkel, hétköznapjaikkal, eddig szerzett tudá­sukkal, ismereteikkel és a napi politikai élettel. Elgondolkoztató az is, hogy megvannak-e a világ*' nézetünk alapjai továbbításának személyi feltételei? Ki­mondtuk már, hogy a világnézeti nevelés nem azonos a világnézetünk alapjai oktatásával. Eszerint az óvónőktől az általános iskolai tanítókig és tanárokig, a középiskolai ne­velőkig kellene vizsgálnunk az adottság, a felkészültség és az elkötelezettség „mutatóit”. Erre itt aligha van lehetősé­günk. A legjobb tanárnál is előfordul, hogy nincs „világ­nézeti érzékenysége", azaz mondjuk biológiát vagy fizikát tanít, s eszébe nem jut, hogy egy-egy tudományos ismeret közvetítésével a tudományos világnézet magvait hinthetné el. Ennél is rosszabb, amikor a gyermeki lélek érzékeny rezdülésével fölfedezik a fiatalok, hogy a tanár nem mindig azt mondja, amit gondol, ami a meggyőződése, hanem azt, amit „kell”. Gyakran előfordul. CnV hÍ7nmfflC * bevezettünk a középiskolákban UlfcUII JUJ* ■ egy tantárgyat — elsősorban ne­velési szándékkal. Javarészt oktatás lett belőle. Ráadásul nincsenek szaktanárok. Hogyan? Hiszen minden tanár állomvizsgázik az egyetemen, főiskolán marxizmusból! Le­het, hogy ott is csupán „kötelező tantárgynak" tekintik? Az oktató-nevelők kiválasztása mindenesetre változó siker­rel járt. Volt, ahol megfelelő embert küldtek az előkészítő tanfolyamra, volt ahol azt, aki ráért Van, aki bevált, van, aki nem; s olyan is, akiről ez utóbbi még nem derült ki. Ne legyünk türelmetlenek. Kétségtelen azonban, hogy a világnézetünk alapjait meggyőződés nélkül, lélektelenöl oktatva nem lehet eljuttatni az ifjúi értelemhez és érze­lemhez. FmlífPftPItr ric*eg’ sz*nte elidegenítő a tankönyv' LlllIIzCllCilla Hozzáteszem sokszor rideg az átadás, az elfogadtatás szándékától és készségétől, hangulatától is mentes az órák légköre. Van tanári és tanulói előadás és van­nak vitaórák. Ez utóbbiak állnak legközelebb a diákokhoz. Az egyik vidéki iskolában — hadd mondjam el ezt a megragadó példát —az alapvető osztályokról, csoportokról, társadalmi rétegekről volt szó. A gyerekek kérdése már önmagában is kifejezte a légkört, a szenvedélyes tudniakarást. „A tanár úrnak mi volt az édesapja?" „Parasztember volt, később tsz-tag." „Akkor a tanár úr is deklasszálódott? Hiszen most már értelmiség!, nem tartozik egyik alapvető osztályhoz sem." A kérdést meg kellett érteni, s érdemes volt egy órát szánni rá. Harmincöt gyereknek ebben a témában már nem lesznek kétségei. Meggyőződtem róla: szemléltetés' bűvköré­ben élnek. Ha magnetofon és írásvetítő, táblázatok és a diavetítő „műsora" tölti ki az órák nagy részét, akkor mi marad a személyes varázsnak, az élettapasztalat átadásá­nak, a szuggesztiv közlésnek, a véleménycserének? Ebben is meg kellene találni a helyes aranyakat. És gyakran miéit az utolsó órákra marad a világnézetünk alapjai? Végül három — világnézetet oktató-nevelő tanár vé­leményét szeretném átadni. Nálunk élvezetes, jó és meg­győző viták színtere az óra, tehát értik és tudják, hogy mi a szándékunk. Egyikük azt mondta: „Az anyag, a mozgás, a termé­szet, a társadalom legfőbb összefüggéseit kell megértetni — népszerű nyelven, életből vett példákkal. Azonosulnom kell azzal, amit mondok, hiszen ezeken az órákon „léple- ződhet le" legkönnyebben a tanár. És hát szívvel, lendü­lettel és szenvedéllyel kell beszéljek a gyerekekkel.“ A másik így nyilatkozott: „Először fenntartással fogad­ták a tárgyat, azt mondták: .Miért kell elfogadnom a tanár világnézetét?' Nekik van igazuk, csakugyan nem kell el­fogadniuk. Azt akarom, hogy érdekelje őket a téma, s én segítsek nekik faggatni a világot." S a hdrmadik vélemé­nye: „Csak irányítani kell őket és nem oktatni. Egyenlő vitapartnernek kell tekintenem őket. Úgyis az én világ­nézetem fog .tükröződni a gyerekek világnézetének alap­jaiban." Azt hiszem, eljutottunk a lényegig. A cselekvés — mérő­műszer. De ez a politika vállalása is. Botladozunk még, ke­ressük az utat. Nem szabad belefáradnunk. — JÁVORI BÉLA Könyvkiadók, könyvterjesztők Beszélgetés Drucker Tiborral, az egyesülés főtitkárával Budapesten, a Vörösmarty tér 1. szám alatt korszerű üvegpalota ad otthont több könyvkiadónak. A tizedik emeleten szerény tábla: Ma­gyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése. A fő­titkári szobában Drucker Ti­borral beszélgetünk. — Idestova 100 éves múltja van egyesülésünknek, hiszen 1878 augusztusában alakult meg a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete, a későbbi Kiadó és Könyvkereskedelmi Egyesü­let, melyet elődünknek tekin­tünk. 1969-ben alakult újjá a könyvszakma szakmai-társa­dalmi szervezete, ekkor írták alá a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének létrehozásáról szóló szerző­dést. Jogilag gazdasági társu­lás ez, a kiadók ós a terjesztő vállalatok önkéntes társadalmi szervezete, amely az együtt­működés lehetőségeit keresi a tagvállalatok számára. Nem irányító, nem is felügyelő, ha­nem érdekvédelmi szerv és a hatáskörébe tartozó 23 válla­lat kívánságait, igényeit hiva­tott képviselni — mondja, s ezzel mintegy átnyújtja az egyesülés névjegyét A legfontosabb feladatok •* Mai, „terepen" dolgoznakl — Legfontosabb feladataink három fő csoportra oszlanak: 1. A könyvszakma belső problémáinak megoldása érde­kében olyan légkör kialakitá- sára kell törekedni, amely elő- segíti és megkönnyíti a na­gyon felelősségteljes és ered­ményes munkát végző kiadó- és terjesztővállalatok megbe­csülését Sok segítséget nyújt szá­munkra az a megváltozott légkör, mely a művelődéspoli­tikai párthatározatok nyomán kialakult. Nagy öröm: ma már megyei és városi pártbizottsá­gok, tanácsok egész sora vál­lalkozik arra, hogy a műve­lődéspolitikai kérdések vizs­gálatánál külön figyelmet szenteljen a könyvterjesztés ügyének, a könyvterjesztési hálózat helyzetének is. 2. A párt közművelődési ha­tározatának szellemében javí­tani kell a könyvek a töme­gekhez való eljuttatását. Ezt szolgálja piackutató munkánk és propagandatevékenységünk. 3. Végül nagy feladatunk a közművelődési munkában való gyakorlati részvétel. Részt vál­lalunk az Olvasó népért moz­galomban, együttműködve a Hazafias Népfronttal, a KISZ- szal, a szakszervezetekkel, a TIT-tel, az MSZBT-vel. Ez a tevékenységünk már csak azért is elválaszthatatlan a könyvszakma érdekeitől, mert a jövendő olvasóiról gondoskodik: segít a poten­ciális olvasórétegek neve­lésében. Meggyőződésünk: már a jelem könyvkiadója és -terjesztője sem várhatja öl­be tett kezekkel, hogy a vá­sárló betévedjen hozzá, a jö­vőben ez még kevésbé képzel­hető eL . ■s A munkásositály műveltségének fejlesztése •— As MSZMP XI. kongresszusának és Központi Bizottságának művelő­déssel foglalkozó határozatai félre­érthetetlenül kimondják, hogy a közművelődés alapkérdése a munkás­osztály műveltségének« kulturáltságá­nak fejlesztése. Milyen feladatokat ad ez az egyesülésnek? — Ezzel kapcsolatban ki­dolgoztuk azokat a sajátos módszereket, amelyekkel hoz­zájárulhatunk a munkásosz­tály olvasási kultúrájának fej­lesztéséhez. Ennek érdekében piackutató csoportunk szocio­lógiai és közgazdasági jellegű vizsgálatokat végez. Elsősor­ban a Csepel Művekre támasz­kodva és ennek kontrolljaként néhány budapesti és vidéki üzemben a munkásrétegek ol­vasási szokásait tanulmányoz­za. A munkásosztály kulturá­lis szokásainak változását és a változások mozgási irányát, ütemét kívánjuk folyamato­san figyelemmel , kísérni, az üzemek párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőinek tá­mogatásával. Tanulmányozzuk az üzemi könyvterjesztés helyzetét, fej­lesztésének lehetőségét. Külö­nös figyelmet fordítunk a fizi­kai munkások gyermekeinek olvasási szokásaira, a munkás­családok családi könyvtárának szervezésére. Tanulmányozzuk néhány vá­ros és munkáslakótelep könyv­ellátási helyzetét, az új lakó­telepek könyv- és művelődési igényét. Ezeket a vizsgálato­kat komplex módon, a könyv­tárügy és a könyvterjesztés együttes hatásában elemezzük, uJ Mozgalmas időszak élőit Lélegzetvételnyi szünet után is­mét mozgalmas időszak következik a könyvkiadással és -terjesztéssel foglalkozók számára. Rövidesen mű­szaki könyvnapok lesznek, majd a mezőgazdasági könyvek, a politikai könyvek hetei következnek, s mire ezek befejeződnek, már itt a kará­csony, a nagy könywásárlási szezon. Mi az egyesülés szerepe ezekben? — Az ünnepi könyvhét, a téli könyvvásár, a különféle könyvnapok és könyvhetek szervezésében, propagandájá­nak lebonyolításában részt ve­szünk. Mindig keressük azo­kat a korszerű formákat, me­lyekkel hatékonyabbá válhat ajánló tevékenységünk. Bizonyára sokak tetszését nyerte el a tv-reklámfilmek szignálja, a csillagszemű ifjú és a mellé társuló zenei alá­festés. Közkedveltekké váltak a tv könyvreklám-filmjei-. Rö- vidfilmünket már vetítik a mozikban, a Pannónia Film­stúdió alkotása: A magyar könyv köszöntése. Köszönetét mondok ismétel­ten a tv-nek, a rádiónak, a filmszakmának és a sajtónak, közte a megyei és üzemi la­poknak is, mert helyt adtak kérésünknek: fontosságának megfelelő módon nem reklám­nak, hanem mindenekelőtt művelődéspolitikának tekintik a könyvvel való foglalkozást. A tömegkommunikációs le­hetőségeken túl is szeretnénk a könyvet, az olvasást minél szervesebben beágyazni a köz- művelődés egész intézmény- rendszerébe. Az együttműkö­dés igen jó gyakorlata alakult ki az olvasáskultúra hivatott letéteményeseivel, a tanácsi és a szakszervezeti könyvtár- hálózattal. és mind szorosab­bá válik a könyvkiadás és -terjesztés kapcsolata a műve­lődési otthonokkal. Nagyon jónak tartjuk a Tol­na megyei könyvtárral kiala­kult kapcsolatunkat Emléke­zetes számunkra a Szekszár- don megrendezett »Szép könyv” kiállítás sikere és a többi közös rendezvényünk. Az egyesülés kiadványai — Mii,» saját kiadmányaik *an­■afcl ■— Az egyesülés lapjai a pro­paganda szerves részét alkot­ják. A havonta több mint 70 ezer példányban megjelenő Könyvvilág az egyetlen orgá­num hazánkban, amely vala­mennyi könyvre — már meg­jelenése előtt — felhívja a fi­gyelmet A válogatást segíti, a könyv barátainak nyújt tá­mogatást a negyedévenként több mint 20 ezer példányban közreadott Kiadói Tervek c. kiadványunk is. Bibliográfiai osztályunk szak­bibliográfiákat állít össze és rendszeresen kibocsátja az Ál­talános Könyvjegyzéket, vala­mint könyvkiadásunk statiszti­kai mutatóit Az egyesülés negyedéven­ként megjelenő idegen nyelvű tájékoztatója angol, német és francia kiadásban, több mint 10 ezer példányban ad hírt a magyar könyvkiadás külföldet is érdeklő eseményeirőL A Hungarian Book Review, a Bücher aus Ungarn és a Le Livre Hongrois hasznos segí­tője a szerzői jogok külföldre való eladásának. Nemzetközi sikerek Rpmrr­— A hazánk fővárosának, mond­hatnánk kellős közepén lévő szék­házból a szálak — ezek szerint — messzire futnak. Főtitkár elvtársat arra kérem, hogy beszélgetésünk befejezéseként arról szólj’ n, milyen rangja van a magyar könyvnek a betű világpiacán. — Megtisztelő feladata az egyesülésnek, hogy mintegy a magyar könyv követeként, ki­állításokon mutassa be könyv­kiadásunk, könyvművészetünk fejlődését, mai arculatát. A Kulturális Minisztérium Ki­adói Főigazgatósága és a Kul­turális Kapcsolatok Intézete megbízásából az elmúlt évek­ben többek között Berlinben, Párizsban, Bécsben, Zürichben, Genfben, Strassbourgban, 1975- ben Szófiában, Moszkvában, Tallinnban, Helsinkiben állítot­tuk ki könyveinket Különösen örülünk a moszk­vai nemzetközi könyvkiállítá­son elért szép magyar siker­nek. A kiállítás címe: „A könyv a béke és a haladás szolgálatában.” volt Nagy öföm számunkra, hogy a moszkvai Világirodalmi Könyvtárban a felszabadulás 30. évfordulóján mutattuk be a magyar könyvkiadás legszebb termékeit Lehetőségeink szerint^ tehát képviseltetjük magunkat a be­tű világpiacán. Ném rossz pro­pagandája a szocialista magyar kultúrának az, hogy például Párizsban két hétig magyar könyvkiállítás neonfelirata in­vitálta a francia könyvkiadók nemzeti szövetségének székhá­zába a Boulevard Saint Ger­main járókelőit. Ugyanakkor több külföldi kiállítást is fogadunk. — Az őszi-téli könyvszezon előtt — a beszélgetést megkö­szönve — eredményes, mind­annyiunknak sok örömet nyúj-, tó, jó munkát kívánunk. ..*>***"* F. I.

Next

/
Thumbnails
Contents