Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-28 / 228. szám
Ezt hozta a hét a külpolitikában így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Uj kifejezés nyert polgárjogot a hírmagyarázatokban: a politikai enyhülést ki kell egészíteni a katonai enyhüléssel. Ez a katonai enyhülés pedig nem mást jelent, mint a fegyverkezési verseny korlátozását, majd teljes beszüntetését, a leszerelés folyamatát. A fegyverkezési hajsza folytatása ugyanis azt jelenti, hogy a tőkés országok befolyásos katonai-ipari komplexumai továbbra is a feszültség fokozását próbálják előmozdítani; politikai szószólóik — Jackson szenátortól Straüssig — a legszélsőségesebb nézeteket hangoztatják; a lélektani hadviselés keretében hisztériát és bizalmatlanságot szítanak; élesztik a helyi válságok tüzét — végső soron tehát veszélyeztetik a politikai enyhülés eddigi eredményeit. Az elmúlt hét során szinte koncentráltan mutatkozhatott meg, milyen következetes erőfeszítéseket tesznek a szocialista országok a katonai enyhülés érdekében. Az ENSZ. közgyűlés általános vitáiban Gromiko, szovjet külügyminiszter új leszerelési javaslatokat terjesztett elő. A Szovjetunió egyrészt teljes atomcsendet kíván, a kísérleti atomrobbantások általános tilalmát. (Érdemes ennek a témának legfontosabb vonatkozásaira utalni: a légkörben végzett nukleáris hadgyakorlatok hallatlanul veszélyesek, hiszen éppúgy mérgező, radioaktív anyagokat juttatnak az atmoszférába, mintha háborús körülmények között vetnék be azokat.) Másrészt elhangzott az a szovjet indítvány is, hogy vegyék idejében elejét új tömegpusztító fegyverrendszerek kidolgozásának. Ma még nem lehetséges a politikai döntés olyan fegyverek tilalmára, amelyek kidolgozása holnap már technikailag is lehetséges lesz — a szovjet külügyminiszter e szavai különösen nagy visszhangot váltottak ki. Folytatódtak Genfben a SALT-megbeszélések is. A korábbi megállapodások értelmében részleteket ugyan nem közöltek, de tudjuk, hogy a Ford—Gromiko eszmecsere nyomán e tárgyalások fontos szakaszukhoz jutottak. Erre célzott Leonyid Brezsnyev is, amikor Moszkvában találkozott a közös űrrepülés amerikai legénységével. Ha sikerülne rövidesen kidolgozni az új SALT-megállapodást., az jó lehetőséget nyújtana, hogy az aláírásra, még az idén, az Egyesült Államokba látogasson az SZKP főtitkára. A legnehézkesebbnek tűnő leszerélési konferencia is úira- kezdte munkáját. Bécsben pénteken került sor a közép- európai haderőcsökkentésről tárgyaló értekezlet őszi nyitányára. Nyugati jelentések szerint a NATO-orszáeok régi álláspontjukkal tértek vissza a diplomaták asztalához, s ha ez valóban így van, akkor továbbra sem várható előrelépés. A különböző atlanti terveknek — legyen nevük „disz. paritásos” vagy „asszimetri. kus” leszerelés — lényege ugyanaz: az ésszerű egyenlőség helyett a nyugatiak számára szeretnének előnyös helyzetet teremteni. Csakhogy, ami egyszer nem sikerült az erőviszonyok gyakorlatában, az aligha fog sikerülni tárgyalási manőverekkel. Visszatérve még az ENSZ- hez: a világszervezet örvende- tesen fejlődő taglétszámát mutatja, hogy már 141 állam zászlaja leng az UN Plazán, az ENSZ-téren. Az egyetemesség azonban még korántsem teljes, s az amerikai vétó megakadályozta a két vietnami állam felvételét. Vietnam erkölcsi győzelme, hogy a közgyűlés túlnyomó többséggel ismét a Biztonsági Tanács elé utasította a VDX és a DVK tagfelvételét. Amennyiben Washington ismét nemmel szavaz, tovább fokozza saját elszigetelődését. A héten változatlanul a figyelem előterében állott az Ibériai-félsziget mindkét országa. Portugáliában kinevezték az államtitkárokat az új kormányba, a földművelésügyi tárca második embere a kommunista párt tagja lett. Más irányú szervezési munkák is folynak, a legfontosabb esemény, hogy új katonai biztonsági alakulatot hívtak életre. Remélhetőleg mindez a demokratikus vívmányok védelmét biztosítja majd: ennek szükségességére hívta fel a figyelmet kétszázezer vasmunkás figyelmeztető sztrájkja és a baloldali katonák tüntetése is. Costa Gomes, portugál elnök, közben jelentős külföldi útra indul: a Szovjetunióban és Lengyelországban tesz látogatást. Ami az ibériai másikat. Spanyolországot illeti: a terror megdöbbentő hírei érkeznek Hispániából. A szétesőben lévő Franco-rendszer a legdurvább erőszakhoz nyúlt, hogy ídeiB-óráig való túlélését biztosítsa. A világon hatalmas erejű tiltakozó hullám söpör végig, s a haladó erők mellett, még olyan intézmények is kénytelenek voltak inteni Madridot a következményektől, mint a NATO-parlament. vagy a közös piaci kilencek külügyminiszteri értekezlete. S végül, de nem utolsósorban: nemzetközi vonatkozások itthon. A Parlamentben elhangzó kormányprogram, majd a vitában a külügyminiszterünk beszéde megerősítette külpolitikai céljainkat, a szocialista közösség országaival egyeztetett, következetes békepolitikánkat. Az elmúlt napok budapesti vendégkönyvében szereplő bejegyzések is megerősíthetik e törekvésünket. A hatszázmilliós India államfője, a magas szintű szovjet parlamenti küldöttség, a venezuelai törvényhozás elnöke, a szlovén kormányfő, az amerikai, francia és osztrák külügyminisztérium felelős tisztségviselői, szakminiszterek Tunéziától Svédországig tartózkodtak, vagy tartózkodnak hazánkban, jelezve szerteágazó nemzetközi kapcsolatainkat. A szombaton kivégzett öt spanyol antifasiszta portréja: felső sorban balról jobbra: Jose Luis Sanches-Bravo, Ramon Garcia Sanz és Jose Humberto Baena Alonso. Lent: Angel Otaegui és Juan Paredes Monotas. (Telefoto — AP—MTI—KS) Magyar felszólalás a Biztonsági Tanácsban A BT-nek a két vietnami állam felvételéről kezdődött vitájában felszólalt Hollai Imre nagykövet, a Magyar Népköz- társaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetője. A magyar kormány és a magyar nép — jelentette ki — erőteljesen támogatja és sürgeti a VDK és a Dél-vietnami Köztársaság felvételét az ENSZ-be. Üdvözöljük azt a tényt, hogy a közgyűlés 30. ülésszakának túlnyomó többséggel — egyetlen ellenszavazat nélkül — elfogadott határozata eredményeként a Biztonsági Tanács ismét összeült, hogy felülvizsgálja a két ország tagfelvételének ügyét. A Magyar Népköztársaság büszke arra, hogy e határozat társszerzői között lehetett. Azzal a várakozással tekintünk a BT határozata elé — mondta Hollai Imre —, hogy meggyőződésünk: a történelmet és a haladást nem lehet megállítani, az igazság mindig felülkerekedik és ez visszatükröződik a világszervezetben is. őszintén reméljük, hogy a BT tagjai a két vietnami állam felvételének ügyéről nagy felelősségük teljes tudatában fognak döntpni, Ámít tőle kaptunk és tanultunk, itt marad bennünk Eltemelték Pranlner József nyugalmazott államtitkárt Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke búcsúzik Pranlner Józseftől. Szombaton délután két órakor — kívánsága szerint — Szekszárdon, az újvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra Prantner József nyugalmazott államtitkárt, a megyeszékhely és a megye sokak által, tisztelt és szeretett szülöttét. A búcsúztatást megelőzően munkásőrök és ifjúgárdisták sorfala között haladtak el azok a közvetlen hozzátartozók. harcostársak, elvtársak és barátok, akik le akarták róni kegyeletüket a koporsónál. Fél kettőtől, tízperces váltásokban a megye párt- és állami vezetői álltak díszőrséget. A díszőrség tagjai között ott volt K. Papp József, az MSZMP KB Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Mó- na Gyula az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke, Horváth József és Somi Benjamin, a megyei pártbizottság titkárai, Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára és az Állami Egyházügyi Hivatal számos vezető munkatársa. A kihelyezett ravatalnál elsőként Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke búcsúzott az elhunyttól. Ezután az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága nevében Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke mondott gyászbeszédet. — A halálhír mindig megdöbbentő, az örökre szóló búcsúzás mindig fájdalmas. De különösen nehéz az elválás az olyan embertől, akinek élete, munkássága az általános emberi teljesítményt többszörösen meghaladta — mondotta bevezető szavaiban, majd így folytatta — A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága, a Tolna megyei Tanács, a harcostársak, rokonok, ismerősök állnak megrendült szívvel a koporsó előtt. Prantner József, a kőműves, az egyszerű ember, a kommunista agitátor, a forradalmár, a pártfunkcionárius, a magas beosztású állami köz- tisztviselő, az ember, nincs többé. Ez a döbbenet hozott ide bennünket, hogy lerójuk kegyeletünket, hogy együtt emlékezzünk felejthetetlen elvtársunkra, a párt nagyszerű katonájára, a fáradhatatlanul harcoló emberre, hűséges férjre, a melegszívű barátra és rokonra. A négygyermekes szekszárdi kisparaszti család sarja már 19 évesen eljegyezte magát a munkásmozgalommal. 1930-tól volt részese a szekszárdi, illegális kommunista szervezkedésnek. Tudta, hogy mit jelent Horthy-Magyarországon kommunistának lenni; egyet jelent a börtönbüntetéssel, még a halállal is. Vállalta. Hajdanában kőművesinasként házak építésére készült, de osztályos tudata egy új társadalomnak tette mesterfokú építőjévé 1945 után. Prantner József példamutató életútjának felidézését követően Szabópál Antal az eltávozó nevében vett búcsút Prantner Józsefnétől, aki az elhunytnak 40 évig volt hűséges párja, harcostársa. Szóltak a búcsú szavai a gyerekekhez, unokákhoz, rokonokhoz, jóbarátokhoz, ismerősökhöz, utoljára pedig az elvtársakhoz, volt munkatársakhoz. A búcsúztatók elhangzását követően indult meg a menet a művelődési központ pedagóguskórusának gyászdalától kísérve a családi kriptához. Legelöl két ifjúgárdista haladt Prantner József fejfájával és vörös bársonypárnára helyezett kitüntetéseivel. Ekkorra már több ezer ember sorakozott fel az újvárosi temető családi kriptához vezető útja mellett és a sírok között. A családi nyugvóhelynél a koporsót és a gyászolókat a művelődési központ fúvószenekara fogadta a munkás-gyászinduló- val. A sírnál, Solymár Magdolna József Attila A Dunánál című versét mondta el, mint az elhunytnak szánt utolsó ajándékot. Ez utolsó napjaiban is egyik legkedvesebb olvasmánya volt Prantner Józsefnek. A koporsót az Intemacioná- lé hangiai mellett munkásőrök helyezték a kriptába, majd megindult a résztvétnyilvání-' tók tömege. Koszorúk, virágcsokrok lepték el a sírt, szerénységükkel vagy szalagfelirataikkal azt mondva el, hogy alatta egy számunkra különösen becsült és szeretett ember alussza örök álmát, ,