Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-25 / 225. szám
Nagyüzem a cukorgyárakban Megszólal a gyár, Reflektorfényben (3.) Folyamatosan érkezik a termés Kedvez az időjárás, országszerte jó ütemben halad a cukorrépa-betakarítás. A földeken folyamatos a munka, nincs fennakadás a szállításnál sem. A cukorgyárakban is zavartalan az átvétel, miután új, nagy teljesítményű rakodóberendezésekkel bővítették a gépparkot. A helyzet annyira kedvező, hogy a termelőktől az ipar azt kérte: a szállítmányokat a tervezettnek megfelelő ütemben küldjék a gyárakba, mert a nagy meleg miatt a kiszedett, de fel nem dolgozott cukorrépa gyorsan elromlik és ez kiesést jelentene. A cukorrépát 123 ezer hektárról takarítják be a gazdaságok. Idén 1040 mezőgazda- sági üzem foglalkozik cukor- termeléssel. Elmélyült a koncentráció, amennyiben a tavalyi 85 helyett idén 124 hektárnyi termőterület jut átlagosan egy-egy gazdaságra. Növelte a termelési kedvet, hogy a kereskedelem megfelelő gépkínálatot biztosított: az Agrotröszt raktáraiban géptartalékok is vannak. A hazai gyártmányú cukorrépa-betaka- rító gépekből minden igényt kielégítenek és a jól bevált szovjet KSZ—6-os önjáró cu- korrépa-betakarító gépekből is 50 áll a termelők rendelkezésére. A gépek nagy része már gazdára talált és a földeken dolgozik. A felszáradt utakon meggyorsult a szállítás. A MÁV és a Volán Tröszt szállítmányok * menetrendszerűen érkeznek az átvevőközpontokba és a gyárakba. A cukorrépa-betakarítás főszezonjában a vasút naponta 24—26 ezer tonnányi cukorgyári alapanyagot szállít majd. A Volán Tröszt összesen 2,4 millió tonnányi cukorrépa fuvarozására vállalkozott, a termés egy részét közvetlenül a szántóföldről továbbítják az üzemekbe. (MTI) Viszi az idő a ködőt, tisztán meglátni csúcsainkat...'4 (József Attila: Szocialisták) — Hogyan vélekednek az üzem dolgozói a helyi párt- szervezet tagjairól? Mielőtt válaszolna, igazít egyet sötétkeretes szemüvegén. Komolyság a szemében, komolyság a hangjában. Nem a funkciójában felvett póz ez. hanem az egész emberre jellemző okos meggondoltság. Balázs Mátyás a Bonyhádi Zománcgyár párttitkára csak ez év januárjában került az' üzemi pártszervezet élére. Nehéz örökséget vett át, sok teendője volt és van még, hogy „olajozottan fusson a kocsi a sínen”. — A párttagok, függetlenül a beosztástól, — mindenütt, de egy üzemi kollektívában különösképpen — reflektorfényben vannak. Sok minden változott az elmúlt időben. És nemcsak az anyagiakban és az életkörülményekben. Szerencsére nem kizárólag abban mérhető le a változás, hogy a dolgozók egy része saját kocsiján jár be a munkahelyre. Gyökeresen változott a szemlélet is. Ez nem azt jelenti, hogy ennek ellentmondó jelenségekkel nem találkozhatunk. Van ilyen is, de hogy ezek kivételek, éppen az bizonyítja, hogy rögtön mindenkinek szemetszúrnak. Itt az üzemben is mindenki tisztában vän már vele, hogy a piros könyv nem kivételes bánásmódot, hanem kivételes, példamutató helytállást követek Egy gyárban, vagy egy üzemben minden párttag, külön megbízatás nélkül is, fontos társadalmi funkciót tölt be — kell betöltenie. Például sokat foglalkozunk azzal a kérdéssel: mit tehet a pártszervezet az üzemi demokrácia kiszélesítéséért? Az üzemben a gépek mellett dolgozó párttag a munkahelyi légkör érzékelésére szolgáló legfontosabb „műszer”. Az kevés, ha csak érzékeli és felfogja az emberek jelzéseit, ész. revételeit. Mindennapi munkája mellett valóságos adó-vevő- ként kell működnie a legközvetlenebb információs csatornaként, amely a munkást és a vezetőt összeköti. A munkás hétköznapok során számtalanszor előadódik, hogy egy belső gazdasági intézkedést kell az emberekkel megértetni. Az 1974. decemberi és az 1975. júliusi KB-határo- zat óta sok mindenen változtattunk és fogunk is változtatni. A gazdaságosabb termelés érdekében folyamatossá kell tenni még a gyártást a zsírtala- nítóban, a savazóban. Ugyancsak komoly feladat az állandó, helyes normakarbantartás. És e teendők során fontos szerep vár az üzemi párttagokra. Mert tegyük fel, hogy odaáll az igazgató vagy a főmérnök és türelmesen magyaráz, előfordul, hogy erre valaki azt mondja: „elmondani könnyű”. De ha például Somogyi Lajos hegesztő, párttag mondja azt, hogy gyerekek nincs mese, ezt így kell csinálni — és nemcsak mondja — akkor lényegesen könnyebb megtalálni a közös nevezőt. Ez a fenti — most csak pusztán elméleti — példa a valóság állandó mindennapi gyakorlatává válik, akkor végképp érthető lesz mindenki előtt, hogy az üzemi pártszervezet nem a kivételezettek „jutalomklubja”. A Bonyhádi Zománcgyárban minden tizedik ember párttag. Összehangolt, szervezett, jó munkával a közösség egészére meghatározó erő ez. Az okosan végzett politikai munka valóságos kötőanyag az üzemi demokrácia egész felépítményében. És ahol az üzemi demokrácia nemcsak formális váz, hanem tartalommal töltött valóság, ott igazán jó irányban halad a vállalat szekere. Megrakodva gazdaságos, nyereséges termeléssel és elégedett munkáskollektívával. Hát tulajdonképpen „csak” ehhez várnak segítséget az emberek minden egyes párttagtól — fejezi be a választ Balázs Mátyás párttitkár. Valódi munkás ars poetica. * Beszélgettem egy sajtóiéval. Energikus kézmozdulatokkal mesélte el, hogy: — A fenének készítünk például fület a lábasra 100 milliméteres lemezből, ha a 40 milliméteres lemez is kiadná. Tiszta pazarlás — de már szóltunk is érte. Nem tudja az ilyent szó nélkül elviselni az ember... Szerencsére. Hisz itt mindenki a sajátját, az övét félti. S, ahogy végigsétáltam az üzemen, a dörgő, sistergő — a hozzá nem értőt ijesztgető — gépek között, láthattam, hogy van mit óvni, van miért dolgozni. A jelen formálódik, a jövő készül itt, a duhogó prések alatt. (Folytatjuk.) GYŐRI VARGA GYÖRGY Lakossági szolgáltatás a Tolnai GÉM-ben Heg lehet-e hajlítani egy képzeletbeli csövet? Oktober T5 Nyitás az őszi BNV-n Nagy a forgalom, a zsúfoltság a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont területén, hiszen gyors helycserével kell felváltani a néhány nappal ezelőtt zárult Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár,’ valamint az Agromas- expo anyagát a három hét múlva, október 15-én megnyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásár látnivalóival. A fogyasztási cikkek nagy nemzetközi kínálatát bemutató második szakosított őszi BNV- re a hazaiakkal együtt eddig csaknem ezer kiállító jelentkezett 24 országból és Hongkong-! bóL A múlt évi premier tapasz^ talataj alapján a vásár rended zői ezúttal nagyobb gondot fordítottak arra, hogy a szakosítás szerinti árucsoportok bemutatóját ne zavarják meg oda nem illő, más témakörhöz tartozó termékek. Rugalmasan alkalmazkodtak azonban a fejlődő országok lehetőségeihez, s ezért létrehozzák a nemzetek csarnokát, amelyben kollektív kiállítóként mutathatják be kínálatukat a fejlődő országok. A távlati fejlesztési tervek szerint a pavilonok megtekintését függetlenítik majd az időjárástól, mert fedett összekötő folyosókat építenek az épületekhez. Az idén azonban még számolni kell az időjárás nehézségeivel, ezért felkészültek arra is, hogy szükség esetén olajfűtésű hőlégfúvókkal melegítsék a pavilonokat, s megfelelő elektromos csatlakozókkal látták el a kiállítók irodáit, tárgyalóhelyiségeit is, A kiállítási terület mintegy egyharmadán a külföldi, kétharmadán a hazai vállalatok, cégek, szövetkezetek mutatják be termékeiket. A szocialista országok bemutatói foglalják el a külföldi kiállítási területnek mintegy 60 százalékát. * A kilenc napon át nyitva tartó vásár első felében, október 15-től 19-ig teljesen a nagyközönségé, október 20-tól a zárásig kerül sor a szakmai napokra, amikor délelőtt 10 órától délután 2 óráig csak a szakemberek tekinthetik meg & vásárt. Teljesítették a vállalást Ismét kimagasló termelési eredményről adhatunk számot: a GÉM ipari szövetkezet kollektívája teljesítette negyedik ötéves tervének egy részét, a lakossági szolgáltatást. A szövetkezetben kiemelt módon foglalkoznak a lakossági igények teljesítésével. Számos részlegük kiváló iparosai ismertek 30—40 kilométeres körzetben, ugyanis a Duna- szentgyörgy—Báta—N agydo- rog háromszög tekinthető a szövetkezet szolgáltatási területének. A községben nemcsak elektroakusztikai berendezéseket, hanem minden háztartási gépet megjavítanak. A szövetkezet rendszeresen túrajáratokat indít az említett háromszögbe és a községekben lévő gyűjtőhelyeiről viszi el a hibás készüléket, viszik vissza egy hét múlva kijavítva. A negyedik ötéves tervben a szövetkezet 8,5 millió forint értékű lakossági szolgáltatási munka elvégzését tervezte. Amikor a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny kez1975. szeptember 25. dődött, arra vállalkoztak a dolgozók, hogy tervükön felül egymillió forint értékű szolgáltatási munkát még elvégeznek. Szeptember 23-án teljesítették a vállalást Természetesen a szocialista munkaverseny, e vállalás teljesítése után is, folyik. Amikor a dolgozók megtudták az értékelésből, hogy teljesítették negyedik ötéves tervüket és a plusz egymillió forintot, azt ígérték, hogy év végéig még hatszázezer forint értékű szolgáltatást végeznek. Természetesen ez vonatkozik az autójavító, az elektroakusztikai, a háztartási gépek és egyéb javító-szolgáltatás területen dolgozó szerelőkre is. Ugyanis a vállalás teljesítésével további jó előkészületekre nyílik lehetőség a következő tervidőszak, ra, jelesen: már most kezdik felmérni, hogy a lakossági szolgáltatás további javítása érdekében milyen új területen keli az embereket továbbképezni — például színes tv, hűtőkamra stb. —, hogy a növekvő igényeknek, mint eddig is, a szövetkezet szolgáltató részlege megfeleljen.-PJSzakmunkásképzés és üzemi valósig A termelésben ma is a legfontosabb tényező — az ember. Döntő tehát minden gazdasági egység számára a minél képzettebb szakemberek részvétele a termelésben. Ez nem mond ellent annak a helyes törekvésnek, amely a műszaki színvonal állandó emelését tűzi ki célul, mert a gépesítés, a technológiák gyors fejlődése egyre képzettebb szakembereket követel. Ennek kapcsán érdemes megvizsgálni azt a kérdést, hogy vajon szakmunkásképzésünk gyakorlata, az oktatás és < annak feltételei mennyire közelítik meg a termelés hétköznapi valóságát. A szekszárdi 505. sz. szakmunkásképző intézetből kikerülő ifjú szakemberek között a legnagyobb kereslet a forgácsoló és hegesztő szakmunkások felé irányul. Vajon milyen adottságokkal rendelkezik ezek képzésében az intézet? Nem előzi-e meg az üzemi valóság az oktatás gyakorlatát, vagy esetleg fordítva? íme néhány szám és adat a tényszerű bizonyítás érdekében: A tanműhelyben 30 új esztergapad, a hegesztőműhelyben a legmodernebb transzformátorok, távvezérlésű villamos edzőkemence (a megyében sok iparvállalat megirigyelné). A kéziszerszám-ellátottság is megfelelő. Tulajdonképpen egy jó műszaki színvonalú kisüzemben tanulnak a jövő szakmunkásai. A gépek, szerszámok állapota és színvonala tökéletesen kielégíti az oktatás normái által előírt kívánalmakat. És vajon mi a helyzet az üzemben a gyári gyakorlatok, vagy éppen a munkavégzés során? Az elmúlt évek gyakorlata azt bizonyítja, hogy nem éri meglepetés a végzősöket kint a termelésben. S hogy miért? Általában megyénk üzemei hasonló feltételeket kínálnak — ha a műszaki színvonalat vizsgáljuk —, mint amit az intézet nyújtott a tanulóknak. Ez jó dolog. Hasonlóképpen az is, hogy az oktatás szándékosan nem történik félautomata gépeken, mert ez bizonyos szakmák manuális ismeretének rovására menne. És egy ügyes kezű „drehus” napok alatt úgy is belejön bármilyen félautomata kezelésébe, de fordítva már nehezebb lenne... Jó az is, hogy ipari üzemeink műszaki fejlődése nem haladta túl a szakmunkásképző intézet lehetőségeit. Persze megfogalmazhatjuk úgy is, hogy a szakmunkásképző intézet lépést tudott tartani az ipari fejlődéssel — amennyire összehasonlítást lehet tenni egy oktatási intézmény és egy termelőüzem között. De persze korántsem egyértelműen rózsaszín a helyzet. Ha feltesszük a kérdést egy ipari munkásnak, hogy mit átkoz legtöbbször az üzemben, a válasz az, hogy az anyaghiányt. És ez az áldásosnak nem mondható állapot sajnos a szakmunkásképző intézetet is sújtja. Hisz meglehetősen nehéz dolog például egy csőhaj- lítást — cső híján — pusztán elméletben megtanítani. Nincs az oktatáshoz cső. Nem hiszem, hogy a „mindennapi élet” ily korai megismerése — sőt „szoktatása” — a szakmunkásképzés előnyére válna. Egy másfajta szoktatás viszont egyértelműen dicséretes. Az intézet tanműhelyében folyó szakszerű munkaszervezés, munka- és technológiai fegyelem, valamint a műszaki fel- készültség sok termelőüzem számára is például szolgálhat. Az innen kikerülő ifjú szakmunkás már ezt igényli majd jövendő munkahelyén is. És remélhetőleg egyre több lesz az ilyen ,-,követelőző ifjú munkás” gyárainkban és üzemeinkben, — ........................;------i
