Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
PAKOLITZ ISTVAltt SZEZONVÉQI Maradék-nyári borfoltos abrosz Ne Tiszáid magad és ne fogadkozz Ha ki belföldi nem illik ahhoz Peng a forintod ne verd fogadhoz Ugrik a pincér amit kérsz azt hoz Szóval is jól tart hogy ne unatkozz „Hosszi az asztal széles az abrosz” Badacsony felől poroszkál BacchoS ŐS Miatyánk-habzsoló Rézi. Kezében égett a munka. Immár a szikrázó, égi dűlőút széléről nézi sürgésünk. — Ha meg nem unta. Új könyvek Ga-Io'ktiloa 13. Gciarrcbosi: Lepfloeldrály. Az ingatlannyilvántartás szabályai. Karinthy: Görbe tükör. •Kis gyermekek nagy nveseJcöayve. Knight: Légy hű magadhoz. Shakespeare: A vihar. Uj fi'IrnJexiikan II. kötet L—Z. Bodó: Barlang a szigeten. (Del- fm). •Fa-Hada: Rice-bóca hová lettél? FiMa: Régen volt, hogy is vo-lt. Töriénelimi olvasókönyv 5. osztályosoknak. Kargíaov: Rodcsenko. Mann Th.: Buddenbrook ház. Sándor: A filozófia fejlődéstör- vényei. H. Takács M.* A manierizmus mesterei. Zelle Z.: Mese o kiscsiícáráí és sok más barátunknál. Hédervári: A jáva-i tekercsek. Elbeszélés egy régi indonéz legenda nyomán. Sásd-1: Élt négy boldog évet. Tolna neve Thomas Mann Doktor Faustusában r rténelmi és földrajzi tájegységek neve vagy valami fontos esemény vagy jelentős alkotás, helyi termék révén jut világhírre (pl. Mohács, Tokaj). Szülőföldünknek, Tolnának eddig tudtommal még senki sem találta nyomát Shakespeare vagy Goethe írói műveiben. Annál meglepőbb, hogy a 20. század legnagyobb német írójának, Thomas Mann-nak legnagyobb munkájában, a Dók. tor Faustusban, az egyik hősnek, Madame de Tolna a neve. Az utolsó negyedszázadban a világ minden nagy nyelvén és magyarul is többször megjelent már a sok fi. lozófiával, történelemmel, művészettel át- meg átszőtt regény, de nem vetődött fel a kérdés, hogy került a nagy német regényíró tollára Tolna neve. Idei zürichi látogatásom és kutatásom a zürichi Thomas Mann-Archívumban úgy érzem, megadta a rejtély kulcsát. Amikor a regény megjelent, pesti körökben elterjedt, hogy főhősét Bartók Béláról mintázta az író. A regény azonban éppen egy ellenkező természetű nemzet, ellentétes jellemű főhősét ábrázolja, aki az utóbbi négy évszázad né. met történelmi személyiségeiből van összegyúrva, Luthertől Nietzschéig és követőiig. Mann egyébként egy magyar kérdezőnek röviden és kereken ' kijelentette, hogy szó sincs itt Bartókról. A regény végéhez nyilatkozatot is fűzött, hogy a jeles osztrák modern zeneszerző, a dodekafónia ki. ötlőjének, Schönbergnek elméletét használta föl részben. V in azért magyar vonatkozás a regényben. Adrián Leverkühn, a főhős csak úgy kezd érvényesülni, hogy egy rangrejtve maradt tisztelője rábeszéli a modem bécsi zenei folyóirat, a Der Anbruch Fehér Dezső nevű magyar munkatársát, hogy ismertesse őt, mint az új muzsika követőjét: „...nem ő maga fedezte fel ezt a semmihez sem hasonlíthatóan új, megkapó és érdekes művészegyéniséget, nem saját belső ösztöne vezette hozzá, hanem ... a tanulmány, amelyben ... líra és elemzés keveredett, homályos, fátyolos körvonalakban ugyan, de felvázolta egy érzékeny, nagy tudású és felismeréseiért tevékenyen küzdő asszony alakját, aki a cikkíró közvetlen ihletője volt* ... Elmondom” — írja az író róla — „mit tudok erről a kivételes lényről. Dúsgazdag özvegyasszony volt ...a férj gyermektelen özvegyére egy palotát hagyott Budapesten, óriási földbirtokot a fővárostól néhány órányira délre, Székes- fehérvár közelében, a Duna és a Balaton között, s ráadásul kastélynak is beillő villát az említett tó partján. Az uradalom óriási búzatáblákon'kívül kiterjedt cukorrépaföldekből állt, melyeknek termését ott a birtokon, saját cukorgyárukban, finomítójukban dolgozták fel"; az ódon családi kastélyt a tizennyolcadik században gyönyörűen renoválták. Az özvegy tulajdonosnő azonban sem városi palotáját, sem vidéki kastélyát, sem balatoni villáját nem lakta soha hosszabb ideig. Többnyire, sőt majdnem állandóan úton volt ...Madame de Tolna ugyanis meghívta volt Adriant kastélyai bármelyikébe; menjen el, s töltsön ott tetszése szerinti időt — persze csak olyankor, ha a tulajdonosnő nincs otthon... A feltétel, hogy ez a hölgy távollétében történjék, teljesült. Rudi Schwerdtfeger társaságában utazott le tehát Adrián a Tolna-birtokra; úgy fogadták, mintha az uradalom külföldről hazaérkező gazdája és paran- csolója volna. Tizenkét napot töltött a kastély tizennyolcadik századbeli termeiben, szobáiban, előkelő pompájában, ki* kocsizott a kisebb fejedelem, ség nagyságú birtokon a Balaton kies partjaira, élvezte a részben török cselédség alázatos gondoskodását, az ötnyelvű könyvtárat, a zeneterem két remek hangversenyzongoráját, a háziorgonát és minden egyéb fényűzést. Utóbb beszámolt róla, hogy a kastélyhoz tartozó falut elképesztő szegénységben, valósággal archaikus forradalom előtti nyomor állapotában lelték. Vezetőjük, a jószágigazgató, maga mondta nekik szánakozó fejcsóválással, mint tudnivaló kuriózumot, hogy a lakosság csak évente egyszer, karácsonykor eszik húst, és még faggyúgyertyája sincs, amivel világítson, hanem a szó szoros értelmében a tyúkokkal fekszik. Megszokás és tudatlanság valószínűleg érzéketlenné tette az embereket e szégyenletes állapotok, például a falusi utca leírhatatlan mocskossága, a nyomorúságos viskók s mindennemű higiénia hiánya iránt; mindezeken változtatni valószínűleg forradalmi cselekedet lett volna, amire egyes ember — még kevésbé egy nő — nem lett volna képes. De feltehető, hogy a falu nyomora is közrejátszott abban, más egyebek mellett, hogy megutáltassa Adrian ismeretlen barátnőjével a birtokain való tartózkodást.” (Doktor Faustus. Ford. Szőllősi Klára. Bp. 1967, Európa.) K öztudomású, hogy Thomas Mann számos magyarországi látogatása közül a két utolsó alkalommal 1935. januárjában és 1936. júniusában Hatvány Lajosék vendége volt. Az utóbbi alkalommal Hatvanyék a házaspár elé mentek Bécsbe, és autójukon hozták ókét Pestre. Előző alkalommal Hatvanba vitték el őket, ez a szövegben szereplő nagybirtok és barokk Grassal- kovich-kastély. (A Hatvány család a magyar cukoripar megalapítója volt.) Számtalan olyan falut láthatott a német író Hegyeshalomtól Hatvanig két autóútján, ahol a régi magyar falu szomorú képe tárult eléje, ahogy a Doktor Faustus főhősének útja végén megörökítette. Egyetlen élő tanúja vendéglátói közül Hatvány Lajosné, akivel róluk való emlékeinket a Kossuth Rádióban 1975. június 22-én mondtuk el. Hatvanyné a Madame de Tolna nevének ötletére vagy eredetér« nem tudott semmit mondani, hiszen velük Mannák nem voltak Tolnában. Z ürichben Thomas Mann magyar levelezői között kutatva akadtam rá a kérdés kulcsára, a Tolna név használatára. A nagy német író magyar vallásmitológíai tanácsadója, Kerényi Károly professzor Pécsről 1939 tavaszán írt levelében ezt írja neki: „Talán már ezekben a napokban Princetonba érkezik egyik legjobb barátom, a művészet- történész Tolnay Károly. Engedje meg neki, kérem, hogy önt fölkeresse. Ö nemcsak a legjobb könyvet írta Breu- ghelrői, Boschról és az Eyck testvérekről, amik egyáltalán léteznek, hanem tiszta ember is, a tudomány és az emberség félelem és gáncs nélküli lovagja. 1939 karácsonyán Budapestről újra fölhívja Thomas Mann figyelmét Tolnayra. 1940 február 15-én pedig Pestről értesíti, hogy Tolnay barátjával egy újabb kiadványát küldi neki Amerikába. N em vitás hogy Tolna nevét Thomas Mann így tudta meg, és használta föl. GÁL ISTVÁN Magyarország felfedezése Nagyváros születik Tüskés Tibor könyvének nyilvános vitája Maguk a résztvevők is csodálkoztak: a Hazafias Népfront budapesti bizottsága rendezte meg Tüskés Tibor új könyvének, a Nagyváros születik-nek nyilvános vitáját. Az érdeklődés szokatlanul nagy volt — a földszinti előadóterem épp hogy be tudta fogadni a résztvevőket —, s ez egyaránt szólt a jeles szerzőnek és a Szépirodalmi Könyvkiadó vállalkozásának, mely Magyarország felfedezése címen kezdett könyvsorozatot a mai magyar valóság fölmérésére, a jövő útjainak előrejelzésére. ijjpr A meglehetősen Hosszúra nyúlt vita résztvevői abban egyértelműen megegyeztek, hogy Tüskés Tibor könyve nemcsak a sorozat kiemelkedő darabja, hanem jelentős alkotás abból a szempontból is, hogy érzékletesen, meggyőző adatokkal és érvekkel mutat be egy várost, amely most érkezett el történelme nagy fordulójára, midőn nagyváros lesz belőle. „A múlt helyett figyelmem a jelenre tapad — Írja bevezetőjében. — A történelmet akarom továbbírni, a múlt fényes eseményei mellé oda akarom tenni a jelen nem kevésbé tanulságos lapjait.” Egy város mindenkinek mást mond, ha egyáltalán van mondanivalója. Pécs, elsősorban történelme jogán, min. denkihez szól, persze másként szól az alkalmi turistához, aki csak nevezetességeire kíváncsi, s mást mond annak, akinek személyes köze is van hozzá. Azt hiszem, akiket életük egy szakasza ehhez a városhoz kapcsol, mindig hálával gondolnak rá, hisz Pécs ajándéka, szellemének gazdagsága, múltja, a városba nyúló természet szépsége egész életre szól. Tüskés Tibornak mindkét hangra figyelnie kellett. S egy harmadikra is, amely a jövőből szól, s ha szava elmosódott is, már valamit meghallunk az ezredforduló hívásából is, hisz „soha eny- nyi terv, számítás, koncepció, irányelv nem született a város jövőjéről, mint manapság”. De egyelőre fontosabb is, izgalmasabb is a kérdés: milyen ma a város, amelynek jelene mindennap múlttá változik, s milyen hírt ad ezekről a napokról, évekről a szerző a jövőnek? Tüskés módszere a pontosság. A valósághoz való hűség és tárgyilagosság ezen a fokon már nem tulajdonság, hanem módszer: a koronatanú lelkiismeretességével vallja az igazat és csak az igazat, s ha tapintata monögramok mögé is rejt személyeket (néha, úgy érzem fölöslegesen), hitelességét ez mivel se rontja le. „Módszerem nem tudományos, nem is szépirodalmi” — vallja, s persze a vérbeli író egy pillanatra se tagadja meg önmagát, de nem felejti vállalt feladatát: „Egyfelől adatokra, statisztikai kimutatásokra, grafikonokra támaszkodom, másfelől meghallga_ tóm az embereket, és hangot adok szubjektív benyomásaimnak.”. Az eredmény nemcsak Tüskés törekvéseit igazolja, hanem nemzedékek szándékát is beteljesíti, hisz tulajdonképpen ez az első könyv; amely pontos fölmérése egyik legnagyobb múltú, s talán legnagyobb jövőjű városunknak. Pécs „jelentése”, a többi városnak is fölmutatható tanúságok, lehetőségek föltárd, sa ez a könyv, melynek végén a szerző boldogan kiált föl: „Nem tudom magamba fojtani: Milyen szép mindezl Milyen jó itt lennil” A gondok, amikről bőven esik szó a könyvben, tulajdonképpen az egész magyar vidék gondjai, s ezekről a budapesti vitán is szó esett Mert a vidék, még ha nagyvárosok tarkítják is, valahol, valamilyen formában mégiscsak „vidék”, lehetőségei nincsenek mindig arányban értékeivel. Egy vidéki lapra például az ország más szög. létében gyakorlatilag lehetetlen előfizetni, holott végeredményben mi sem lenne egyszerűbb, a nagyvárosok zenekarai — ha egyáltalán van. nak — könnyen áthidalható nehézségekkel viaskodnak, s a vidéknek nincs egyetlen könyvkiadója sem, amin ugyancsak könnyen lehetne segíteni. De a kisebb-nagyobb panaszoknak nem önmagukban van jelentősége, egy állapotot jelentenek, amelyből most mozdul a vidék. Persze a vidék, amelyről a vitában is általában ilyen sommásan volt szó, maga is gyűjtőfoga. lom, s Tüskés könyvének egyik izgalmas fejezetében ar. ról beszél, hogy a közhiedelemmel ellentétben „Pécs nélkül a megye a fejletlen országrészekhez tartozik! Pécs és a megye között az aránytalanság némely területen igen nagy.” Tüskés Tibor sorra veszi a város égető kérdéseit, beszél az életformáról, a változó iparszerkezetről, a közlekedésről, a tudás és művészet műhelyeiről, eredményekről és feladatokról beszél, de a megyére is pillant, az or. szágra is. így lesz Pécs egy kicsit az országnak is tükre, s miközben azt keresi, hogy miben van Pécs sajátossága, mi teszi mássá a többi magyar várossal szemben, a vidék gondjaira is felel. S ezek a gondok — a budapesti nép. frontbizottság vitája a bizonyság rá — az ország gondjai is, hisz közös ügyünk, hogy egy-egy magyar város érté. kei újabb értékeket hoznak-e létre, vagy megrekedve csak múltjuk dicsőségéből élnek. Tüskés optimista választ ad, s nem egy elcsüggesztő adatát is az aggódó szeretet diktálja. Ahogy a pesti vita vég. ső kicsengése is ez volt, s bár tennivaló van bőven, a célt is egyre világosabban látjuk. S ez már nem csupán Pécsre érvényes, hanem az egész magyar vidékre, amely most kezdi elfoglalni, az élet minden területén, méltó helyét Csányi László
