Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
#TnMSDBGKfia ^ nPflBfflfl Űj állomásépületet kapott a tambovi polgári .repülőtér, A betonból és üvegből készült új állomásépület nemcsak külsejében megragadó, de belső elrendezése is kielégít minden igényt. Az épületben megtalálható mindaz, amire egy utasnak szüksége lehet: posta, étterem... és egy nagy váróterem, amelynek alapterülete 1400 négyzetméter. Az állomásépülethez csatlakozik egy négyemeletes szálloda is, amelyben a repülőgépek személyzetét és az utasokat helyezik el. A tambovi repülőteret nemrég korszerűsítették. Ma már a Szovjetunió sok területéről jönnek ide és indulnak innen repülőgépek. A tambovi repülőtér forgalmát jól mutatják a következő számok is: ebben az évben mintegy 360 ezer ember utazik innen és míg 1969-bfn 20 millió utaskilométert tettek meg az innen felszálló repülőgépek, addig áz idén előreláthatólag 76 millió utaskilométert teljesítenek. * Taimbovban új húskombinát épül; A helyét már kijelölték a város déli részén, ahol új ioari negyedet alakítanak ki; Az új húskombinát, a számítások szerint egv műszakban 100 tonna húst dolgoz fel. A kombináthoz hútőtároló is csatlakozik, amelyben mintegy négyezer tonna húsárut tudnak tárolni. Dimöntült napló Üzletemberek részére rende. zett — több napig tartó — árubemutatót a Baranya—Tolna megyei FÜSZÉRT Pécsen, öt-hatszáz boltvezetőt, továbbá különböző kereskedelmi szervek' képviselőit várják ezekben a napokban a mintateremben, ahol mindjárt a megrendeléseket is rögzítik. A bemutató tartalmilag is, szemre is tetszetős, örvendetes látvány a sok hazai (tizennyolcféle!) és Bulgáriából importált bébiétel, amely végre nem hiánycikk: tanúsítva, hogy az élelmiszeripar megszívlelte az idevonatkozó kormányhatározatot. A hazai ipar nem tud megfelelő mennyiségű kávépótlót előállítani, ezért a nagykereskedelem lengyel és csehszlovák importból fedezi a szükségletet. Növekszik a teafogyasztás: ezért bővült a választék a kitűnő grúz és kínai teával. Ahogy közkedveltebbé vált az olajoshal-konzerv, úgy bővült a választék, a korábbi 30—35 helyett a jelenlegi 58— 60 féle halkonzerv. Ezek között is egyik újdonság: a szovjet gyártmányú, enyhén füstölt halpástétem. Van elegendő kínai gombakonzerv, s ha ennek árát egybevetjük az azonos fajtájú nyers gomba árával, az összehasonlítás az előbbi javára dől eh Az előzetes szerződésben rögzített mennyiségnél 55 százalékkal több tejet szállít Kecskemétre a tiszaalpári Ti- szatáj Tsz. Csupán egy hónapja helyezték üzembe a homokhátsági szövetkezetek legnagyobb tehenészetét, de máris csaknem teljes kapacitással működik a szakosított telep. A Tiszatáj Termelőszövetkezetben ugyanis gondos tenyész- tőmunkával, előrelátóan készültek az új tehenészet betelepítésére. Ennek eredménye az, hogy a tiszaalpári közös gazdaság a Közéo-magy.aror- szági Tejipari Vállalat kecskeméti feldolgozóüzemének körzetében havonta a legtöbb tejet termeli és küldi közfogyasztásra. • Tetszetős külsejű, három nyelven megírt, színes fényképekkel is illusztrált idegenforgalmi prospektus került ki ez év elején a hírős város” nyom. dájából. A húszezer példányos kiadvány, két. teljes oldalon invitál a Lajosmizse határában lévő, az E5-ÖS útvonal mentén fekvő, s az országban egyedülállónak tekinthető tanyamúzeum állandó kiállításának megtekintésére. A vele egybeépült csárdát pedig — ahol étel-' és italkülönlegességek kaphatók — hangulatos szórakozóhelyként ajánlja. Somogyi Néplop * * Hatezerrel többen lakunk ma Kaposváron, mint öt évvel ezelőtt. A nagyarányú növekedés elsősorban a beköltözésekből származott. Az iparban háromezerrel dolgoznak többen, mint öt évvel ezelőtt, ami megközelíti ugyan, de nem éri el a tervezett fejlődési ütemet. Az időszakosan és egyes területeken fellépő létszámhiány azonban nem akadályozta jelentősen a termelést. (Kivétel a textilmű- vek — ahol két-háromszáz fő hiányzik — meg néhány idényiparág, mindenekelőtt a cukorgyár.) A becslések szerint a következő öt évben 3 és fél, 4 ezer fővel nő /, foglalkoztatottak száma Kaposváron. * A beteglátogatás új rendszerét dolgozták ki .a Somogy megyei Tanács kórházában, a szülészeti és nőgyógyászati osztályon. Az intézkedés az eddiginél szigorúbban korlátozza az osztályon fekvők látogatását, az anya. és csecsemővédelem érdekében. A kismama két személyt fogadhat a kórházban, összesen két alkalommal, az egyébként érvényes látogatási időben. A nőgyógyászati osztályon is csak egy óráig fogadhatnak látogatót az ápoltak. Az intézkedést azért vezették be, mert zavaróan magasra szökött a látogatók száma, s ez alól nem kivétel egyetlen osztály sem. Másrészt: fokozott gondoskodással kívánják Megelőzni a fertőzésveszélyt, melyet a látogatók idézhetnek elő. FEJÉR MEGYEI A Hungarovin etyeki célgazdaságának herceghalmi területén szeptember ötödiké óta szedik a szőlőt. Az ezerjóval és a mézes fehérrel kezdték. Hamarosan sorra kerül a csemegeszőlő. Hiába keresné bárki a puttonyok sorát. Traktorok forgo, lódnak a tőkesorok közt, csúszólapon vontatják a teliszedett rekeszeket és műanyag vödröket. S minthogy hetven-nyolc- van százalékban pezsgőalapanyag bort készítenek Etyeken, már a barázda szélén, a vontatón kénezik a szőlőt, nehogy a _ rothadt szemek miatt további feldolgozásra alkalmatlanná váljék. A Székesfehérvári Hútőház- ban külön termet bérel a MAVAD. A szeptember elején kezdődött szarvasbőgés egyben az őszi vadászévad nyitányát jelentette. A munkaverseny tapasztalatainak ismertetését, terjesztését fontos feladatának tekinti az NDK-ibeli testvérmegyénk lapja. Az egyik legutóbbi újságban a nálunk is ismert és kedvelt gépkocsik gyártásán dolgozók ismertették tapasztalataikat. Ezekből tudtuk meg a következőket. A minőségjavítást célzó intézkedéseket máris siker koronázza. Ezt a termékeik vásárlói is érezni fogják, egyebek között a nálunk is kedvelt Trabant gépkocsik tulajdonosai, mert növekszik a motor élettartama. Az üzemben bevezetett! új vizsgálati módszerek olyan hibák kimutatását is lehetővé teszik', amelyeket eddig csak később — üzem közben — lehetett észrevenni. Ez az üzemnek is jó, mert csökkenteni lehet a garanciális javítások miatti költségeket. Azonos témakörben nyilatkozott a lapnak Erich Danger az üzem egyik dolgozóját „Nem mindegy nekünk, hogy a több, vagy kövesebb Trabant kerül le a futószalagról. Attól a motortól, amit mi állítunk elő, nagyon sok függ. Ezért vallom, hogy a lehetőségünket még jobban ki kell használni. Tapasztalatainkat át kell adni másoknak. Nagyon fontos, hogy az üzemben jó legyen a tájékoztatás, a vezetők hamar megismerjék a munkahelyek problémáit, és viszont is így legyen. A mi üzeműnkben ez így is van.’’ la Renaissance |H du Val d'Oise Er-j Szekszárd francia testvér- városának Bezonsmak lapja legutóbbi számában megemlé- kezik a város felszabadításán naik 31. évfordulójáról. „Az emlékünnepség a deportáltak emlékműve előtt volt. A nyári szabadságidő el. • lenére a régi deportáltak valamennyi szövetségének tagjai képviseltették magukat zász. Iáik alatt. Bettencourt polgár« mester, Cornu, Maillet polgár, mester-helyettesek, Dupas, Gauthier Marcelle, Wamde- weghe, Sandrin városi tanácsosok jelentek meg a közigaz. gatási hatóságok képviseletében. A koszorúk elhelyezése és egyperces néma csend után a résztvevők ■az új temetőbe vonultak a nácizmus áldozatainak sírjához. A délután folyamán fiatalok díszítették virágokkal azokat a táblákat, amelyek Bezons agyonlőtt poi. gárainak, vagy a deportáció- ban elpusztultaknak és a nácizmus ellen harcoltaknak nevét örökítik meg. A következőkét: Georges Dupont, Henri Hervé — Danielle Casanova — Louis Champion —■ Meissonnier — Marcel L&ng- lois — Jean Carasso — Daniel Baron — Roger Martin — André Lamonnier — Edmond Canu — Georges Gentil —■ Paul Guillaume — Jean Bail- let — Henri Barrau — Maurice Wagner — Victor Super- vielle — Adrien Decobecq — Lucien Sampaix — Fernand Durbec — Gaston Maurer — Cécile Duparc — Gabriel Reby — Roger Masson — Arlette Heintz — Robert Branchart Ordas Iván: Damjanich tiSsomok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971 No de ekkor még nem voltunk a Bánátban, hanem éppen távolodtunk onnan. Egész éjszaka és másnap délelőtt is utaztunk, és én bizony nem tudom, hol vitt át bennünket a komp a Tiszán, mert végigaludtam majdnem az egész utat. Szabadkán megháltunk, aztán megint tovább mentünk egy másik postakocsival. Aznap láttam meg életemben először az éppen vihar korbácsolta és kegyetlenül hullámzó Dunát. Rettenetesen nagy folyam, a mi Begánk meg Temesünk olyan lenne mellette, mint komondor hasa alatt a puli. Harmadnap értünk Pécsre, ami igen szép, nagy város. Püspöke van, nagy temploma, meg igen jó bora. Itt a százados úr ismerős tisztekkel találkozott, késő éjszakáig boroztak, amiből jutott bőven nekünk, tisztiszolgáknak is. Pécsről Pettauba.mentünk, ez majdnem egyhetes utazás, és ezzel már ki is értünk Magyarországról. Pet- tauból két napig döcögtünk Laibachba, mert postakocsin nem volt hely, csak az egyik trén- oszlop parancsnoka vett fel bennünket szívességből. A százados úr egész úton nagyon vidám volt, cseppet sem látszott rajta, hogy visszasírná a nyugalmas gamizon életét. Az asszonyságnak ugyan rendszeresen menesztette haza a postát, de azt hiszem, az ő részére is legfeljebb ha a szíve egyik csücskében jutott némi hely. Minden gondolata a háború körül forgott. Valósággal vadászta a harctérről visszatérő tiszt urakat, mindenkitől tudakozódott, kérdezősködött, és a vacsorát sem sajnálta tőlük. Ahogy Pettauból Laibachba értünk — a városon keresztül folyó Ljubljanica folyóról Ljubljanának is nevezik —, az ilyen tiszt urak már egymást érték. Laibach- ban aztán úgy látszott, hogy végleg elakadunk. Szállást még csak sikerült szerezni, de az utak mindenhol tömve voltak katonasággal, az ember nem győzte a fejét kapkodni, annyit kellett unos-untalan szalutálni. Postakocsi nem indult, a katonai fuvar pedig több mint egy hétig nem vállalt új utasokat. A százados úr jelentkezett a helyőrség parancsnokságánál, és káromkodva jött haza. — A fene essen ebbe a sok arany.galléros cethalba! Azt sem tudják, hogy mit csináljanak jó dolgukban! Végigszekerezem a fél országot, itt meg rostokolhatok, pedig minden visszatérő azt mondja, hogy odakinn hiány van tisztekben! Rám nézett. — No, ne félj! Katonákban még nagyobb a hiány! Az olaszok az utóbbi években, úgy látszik, nagyon megtanultak puskázni, sok a halottunk meg a sebesültünk. Furcsa vigasztalás volt, hiszen én se halni, se megsebesülni nem kívánkoztam. Erre ő is rádöbbenhetett, mert megkérdezte: — Mondd csak, fiam! Félsz te a csatatértől? Az igazat válaszoltam: — Nem félek, százados úr, de nem is kívánkozom ! Meghökkent. — Aztán miért nem, te? — Messze vannak azok az olaszok. Mi közöm nekem hozzájuk? Nem hiszem, hogy más tiszthez ilyen nyíltan mertem volna szólni, de vele éppen a köntörfalazás lett volna veszedelmes. — Affenét, te! De hiszen azok fellázadtak a császár őfelsége ellen! Lopva körülnéztem, hogy nem hallja-e valaki, aztán kiböktem: — A császár őfelsége is messze van! — 29 — Hallgatott egy sort, aztán megkérdezte: — Te önként jelentkeztél, vagy úgy vittek katonának? — Alázatosan jelentem, az uraságom parancsolatjára jelentkeztem! — Ügy! És ki volt az uraságod? — Csernovits Péter nagyságos úr! Nagyot nézett. — A sógorom? No, fiam, ezt, becsületeimre, nem tudtam! De legalább így senki nem vádolhat azzal, hogy szántszándékkal pártolom a hadseregnél a feleségem famíliájának jobbágyait! Valóban az voltam, a Csernivitsok vingai jobbágyainak gyereke. Ennek a beszélgetésnek másnap következett a folytatása. Három tiszt, két főhadnagy és egy százados vendégeskedett nálunk. Bort hozattak velem, és mert más alkalmatosság nem akadt kéznél, ki kellett hoznom Damjanich kulacsát. Ez volt a legnagyobb kulacs, amit valaha láttam. Nyeregkápára való, posztó borítású, valóságos ellapított kis hordó. Megtöltve két kézzel is alig bírtam a tisztek válla fölött az asztalra állítani. A százados úr rám nézett. — Lassan jár erre a posta, András! A tiszt urak csak most kapták a hírt, hogy megalakult a kormányunk! — Igenis! — mondtam előírásosan, és közben arra gondoltam, hogy mi a fenének nekünk a kormány. Kormánya a dereglyének meg a tutajnak van. Észrevehette az értetlenségemet. — Tudod-e, mi az? — Alázatosan jelentem, nem tudom! — Hát ide vigyázz! Ha idáig a király őfelsége valamit elrendelt, az úgy volt, legfeljebb, ha az országgyűlésben lehetett tiltakozni, de azt meg ritkán hívták össze. Most vannak kinevezett tisztviselők, akik mindenki dolgát intézik, de ezek nemcsak a királynak felelősek, hanem az ország népének is. Ezeket együttesen hívják a felelős magyar minisztériumnak. Érted már, mit jelent ez? \ (Folytatjuk). — 30 —
