Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

I Moziban Idegen tragédiák Szertartás OHieai magyar iparművészet 2. TALÁLKOZTAM egyszer Valakivel, aki jól ismerte a ja­pán művészetet Nem úgy, hogy sok japán művet olva­sott, és nem is úgy, hogy ja­pánul is megtanult. Mindez kevés. Ismerni kell sajátos jelzőrendszerüket járatosnak kell lenni a japán észjárás­ban. Igaz, a remekművek, még ha japánok is, függetlenek maradnak mindettől. Fukuza- va Zarándökénekének, vagy a filmek közül a Kopár szigetnek megértéséhez nem hiányzik a tj apán-ismeret”, A SZERTARTÁS című Ja- |>án film nem remekmű, való­színűleg ezért kísértett vala­mi hiányérzet amíg csak néz­tem. A képek sorban egymás után következtek, kibontako­zott a tragédia, de a bizonyta­lanság nem szűnt meg. Nem tudtam összeállítani az elő­kelő japán famíliát a filmben felbukkanó családtagokból, nem tudtam nagymamát anyát, szeretőt, apát vagy bá- tyot látok-e. Nem tudtam, hogy az ősi Sakurada családban mindenki eszelős, gyenge aka­ratú és zilált — vagy viselke-' désük mégfelelő a japán elő­kelő körök szokásainak ? 'A Szertartás mindemellett érdekes és elgondolkodtató al­kotás, az a fajta film, amely úgy gazdagodik, ahogy vissza­emlékezve újabb és újabb ré­tegei tárulnak fel. ; >! Masuo Sakurada; a film fő­szereplője egy napon táviratot kap. Egy szigetre hívja roko­na, (imokabáty? nagybáty? testvér? ki tudja?) Terumichi, értesítve, hogy meghalt. Ma­suo még hiszi, hogy a távirat tréfa, de Ritsúko—unokahú­guk, Terumichi hűséges szerel­mese — tudja, hogy a férfi ön­gyilkos lett. Az utazás meg­kezdődik. s Matsuo előtt lepe­regnék élete eseményei. Ä módszer nem új keletű: mon- tázsszerűen összevágva követ­keznek a megelevenedő múlt és a csendesen múló jelen ké­pei. Utóbbinak jelentős dra­maturgiai funkciója nincs, ta­lán halvány motivációt ad a két ember kapcsolatáról, a férfi viszonzatlan szerelmének próbálkozásairól. j&j > i MASUO Mandzsúriában szít letett. Édesanyjával 1947-ben repatriálnak Japánba, ahová édesapja már 1945-ben haza­tért és rá egy esztendőre meg is halt. Öngyilkosságot köve­tett el a fölötti döbbenetében," hogy a császár kijelentette, hogy nem isten! eredetű;:! Masuo anyja nem akar a Sa­kurada családhoz költözni, de erőszakkal kényszerítik rá. A család „becsülete” kívánja így, és hogy a nagyapa, Kazuomi maga irányíthassa a Sakura- da-sarj. Masuo életét. A gya- húsítgatásba, gyötrésbe hama­rosan Masua anyja is belehal. Masuo addig is félig idegen éhben a családban, ahol a zsarnok nagyapa feudális kényúrként uralkodik még a gondolatok felett is. Sértődött egykori minisztériumi hivatal­nok, akinek ugyan gazdasági pozíciója változatlanul jelen­tős, de az elvesztett politikai befolyást örökké hiányolja. Kazuomi nagyapa őrködik a családi szokások fölött és időn­ként — japán módon, szem­villanással, egyenesen tartott derékkal — fellázadó család­tagjait újra és újra visszatöri a szertartások engedelmes résztvevőivé. A család hétköznapjairól semmit sem tudunk meg: csak pz ünnepek vésődtek Masuq emlékezetébe. A szertartások. Idegen, furcsa ünnepek, ko­mikus tragédiák. Halottbú­csúztatás ünnepséggel és ot­romba tréfákkal, halottbú­csúztatás szerelmi beavatással, öngyilkosságnak minősített öléssel, esküvő — kimonóban, forradalmi dalokat éneklő menyasszonnyal, máskor es­küvői fogadás menyasszony nélkül — úgy, hogy nem vesz­nek tudomást a menyasszony távollétéről..: Masuőt sok bántódás őri fezeken az ünnepeken. Ilyenkor érzi igazán, hogy nem tartozik a családba, és ilyen­kor kell éreznie azt is, hogy rokona, az egy évvel idősebb Terumichi mindenben sikere­sebb nála, habár 6 az, aki a legtöbb fegyelmezetlenséget követi el a szertartásokon. Masuo szerelme! családon belüliek; nagynéniét, Setsukót, és annak lányát, Ritsukót sze­re«. Bonyolult kapcsolatok: Setsukóról megtudja, hogy apja szerette, de a nagyapa megakadályozta házasságukat, elcsábította a lányt és azóta is magánál tartja. Setsuko Ma­suo anyja halálának estéjén átnyújtja a fiúnak apja vég­rendeletét — arra szólítja fel Masuőt, hogy harcoljon a kommunisták ellen — és ugyanezen az estén Terumithi első asszonya lesz Jw. Ä BONYOLULT; szövevé­nyes történet még ezzel sem jut él a tetőpontjára: Masuőt megnősíti a nagyapa, ám a menyasszony nem jön el a- szertartására, Masuónak mégis végig kell játszania mindent. Ezen az éjszakán végre ő is fellázad, de lázadása csupán tombolás. Ekkor tűnik el Te­rumichi Tokióból messzi' szi­getére — Masuo váltotta meg tudtán kívül — mikor vállalta, hogy megnősül és a Sekurada famíliával maradj . ; i Masuo tovább sodródik." A nagyapa halálakor már nem kétséges, hogy rá hárul a csa­ládfői szerep: ő a gyászszertar­tás irányítója. Szenved attól, amit végez, és mégis teszi a nagyapa még holtában is erő­sebb nálaJ t íjy. Itt tart fiát Másuö "az uta­zásig. Ritsukót kéri, hogy le­gyen a felesége, ám a lány csak Terumichire gondol. Megérkeznek a szigetre, a roz­zant fakunyhóhoz — miért élt itt Terumichi és hogyan, ezt nem tudjuk meg —, beha­tolnak: szétmázolt vér és a le­meztelenített testű öngyilkos Terumichi. Ritsuko nyomban megmérgezi magát, Masuo bo­lond menekülésbe kezd, s egy látomássorrál véget ér a film. Miért az öngyilkosságok? Miért az önkínzó vállalkozá­sok? Mi az a kényszer, ami el­len nem lehet lázadni? Miit akarnak a hőseink? Megannyi megválaszolatlan kérdés, amelyekhez tényleg a japánológus ismeretei kelle­nének. , j, v'l'vTTT' í .‘f-. : Yj ’ i ' 1 - I 1 ' ÍT MAJD ELFELEJTETTEM: Terumichi holtteste mellett egy papírdarab, s ezen közli, azért halt meg nagyapja halálhíré­nek olvasásakor, mert ő volt az egyetlen, aki tovább tudta vinni a Sekurada család szel­lemét ..JA halál a rozzant fa­kunyhóban igencsak meglepő, hatalmas, tengert ábrázoló fa­likép előtt, festői pózban el­nyúlva találta az utolsó igaz Sekuradát ; Rogy is halhatott volna meg másképpen? (virág) A kortársi magyar keramí- kát, üveg- és porcelánművé­szetet bemutató dekoratív és tartalmas albumot gyors ütemben követte az időszerű sorozat második kötete: ez újabb gazdagon illusztrált ké­peskönyv a mai magyar tex­tilművészettel foglalkozik. Az első átlapozás máris örömet hozott: sokrétű hagyomány- tisztelet, gazdag műfaji és technikai változatosság jel­lemzi textilművészetünket. Az ihlető hagyományok között a magyar népművészetre és el­sőképp Ferenczy Noémi művészetére gondolhatunk. De az ügyes kezű művészek felelevenítették és új tartal­makkal, funkcióval töltötték meg a középkor falikárpit- kultuszát, a francia tértextil­művészetet, a szinte architek- turális textilplasztikák (mise­ruhák stb.) míves és céhbeli formáit is. Az újabb művek között sok plasztikusra formált és csomózott faliszőnyeg látható, az album anyagából kiemel­nénk szépsége okán Németh Éva és Szenes Zsuzsa nemes tisztaságúra érlelt és moder­nül színezett alkotásait A faliszőnyegek a belső terek intimitását, melegségét ered­ményezhetik, és akár a kö­zépkor kárpitjai vagy fára festett oltárképei, a maradan- dóságnak készült alkotások. Felhasználási lehetőségük ma is a közösségi célokra szol­gáló, hatalmas helyiségek en­teriőrjében ésszerű. Néhány alkotás művészi megfogalma­zása erősen követi korunk festői stílusait: egy-két mű esetében (elismeréssel és tisztelettel említve a szakmai megoldásokat) akár meg is nevezhetnénk a festőt, aki­nek művészete a textilbe fo­galmazás ihletője volt (Redő Ferenc — Illés Árpád; John Ágoston — Bálint Endre stb). Ha egy-egy művészeti ág egy másik művészet kortársi for­manyelvén beszél, akkor a megoldás bármilyen artiszti- kus is, az eredmény értékét csökkenti a másodlagos in­venció. Vagy néven kell ne­vezni (a franciák így teszik) a festőt, akinek műve a szö­vőállvány elé került. Emellett a szinte időtlenre képzelt művészeti ágazatban elgondolkodtató a sokféle módszerű textilplasztika és varrott anyag (gyapjú, juta, stb.) olykor esetlen célszerűt- lensége, eltűnődhetünk a fel­használhatóság, akár a „for­mán való tartás" vagy a tisztítás lehetőségei felett. Célszerűtlennek és a funk­cióval össze nem egyezőnek érezzük azt, ami az album­ban látszólag a legdivatosabb, a legkorszerűbb. A szép fényképeken igen dekoratív­nak tűnő domborműves, térre formált alkotások a valóság­ban talán meg sem lelik azt a stabilitást, amely az ügyes felvételen mutatkozik. A textilplasztika legmo­dernebb és a lapozgató íz­lése szerint legdekoratívabb lehetőségeit az albumban so­roltak közül Attalai Gábor találta meg keményen össze­tekert és az elvágások men­tén szép színkompozíciókat teremtő filceivel. A sok modemkedő tecfiní- kai kísérlet mellett a leg- mdradandóbb és legcélsze­rűbb formának talán a leg­régebben ismert műfajok: a gobelinek (Hájnál Gabriella, Domanovszky Endre, stb.), a kékfestők (Bódy Irén), a nyo­mott és szövött anyagok (Ju­ris Ibolya, Németh Éva. Ka­tona Györgyi, Nagy Klára, stb.), a kézi festések (Hubner Aranka, Polgár Csaba, Bozsó- ky Anna stb.) és a szövött gyapjúk (Kovács Diána), a a művészi invenció a funk­cióval leginkább ezeknél har­monizál. különféle csomózott vagy kötött plasztikák — úgy tűnik — nem lépik túl az ere­detien pallérozott ötlet egyszeri és divatos lehetőségeit. Kár, hogy az utóbbi fél évtized textilművészetében (az album ezt foglalja össze) ezek a la­zán formált és talán az alap­anyagoktól is idegen módon stabilizált térdekorációk ke­rültek divatba, riasztóan sok helyet kapva az album rep­rodukciói között. A kötet bevezetője (Koczogh Ákos értő és alapos tanul­mánya) sorra veszi a mai magyar textilművészet isko­láit és mozgalmait, hozzáér­tően és elhivatottan mutatja be a művészeket. Kitűnő a művészek portrésora és tá­jékozott az album lexikai ré­sze is. A sorozat majd az ötvösséget és a belsőépítésze­tet bemutató két kötettel tel­jesedik. Szívesen látnánk egy ötödik albumot, amely az ipari formatervezés modem és korszerű művészetének ha­zai állapotát tárná elénk. BODRI FERENC A Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában most jelent meg N. V. Faggyejevnek KGST című könyve. A szerző — a KGST főtitkára — munkáját a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa fennállásának negyed-- százados évfordulója tiszteleté­Dell az újságíró felelősségéről Heinrich Böllt nem kell beJ mutatunk. Legújabb regényé­ben, a Katharina Blum elvesz­tett ártatlanságában olyan problémához nyúl — talán elsőként a szépirodalomban —, amely az újságíró felelősségé­vel kapcsolatos, s az újságírói mesterség szabadságával, illet-- ve szabadosságával függ összej Mint ismeretes, a kisregény —- melyet dicséretes gyorsasággal lefordítottak, s nemrég a Nagyvilág hasábjain már ol­vashattuk — egy fiatal lány-* ról szól, akinek erkölcsi néze-- leiről bizonyos mendemondák keringenek — jobbára igazta- lanul —, s kinek egy újságíró-- szépfiú, visszaélvén férfiúi és helyzeti fölényével, lefegyver­ző szemtelenséggel — riport­készítés közben — maga is ajánlatot tesz. A könyv Katha­rina reakcióját, az ebből let vonható erkölcsi és büntetőt jogi következményeket tárgyalt ja érdekes elbeszélői techni- kával. S e pontnál merül fel az egyén és a társadalom fele­lőssége is: a nyugati sajtó tűt lontúl is visszaél már a polgát rok türelmével és magánéletét vei, szabadossága és szemteJ lensége anekdotába illő — ist merünk is ilyeneket —, jólle-í hét az újságírás fölöttébb felet lősségteljes hivatás, hisz tömet gekhez szól, tömegeket mozgót sít és nevel — néha szórakozt tat —, így nem lehet közömJ bős e szakma művelőinek mat gatartása, emberi kapcsolataik minősége sem. Feladatok aa informálás és véleményalkot ' tás, nem pediglen a magánélet és főként a társadalmi érdeket nem sértő intim szféra titkait ba való arcátlan beavatkozás és a bennük való turkálás; mint az a burzsoá sajtóban oly gyakran megesik ’ — elsőt sorban a szenzációhajhászás kegyetlen taposómalmában, az elsőnek érkezés, a jólinformált-’ ság akarásának lázában.„ Ezt az agresszív viselkedést és em­bertelenséget leplezi le a rét gény, melybe Böll saját kését rű tapasztalatait, meghurcoltat tását is beleszőtté. S még haí nőt is választott hőséül, azért a Blumtól nem esik oly mesz- sze a Böll a német ábécében! eem_ Drescher Attila . Te írta. A mű áttekintést ad a szocialista országok KGST-n belüli együttműködésének tör­ténetéről, felvázolja a fejlődés távlatait, különös tekintettel a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvaJ, lósítására. A kötet utal a gaz-; dasági szerevzet létrejöttének körülményeire, céljaira és elve-: Ire, az olvasó megisgmerheti a KGST felépítését és kapcsolatát I a nemzetközi szervezetekkel. Ä mű alapos ismereteket kínál az együttműködés egyes területei­nek — a tervezési, a tudomá­nyos-technikai, a külkereske-- delmi, a valutáris-pénzügyi együttműködésnek — a fejlődé­séről, helyzetéről. Különösért nagy érdeklődésre tarthatnak számot a kooperációval és a specializációval, valamint a hi­telkapcsolatokkal foglalkozó fe-J jezetek. A mű ezenkívül tömő-" ren ismerteti az egyes KGST- országok gazdaságának mai,' alapvető jellemzőit A kötetet haszonnal forgathatja minden­ki, aki a KGST-együttműködés illetve a szocialista gazdasági integráció iránt érdeklődik. LOVÁSZ PÁS HA KISQYEREKET LÁTOK Hókuszpókusz', te is kicsi, én is kicsi, itt van, mi volt, itt van, mi lesz, kocog lovacska, hintaló, robog fölhúzott autó; a híd alatt, asztal alatt dübörgő, nagy mozdony szalad Követ rúgok, tócsába lépek, apám nyakában égig érek,, anyám jön, arca tej, cukor] futok, futok, most ér utol Hókuszpókusz —* hol a gyerek? Bottal nem integethetek­1 IV. Y. Faggyejey könyye a KGST-ről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents