Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 187. szám
Ne vesszen kárba az a sok tudás Előbb felhevfíi, majd a rugós kalapácshoz viszi az ekevasat. 1 Nem dagadó izmú, vasgyúró legény. Annak idején, amikor 16 éves volt, lebeszélték a kovácsmesterségről. „Nem neked való az, Jani. Gyenge a karod, nem bírja el a kalapácsot”* mondták a féltők, a jó szándékúak. Minden másképpen lett. Az alacsony, törékeny fiú, megszédülve a hajdan látott vasak izzásától, a kovácsműhelyek előtt horkantó lovaktól, a füstös műhelyekben hallott esti történetektől, vállalta a szakmát. Vállalta, s immár 36 éve gyűri, csinálja. ( — Kihaló szakma. [ — Az. ' — Lesz majd, aki folytatja maga után? *— Nem. Nincsen utód, akire rábízhatnám. Varga János kováccsal a szedresi Petőfi Tsz hidjai majorjában beszélgetünk. Behúzódunk a műhelysarokba, s a hegesztőpisztoly fényénél, a mindenen áthatoló zajban beszélgetünk. Mi jut eszébe a közel négy évtizedről? Az ám, az ökrös Nem tudom, ki hogy van vele de alig hiszem, ha valaki épített akár magán-, akár társasházat — köteles azzal számolni, hogy nyolc-tíz év múlva az épület esetleg lakhatatlanná válik. Nem, erre igazán senki nem gondol, ennyi rosz- szat még a sokszor „felemlegetett” építőiparról sem tételezhet fel. Pedig nem ártana. Miért? Nos... 1966 őszén boldogan vették át lakásaikat Szekszárdon a Pollack Mihály utca A.l. tizenkét lakásos társasház tulajdonosai. Akkor még nem sejtettek semmit... Gondtalanul örültek későbbi bosszúságuk okozójának. Egy-két év telt el1 így, (épp hogy letelt a ház „szavatossági ideje") amikor megjelentek az első „jelek”. Elkezdett potyogni a lakóházak alapzatát díszítő klinkertégla, beáztak a legfelső lakások, itt-ott repedések keletkeztek a falakon. A lakók még ennek ellenére optimisták voltak. Sebaj, kijavítjuk! Saját költségen (lévén övék a társasház) felrakatták a díszítő téglákat, potom 30 ezerért kijavíttatták a tetőt. bevakolták a repedéseket. Nem voltak babonás emberek, de a „jelek” — ennek ellenére tovább szaporodtak. Néhány év és mintha gonosz varázslat történt volna, elváltak a falak a mennyezettől. úgy. hogy ágaskodva kis híján át lehetett kukucskálni a másik szobába. De ekkor már — s ez érthető — egyáltalán nem örültek a játékos 1.975. augusztus 10. szekerek. Nem akármilyenek voltak. Négy nagy szarvú, lomha járású állatot fogtak elé- bük, s pakolhattak rájuk any- nyi terményt, amennyi csak fért. Az ökrök vitték, áttörve mindenen. Azok voltak a Szép munkák, a jármok vasalása, a szekerek rendbetétele, gondozása. Megannyi szorgalmat, figyelmet, szaktudást igénylő munka. És ott voltak kezdetben a régi Hoffherok. Élesíteni kellett utánuk az ekevasat, a kovácskalapáccsal addig ütni, tanítani, egyengetni, amíg olyanná lett, 'hogy a kemény földet vajként hasította. Szemben áll velem Varga János. Nyílt tekintetű, ráné- zetre is jó szándékú ember. Erősen kopaszodik, s hajában lassan több a fehér, mint az egykori barna szál. — Szakmai ártalom, szakmai betegség. Van-e ilyen a kovácsmesterségben? — Van. Ártalomnak mondom inkább, mint betegségnek. Ha valaki tíz, húsz, harminc évet lehúzott a kovácsműhelyben, rögtön fel lehet ismerni. Nézze meg, hogy milyen sűrűn pislog, hunyorog. Miért? Annak idején, amikor kézi kalalehetőségeknek. S amikor az egyik lakás beépített szekrénye a családfő fejére esett, mint mondani szokás: betelt a pohár. A lakóbizottság levélben fordult a kivitelezőhöz, a Paksi Építőipari KTSZ-hez, hogy ugyan nézzék már meg az általuk nyolc éve átadott épület jelenlegi állapotát. S ekkor elkezdődött egy valódi, huszadik századi Canossa- járás. Szakértők, bizottságok, a tervező, a kivitelező. stb ... Közben a házban már két lakás vált lakhatatlanná és a falak egyre jobban elidegenedtek egymástól. Aztán megjött a paksi KTSZ levele, hogy a szövetkezet a falak .,megfogását” és a helyreállítást magára vállalja — hírnevének védelme érdekében. Ezt a munkát már meg is rendelte a Tolna megyei Festő- és lakáskarbantartó Szövetkezetnél. Volt. lakó, aki albérletbe költözött a munkák megkezdésekor. De végre elkezdődött a helyreállítás. A.z*án néhány vámig kört egy levél, ami rosszabb állapotba hozta a lakókat. mint amilyenben a házuk leledzik. Idézet a levélből: „A helyszínen tapasztaltak alapján és már korábban is (!) a szövetkezetünk vétlensége volt feltételezhető.” És ezért visszavonják a munkák elvégzésére adott megbízásukat a Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezetnél, Ráadásul a már „végzett munkák ellenértékét. .. kérjük részünkre megtéríteni.” Na tessék. Szóval amolyan „add vissza a babaruhát” csinált a Paksi Építőipari Szövetkezet. Sikeresen megállapította saját vétlenségét! És akinek nem tetszik ... az elmehet a bíróságra! GYŐRI VARGA páccsal ütöttük a hűlő vasat, sok salak, varrat pattant a szemünkbe. És, hogy nz ember félt ettől, hát sűrűbben pislogott Életútja egyenes, könnyen áttekinthető. itt született Szedresen, szegénynáraszti családból. Édesapja szőlőmunkás volt és részarató. Ez meghatározta a család anyagi körülményeit. Dúskálás, pocsékolás nem volt. És őt, a legkisebb fiút is beosztásrá, megfontoltságra szoktatták a gyermekévek. Valamikor önálló volt. Ä termelőszövetkezeti mozgalom végül őt sem kerülte el, változást hozott életében. — 1960. január 1-től dolgozom a tsz-ben. Jószerivel ugyanebben a műhelyben. Újabb kérdés vetődik fel. Vajon hogyan birkózott meg azzal, hogy máról holnapra egy közösség tagja lett, s mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból más, pontosabban másféle munkát kellett végeznie? — Megvolt bennem mindig, hogy amit csinálok, az jó legyen, baj ne érje a ház elejét. Ehhez tartottam magam azután is, hogy a téeszbe kerültem. Azt mondtam, ha ezt meg tudom csinálni, baj nem lehet. Hogy többen vagyunk a munkahelyen? Nem számít, gondoltam, majd összerázódunk. Arról, hogy az a sokat emlegetett tulajdonosi tudat mennyire van meg benne, könnyen meggyőződhettem. Úgy beszélt a közös dolgokról, hogy mi, a miénk, csináltuk, dolgoztunk. Mint sok közül az egyik tulajdonos, ügy beszél a földekről, a gépekről, a termésről, a jövőről. Á jelenről beszélgetve nem feledkezhetünk meg a múltról sem, az egykori tanítókról, a mesterekről, akik má Varga Jánosban is tovább élnek. Értő, ügyes mozdulataiban ott lapul a hajdan volt Kuti József, és az öreg Kapoli Mihály kovácsmester, , tudása, s nemcsak az övék, hanem azoké az elfelejtetteké, akikre ma már alig emlékszik valaki. Említette Varga János, hogy megváltozott a munka is. Hogyan, miként? így beszél erről: — Fejlődni kell az embernek mindig. Egyre több a gép, egyre több a velük való foglalkozás. Tárcsákat, fogasokat, ekéket. kell rendben tartanom, s ha kell, megjavítanom. — És a régi munka, a ló- patkolás? — Megvan az is. Tizenkét pár igáslova van a téesznek, ezeket patkolom, meg a versenylovakat, a kancákat, méneket. De van itt más is a régi munkából. Több mint ötven csikaja van a téesznek» Évente legalább kétszer kör- mözöm őket. Hogy mi az? A pata alakítása, formálása, hogy mire felnőnek, nasszoljon rájuk a natkó, s jó kiállásúak legyenek. Visszatekintés a megtett útra; a hajdani szegény gyerek saját házát lakja. Fürdőszobás, konyhás-kamrás, kétszobás a ház, nagy udvarral, gazdasági épületekkel, háta mögött szőlővel. E-z a szenvedélye Varga Jánosnak. Munka után elbogarászik a szőlőben, tesz-vesz, dolgozik. S ott vannak az állatok, a hízók, az anyadisznó, a süldők. Temérdek tennivaló. — Két fiam van. Az egyik egyetemista, villamosmérnök lesz, a másik szakmunkás. Feleségem háztartásbeli, az is volt mindig. Szeretem, ha van otthon valaki. Traktoros jön; ekevasat hoz; — Kicsorbult, élezni kéne, Jani bátyám. A kovács felizzítja a vasat, majd a rugós kalapácshoz lép. — Könnyebb így, mint kézi kalapáccsal — kiáltja felém. Nézem, s közben arra gondolok, milyen jó lenne, ha egyszer egy ilyen idősebb mester papírra vetné tudását, sok évtizedes tapasztalatát. Okulásul, gyarapodásul az elkövetkező generációnak. Hogy ne vesszen kárba az a sok-sok tudás, ami a fejekben van! j i' VARGA JŐZSEF Fotó; GoUvald Károly Alkalmazottak érdekvédelme a téeszekben A közelmúltban felsőbb pártszerv döntött arról, hogy „...a bérből és fizetésből élő dolgozóknak biztosított jogok és kötelezettségek következetes érvényesítését a termelőszövetkezetekben alkalmazotti munkaviszonyban dolgozók számára is lehetővé kell tenni". Egyúttal azt ajánlotta a SZOT-nak, hogy a TOT-tal és a MEDOSZ-szal együttesen — az állami irányító szervekkel egyeztetve — dolgozza ki a tsz- ekben és társulásaikban létrehozandó szakszervezeti szervek működési elveit. A felsőbb pártszerv határozata és ajánlása alpján a közeli jövőben konkrét intézkedések történnek a szakszervezeti alapszervezetek, vagy csoportok létrehozására a tsz-ekben és társulásaikban. Jogos az alkalmazottaknak az az igénye, hogy egy olyan szervezetbe tömörülhessenek, amely biztosítja egyéni és kollektív érdekvédelmüket. Nem csupán a tsz-alkalmazottak rendezetlen munkajogi vitái indokolják ezt, hanem az is, hogy a termelőszövetkezetekben és társulásaikban dolgozó alkalmazottakra eddig többnyire nem vonatkoztak a munkaviszonyban álló dolgozókat érintő állami intézkedések. így többek között kimaradtak a munkásokat érintő bérrendezésből, az egészségre ártalmas munkakörökben korengedélyes nyugdíjaztatásból, szakszervezeti üdültetésből stb. A szakszervezetek létrehozását megelőző felvilágosító munkában a pártszervek és -szervezetek hangsúlyozzák azt, hogy a szakszervezetek létrehozása a termelőszövetkezetekben és társulásaikban semmi körülmények között nem azt jelenti, hogy egyetlen kérdésben, vagy bármilyen rövid időszakra is szembe kerülhet egymással a tsz vezetősége, mint testület és a szakszervezet. A szakszervezet létrehozásának célja az, hogy erősödjenek a termelőszövetkezetek; a szakszervezetek is segítsék a tagsági viszony erősödését, a közgyűlés, valamint a vezetőség törvény adta jogainak, határozatainak érvényesülését. Szocialista viszonyaink között a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége, s a szövetkezet, mint önálló, vállalati gazdálkodó egység célja, törekvése között nincs ellentét. Ellenkezőleg, a szakszervezeti szervek azzal, hogy a szövetkezetekben képviselik az alkalmazottak érdekeit, nem a szövetkezetek „ellen" fejtenek ki tevékenységet, hanem az esetleges törvénytelenségek ellen, a jogszabályok érvényesüléséért, s ezzel a demokratikus jogok betartásáért, a munkahelyi légkör javításáért küzdenek. Mindezek pedig nem gyengítik hanem erősítik a szövetkezeti mozgalmat. A szövetkezetekben működő szakszervezeti szerveknek nem csupán a szó szoros értelmében vett érdekvédelem lesz a feladatuk. A szövetkezeti mozgalom fejlesztését, vagy ha úgy tetszik „érdekeit" azzal is szolgálják, hogy részt vesznek az alkalmazottak politikai, kulturális nevelésében, segítik ezen dolgozóréteg szakmai műveltségének növelését. MIHÓK SÁNDOR „Add vissza a babaruhát”, avagy bonyodalmak egy ház körül \
