Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 187. szám
a Kedves Olvasónak, hogy a héten panaszkodott az egyik ismerősöm. Nem azért mondta el nekem, hogy a főnökének vagy bárkinek továbbadjam. de nem tudom magamban tartani... A dolog azzal kezdődött, hogy a most befejeződött tanévben szerezte meg a diplomáját. Igaz. az oklevél ünnepélyes átadása még hátravan, de az is igaz, hogy a-hosszú tanulmányi idő alatt négyesnél rosszabb jegyet nem kapott: Egyszóval kemény munkát végzett. Család, tanulás és közben újabb feladatok a munkahelyen is. Különösen az utolsó hetek voltak nehezek. Diplomamunka-készítés — aminek hasznát lehet venni a gyakorlati életben is... Az utolsó vizsga után kivette a maradék szabadságát, hogy egy lélegzetvételnyi szünet után belevesse magát a munkába. A munkatársai — akik közben is kérdezgették a tanulás gondjairól, biztatgatták is olykor-olykor — kéz- szorítással, gratulációval fogadták a visszatérőt, és segítették, tájékoztatták mi történt amíg nem volt köztük. Ez jólesett neki. De az öröm. akkor vált ürömmé, amikor a főnökével találkozott. — Megjöttél? Ideje is már .hogy dolgozz! — mondta fagyosan, és ezzel részéről le is zárult az ügy. Megértem: ez rosszabb volt egy pofonnál. Tudom milyen ember az akivel ez megesett. Nem várt külön elismerő szavakat. Az sem esett neki rosszul, hogy több évfolyamtársát magas jutalommal várták otthon a felettesei. A jól végzett munkáért járó elismerő szavak mellett — a nem kis anyagi kiadást is jelentő tanulást így is elismerték. Másoknak a fizetését emelték meg a tanulmányok sikeres befejezésének honoráriumaként. Dehogy is tartott ő számot erre. Semmi mást nem várt. csak egy jó szót a felettesétől. Csak annyit, hogy hívja be a szobájába, esetleg igyanak meg egy kávét, amíg megoszthatja az örömét vele is. így azonban több év nehéz munkájára egy figyelmetlenség keserű szájízt adó módon tette fel a pontot. Nem enyhíti ezt az, hogy a felettese nagyon elfoglalt ember. Az sem, hogy különben barátságos a beosztottakkal szemben. Durva hiba volt ez. amit nagyon nehezen lehet jóvá tenni. De talán még lehet. A Mb a beismerésével, egy fenntartás, mesterkéltség nélküli őszinte beszélgetéssel. Megérné! Ezt kellett elmondanom. TS. [Napirenden : fl kollektív szerződések nek, a megyéhez, a miniszterhez, követeli. hogy az aljas perszónát felelősségre vonják, a boltvezetőt, de még a helyettesét is fegyelmi elé állítsák, tanulják meg. hogyan nem szabad a vevővel bánni. Figyel, lesi az arcomat, s mivel úgy látja, nem mutatok kellő érdeklődést. gúnyosan felkacag. „Szóval itt tartunk, szabad rablás, a kartársnő szent és sérthetetlen, én pedig mehetek a sóhivatalba.” Fél óra múlva csüggedten azt ajánlom neki: panaszát örökítse meg a bolt panaszkönyvében és vegye számításba, hogy tévedni emberi dolog. Panaszkönyv? Megtörtént, közli s tekintetéből kiolvasom: egy világ omlott össze benne, s ne higgyem, hogy rólam nincs meg a véleménye. Rólam, meg az opportunistákról, a gyáva szájtátikról, azokról, akik saját kényelmüket nézve, s féltve a dolgozók érdekében, lám nem mernek kiállni. E zt írd meg! S előadja, hogy miközben a postán reklamált, a kartársnő örökké az orrát fújta, lenéző mosolyát a zsebkendővel eltakarta, a parkban két kölyök a pázsitot futballpályának használta, a borbély a kuncsaftok bosszantására átment a női részlegbe kávézni, a pincér így. a benzinkutas úgy ... Higgyék el így ment ez évekig, összetalálkoztunk és gyakran már ötven lépésről kiáltotta: Ezt írd meg! Valósággal lesben állt. s az utcán minden rendű, rangú tisztségviselőt leszólított előadni az éppen soron lévő sérelmeit. Mindig kéznél volt néhány. Észrevettem to-. vábbá, hogy hozzám hasonlóan mások is riadtan menekülnek előle, ami egyáltalán nem csoda, hiszen amellett, hogy panaszkodik, tolakodó, leráz- hatatlan. meg se fordul a fejében, hogy akit leszólít, annak esetleg éppen sietnie kell valahova, s nem biztos, hogy a világon a legfontosabb Z. kartárs panasza, Egyébként Z. nem nevezhető a felismerések emberének, minthogy tolakodó rászállása- it s levakarhatatlanságát valami ^lyasmivel magyarázza, hogy némelyik elvtárs túlságosan fönnhordja az orrát, nem áll szóba az egyszerű dolgozóval. Valamit mégis neki köszönhetek. Hozzásegített ahhoz,' hogy mindinkább megkülönböztessem a valóban szóra érdemes hibákat a nem jellemző. a nem általános, az óhatatlanul előforduló tévedésektől, a felháborítót a véletlentől. a jelentéktelent a jelentőstől. At, magát rég szőrszálha^■'sogatónak tartom s vele szemben nincsenek illúzióim. Nem lángol, s amit meglát, s amit szóvá tesz. észrevesz, annak igazából nincs semmi jelentősége. Annyi az egész, hogy megesik, előfordul. Ezt írd meg! Ezt írd meg! Nem írom meg. Sőt tovább megyek, panaszát végig se hallgatom. Egymaga több munkát ad a kivizsgálásokkal foglalkozó intézményeknek. hivataloknak, mint tízezer normálisan gondolkodó állampolgár. Csupa keserűség az élete, de legyen is. megérdemli. SZEKULITY PÉTER Az 1971-ben öt évre kötött kollektív szerződések az év végén lejárnak. 1976-ban új — ismét öt évre szóló — szerződéseket kell készíteni. Egyed Mihályt, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának vezető titkárát arra kértük, hogy válaszoljon ezzel kapcsolatban lapunk munkatársának néhány kérdésére. — Miért van szükség a kollektív szerződésre? — A gazdaságirányítási rendszer bevezetése széles körű önállóságot biztosított a vállalatoknak. Lehetővé tette, hogy saját eszközeikkel maguk gazdálkodjanak, azokat a legcélszerűbben, a leghatékonyabban használják fel. Ebbe tartozik egyebek között a munkaerővel való gazdálkodás, az anyagi ösztönzők korábbinál hatékonyabb felhasználása is. A gazdálkodás azt követelte, hogy a Munka Törvénykönyv idevonatkozó sza- Ivályai rugalmasak legyenek, és adják meg a vállalat számára a megfelelő lehetőségeket intézkedéseik, döntéseik kialakításához. Ugyanakkor gondoskodni kellett a dolgozók helyzetének biztosításáról, jogaiknak védelméről is. Amíg a vállalati gazdálkodás működésének befolyásolására általában elegendők a közgazdasági eszközök, addig a munkaerővel kapcsolatban szükséges a jogi szabályozás is. — Mi az, amit mindenképpen tartalmaznia kell a kollektív szerződésnek? •— A vállalat és a dolgozók jogaira és kötelességeire vonatkozó minden lényeges rendelkezést bele kell venni a kollektív szerződésbe. így a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket, a munka díjazását, a részesedési alap felhasználását, a béren kívüli juttatásokat, a fegyelmi és anyagi felelősséget. Nem tartoznak a kollektív szerződésben szabályozandó kérdések közé azok, amelyek rendezésére más szerv, illetőleg a kollektív szerződést kötő felek egyike jogosult, továbbá azok, amelyek rendezésére a jogszabályok más formákat írnak elő. Például a selejtnyil- vántartás, segélyezés, vállalati munkavédelmi szabályzatba lartozó kérdések. — Hogyan ellenőrzik a szerződésben foglaltak betartását? — A kollektív szerződések végrehajtásáról minden év első negyedévében a vállalatok kötelesek beszámolót készíteni, illetve az évenként szükséges módosításokat április 30-ig végrehajtani. A vállalatok szakszervezeti szervei a beszámolóhoz saját, és a dolgozóktól szerzett tapasztalataikat, észrevételeiket írásban adják meg, amely kiegészítője a végrehajtásról szóló beszámolónak. Az a tény, hogy a gazdasági vezetésnek be kell számolni a kollektív szerződésekben foglaltak végrehajtásáról, ösztönzőleg hat arra, hogy a gazdasági vezetés már év közben is nagy gondot fordítson a kollektív szerződésben rögzített feladatok teljesítésére. A vállalati szakszervezeti szerveket pedig arra készteti, hogy fokozott figyelemmel kísérjék, segítsék és ellenőrizzék a kollektív szerződések végrehajtását. Az évenkénti beszámoló egyben az üzemi demokrácia gyakorlásának egyik jelentős fórumává vált. Ez a beszámoló- rendszer ugyanis biztosítja, hogy a vállalat valamennyi dolgozója tájékoztatást kapjon, véleményt mondhasson a vállalat gazdálkodásáról, a kollektív szerződés végrehajtásáról, valamint észrevételt, javaslatot tehessen annak módosítására. — Hogyan értékelhetők az elmúlt öt évben megtartott vállalati beszámolók? — Az önálló vállalatoknál és gyáregységeknél, mint amilyen a konzervgyár, a cipőgyár, a bőrgyár, az ÁÉV, a 11-es Volán, egyre fokozódó fejlődést mutat. Általában arra törekedtek a készítői, hogy a kollektív szerződés végrehajtását a vállalati gazdálkodással ösz- szefüggésben mutassák be. Ezekből lemérhető, hogy a kollektív szerződés segítette a kitűzött célok elérését. Például több, jobb termelésre való ösztönzéssel, a folyamatos munkarend bevezetéssel, a több műszakban dolgozók pótlék- rendszerével, ösztönző prémiumrendszer bevezetéssel a munkanormák folyamatos karbantartásával, anyagtakarékosságra való ösztönzéssel és a munkaerő megtartása érdekében tett különböző intézkedésekkel. Egyre inkább megtalálhatók voltak azok a kérdések is, amelyek a legfontosabb társadalompolitikai célkitűzések megvalósítását segíti elő. Például a munkásosztály helyzetének javítására hozott vállalati intézkedéseket: munkástovábbképzés, továbbtanulók támogatása, tanulmányi segély, munkaidő-kedvezmény, lakáséoítés támogatása, éjszakai műszakpótlékok rendezése, prémium- és célfeladatok honorálása stb. A nők szociális helyzetének javítása: ide sorolható intézkedések: kiemelt bérfejlesztés, gyermekgondozási segélyről visszatérők bérrendezése, kereset-kiegészítés, vagy átlagkereset biztosítása bizonyos átmeneti időre, terhes anyák égy műszakos foglalkoztatása, gyermekes anyák foglalkoztatása, túlóráztatások kérdése, vagy a nagycsaládosok részére tanszervásárlási és egyéb segélyek biztosítása. Szerepeltek ifjúságpolitikai intézkedések is. Ezen belül például a meglévő béraránytalanságok megszüntetése, természetbeni juttatás biztosítása, a munkahelyi beilleszkedés segítése, fiatalok család- alapításának támogatása, lakásépítés segítése, szakmunkástanulók támogatása, ösztöndíjak, jutalmak, kedvezményes üdültetés biztosítása. — Ezek mind szépek. Vannak-e másmilyen tapasztalatok? — Igen. A vállalatok egy részénél a beszámolók még nem felelnek meg teljesen a velük szemben támasztott politikai, gazdasági és jogi követelményeknek. Gyakori hiba a beszámolók túlzott termelés- és nyereségközpontú szemlélete. Ennek megfelelően a be•V.számolók szövege is alapvető^ en szakmai jellegű, számszaki, ami gyakran a közérthetőség rovására is megy. Az ilyen beszámoló nemritkán nélkülözi az önkritikus szemléletet, a kollektív szerződés egyes pontjainak betartásáról szóló tájékoztatást. Ebből az következik, hogy a tanácskozáson senki sem mond véleményt. i — Mennyire követik a kollektív szerződések azokat á változásokat, amelyek az élet rendje szerint bekövetkeznek? — A vállalatok a kollektív szerződések több évre szójó alapvető rendelkezéseit áltar Iában nem módosították. Ilyen irányú igény a dolgozók' részéről sem vetődött fel. Az évenként módosuló eredményektől függő szabályokat, a központi intézkedéseknek és az időközi változásoknak megfelelően megváltoztatták. Több gazdasági egységnél módosításra kerültek a részesedési alap felosztásának arányai, hogy a munkások helyzetét érintő szociálpolitikai kérdések megoldást nyerjenek. Ide sorolható a kezdő fiatal szákmunkások személyi órabérének kialakítása, a délutáni és- éjszakai pótlékok rendezése, prémium- és célfeladatok honorálása, a jutalmazási keret, felhasználásának módosítása, a munkaerő-, anyag- és energiá- takarékosság, a vállalatok ösztönzési rendszerének kialakítása. A kollektív szerződésűi, évenkénti módosításakor központi helyet kaptak az orszá-' gos társadalompolitikai célok megvalósítását szolgáló helyi" feladatok, így a fiatalok, a nagycsaládosok helyzetének javítása. Az Országos Szakmai Bér-- táblázat 1975. január 1-i bevezetésével és alkalmazásával kapcsolatos feladatok egy része is a kollektív szerződ érái éz , kapcsolódik. — Összefoglalva a tapasztalatokat, mi állapítható meg? — Az öt évre kötött kollektív szerződések —, a problémák mellett is— betöltötték szerepüket, érvényre juttatták a vállalatoknál mutatkozó sajátosságokat. A beszámolók feletti . viták során érzékelhető volt a dolgozók felelősségérzete, az égy- re inkább jelentkező tulajdé-’ nosi szemléletük, az, hogy mindinkább magukénak érzik, a vállalat eredményeit, gónd- ■ jait, problémáit. A korábban fellelhető, túlzottan csak ' az egyéni igények kielégítésére' való törekvés az utóbbi években háttérbe szorult Az 1976-ban ismét öt évre szóló szerződések kidolgozására még fokozottabb figyelmét kell fordítani, és a központi irányelvekre építve a dolgozók észrevételeit és javaslatait fi-í gyelembe véve kell segíteni áz öt évre szóló új kollektív szerződéseket.
