Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

Ezt hozta a Síét a külpolitikában így látta a hetet hírmagya­rázónk, Páify József: Portugáliának újra van kor­mánya. De ez a kormány is csak ideiglenes. Maga az ál­lamfő, Costa Gomes hangsú­lyozta ezt és Vasco Goncalves, a miniszterelnök sem cáfolta meg. A válságos helyzetben aligha lehetne másként. S még azt is kedvező fejleménynek ér­zem, hogy a kormányfő Vasco Goncalves maradt. Holott a jobb- és szélsőbaloldali ellen­zék, sőt a fegyveres erők moz­galmának egy (igaz, viszonylag kis) része is hevesen támadta őt. A miniszterelnök fejét kö­vetelte Mario Soares, a szocia­lista párt vezére, aki most is azt állítja, hogy az új, 1974. áp­rilis 25-e óta az ötödik, kor­mány nem fejezi ki a portugál nép akaratát. Goncalves a kulcsember a fegyveres erők mozgalmában. Most, hogy ismét ő került a kormány élére, eszembe jut „találkozásunk”: két és fél hó­nappal ezelőtt Brüsszelben, a NATO ülése után tartott sajtó- konferenciáján másfél órán át védelmezte a portugál kor­mány törekvéseit a nyugati új­ságírók támadó, gúnyos, fölé­nyes, rosszindulatú kérdéseire válaszolván. Emlékeztette őket arra, hogy Portugália történel­mét ismerni kell ahhoz, hogy a jelent megérthessék. Három­száz évig működött az inkvizí­ció Portugáliában és egyetlen eu.ópai nép sem élt 50 évig a fasizmus járma alatt... Portu­gáliában voltak a legalacso­nyabb bérek Európában ... Az emberek szokásaiban, gondol­kodásában még sok az elavult, visszahúzó elem ... Goncalves most is minden bizonnyal a portugál forradal­mi célok megvalósításán fog fáradozni, közben azonban az új kormány legsürgősebb fel­adata a közrend biztosítása, hi­szen az ország északi (és leg­elmaradottabb) részein a kom­munistaellenes zavargások folytatódnak. Az ellenforradal­mi rendbontások számos szo­cialista politikus szemét is fel­nyitották, a párt sok vezető tagja szembefordult Soaressal, s azzal vádolja a főtitkárt, hogy a reakció, a fasiszták malmára hajtja a vizet. Az új kormánynak sokat kell tennie a súlyos gazdasági gon­dok enyhítésére is. A termelés visszaesett,, az árak emelked­nek, a külföldi tőke menekül az országból, a turisták elma­radnak, még a külföldön dol­gozó portugál vendégmunkások hazaküldött pénze is kevesebb, mint azelőtt. A Közös Piac po­litikai feltételekhez kötötte a kilátásba helyezett segítségét, a Goncalves-kabinet aligha fo­gadja el az olyan feltételeket, amelyek közt ott van a Soares- féle szocialisták vezető szere­pének elismerése... Az Egyesült Államok elnöke „sajnálja, hogy nem tud be­avatkozni Portugália ügyeibe”; ez a mondat a mostanság igen beszédes Ford elnök egyik nyi­latkozatából való. A Fehér Ház ura meg akar maradni az USA elnökének az 1976. novemberi elnökválasztás eredményeként. Elnökjelöltként tehát sűríti a szereplését. A helsinki Európa- csúcs után Bukarestbe és Belg- rádba látogatott, Washingtonba visszatérvén pedig a japán mi­niszterelnökkel tárgyalt, ezt követően tv-nyilatkozatban vonta meg elnökségének egy­éves mérlegét. (Egy esztendeje kényszerült lemondásra. Nixon a Watergate-botrány csúcs­pontján ...) Ford látszólagos nagy aktivitása azt célozza, hogy az elnök képe feltűnjék minden este az amerikai tévé­műsorokban: „hosszú hajrába” kezdett az elnökválasztási ver­senyfutásban, hogy eleve meg­előzzön mindenkit, akár a saját táborában, akár a demokrata párti ellentáborban próbálna versenybe bocsátkozni vele. Az amerikai diplomácia a szokásosnál kisebb csinnadrat­tával kezdett újabb kísérletbe, hogy végre nyélbe üthesse az izraeli—egyiptomi csapatszét­választási megállapodást. A tárgyalások Washingtonban a két ország nagyköveteinek a bevonásával folynak. A palesz­tin mozgalom soraiból hallat­szik a legtöbb ellenvetés: „Egyiptom egy marék ho­mokért adná el a palesztin ér­dekeket” — ilyen kemény megfogalmazást választott egy palesztin lap. Ilyen körülmé­nyek között döntő fontosságú lehetett Szadat elnök és Ara­fat találkozása Kairóban. A Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője az egyipto­mi fővárosban megbeszélést folytatott az odalátogató mexi­kói köztársasági elnökkel, Luis Echeverriával. A mexikói ál­lamférfi az utóbbi időben meg­növekedett diplomáciai tévé­ké lységével vonta magára a fi­gyelmet. A jövő évben lejár ál­lamfői megbízatása, a környe­zetéből származó értesülések szerint Echeverria az ENSZ-fő- titkár posztjára pályázik. (A mexikói alkotmány érdekes előírása szerint senki nem tölt­het hat évnél hosszabb időt az elnöki funkcióban, az újravá­lasztás tilos. 1970-ben Echever- riát nagy többséggel választot­ták meg elnökké, jövőre poli­tikusi karrierje Mexikóban vé­get ér. Nincs kizárva, hogy a nemzetközi porondon szeretné folytatni...) Az ENSZ új, izgalmas diplo­máciai csata színterévé válik. Napirendre kerül a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Köztársaság tagfelvételi ügye. Az amerikai diplomácia előbb kerülő úton akarta megakadályozni, hogy a két Vietnam bejuthasson „a nemzetek nagy családjába”. Az Egyesült Államok megpróbálta összekapcsolni a VDK és a Dél-Vietnami Köztársaság fel­vételét a szöuli rezsim felvéte­lével. A Biztonsági Tanács a dél-koreai kérelmet elutasítot­ta ... Az USA diplomáciája még nem adta fel a harcot. Washingtonban azzal fenyege­tőznek, hogy az amerikai vétót fogják felhasználni a VDK és a DVK ellen, ha Dél-Koreát nem veszik fel a világszerve­zetbe. Mindenesetre az meg­mutatkozott már eddig is, hogy az Egyesült Államok elszigete­lődött ebben az ügyben. S az sem érdéktelen, hogy ezúttal a kínai küldöttség is a Szovjet­unióval együtt szavazott. Megkezdődött az I. magyar—szovjet ifjúsági iiarátságfesztivál (Folytatás áz 1. oldalról). fejlődik országaink sokoldalú kapcsolata és testvéri együtt­működése, ugyanúgy, mint kö­zös harcunk a nemzetközi küzdőtéren a haladás és a bé­ke javára. A Szovjetunióban folyó kom­munista építés nagyszerű eredményei, a magyar nép szo­cialista vívmányai és népeink testvéri barátsága — ez, az apák öröksége, amely a mai ifjú nemzedékre száll. Bizo­nyos. hogy a szovjet és a ma­gyar fiatalok jól felkészültek és nemcsak megvédik az elő­ző nemzedékek forradalmi vív­mányait. hanem képesek lesz­nek arra is, hogy azokat a holnap új követelményeinek megfelelően tovább gyarapít­sák. Mindennél jobban óvjak és erősítsék még tovább a pro­letár internacionalizmus, kö­zös elveink és közös kommu­nista céljaink megingathatat­lan alapjain született és fej­lődő magyar—szovjet barátsá­got. Fiatal Barátaiml E gondolatokkal köszöntőm |nég egyszer a magyar—szov­jet ifjúsági barátságfesztivál kedves szovjet vendégeit, a ta­lálkozó minden magyar és szovjet fiatal résztvevőjét. Érezzék jól magukat a feszti­válon. Kísérje sok siker önö­ket az igaz úton és váljanak valóra a jövendő legszebb re­ményei. Elvtársi, baráti üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB. első titkára. Hosszan tartó nagy taps hangzott Kádár János üdvözlő levelének felolvasása után. majd J. M. Tyazselnyikov mondott beszédet. — A Szovjetunió történelmi győzelmének és Magyarország felszabadulásának 30. évfordu­lója tiszteletére megrendezett első szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztivál megnyitása alkalmából átadom Önöknek a lenini Komszomol, a Szovjet­unió egész ifjú nemzedéke for­ró testvéri üdvözletét! Mély megindultsággal adjuk át Önöknek, s Önökön keresz­tül minden KISZ-tagnak, a szocializmus fiatal magyar épí­tőinek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szívélyes üdvözletét és jókívánságait a kommunista eszmék diadaláért folytatott harcukhoz — mon­dotta, majd arról beszélt, hogy a szovjet nép, a szovjet ifjú­ság örömmel üdvözli a testvéri magyar nép sikereit, amely a Kádár János elvtárs vezette Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával a fejlett szocialis­ta társadalmat építi. A lenini Komszomol büszke arra, hogy a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség harcos, kipróbált és hű barátunk, az MSZMP har­cos segítője, az új társadalom aktív építője. Dr. Maróthy László és J. M. Tyazselnyikov ezután kicserél­te a két ifjúsági szövetség em­lékzászlaját, majd dr. Maróthy László „hivatalosan” is meg- nyítottnak nyilvánította az I. magyar—szovjet if júsági barát­ságfesztivált. A DlVSZ-induló hangjaira felvonták a feszti­vál zászlaját, s a két delegá­ció egy-egy tagja ünnepélye­sen meggyújtotta a fesztivál lángját, A nyitóünnenség az Inter- nacionálé hangjaival ért véget (MTI) Megrsyili a Duna menti fiatalok találkozója Dobos Gyula, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára be­szédét mondja. (Folytatás az 1. oldalról.) ren. Vele együtt lép fel Do­monkos Béla bohóctréfáival. Tizennyolc órától „Dallal, tánc­cal a Duna mentén” címmel amatőr művészeti együttesek bemutatója lesz a víziszínpa­don. Este nyolc órától az MHSZ-lőtéren tábortűz, ének, zene, tánc. Hétfőn délelőtt rangos fó­rumra kerül sor: megyénk je­lenéről és jövőjéről, az atom­erőmű és Paks kapcsolatáról a fiatalok kérdéseire Szabónál Antal, a megyei tanács elnöke és Szabó Benjamin, az atoin­erőmű kormánybiztosa vála­szol. A fórum a művelődési központban lesz. Délután három órakor a já­rási könyvtárban sakk-szimul­tán, melyen a jelentkezők el­lenfele Ribli Zoltán kiváló sak­kozónk. Este tizennyolc órakor ifjú­sági nagygyűlés lesz. Utána ba­rátsági fesztivál és gálaest, fáklyaúsztatás, tűzijáték, tánc. A gálaest műsorában fellép a leningrádi Kirov balett tíztagú csoportja, a rosztovi esztrádze- nekar, Dinnyés József pol-beat- énekes, a Thomastic-együttes és több más művészeti csoport. B sfordul a sarkon Z„ a so- “vány technikus, s örülve szerencsémnek, annak. hogy merev tartásáról már lőtávol- ságról felismertem, sietve el- iszkolok előle. Átmegyek az utca túloldalára. Engem ez az ember nem fog többé elcsíp­ni, föltartani, fogadkozom in-, gerülten, bár ezen közben fel­dereng bennem: menekülés helyett talán jobb volná eléje állni és végérvényesen leszá­molni vele. Tíz év óta nincs tőle nyugtom. Erről természe­tesen jócskán tehetek magam is, a legelején mqp én bíztat­tam mivel egy meg nem al- kúvó. hibáink ellen bátran harcoló embernek néztem Olyan valaki ő, gondoltam balgán, aki örökké lángol, akit nyugtalanít az álmos beletörő­dés, a kényelmes megalkuvás, mindent meglát, mindent ész­revesz. és semmit nem hagy szó nélkül, értékes közösségi ember. Belátom és elismerem, té­vedtem. Tíz esztendő jócskán elegendő volt ahhoz, hogy Z-t kiismerjem, megszállott hiba­keresőnek tekintsem. Neki az égvilágon semmi nem jó, il­letőleg mindenben következe­tesen azt keresi, amire rá­mondhatja: ..felháborító”,, „ab­szurdum”. „disznóság” és v ..megáll az ember esze”. Ne­kem meg égnek áll tőle a ha­jam. Ezt írd meg, követeli, és ha rá hallgatok, apró-cseprő, nem jellemző, mondhatom pi­tiáner sérelmeket körmölhe- tek reggeltől estig, szert téve némi kétes értékű hírnévre, de úgy. hogy közben lovat ad­nék alája és a hozzája hasonlók alá. (Másfél tucat Z-t ismerek ugyanis a városban). Nem te­szem, inkább menekülök elő­le, sajnos menekülök, ahelyett, hogy egyszer kerek-perec meg­mondanám : Szórakozzék a nagynénikéjével. Ilyen közlés­től azonban eleddig még elte­kintettem. Bizonyos közéleti bátorságra lenne szükségem, ezzel, valamilyen oknál fogva nem rendelkezem, s nyugod­tan fogalmazhatok többes számban, mert úgy látom ez­zel a bizonyos közéleti bátor­sággal nem rendelkezünk. /gondolom kényelmesebb '“íaz örökké felháborodott Z-t kikerülni, mint kioktatni, vagy éppen meggyőzni? Meg­győzni ? Ez az, ami ve­le kapcsolatban telje­sen elképzelhetetlen. Mindig és mindenben a szándékossá­got látja, vélt sérelmei meg­torlására egyedül üdvözítő megoldásnak a leváltást, a ki­rúgást. a lenyakazást találja. Ijesztő alak. Ö maga téved­het, de más ne tévedjen. „Ezt írd meg!” — harsogta az ut­cán, dühtől tajtékozva és elő­adta ebben és ebben az üzlet­ben a pénztárosnő rosszul adott neki vissza, ha nincs ré­sen. ha nem figyel „az aljas perszóna” három forinttal be­csapja. „Ez a kereskedelem, kérlek. Így bánnak a vevővel kérlek!” Mondja, mondja teli száj­jal és elvárja, vele háborog- jak magam is. érezzem át a helyzet tarthatatlanságát, rohanjunk a tanácshoz, a vá­roshoz, ha ott nem intézkedő Ezt írd meg!

Next

/
Thumbnails
Contents