Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-08 / 185. szám
Gázgyártás Tolna megyében Bemutatkozik az ODV Fél évvel a párítillíárság után — két hónappal a nyugdíj előtt Sorozatunk következő részében egy üj Tolna megyei gyár jelenét és jövőjét, valamint az anyavállalatnak, az Oxigén és Dissous- gázgyár Vállalatnak a történetét mutatjuk be. Az információkat Németh Sándortól, a vállalat Igazgatójától kaptuk. Hazánkban az 1900-as évek elején az ipari fejlődés szükségessé tette, — főleg hegesztési célra — Ipari gázok előállítását. Az oxigén és dissousgáz gyártásában rejlő üzleti lehetőséget felismerve, külföldi cégek létesítették az első ilyen üzemeket Magyarországon. Ezek az államosításig a Hiyd- roxigéngyár és néhány kisebb magánüzem kivételével túlnyomóan külföldi érdekeltségűek maradtak. A szocialista iparosítás eredményei Az 1940-es évekig a termelési kapacitás, valamint a termékek választéka rohamosan fejlődött, bővült, de a hazai ipari gázgyártás igazán nagyüzemi méreteket nem ért el. A világháborús károk miatt a felszabadulás után a termelési kapacitás a korábbinak fele volt csak, de 1948-ban a helyreállított, újjáépített üzemek termelési kapacitása már meghaladta a háború előtti szintet. Először 1943-ban az oxigéngyárakat, 1949-ben pedig a dissousgázgyárakat államosították. Ezek Hydroxigén- gyár Nemzeti Vállalat, Dis- sousgázgyár Nemzeti Vállalat, illetve Vulkán Oxigéngyár Nemzeti Vállalat elnevezéssel az Ipari Gázgyárak Egyesülése irányítása alatt működtek. A gyárak a szocialista iparosításnak megfelelő ütemben fejlődtek. Lényeges esemény volt 1952-ben a Budapesti Oxigéngyár Váci úti üzemének beindítása. Az új gyárral a hazai, nagyüzemi ipari gázgyártás alapjait teremtették meg. Az államosítást követő 10 év alatt az új gyárakban oxigénből megkétszerezték, dissous- gázból pedig 50 százalékkal növelték a termelt mennyiséget. 1959. január elsején az ipari gázgyárakat összevonták. így alakult ki az Oxigén és Dis- sousgázgyár Vállalat, mely Budapesten a IV. kerületi Váci út 117. szám alatti központtal kezdte meg működését. A cél az volt, hogy a népgazdaság minden területén szinte nélkülözhetetlen ipari gázok (oxigén, dissousgáz, nitrogén, gázkeverékek stb.) termelését, elosztását, értékesítését profilgazdaként, gazdaságosan lássa eL Emelkedő termelés Az eltelt több, mint 15 év bebizonyította, hogy a vállalati összevonás hasznára volt a hazai ipari gázgyártásnak, mert a koncentrált eszközök és szaktudás segítségével a termelés, elosztás és értékesítés szervezésével, műszaki fejlesztéssel, a választék bővítésével, minőség javításával olyan feladatokat oldott meg, amelyekkel a decentralizált vállalatok képtelenek lettek volna megbirkózni. A vállalat az összevonást követően hét termelőüzemmel rendelkezett Budapesten. Győrött, Miskolcon. A termelőüzemek mellett az egész országra kiterjedő — akkor még más vállalatok, szövetkezetek kezelésében lévő — lerakati hálózat segítette elő a dissousgáz és az oxigén értékesítését. Azóta a lerakatok túlnyomó része az ODV tulajdonába került. Jelenleg — minden nagyobb ipari centrumban — összesen 22 lerakat működik. A fejlődést reprezentálja a forgalomba hozott gázok mennyiségének alakulása: 1959-ben 5 millió ann ezer köbméter oxigént állítottak elő, tavaly ennek több mint háromszorosát, 18 millió 17 ezret. Dissousgázból az éves termelés ezalatt kétszeresére, 6186 tonnára emelkedett. A növekedés ellenére a népgazdaság igényeit mégsem sikerült teljes egészében kielégíteni. kivéve az 1974. évi dis- sousgáz-igénveket. A kereslet növekedési üteme meghaladta a kínálatnak — fejlesztési r.lao hiánya miatti — korlátozott növekedését. Csupán iavulást okozott, hogy az ODV 1964- ben Győrött évi a millió köbméter oxigén előállítására alkalmas üzemet létesített, ezzel egvideiűleg a korszerűtlen, elavult, kis kapacitású, régi, győri val''mint miskolci üzemeket leállította. Tavaly Dunaföldváron 2000 t/év kapacitású új dissousgázgyárat helyeztek üzembe. Tizenkét év óta a saját termelésen kívül az egyes nitrogénműtrágya-gyáraknál, valamint kohászati üzemeknél mellék- vagv ikertermékként keletkező oxigén- és acetilénfelesleget a vállalat értékesítésre átveszi, mivel ez az adott vállalatnak és a népgazdaságnak egyaránt érdeke. Tavaly 7029 ezer köbméter oxigén és 1887 tonna dissousgázt tudtak ilyen forrásból az ipar rendelkezésére bocsátani. A (lunafoldvári üzem Tolna megye iparának és mezőgazdaságának hegesztő- gáz-ellátására az 1950-es évek elején Dunaföldváron, majd 1969-ben Szekszárdon létesült lerakat. Később 1967—68-ban,' az ODV a fejlesztési tervek kidolgozása során szervezőintézet és számítóközpont közreműködésével optimális telepítési hely kiválasztására számításokat végeztetett. Az elvégzett számítások alapján a vállalatvezetőság úgy döntött, hogy a tervezett évi 2000 tonna kapacitású dissousgáz- üzemet és a 4 millió köbméter kapacitású cseppfolyós oxigént előállító üzemet Duna- földvárra telepíti. Ezt indokolta még az, hogy Dunaföld- várnak Közép- és Dél-Dunán- túllal, valamint a Duna—Tisza közével egyaránt jó közúti összeköttetése van, ami a termékek elszállításánál fontos szempont. A dissousgázüzem építési munkái 1969-ben kezdődtek és 1973 végére fejeződtek be. Az elmúlt év elején — Közép- Európa egyik legszebb, legmagasabb műszaki színvonalú dissousgázgyárában — megindult a termelés. Az üzemben ma hatvanan dolgoznak, akik viszonylag rövid idő alatt is komoly eredményeket értek o1 a termelésben, gazdasági munkában és nem utolsósorban az alkotó üzemi kollektívává válás folyamatában. Az üzem 1974-ben már 1045 tonna dissousgázt termelt, ellátta a Szeged, Szolnok, Dunaújváros, Veszprém, Kaposvár által határolt országrészt <?. fontos ipari gázzal, lehetővé téve ezáltal közel 25 millió forint értékű dissousgáz importiának megszüntetését is Ez év elején kezdődtek meg a gyár szomszédságában a cseppfolyósoxigén-üzem építési munkái. Az építést a tervek szerint 1977. december 31-én befejezik. Jelenleg a már működő du- naföldvári üzem dolgozói is komoly feladatok előtt állnak. Ebben az esztendőben a termelésnek meg kell közelíteni az 1700 tonnát, jövőre pedig el kell érni a 2000 tonnát. A termelés ilyen mérvű emelkedése az üzem valamennyi dolgozójának együttes, feszített munkáját kívánja meg. Feladatuk még az új, cseppfolyós oxigénüzem beruházási munkáiban való közreműködés, a befejezési határidőre történő üzembe helyezés elősegítése. Ez teszi lehetővé, hogy Duna- földvár az ország ipari gázgyártásának legkorszerűbb bázisává, centrumává váljon. • A BÁTASZÉKI TANÁCSTITKÁR, szinte ellentmondást kizáróan őt ajánlja. A községi pártbizottság titkára egyetért és szaval hangsúlyából kiderül: örül, ha róla írunk. Azzal indokol, hogy eddigi munkája is példás volt, a jövőben is számítanak rá. Az állomáson, mikor érdeklődünk utána, mindenki Pista bácsiként szól róla és mutatják az irodáját. Az ajtó nyitva — talán egy kicsit ez is jellemző — bárki, bármikor bemehet. Zentai István — pontos beosztásra nem emlékszem — de úgy mondhatom, a csomóponti állomásfőnök helyettese. Tagja a községi tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak, a sportkör elnöke, a horgászegyesület titkára. S amiért ez a találkozás létrejött: tizenhat évig volt a forgalmi pártalapszer- vezet titkára. Vagy még egyet említsek, noha ez nem rang, de tisztesség — mindenki számára a vasúton és a községben a Pista bácsi. KÖZBEN megemlíti Zentai István, .mint érdekességet, valóban az, ugyanegy időben lett még alapszervezeti titkár —a csomóponton három pártszervezet működik ugyanis — Sánta János a vontatásnál és Varga György, a pályafenntartásnál. És most ugyanegy időben búcsúztak mind a hárman. Vagy talán, rossz szó a búcsúzás, inkább fogalmazzunk úgy, hogy átadták a helyüket a fiatalabbaknak. — Tudja, mit tartok a munkám legszebb eredményének? Azt, hogy mindvégig meg tudtuk tartani az összhangot a három üzemrész között.' Ugyanúgy a gazdasági vezetéssel is. Úgy dolgoztunk mi hárman, mint három testvér. Sokszor tartottunk összevont taggyűlést, de azonkívül is mindig segítettünk egymásnak. A szakvonali főnökök is számítottak ránk, de mi is számíthattunk rájuk. — Vita soha nem volt? — De még mennyire, hogy volt. Hanem minden vitás kérdést meg tudtunk oldani, mert elvi, elvtársi vitáink voltak. Közbevetam: — Bizonyos fokig könnyű olyan helyen, ahol a gazdasági vezető is párttag, sőt jeles funkciót visel valamely testületben. — Ez kétségtelenül könynyebbséget jelent, de nem zárja ki a véleménykülönbségeket egyes részkérdésekben. így aztán sikerült a legideálisabb együttműködést megteremtenünk. ^ — Zentai elvtárs, milyen érzés nyugdíj előtt állni? Magyar eredményjelző táblák tájékoztatják majd a néhány hét múlva Algériában megrendezésre kerülő északafrikai játékok nézőit a legfrissebb sporteredményekről. A magyar szakemberek a napokban már felszerelték a VBKM Villesz gyárának 3 számítógéppel vezérelt eredményjelző berendezését. Ezek a gyár legújabb típusai, amelyek nemcsak a hagyományos állóképek, szám- illetve betűcsoportok kivetítésére alkalmasak, hanem mozgóképeket is lehet rajtuk továbbítani, fekete-fehér technikával. Az algíri olimpiai stadionba, illetve a fedett sport- csarnokba szállított eredmény- jelző berendezés alkalmas filmek, televíziós műsorok egyenes vagy felvett közvetítésére, sőt. a versenyszámok döntő pillanatai lassítva vissza is játszhatók. A magyar szakemberek nemrég ezt a típusú eredmény-- hirdetőt bemutatták a moszkvai olimpiai bizottságnak is, s Az egyébként harsány hangú és rendkívül határozott ember ekkor elérzékenyül. — Nehéz erre válaszolni. Jő is, rossz is. Mikor kezdtem az életet, volt egy finánc nagybátyám. Beprotezsált volna hozzájuk. A katonaságnál volt egy parancsnokom, a Literáti főhadnagy, ő a péti nitro- kémiához adott ajánlást. De én vasutasgyerek voltam, a vasúthoz jelentkeztem inkább. — Dinasztia? — Igen. Mind a két nagyapám vasutas volt, és az én apám is. — A folytatás? — Az én fiam, a Zoltán is vasutas lett. Ezen az állomáson forgalmi szolgálattevő. Zentai Istvánnak életében két szolgálati helye volt. Az egyik, az első Bükkösd, ahol tizenkét évet töltött el. A többi időt, pedig a bátaszéki csomóponton. összesen 38 szolgálati év van mögötte. Különböző beosztásokban dolgozott, de a legemlékezetesebb számára a több mint másfél évtizedes párttitkári munka. — Nem akarok maradni. Nem lenne helyes. Jöjjenek a fiatalok. Az övék a hely. Dolgozni ezután is fogok. Tanácstag vagyak, vb-tag, meg a sportkör elnöke. EZUTÁN a sportkörre terelődik a szó, amit nem idézek* mert nem értek hozzá, hanem azt el kell mondani, Zentai elvtárs a sportköri elnökséget egyértelműen politikai munkának tekinti, amint hogy a horgászegyesületi titkárságot is, hogy a tanácstagságról ne is beszéljünk. És ez azt jelenti, hogy nyugdíjba megy egy kommunista — a szakma! munkából, ellenben nem a tár-; sadalmi tevékenységből. Hanem ne hallgassunk egy kérdésről, amely ennek a beszélgetésnek a kapcsán vetődött fel. Arról van szó, hogy a nyugdíjasok megválnak addigi pártszervezetüktől és átkerülnek a községi, területi alapszervezetbe. Mondanom se kell, Zentai István nem örül ennek, sőt ez egyenesen fáj. Itt töltötte el élete legszebb időszakát, a vasúton és most új közösségbe kell illeszkednie. Nem tiltakozik, hiszen a határozatokat tudomásul kell venni, ellenben a nosztalgia ellen küzdeni nagyon nehéz. BŰCSÜZÓUL azt mondja Zentai István: — A szakmai munkából nyugdíjba lehet menni, a társadalmi munkából sohasem. arra számítanak, hogy az 1980-as olimpiára rendelnek belőlük. Egyébként a magyar eredményjelző táblák és hangosító berendezések ma már szinte a világ minden táján megtalálhatók. Az Elektroimpex négy földrész több mint 30 országába szállított és szállít ezekből az elektronikus berendezésekből 1950 óta, amikor is a világon elsőként hazánkban kezdték meg az eredményhirdető táblák gyártását. Az eredményhirdetők exportja különösen az elmúlt években élénkült meg, három év alatt megkétszereződött kivitelük. A közelmúltban kötött szerződésekkel az idei év minden bizonnyal rekordforgalmú lesz. Többek között két-két kisberendezést szállítanak Kuvaitba és Brazíliába, a pan-amerikai játékok kezdetére felújítják Mexikóban azt az 52 eredményjelzőt, amelyet az 1968-as olimpiára szereltek fel. A dunaföldvári dissousgázgyár LETENYEI GYÖRGY Tv-közvetítés a számítógépes eredményjelzőn
