Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
It agazin agazin • magazin Individualista méhek 11 szavannái csimpánz és a kitömött leopárd Az etológusoknak néha elég furcsa ötleteik támadnak, és ezen nem is szabad meglepődni. Aki hajlandó éveken át gorillák, tigrisek vagy egyszerűen kacsák társaságában élni, elve nem lehet közönséges ember. Valamennyiük között a legfurcsább jelenség talán Adriaan Kortlandt, az amszterdami egyetem zoológia- profésszora. Kortlandt évek óta elmé- lyülten tanulmányozza a csimpánzok agresszivitásának jelenségét. Ezért hosszú évek óta a filmfelvevőgéppel és ' egy kitömött leopárddal járja az erdőket és az afrikai szavannákat. Munkamódszere a következő: kiválaszt egy csimpánzcsapatot, megfigyeli a majmok életét, szokásait. Útvonaluk mentén elhelyezi a mozgatható fejű. kitömött leopárdot, amelynek hasüregében magnetofonról szól az élő leopárd morgása. Kortlandt ej- helyezkedik a közelben egy fán, vagy valamilyen fedezék mögött és várja, mikor kezdhet filmezni. Amikor a majmok közelednek, Kortlandt elkezdi mozgatni a leopárd fejét és megindítja a magnószalagot. A jelenetnek a majmokra gyakorolt hatása azonnal lemérhető. Először rémülten hátrálnak. Majd a legnagyobb hímek botokkal felfegyverkezve óvatosan közelítenek a leopárdhoz és nagyokat ütnek a fejére. Kortlandt az erdők és a szavannák csimpánzaival végzett kísérletek alapján megállapította, hogy a szavannái csimpánz fejlettebb erdei testvérénél. Számos tényező bizonyítja ezt: A szavannái csimpánz több szerszámot használ, gyakran jár kétlábon, tápláléka változatosabb, húst , is fogyaszt. Kortlandt filmfelvételei arról, tanúskodnak, hogy a szavannái csimpánzok husángjukkal alaposan elpáholják a leopárdot. Az erdei csimpánzok egész másként viselkednek: felemelt botokkal közelítik meg a leopárdot, de nem ellenségüket, hanem a földet csapkodják a bottal és közben a levegőt rugdalják. Az erdei csimpánzok magatartása tipikusan rituális jellegű, vagyis kevésbé fejlett, mint a szavannái csimpánzoké. A méhek, amelyekről mindig azt tartották, hogy közösségi, társas rovarok, úgy látszik magányosan is tudnak élni. Ezt állapították meg a lettországi természet- védelmi egyesület aktivistái. A köztársaság nemzeti parkjának területén ilyen individualista mé- heknek egész települését fedezték fel, a Gauja félreeső, erdőkbe ékelődő ősi folyóteraszán. Minden nőstény méh különálló, 10—12 oldalrekesszel épített homokfészekben él. Ezekbe a sajátos lépekbe gyűjti a virágport. A méhtelepen nincs dolgozó méh: a nőstények maguk gondoskodnak az utódokról. Érdekes, hogy ezek a méhek nagyon finnyásak, a virágporgyűjtésnél a csillagfürtöt és a lucernát minden más növény elé helyezik. A furcsa méhest, mint természeti ritkaságot védik. HOGYAN ÖL A GYILKOS GALÓCA? A heidelbergi Max-Planck Orvostudományi Kutató Intézet tudósainak sikerült kideríteni a gyilkos galóca mérgének hatásmechanizmusát. Megállapításuk szerint a méreg egy enzim blokádjával megbénítja a sejtek fehérjetermelés'ét. A fehérjeanyagok létfontosságú utánpótlásának megszűnésével a sejtek elpusztulnak, a máj és a vese felmondja a szolgálatot. Automata madárriasztó berendezés „nranygyapiul” adó juhok Négy-öt év múlva Ashabad közelében a Talimardzsán juhtenyésztő gazdaság (ez a türk- mén név magyarul azt jelenti : „Drágakövek völgye”) sokezres nyája csupa olyan juh- ból tevődik össze, melyek „aranygyapjút” adnak. A gazdaságban kísérleteket folytatnak e különleges színű, igen ritka juhfajta kitenyésztésére. Nemrégen még Türk- ménia ' összes gazdaságában mindössze 70 „aranyszínű” juh volt. A helyi szakemberek nehéz feladat megoldására vállalkoztak. Megtanulják az arany-, platina- és gyöngyház- színű gvaniúval mmnázó ka- rakül juh átőröklési tulajdonságait irányítani. A karakul juh színes gyapja a legértékesebb a világon. Az Egyesült Államokban a kukoricásokban évente 15 millió dollár kárt okoznak a feketerigók. a madarak riasztására évek óta különféle fény- és hangriasztó berendezésekkel próbálkoznak. Ezek közül új típusú az ún. Zon készülék. Szőlőben is kipróbálták, amelynek hatására a 80 százalékos kár, mintegy 10 száGeológiai okok miatt, aránylag kevés a barlang és bánya Délkelet-Angliában, így azok a különleges denevérek, amelyeknek tenyészhelyeiken melegre és nedvességre van szükségük, kedvezőtlen helyzetbe kerültek. Az áttelelés ideje alatti zaklatások, és az élelem csökkenése, valamint a zalékra csökkent le. A készülék 24 óráig működik teljesen automatikusan, függetlenül a különböző időjárási körülményektől. A Zon készülék két változatban készül. A kisebb típus karbiddal és vízzel működik acetiléngáz keletkezésével, a másik típus a karbid mellett propán- és butángáz- zal is üzemel. természetes környezet hiánya miatt a denevérek pusztulásnak indultak. Az emlősöket védő bizottság ezért rácsokat helyezett el a Nyugat-Humb- ley-i mészkőbányák bejáratánál, hogy megvédje a denevérek áttelelőhelyeit, ahol ritkaságként patkós orrú denevérek is előfordulnak. A denevérek védelme A hangyák, mint A rabszolgatartás nem emberi találmány. Legalábbis bizonyos hangyafajták — főként a Föld hűvösebb övezeteiben — maguk is élnek a „munka átruházásának” e kétes formájával. Egyes hangyafajták valódi „hódító hadjáratokat” viselnek, hogy megöljék a többnyire közeli rokonok fészkeiben élő lakókat, és a gubákat a megtámadottak bábjaival saját fészkükbe szállítsák. Ha az idegen munkásnök kibújnak a bábokból, úgy tartják őket, mint saját társaikat, azzal a döntő különbséggel, hogy a fészekben szükséges munkák ellátásának ösztönével születetteknek hódítóik építményeiben kell „szolgálatot” végezniök. Rendben tartják a fészket, gondoskodnak a táplálékról, ellátják a fészek tulajdonképpeni birtokosait és utódaikat. Maguk a „rabszolgatartók” többnyire már nem képesek e szükséges munkálatok elvégzésére. A polyergus fajtához tartozó hangyáknak például teljesen harcra specializálódott testi felépítésük van. Állkapcsuk kardra emlékeztet, amellyel ugyan át tudnak fúrni idegen hangyákat, de nem tudnak már békés munkát végezni. Más „rabszolgatartó-fajták” még maguk is képesek dolgozni. A leptotharax duloticustól kísérletképpen elvették a rabszolgáikat. A rabszolgatartók rab'szolgatartók dolgozói ugyan azonnal átvették a munkát, de nem tudták olyan jól elvégezni, mint a rabszolgák. A lárvákat nem táplálták és nem tisztogatták rendszeresen, a fészket nem tartották eléggé rendben és nem tudtak elegendő táplálékról gondoskodni. Végső soron tehát ez a fajta is rászorul a rabszolgák segítségére. Minthogy a zsákmányolt rabszolgák munkásnők, nem képesek a szaporodásra. Ha elpusztulnak, akkor az „uraknak” kell utánpótlásról gondoskodniuk és rendszeres időközökben új „hódító hadjáratokat” kell viselniük. Egyes fajták ilyenkor nem folyamodnak durva erőszakhoz, hanem kifinomultabb stratégiát alkalmaznak. A formica fajtához tartozó két hangyafajta például — idetartozik a mi vörös erdei hangyánk is — amelyek közül az egyik rabszolgatartó, a másik maga rabszolga, rendelkezik riasztóanyagot kiválasztó mirigygyei, rabszolgatartó mirigyei azonban lényegesen nagyobbak a rabszolgáénál. Míg az utóbbiak riasztóanyaga csak annyira erős, hogy fészekben társakat figyelmezteti a támadásra, a rabszolgát zsákmányoló formica sub- integra kiválasztott folyadéka olyan erős, hogy pánikot kelt a megtámadott hangyabolyban, s az állatok már nem tudják megvédeni magukat. Csipetnyi bors A hamburgi Stern képes magazin riportere elmesélte Kurt Jürgens filmszínésznek Barbara Streisandnál tett látogatását. — És képzeld — mondta —£ mialatt beszéltem, a színésznő, ez a világsztár tizenkilencszer ásított. — Én nem vagyok olyan biztos abban, hogy ásított — válaszolta Jürgens. — Lehet, hogy csak mondani akart valamit. * Maria Schneider amikor észrevette, hogy egy fotoriporter filmgyári öltözőjében arcfestés közben akarja lefényképezni, dühösen felkiáltott: —. Miért most fényképez? Hát nem tudja, hogy minden nő csúnya, miközben az arcát festi?... * Amikor Join Huston amerikai filmrendező a nagy sikerű „Afrika királynő jé"-t forgatta, felbérelte az egyik bennszülöttet, hogy csónakjával vigye végig a Nílus egy részén. Alig eveztek ki a folyamra, a parton megszólaltak a tamtamok, és egész úton végigkísérték őket. — Mit jeleznek e dobok? — kérdezte bennszülött kísérőjét a filmrendező. — Azt, hogy gazdag fehér emberek közelednek, haladéktalanul fel kell emelni az árakat. .. ( « Merle Oberon, a hajdani hires filmszínésznő, aki ma egy mexikói milliomos feleségeként Acapulcóban él, ismét a kamerák elé állt. Nemcsak a főszerepet vállalta, hanem ma. ga is rendezte a filmet. Az újságírók kérdésére, hogy miről szól a film, csak ennyit válaszolt: — Gyönyörű ruhákban jelenek meg!... Roger Moore legújabb filmjét forgatták. Az első napi felvételek után, melyek során úgy látszik, nagyon beleélte magát a szerepébe, mert partnere, Jane Seymour kijelentette: — Moore-ral sohasem vagyok biztos felvételek közben, hogy életben maradok-e, de bolondul szórakozom.., Jeanne Moreau francia film- színésznő kollégái közül legjobban Orsón Wellest dicséri. A többi között ezt mondta róla: — Húsz éve ismerem^ ,g nyugodtan állíthatom, hogy csodálatos ember. Amikor megismertem, 30 és egynéhány éves volt, s olyan szép és elegáns, hogy nem mertem beleszeretni. * Bob Hope amerikai komikus mondta egy pályatársáról: — Tömeggyilkos ez a fickó. Halálra untatja az embereket. Egyetlen szerencséje van. Hogy nem hagy ujjlenyomatot maga után... v Alberto Moraviát, a neves olasz irót megkérdezték, mi idegesíti legjobban írás közben. Az író így válaszolt: — Az írás... « Charles Boyer, a most 78 éves világhírű francia filmszínész összesen 84 filmben játszott. Élete során az a vélemény alakult ki róla, hogy nagy nőcsábász. — Fogalmam sincs róla, -hogy miért — mondta a nevei művész. — A 84 film közül csak hatban játszottam hősszerelmest, ezenkívül — ki gondolná! —, már 39 éve nős vagyok... m Jean-Paul Bejmondó a minap a francia televízió egyenes adásában szerepelt. A műsorvezető így szólt o neves filmszínészhez: — Meséljen el egy viccetí ’ — Hát, nemigen tudok én vicceket — mentegetődzött Belmondo. — És ha azt mondaná, hogy az árak nem fognak emelkedni? — Hát ez valóban jő vicc —r folytatta Belmondo, majd hozzátette: Sajnos, ezt még tréfából sem mondhatom.». ] • Társaságban megkérdezték Nadja Tüler német színésznőt, véleménye szerint egy nőnek mikor kell férjhez mennie. A színésznő válasza: — Mindig, feltéve, ha szas bad, és alkalma adódik. Vittorio Gassman olasz filmszínész nemrégiben komphajón utazott. Egyszer csak hallja, hogy egy idős asszony rémülten kérdezi egy tengerésztől: — Gyakran elsüllyed ez a hajó? — Nem, asszonyom, csak egyszer — válaszolta a tengerész. .. A nőfaló (Kallus rajza)
