Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
fr CSALÁD - OTTHON Talán a legkomolyabb käszöb? Első napok az iskolában ősz van. Újabb tanév kezdete. Es sok-sok elsős kisgyermeknek egy egészen új világ, az iskola első napjai. Mi minden új vár rájuk, mire vigyázzon a szülő — erről beszélgettünk dr. Kozéki Bélával, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete pedagógiai-pszichológiai osztályának tudományos munkatársával. > A komoly címen kívül a 'pszichológus azért is érintett a témában, mivel neki magának is az idén indul először iskolába a kislánya. — Az embert születésétől kezdve néhány'igen komoly fordulópont teszi próbára. Ilyenek például a születés maga, azután a beszéd, vagy a felegyenesedés, a járás kezdete. Az iskola is hasonlóan komoly fordulat — kezdi Kozéki dr. — És ennél a fordulópontnál a szülő két komoly hibát követhet el: nem veszi elég komolyan — vagy túlértékeli, és a gyereket sokkal komolyabb „megrázkódtatásra” próbálja felkészíteni, mint amilyen valóban vár rá... Pedig az átlagosan, jól nevelt gyerekre az átlagosan jól működő iskolában semmi komolyabb megrázkódtatás nem vár. — Mégis, akkor mik azok az új körülmények, amelyek miatt ez az esemény is fordulópont az életben? — Azért akad néhány. Rögtön az első: a gyermek a családi környezetből valami másba kerül. Felelősség, önállóság — Az iskolában a gyerek, az első napok után maga megy. Már a közlekedésnél is önállóságot kell tanulnia. És ha késik, ő a felelős, nem a szülő, aki esetleg korábban nyakába véve futott vele az oviba, bölcsibe, ami a gyereknek csupán szórakozás volt, legfeljebb a szülőt „hordták le érte”. Az iskolában, a gyerekek között: a gyereknek magának kell a helyét, kapcsolatait megtalálni, kialakítani. Az óvodában, vagy otthon eddig ritkán kapott feladatot a gyerek. És ha kapott is, de nem teljesítette, ezért a gyereket személyesen nemigen vonták felelősségre. Az iskolában viszont, ha a kapott feladatot nem teljesíti, annak már következményei vannak. Azután az újabb fordulat: eddig'a gyerek saját rokon- szenve, vagy a szülői irányítás alapján, választotta meg gyerektársait. Az iskolában viszont az adott csoportban, osztályban véletlenszerűen összekerült, esetleg nem is szimpatikus gyerekkel kell együttműködnie, például, ha közös feladatot kapnak. Sűrűsödnek a fordulópontok: a gyerek megtanul olvasni. És ezzel egycsapásra megnyílik előtte az önálló ismeretszerzés lehetősége, nincs ebbten többé kizárólagosan a szülőre utalva. Például, ha esti mese nélkül nem tud elaludni, és a szülő nem ér ná mesélni, rávezetheti a gyereket: „Te is tudsz már olvasni, hidd el, sokkal érdekesebb, ha a meséskönyvből keresel és olvasol egy mesét magadnak...” — Persze, nem „lerázni” és utasítani kelj. a gyereket az ilyesmire, hanem mint saját új képességét, dicsérni... „Ne utaltassuk meg” Szívesen megy-e a gyerek a puliba’’ vagy sem? Jól érzi-e ott magát? Igen fontos kérdések ezek — és sajnos, sokszor nem a gyereken múlnak. Rossz felnőttszokás, hogy a rá hallgató gyerekkel bármit meg tud utáltatni. Ezért ne „ijesztgessük” a gyereket az iskolával! A szülő feladata: a gyermek számára természetes eseményként készítse fel az iskolába járásra, és azt tudatosítsa benne, hogy ott sem „csodajó” sem „csodarossz” dolgok nem várnak rá! Ez már csak azért is fontos, mert a gyermeknek, mint minden embernek, alapvonása a ragaszkodás megszokott környezetéhez. És mivel az iskola igencsak új ^környezet, hogy ez a ragaszkodás és a változás szembekerülése ne okozzon törést, otthon, lelkileg kell elkezdeni a gyermek felkészítését e változásra. Mondhatni, úgy jó, ha a gyerek „belenő” az iskolába járás gondolatába. És még egy szempont: a szülő ne „tervezze’’ hiúságból, presztízsből a gyerek iskolai baráti kapcsolatait, hagyja, hogy azokat saját maga alakítsa ki. És ne óvjuk az iskolás korú gyereket a „széltől is”, hagyjuk ugrálni, szaladgálni, mászni — mert a sportban ügyetlen, nehezen mozgó gyerek az élénk többség között az első pillanatban, de legkésőbb egy-két hét múlva a „perifériára” kerül... Érdekesek a pszichológus tanácsai — most már a szülőkön múlik, hogy be is tartsák azokat! SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Falukutatás Az ábrába beírandó szavakat kivétel nélkül mind megadtuk. Cél: a. rejtvényábra teljes kitöltése. Köny- nyítésül egy betűt (A) megadtunk, előre beírtuk az ábra megfelelő helyére. A körrel jelzett négyzetekbe kerülő betűket sorban összeolvasva az 1S7S. január elsején megyerikhez csatolt községek .egyikének nevét kapják meg. 7 betűsek; BÓDULAT — FELAKAD — KABILOK — KIVÉSÉS — KÖRÖSÖK — LAPOZÓK —. LENOLAJ — NUMIDÁK — POLARIS — RAVATAL — SIMENON — TETÖZES. « betűsek: AKARAT — ARAGON — EKEVAS — CSELEM — PARAFA — TAMÁSI — TANAKA — VASEKE. ; wl_. 5 betűsek: ADÓDÓ — ADOMA — ADULA — AGORA — ALÁZÓ — ALIGA — ALIGA — ARÁRA — AVAL A — AVATÓ — AZÓTA — ÁRUDA — BERAT — BIHAR —y BORUL — ELADÓ — ELEVE — EMELŐ — EPED A — EPIKA — erika — Égeti — Égető — ÉHEZŐ — ÉLEZŐ — IMOLA — KARÓK — KATAR — LEMER _ LERAG — LÓDUL — LÖKIK — MATAT — MEDER —MESÉL — METÁN — OMAHA — PETÉK — PETUR — RÓLAD _ SALAK — SIRAT — SIRAT — SÍROK — SOKAN — TAKIK — TAMÁS — TELEP — TEREL — TEREP — TITOK — TOROK — VIHAR — VITAT. 4 betűsek: ALAK — BARr — DADA — EDEN — EGER — ERED — ÉDES — IVOR — JANI — KARA — LADÖ — ODIN — ÖRÖK — FELE — PIRI _ TANA. 3 betűsek: ARA — ITO — OKA — UPE. Beküldendő a község neve. szeptember 8-if a Megyei Művelődési Központ, 71űl Szeksaárd. Pf. 15. címre, a levelezőlapra kérjük ráírni: REJTVÉNY. A helyes megfejtést beküldők közptit 5 db könyvet sorsolunk ki. Az augusztus 17-i Jceresztrejt- vény helyes megfejtése: ,,...Nézd a Holdat, / £rad a Tej- út; / csillagok égnek, / csodás, vöröslő Nap kél, / s az ének a levegőt * lelkesen bezengi.” Könyvjutalmat nyertek: Hargitai István 7100 Szekszárd, Dorogiköz 8., Hídvégi Pál 70i30 Pak§. Csónak u. 8., Keresztszegi Mária 7100 Szekszárd, Székely Bertalan u. l., Tóth Gyuláné 707*2 Diósbe- rény, Iskola u. 10., Zámbó István * 7047 Sárszentlőrinc, Petőfi u. 53. A könyveket postán küldjük el. SZEREK iskolába készül a perek! Most megy elsőbe. A gyakorlatlan szülőknek — akiknek eddig nem volt iskolás gyermekük — szól ez a néhány tanács. Iskolába csak az olyan ruhanemű praktikus, mely kényelmes, mozogni és ülni is egyformán jól lehet benne, nem bántja a gyermek bőrét és jól elfér az iskolaköpeny alatt. Könnyen lehet mosni és vasalni, vagy olyan anyagból van, amely nem piszkolódik (pamut, jersey, kordbársony, farmervászon). Válasszunk egyszerű formát és lehetőleg többrészes megoldást, mert így könnyebb tisztán tartani és az időjárásnak megfelelően variálni. Az iskolaköpeny nem divatcikk! Az egyszerű forma kevésbé unalmas, ha sok van együtt belőle, és könnyen is kezelhető. 1. Klasszikus viselet a szoknyamellény blúzzal. Készülhet szövetből, düftinből, saját anyagból vagy bőrből készült kantárral. 2. Kordbársonyból szabott nadrág és puha kidolgozású, derékban behúzott zubbony való kisfiúknak őszre, télre, 3. Düftinből, tweedből, vagy flanellból készült szoknya élénk színű blúzzal, mindig jól öltözteti a kislányokat. 4. A „huzatruha“ tulajdonképpen ujjas kötényruha kicsiknek is nagyon divatos. Könnyű,' lágy esésű szövetből/ pamut- flanellből is elképzelhető. 5. A kötött mellény válla széles, bordás kötéssel készül, mely lazán a vállra borul. 6. A kötényruha nagyon jót bevált viselet nemcsok „civilben" hanem az iskolaköpeny alatt is. Kordbársonyból, flanell- ből, vagy könnyű szövetből készülhet “ GYULAI IRÉN ’ A röntgenvizsgálatról Fiatal, 15 éves lány lép a rendelőbe. — Doktor úr! Anyukám azt mondtq, hogy tessék engem röntgenre küldeni! — Ez a panaszod? — Nem, de már három hete köhögök, s tudni szeretné, mi a bajom. Rákérdezésre aztán kiderül, hogy valóban, három hete köhög, orvosnál még nem volt, senki nem vizsgálta, gyógyszert nem szedett. Betegsége, egyszerű vizsgálati módszerekkel tisztázhatónak bizonyult, röntgenvizsgálatra ebben az esetben semmi szükség nem volt. Mi az, amiért ezt az esetet mégis szóvá teszem? Mert nem egyedi, nem elvétve előforduló, hogy néhány napos meghűléses vagy mellkasi panasz, egy-két vagy pár napos gyomorpanasz után a betegek kérik, időnként követelik röntgenvizsgálatukat. E vizsgálatkéréssel kapcso-' í latban — egyéb tényezők mellett — elsősorban felmerül a kérdés, mihez kezd az anyuka, a beteg a röntgeneredménnyel. Hogyan fogja ő abból megállapítani a betegséget. Egy-egy vizsgálat maga megoldja-e a panaszokat? Egyáltalán mi a beteg vagy hozzátartozók célja (bármennyire is furcsánek tűnhet ez a kérdés) a betegség gyógyítása, vagy leletek beszerzése. Röntgen, Becqerel és mások XIX. század végén tett felfedezése óta az orvosi radiológia óriási fejlődésen ment keresztül. Az orvosi munkának, elsősorban a diagnosztikának egyik tartópillérét alkotják a sugaras eljárások. Szerepük azonban egyre nő a gyógyításban is. Ezsel a nagyon hatékony eszközzel azonban vissza is lehet élni. A sugaras eljárások nem veszélytelen. vizsgálati módszerek. Nagyjából meghatározható az a sugármennyiség, amelyet az ember még egészségkároso-; dás nélkül elvisel. Az ezt túllépő adagok vérképzőrendsze- rí megbetegedéseket, a nemi mirigyek károsodását, stbk, idézhetnek elő. A földön élő minden élőlényt természetes és kisebb^ nagyobb mértékben mesterséges sugárforrásokból származó sugárzások érik. a természetes, vagy háttérsugárzás, a kozmikus sugárzásból, a föld- ( kéregben, a7 épületek anyagá- * ban lévő radioaktív anyagok sugárzásából tevődik össze, Normál körülmények között ez a sugárzásmennyiség feltehetően nem káros az emberre. A mesterséges forrásokból1 — mint például a röntgendiagnosztika — és terápia, atomenergia felszabadításai (atombomba-robbanásokból, eredő radioaktív por), radicW izotópok felhasználása (kein ai, ipar, orvostudomány) — származó sugárzások azonban az élőlények számára már veszélyeket rejtenek magukban. ’ Az orvos, amikor . eldönti egy-egy vizsgálat szükségessé- ß gét, vagy * szükségtelenségét, számol mindezekkel a körülményekkel. Figyelembe veszi,' hogy melyikkel használ, vagy árt a betegnek. A vizsgálattal járó esetleges kockázat arányban áll-e a tőle várható eredménnyel, s csak ezek után dönt. A különböző leletek nagyon sokat segítenek az orvos munkájában, önmagukban a beteg vizsgálata, kikérdezése nélkül azonban még az orvos számára sem jelentenek mindent, csak egy, bár kétségkívül nagyon fontos részét a betegség felismerését célzó munkájának. Az orvos tehát, amikor megtagad egy-egy röntgenvizsgálatra’ vonatkozó kérést, orvosi lelkiismerete szerint jár el. Szükségtelen, indokolatlan esetekben nem teszi ki a beteget felesleges sugárzásnak, még akkor sem, ha ez sértődést, haragot vált ki a betegből, vagy hozzátartozójából, s nem érti, hogy egy — az 6 számukra semmit sem mondó — papír miért fontosabb, mint a beteg érdeke. _______u-—___; Dr. M,
