Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
GALAMBOSI LÁSZLÓ: CoVfcNYEK KÖZT rA köd konok ormát rontják. Szőlőkarók meglyuggatják. Hó-kastélyok düledeznek. Égi partok tüzesednek. Csonka már a fagy patája. Darabokban a jég járma, öreg bogyót szarka pörget. Bimbó-székre bogár szökhet. Számycsattogás körös-körül. Ereszkedő hattyú örül. Gyémánt tálban nézi magát. Lfant hívogat nádfuvolát. Jegenyéből kivájt teknő lisztjét őrzi aranykendő. Hol a búza váltunkig ér. vendégel a metszett kenyér. Vigadoz a piros madár. Liliomos fészket talál, ölekből fut a fiúcska. Készülődhet vándorútra Gyász-ezüstben, feketében', ösvényeken eléd értem. Elhagytam a baj kunyhóját Tárulkozva hajlok hozzád. Hajlok hozzád tárulkozva bizonyosság hordozója. Dobbanthatjuk máglyáinkat Elűzzük a farkasokat lndásodó indulatok, ne rontsatok. Szakadjatokí Tűz-kupolán ég a lándzsa. Bosszú a jót ne gyalázza. Szólít majd a Messzenéző, tévelygőkre letekintő. Megbocsátó tenyerébe simul arcunk fényességei Új könyvek Fraisse: X kísérleti pszichológia gyakorlati kézikönyve. Lukácsné—Tarján; Játékos matematika. Tanári segédkönyv matematika, szakközépiskolák IV. o. számára. Ausztria Panoráma útikönyvek. Üj magyar lexikon 5. kötet. így oldunk meg kémiai feladatokat. I. Kun: Tanuló fotőamatörök könyve. Czakó Gábor: Csata minden áldott nap. Gorkij: Az anya Dk; Krúdy: Színbáb gyermekkora. Stachó: X programozás matematikai ábécéje. Tasnádiné: A bécsi porcelán. Závodszky; Svédország. (Panoráma útikönyv). Birkás E.; Elfelejtett emberek. Tüskés Tibort Nagyváros születik. (Mo. felfedezése). Hatályos munkaügyi jogszabályok. I„ II. Mannová: így hímezzünk. Információk a gyümölcsfajtákról. Az el nem képzelt Xmerika. Illyés: Hetvenhét magyar inépmese.' Papp: Magyarország védett területei, növény- és állatritkaságok. Boas: Népek, nyelvek, kultúrák. Válogatott írások. Cornforth: a nyílt filozófia és nyílt társadalom. Gondos: Olvasói1 ízléstípusok. Háns: Mi is Voltunk gyerekek. Horváth: Hány példányban óhajt élni. Huba: Spanyolországi utazások. A két kongresszus között. Knight; Légy hű magadhoz. Lange: Kelet-Afrika állatparadicsomában. Lévai; Szakácskönyv ábécében. Nyugat-Európa autótérképe. Ridnyik: Kvantummechanika mindenkinek. Kekkonen: A finn külpolitika útja. Az elsp évtized H ozzáértő ember, ha fát ültet, nagy gonddal választja ki a csemetét. Fejlett, egészséges legyen a gyökérzet, erőteljes a korona. Sok minden az ültetésnél dől el, milyen fa válik a csemetéből, de — tapasztalatból mondhatom — azért nem akkor dől el minden. Csenevész kisfács- kák is, jó talajba, jó gondozó keze alá kerülve erőre kaphatnak később, s egyáltalán nem ritka, hogy a fejlődésben megelőzik életképesebb faiskolatársukat. Az ember életében sem ritka eset az ilyen; véznácska gyerekekből akár élsportolók lehetnek. A tizenéves kor, a biológiai érés, sok meglepetést tartogat. Szép gyerekekből ormótlan kamaszok válnak, csúnyácska bakfisokból érett, bájos nők; az egészséges fiatal szervezet hihetetlen átalakulásokra képes. De vajon a tehetség, a • jellem fejlődésének melyik életkorban keressük a kritikus pontjait? Igen-igen sokféle hatás működik közre a nevelésben a pólyától a nagykorúságig. Olykor fölerősítik egymást ezek a hatások, olykor semlegesítik, de abban meglehetősen egyetértenek a pszichológusok, hogy a belső fejlődés legfontosabb eredői a gyermekkorban keresendők. Bizonyosra vehetjük tehát; hogy a jellemtorzulások, a bűnözési hajlam, a közösségellenes magatartás gyökerei is általában visszanyúlnak az első évtizedbe. így is mondhatnám: hosszú a lappangási idő. Érdemes ezért figyelnünk, milyen korai fertőzéseket lajstromoznak leggyakrabban a pszichiáterek. Például: a rossz családi környezet. Marakodó szülők, nagyszülők, züllő, széthulló család, alkoholizmus, prostitúció, terheltség, bűnözés a felmenőágban — széliében ismert okok; „alma nem esik messze a fájától”. Tíz éven alul a leghatásosabban nevelő környezet kétségkívül a család. És a züllő család, ha nem is törvényszerűen, de igen általánosan a maga képére és hasonlatosságára neveli az utódait A másik leggyakoribb fertőző góc kevéssé ismert a laikusok — tehát: a családi nevelésben legilletékesebbeH, a szülők — körében. Maga a szó is idegen, amely a kórokozót jelöli: hospitalizáltság. N eves pszichológusok egybehangzó megállapítása szerint a korai eltávolodás az anyától — ha tehát az első testi-érzelmi kapcsolatok megszakadnak vagy létre sem jönnek — tartás, nemritkán helyrehozhatatlan torzulásokat okozhat a személyiség lelkiszellemi fejlődésében. Kossuth-díjas gyermekpszichiáterünk, György Júlia, könyvében olvasom („Az antiszociális személyiség”): a családon kívül „nevelkedők szellemi fejlődése minden vonalon meglassul, vagy megakad... Az érzelmileg kielégítetlen gyermek... semmiféle érzelmi kapcsolatot nem létesít sem a környezetében élő személyekkel, sem a tárgyakkal. Ennek következménye egyik oldalról a fogalomképzés szegényessége, beszűkülése... A másik még döntőbb károsodás, hogy az érzelmi kapcsolatok a külvilággal a szerető anya, vagy anyafigura híján (tekintve, hogy még a gondozók személye is állandóan változik) nem alakulhatnak ki. Minthogy nincs kiért és miért elfogadnia a társadalom normáit — melyeket e korban az anya közvetít. .” A szerző igen gazdag ta-' pasztalati anyag birtokában, s a nemzetközi szakirodalom áttekintő ismeretében jut ezekre a következtetésekre. De más neves pszichiáterek írásaiban is hasonló megállapításokra bukkanunk. A legjobb nevelő sem pótolhatja a gondos szülőt — még a gondatlant is nehezen. A szoros, személyes, érzelmi kapcsolat — legtermészetesebben a szülőkkel, az anyával, — kétségkívül a legfontosabb feltétele a gyermek további érzelmi-értelmi fejlődésének. Bár önmagában a szeretet sem elég, sőt nagyon is kevés lehet, ha nem okos — erre egy harmadik nagy tünetcsoport figyelmeztet. A körülrajongott egyke, a kivételezés a testvérek között, a szülők — különösen az elvált szülők — versengése a gyermekért, a mostohaprobléma. No, de hát sző sincs arról, hogy egy rövid cikkben akár csak fel is sorolhatnám az ér- zelmi-lelki-jellembeli fejlődés korai kórokozóit. Nem is célom ez. Csupán néhány mostanában forgatott könyv legfontosabb következtetéseit szeretném — magamnak is — megfogalmazni: több figyelmet az első évtizedre! A tizenévesek válságairól, a kamaszkor modem gondjairól sok szó esik a sajtóban és egyebütt. Ez a sok szó mintha elterelné a figyelmet a kamaszgondok, -bajok leggyakoribb eredőiről: a fejlődő gyermek jóval korábbi érzelmi-jel- lemi sérüléseiről, torzulásairól. Mint ahogy a fiatalkori bűnözést, a huligánkodást, a garázda, agresszív hajlmokat és általában a megrögzött társadalomellenes magatartást sem érthetjük meg az első tíz év feltérképezése nélkül. Neves hazai tudósok •— Gegesi-Kiss, Libermann. Popper — értekezése, Bo- zóky Éva könyve pedagógiai tapasztalatairól ugyanúgy erre figyelmeztet, mint az idézett szerző. D e lássunk még két fon- _ tos, hasonlóan egybehangzó következtetést. Először is: a gyermek elva- dulásának a családtól, a társadalomtól — végeredményben az antiszociális, a bűnözési alkat kialakulásának — mindig összetettek az okai, mindig több tényező együttes hatására, és rendszerint az érzelmi védettség hiánya miatt következik be a nevelési csőd. A másik az úgynevezett azonosulás hihetetlenül nagy jelentősége. Az érzelmi kötődésé szülőkhöz, családbeliekhez — később: iskolatársakhoz, nevelőkhöz — a minél inkább azonos, annál inkább nevelő társadalmi és földrajzi környezethez. Ha az azonosulás ösztöne, igénye, képessége az első években szorosan köti a gyermekeket az anyához, a szülőkhöz, s ha ez a kötődés számára felnőttkoráig érzelmi menedék marad, — akkor a későbbi azonosulásoknak is egyenesebb az útja a java iskolatársakhoz, a java pedagógusok, felnőttek, a java fiatalkori eszmények felé. FEKETE GYULA Könyvkrila és a bestsellerlisták Egyes kritikusok azt tartják, § nem is ok nélkül, hogy — egészen kivételes esetektől eltekintve — „az" irodalom csak a bestsellerlistáktól lefelé kezdődik, azaz a „legjobbak” nem okvetlenül jelentik az úgynevezett irodalom elitjét. Sok esetben beigazolódott ez, s ezért jó arra gondolni, hogy nálunk mintha mégis a fenti állítás ellenkezője bizonyosodna be, s egyre gyakrabban, hogy igenis a legjobb, a legszínvonalasabb könyvek fogynak el feltűnő gyorsasággal,1 s válnak valódi bestsellerré, a szó legnemesebb értelmében, olykor már csak az antikváriumokban fellelhetően. Elég emlékeznünk a legutóbbi könyvhét nagy sikerére, mikoris egyes műveket órák (!) alatt elkapkodtak a vásárlók. Kézenfekvő a kérdés: mitől vagy honnan „kapnak szagot” az olvasók, hogy mit kell megvásárolniuk, de legalább elolvasniuk egy-egy könyvet? Színvonalas irodalmi-esztétikai közízlés? Sznobizmus? Azt hiszem, könyvpropagandánk, s — olykor éppen ennek ellenére,1 ám nevelő célzattal — kritikánk; noha — úgy tűnik —- még mindig nem elég bátran, s a „be-’ futottakat” respektálva — eddig soha nem tapasztalt fellendülése no meg általános műveltségi és egzisztenciális mutatóink adják a megoldást. További feltétel és feladat egy lelkes és értő olvasótábor kialakulása és egyre több olvasható, mert világos magyar nyelven, magyaroknak írt mű. S kell-e több ennél...? Művek, melyek nemcsak látszatra közélet/ek és irodalmiak, hanem lényegi 'jegyük a köz féltése, az aggódó „érted haragszom” indulat és a stílus egysége (észre kéne vennünk, hogy új társadalmi-erkölcsi kategóriák új esztétikai kategóriákat kívánnak), s úgy nő etikai jelentőségük, hogy esztétikai értékké lényegül át. A könyvkritikának az is feladata, hogy elősegítse egy-egy •— jó —• mű betörését, de gyengítenie is kell a gyenge művek állásait. Ha aztán sikerült létrehozni a kellően értő és erős kritikai érzékkel is rendelkező publikumot, a fenti feladatot a közönség már maga végzi el, s idő kérdése csak — s egyre kevesebb időé —, hogy mikor jutunk el idáiq. DRESCHER ATTILA Az Ermitázs szabadegyeteme A régiele halhatatlan vásznaiban gyönyörködés feltétele: a csönd. Ahogyan gyakran mondják — a múzeumi csönd. Az Ermitázs termei közt mégis van egy, amelybe ha belépünk nevetés, tréfálkozás, parázs vita fogad bennüket. Ez a helyiség az Ermitázs szabad- egyetemének tanterme. Jelenleg ezerkétszáz leningrádi fiatal látogatja a hároméves kurzust. Az indulás óta eltelt tizenhét esztendő alatt húszezren végezték el a képzőművészet történetének szabad- egyetemét. I Az előadók' a múzeum vezető tudományos munkatársai. Az óriási nyomat- és reprodukciógyűjtemény, a múzeum termeiben tartott ' órák — mindez méltán tette Le- ningrádban rendkívül népszerűvé a szabadegyetemet. A bérletek ára egv évre mindössze tíz rubel, üzemekben és gyárakban, szovhozokban, tudományos és kutatóintézetekben, iskolákban és egyetemeken vásárolják őket. — Mi vagyunk a múzeum leggyakoribb vendégei — mondja Ljudmila Szinyelnyi- kova, a huszonhárom éves medika, a szabadegyetem egyik hallgatója. —- Az orvostudomány és képzőművészet. Meglehet, hogy ez a választás kissé furcsának tűnik, — folytatja. — De csak első látásra az. Számomra ez semmiképpen sem divat. Nem azért járok ide, hogy társaságban, vagy bárhol másutt kérkedhessem Tiziano vagy Renoire életének, vagy műveinek ismeretével. Egyszerűen többet akarok tudni a művészekről, festőkről és szobrászokról, a korról, amelyben éltek, hogy többet tudhassak a ma emberéről is. Jaroszlav Mazanov huszonöt éves, lakatos, kohászati berendezések szerelője mondja: — Már két éve vagyok a szabadegyetem hallgatója. Minden kedden, munka után keresztül utazom az egész várost, hogy eljöhessek az Ér- mi tázsba. Hogy miért? Belső szükséglet! Természetesen a legkülönfélébb módokon lehet eltölteni a szabad időt. A barátaim közül sokan színházba járnak, vagy moziba, hanglemezt gyűjtenek, magnóznak. Én jobban szeretem ezt. Hiszen társaimmal együtt a világ egyik legjobb, legnagyobb múzeumának kurzusát látogathatjuk. i r — Műveltségünkben elég sok a fehér folt — jelenti ki Jevgenyij Lazarevics, a leningrádi elektrotechnikai egyetem végzős hallgatója. — A művészet ismerete, a maga eszközeivel együtt segíti az embert ahhoz, hogy jobb mérnök lehessen. Csodálatosan hat az emberre, az emberi élet mozzanatainak analízisével, Harmóniájával, belső logikájának emocionális erejével. A következő hét keddjén az Ermitázs előadótermében majd újra a legkülönbözőbb emberek gyűlnek össze, — gépészek, elektromechanikusok, • garázsmesterek, zöldségtermesztők —, hogy hallgathassák az előadást. OLEG KULES
