Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
/ I Fábián Dániel könyve József Attiláról A közelmúltban elhunyt Kisfa ludi Strobl Zsigmond Kossuth- díjas szobrászművész egyik világszerte ismert alkotása Budapesten a Városligetben látható „Nyilas” című szobor. Ilija Volen: Az igazság keresése Az irodalomban az érzések és gondolatok megöregednek, csak a tények maradnak örökké fiatalok. • Az író eltávolodhat a valóságtól, de soha sem szakadhat el tőle. * A Föld különböző pontján minden pillanatban történik valami, amiről nem tudok — ez a felismerés mérhetetlenül szegénnyé tesz. Az életanyagnak annyira kell hasonlítani a műre, mint a magnak a virágra. * A rövid alkotásnak jónak kell lenni — a hosszúnak... érdekesnek. • Azt az irodalmi művet, amelyet az olvasó másodszor képtelen elolvasni, jobb, ha meg sem írják. Vannak alkotások, amelyeket mindenki dicsér, de senki sem olvas eL Az irodalmi műben fontosabb az atmoszférateremtés, mint egy érdekes történet leírása. * A tehetséges író alkotásán valamilyen családiasság érződik. * Az igazság csatát veszthet, háborút nem. * > Az író szereti a negatív hősöket, nélkülük a jót nem tudná ábrázolni. * Milyen sokat tudok az édesanyámról! Hiszen általa ismertem meg a világot. • [ Az író szeretné, ha azért is 1975. augusztus 31. becsülnék, amit ezután fog megírni. * A közepes képességű sablonokat követ, a tehetséges a megérzéseit, a zseni önmagát. * A szenvedés mértéke az érzékenység. * ‘Ne rohanj és ne késs — akkor cselekedj, amikor üt az óra. * Az embert szeretned kell ahhoz, hogy megértsd. * A korai siker az írót önelégültté és könnyelművé teszi, elidegeníti a kitartó munkától, ezért soha sem jut el arra a magaslatra, amelyet a tehetség és a munka elérhetővé tenne. * A jó tett nem mindig a jóságból ered — lehet, hogy az akarat edzésére szolgál. * Nemcsak azért az időért vagyunk, amelyben élünk, hanem minden következő pillanatért is, amelyet gyakran gyökeresen megtagad az előző pillanat. És mi lesz velünk azután? (Szűcs József fordítása) tlija Voten 1905-ben született. A harmincas években A Desztko Zname (Gyermek Zászló) szerkesztője. Később az írószövetség aleínöke, majd a Balgarszki Piszatel (Bolgár írók) könyvkiadó szerkesztője. Jelenleg a Szeptemvri (Szeptember) című folyóirat helyettes főszerkesztője. Első kötete 1928-ban jelent meg Cserni ugari (Fekete ugar) címmel. Az egyik legnagyobb sikerét a Mezsdu dva szvjata (Két világ között) című kötetével érte el. Legutóbb egy elbeszélése szerepelt „A bolgár irodalom kistükre1' című antológiában. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. A hozzánk érkező szépirodalmi jellegű írásokra csak akkor válaszolunk, ha azokat ml kértük, vagy érdemesnek tartjuk a velük való foglalkozást. A Népszavábán 1930. november 1-én a következő nyilatkozat jelent meg: „Alulírottak kijelentjük, hogy a mai nappal a Bartha Miklós társaságból kilépünk. Vele mindenféle összeköttetést megszakítunk, mert egy kis csoport politikai érdekeinek szolgálatába állt, ezzel eredeti céljától eltért, s így a komoly, tudományos, irodalmi és művészeti munka lehetőségét nem látjuk biztosítva. Mi nem akarunk a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (a magyar hitleristák) dilettáns társaságának alvállalata lenni. Budapest, 1930. október 31. Fábián Dániel, Simon Andor, Lakatos Péter Pál, József Attila, Ko- dolányi János, Halmos Béla, Gál István, Gunda Béla, Vass László és társai.’’ A bonyhádi gimnáziumban tett érettségi után 1930 kora őszén kerültem föl Budapestre. A bonyhádi gimnázium akkor a tolna—baranya—somogyi evangélikus egyházkerület intézete volt, innen az Eötvös Kollégiumba így mindig evangélikusokat ajánltak és vettek föl. Egy más diákintemátus után kellett néznem. A leglibe- rálisabb, sőt, baloldali hírben álló Diákok Háza volt (VII., Hársfa utca 59/b alatt) a soviniszta-klerikális diákegyesületektől nem befolyásolt szabad intézmény. Szobám szomszédos volt dr. Fábián Dánielével, az akkor már országos hírű orvoséval, a népi mozgalom egyik első szervezőiéével. Fábián Dániel 13z9—30-ban adta ki az Uj Magyar Föld című folyóirat három számát. Ennek szerkesztésében közreműködött József Attila. Ök ketten a felvidéki Sarló hatására fölbolydult érdeklődés kielégítésére és irányítására nagy példányszám. ban röpiratot szerkesztettek a diákságnak „Ki a faluba!” címmel. Gunda Bélával, a debreceni egyetem ma világhírű néprajzprofesszorával, 1930 nyarán ezzel az útmutató füzettel kezünkben bejártuk a Sárközt és a hozzá tartozó völgységi magyar falvakat. (Szekszárdon tiszteletünket tettük Babits Mihály édesanyjá. nál is.) F ábián Dániel révén, aki akkoriban naponta találkozott a költővel, így kerültem közvetlen személyi kapcsolatba József Attilával, akit akkor Illyés Gyula mellett a legtehetségesebb fiatal költőnek tartottunk. József Attila ebben az időben az akkori legradikálisabb ifjúsági mozgalom, a Bartha Miklós Társaság balszárnyának egyik irányítója volt. A szervezetbe azonban beszivárogtak a jobboldali mozgalmak tagjai és a hetekig tartó vita eredménye a cikkem bevezetéseként közölt nyilatkozat lett. József Attilával nemcsak internátu- sunkban találkoztunk, hanem IFJ. TÖTTÖS GÁBOR QYERMEKKOROM zöld hullik a csóka szájba gyermeki ének csipke-fehéren játszik a réten ámultam újra s bealkonyulva elébem ültek emberek eladólányok jártak a szélben kezem kinyújtva feledtem őket de elég egy apró zaj furcsán ejtett szó: hajuk kalászából kibontom őket a közelben lévő törzshelyén, a Japán kávéházban, és Fábián Dániel egyik földijének. Lakatos Péter Pálnak családi otthonába is. József Attila az ő kislányának írta a Háromkirályok című versét. Rendszeres találkozóhelye volt az akkori baloldali mozgalomban részt vevő íróknak és diákoknak a Nyugatival szemben lévő Ilko- vics-büfé, az első önkiszolgáló étterem Pesten, ahol olcsó áron lehetett enni a nap minden szakában. A következő években rendszeresen voltam együtt József Attilával a hitleristák által később kivégzett csehszlovák kultúrattasé Anton Straka heti teadélutánjain. A magyar irodalom és zene nagy csehszlovákiai propagandistája a kor legjobb nevű cseh és szlovák íróit és tudósait hívta meg Pestre és hozta össze a haladó írókkal. József Attila akkor Zuglóban lakott, magam is oda költöztem közelébe. Mindkettőnk pártfogójától, Hatvány Lajostól, az ő várbeli palotájából gyakran sétáltunk haza a késő éjjeli órák- ban, megtárgyalva irodalmi és szociológiai nézeteinket. E zt a közeli ismeretséget,' amelynek dokumentumai József Attila életrajzaiban és műveiben megtalálhatók, Fábián Dániel barátságának köszönhetem. József Attila életének egyik kiemelkedő barátja régi adósságát rótta le, amikor megírta ismeretségük és együttműködésük történetét 1928 elejétől 1931 végéig, tehát a költő tevékenységének négy fontos évéről. Az új nyomdatechnikával a Kossuth Könyvkiadó sokszorosítóüzemében készült 212 lapos könyv hozzáférhetetlen írásait tartalmazza József Attilának, illetve olyan közös művét Fábián Dániellel, amely magyar irodalomtörténeti kéziköny. vekben és József Attila-élet- rajzokban említésre kerül. Ennek a „Ki a faluba!” című röpiratnak két szövegét is közli dr. Fábián. Az első az ő egyszerű prózai indokolása annak a szükségességéről, hogy a városi diákságnak az igazi magyarság, a magyar parasztság életkörülményeinek, gazdasági helyzetének, szellemi alkotó- képességének megismerésére könyvek és múzeumok helyett ki kell mennie a faluba. „Em. berek leikéhez közel jutni, embereket megismerni csak kultúrájukon keresztül lehet. Meg kell ismerned a magyar paraszt kultúráját. Ezzel nemcsak egy gazdag etnikumot ismertél meg, nemcsak egzotikumot, hanem megismerted saját lelkedet, kultúrád lényegét, eljutottál önmagadhoz. Magyar lettél és ember.” Fábián Dánielnek a Huszadik Század hajdani szociográfiai kutatásain alapuló szövegét József Attila írta át szárnyaló költői stílusába. Fábián Dániel részletesen ismerteti vidéki együttlétüknek és vándorlásaiknak történetét. Hódmezővásárhelyen, ebben á már akkor is furcsa, különc szellemi alkotó emberekkel ékeskedő tarka városban hosz- szabb ideig éltek mindketten. Németh László híres vásárhelyi tanárkodása idején még ott voltak egyesek József Attila baráti köréből, mint például Gallyasi Miklós és Pákozdy Fe. renc. A költő és orvosbarátja együtt tett látogatást Szeged akkori nagyságainál. Fölkeresték Móra Ferencet, Bálint Sándort, a Szeged vidéki néprajz nagy tudósát és Buday Györgyöt, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának akkoriban nekilelkesülő szervezőjét. Kettőjük vásárhelyi és sze-' gedi látogatásának terméke volt a „Ki a faluba!” röpirat Ennek legnagyobb eredménye a makói Erdei Ferenc szociográfiai kutatásokra való ösztön, zése. Erdei ennek a röpiratnak a hatása alatt írta meg Makó szociográfiáját és ezt Fábián Dániel helyezte el a Századunk című folyóiratban. De Veres Péter útnak indításához is lényegesen hozzájárult az ő érdeklődésük. F ábián Dániel nagy sikerű könyvének legértékesebb fejezetei magától értetődően az élményanyagot tükröző részletek. Nagy megjelenítő erővel állítja elénk József Attila ismerőseit, éspedig mind a vidéki kiválóságokat, mind pesti baráti, marxista körét. Bármennyire fölkészült elemzést igyekszik adni az úgynevezett „elmebeteg” József Attiláról, könyvének ezt a zárófejezetét még korainak érezzük, mert szakkörökben köztudomású, hogy ideggyógyászati analízisei saját kézírásában zárt anyagként az illetékes irodalomtörténeti intézetben gondos őrzés alatt állnak, de egyelőre nem publikálhatók. A Népszabadságban közölt egyik idegorvos barát vallomása szerint pedig József Attila egyáltalán nem volt elmebeteg, csak megviselt idegzetű ember. Igazságtalannak érzem a Babits és József Attila viszonyáról szóló fejezetet is. József Attila 1929-ben valóban megbántotta a nagy költőt, de egy nagyszerű versben bocsánatot kérve kiengesztelte és fölmagasztalta, Babits pedig a Nyugatban nemcsak József Attila később írt nagy verseinek adott helyet, de halála után Illyés Gyula, Halász Gábor és Cs. Szabó László ma már irodalomtörténeti jelentőségű tanulmányait is közölte róla. Ettől a két fejezettől eltekintve, amelynek átdolgozása az újabb bizonyítékok alapján egy második kiadásra föltétlenül szükségesnek látszik, Fábián Dániel könyve a József Attila-iroda- lom valódi gazdagodása, és a költővel foglalkozó kutatók és olvasók számára nélkülözhetetlen olvasmány. GÁL ISTVÁN HEGEDŰS LÁSZLÓ: JÁSZDÓZSA FELÉ Egyre tágabb síkon vitt a vonat, már csak elmosódón láttam hegyet. A szélesülő völgy, tűző ég alatt, kiáltó síksággá szélesedett, hogy szinte szédült b elé a szemem. Sem ködlő ormok, sem egy domb közel, csak a beláthatatlan, végtelen lapság, sűrűn szórt ligeteivel, ahol egy-egy tanya re jtözködött. Az ablakból barátkoztam velük. Lombok, többnyire akácok között föl-fölaprított cserépfedelük. Később tudtam meg: a szerény folyócska kitört, szigetként állt az árban Dózsa. % NYILAS
