Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

Gazdasági kapcsolataink a fejlődő országokkal

Több, jobb tejet

ALAPVETŐ ÉLELMISZER a tej. Évről évre többet fogyasztunk belőle. Ezt mutatják a megyei számok is. A Tolna megyei Tejipari Vállalat 1971-ben 67 millió 600 ezer liter tejet vásárolt fel, s adott el tej és tejtermékek formájában a kereskedelemnek. Két évvel később 74,4 millió, tavaly pedig már 79,6 millió liter volt ez a mennyiség. S az igények nőnek tovább. A lakosság,^ a fogyasz* tók kívánsága, hogy több tejet ihasson, több sajtot, vajat, s egyéb tejterméket ehessen. .

A tejipar bírja a tempót. Gépei, berendezései megfelelő kapacitásúak. De a „nyersanyagbá zis", a mezőgazdaság tejtermelése nem fejlődik. Sőt, idén az év első felében visszaesés mutatkozott. Egymillió literrel kevesebb tejet adtak az iparnak, mint egy esztendővel ezelőtt. #

A romló tendenciát megszűntetni, s az ellenkezőjére fordita^ ni főleg a gazdasági szabályozók helyes alkalmazásával lehet. Történnek intézkedések, melyeknek célja a „főkönyvelői" vagy, hivatalosabban statisztikai tehenek felszámolása, az istállók férőhelyeinek betöltése, a jobb állatgazdálkodás kialakítása.

Lehetőségei szerint részt vesz a tejtermelés fokozását előse^ gítő tevékenységben a tejipari vállalat is. Az elmúlt időszakban' növelték d tejfelvásárló helyek számát, s így megteremtették a lehetőséget, hogy minden liter felkínált tejet felvásárolhassanalc.'

Nagy gondot fordítanak a mennyiség mellett a minőség javítására is. Ez ugyanis a tejtermékek esetében már mennyiségi növekedést eredményez. Ugyanis a zsírosabb tejből több vaj készülhet. S ennek érdekében — hogy a gazdák és az állat- gondozók az utolsó, legtöbb zsírt tartalmazó, cseppeket is kifejjék a tehén tőgyéből — anyagilag is érdekeltté teszik a partnereket.

A HÜTŐLÁNCOT, újabb hűtőberendezések beállításával tét-' ték folyamatossá. Idén húsz hűtőládát és három 2000 literes tej- hűtő tartályt adtak bérbe. S az év hátralévő részében még ti* 500—1000 literes tejtáhő berendezést bocsátanak a mezőgazdaság rendelkezésére. Ez, s a hűtési díj — a tej literje után fizetik, évente kitesz több millió forintot — szintén ösztönzően hat cl tejtermelés fokozására.

Mennyiséget növelő és a minőséget javító hatása van a már több év óta hagyományosan megrendezett higiéniai versenyeknek is. A győzteseknek kifizetett összegnél azonban jóval több a*lité- renkénti 30 fillér, amit az állatállomány fejlesztésére kapnak a nagyüzemek. Ezenkívül jelentős állami dotációt is kapnak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok.

A Tolna megyei Tejipari Vállalat szakemberei az anyagi ösztönzők mellett a kapcsolatok javításával, szaktanácsokkal, szakmai segítséggel is előmozdítják a tejtermelés fokozását. Felkeresik azokat a mezőgazdasági üzemeket, ahol visszaesés tapasztalható, s a gondok felmérése mellett megkísérlik enyhíteni azokat.1

Tejkezelői tanfolyamokat szerveznek, s az ismeretek bővítése szintén az eredmények javulását segíti elő.

A SEGÍTSÉG minden bizonnyal sokat számít. De a döntő d mezőgazdaságban dolgozók lelkiismeretes munkája. Az összességében visszaesést tükröző statisztika is bizonyítja, hogy a lemaradás nem általános. Idén, az első hat hónapban harminc termelőszövetkezet és négy állami gazdasáa az elmúlt évinél több tejet adott ót a feldolgozóiparnak. Közülük 18 mezőgazdasági üzem több mint 10 százalékkal növelte a tejtermelést.

A négy Bódog

A „harmadik világ” ~ig.

kás emlegetni a Föld országainak azt a csoportját, amely földrajzilag a Fülöp-szigetek- <től Nicaraguáig terjed, amelyben helyet foglal az 500 milliós lakosú India és a 300 ezres lélekszámú, éppen most függetlenségéhez jutott Co- more-szigetek. A harmadik világban ott vannak a világ hitelezőivé vált dollármilliár- dokkal rendelkező arab országok és azok az országok js, amelyeknek népeit aszály sújtja, éhség kínozza.

Harmadik világ — ez a megjelölés azt jelzi, ami bennünk minden különbségek ellenére közös: politikailag általában antiimperialisták, gazdasági struktúrák szempontjából nézve pedig már nem tartoznak teljesen a tőkés társadalmigazdasági rendszerhez, de még nem lépték át azt a határvonalat, ami politikai, gazdasági rendjüket szocialistává tenné. Ez a közbeeső állapot miatt nevezik őket „harmadik” világnak.

Hazánk időben felismerte; hogy gazdasági, politikai szükségszerűség számára kereskedni, tartós gazdasági kapcsolatokat építeni a harmadik világ országaival.

Közvéleményünk elismerte és támogatta azt az elhatározását, de ahogy már lenni szokott, a „közvélemény” hajlik az általánosításokra, az egyszerűsítésekre. Évtizedekig a harmadik világ gazdasági jellemzője a szegénység, a nyomor volt és gazdasági kapcsolatainknak velük valamiféle „nyomorenyhítő akció” ízt adott, mindazzal az előítélettel, ami ezzel jár. A gazdasági szükségesség, az anyagi értelemben vett hasznosság teliséi őrá ja váltunk e!.’ Zsebre raktam a noteszt, s gondolatban próbálom még egyszer átélni a délelőtt eseményeit. Nehéz helyzet. A négy férfi arca villan fel bennem, s szemüket, homlokukat, szájukat, összekeverem, nem tudom, melyik kié. ,

Hirtelen arra gondolok, ez a nem létező, gondolatban ösz- szeállított arc talán Bódog Istváné, az édesapáé, vagy Kimmel Kataliné, az édesanyáé. Meggyőződni nem lehet róla. Ök már meghaltak, közel fél évszázados házasság után egy évben, alig néhány hónapos különbséggel temették őket. . ........ „..............

L

ajos az első, a nyolc testvér közül a hatodik.

— 1932-ben születtem, tizenöt éve vagyok traktoros.

i r- És meddig lesz még az?

— Azt nem tudom. De amíg bírom, addig bizonyosan.

Bódog Lajos fontos személyi adatai:

Nős, felesége a termelőszövetkezet bedolgozója, Szakoson élnek, saját házukat lakják. A ház kétszobás, konyhás, kamrás, fürdőszobás. Két gyermekük van, két lány, egyikük 16, másikuk 12 éves. Éves átlagkeresete meghaladja a 4500 forintot. Szabad ideje nagy részét otthon, a háztáji gazdaságban tölti. Korábban bikát hizlalt, egy-két év óta azonban csak sertésekkel foglalkozik. ____„

M

i különbözteti meg a többiektől? Nehéz kérdés, hiszen annyi mindenben egyformák. Talán a szikársága, abban tér

mérésé valahogy háttérbe szorult. Most mintha az ellenkezőjét tapasztalnánk; a fantáziát most a sivatagok kincsei gyújtják fel. Az olajtornyok, a finomítók és az olajdollárok valóságát persze nem lehet tagadni, de azért sivatagi délibábokat se kergessünk ott.

Mi tehát a valóság? ^

zetünk? Mik a feladataink? Viszonylagos tőkeszegénységünk nem teszi lehetővé, hogy a harmadik világ minden országával kiterjedt és számottevő kereskedelmet folytassunk. Meg kellett keresnünk — és meg is találjuk azokat a területeket, ahol lehetőségeink a legkedvezőbbek.

Ä nerri szocialista kereskedelmi forgalmunknak kerek 15 százalékát velük bonyolítjuk. Az áruösszetétel is kedvező. A magyar gépipar legfontosabb nem szocialista piacainak tekinthetjük ezeket az országokat, de kedvezően fej-- lődik más ipari készáruink és az utóbbi időben élelmiszerkészítményeink exportja is. Importban természetesen a nyersanyagok és az élvezeti cikkek ^ (kávé, déligyümölcs, stb.) játsszák a főszerepet, és a nem távoli perspektívában remélhető, hogy az energiahordozók importja is nőni fog.

E mögött a száraz felsorolás mögött azonban rengeteg erőfeszítés, kockázat, kudarc és fáradság van. Erről is szólni kell. Közíróink állandóan

visszatérő panasza, hogy a nagyvilág nem ismer bennünket, hogy íróink, kulturális, művészeti teljesítményeink rejtve maradnak a „művelt Nyugat” intellektuális világában. Kis nép számára nemegyszer életkérdést jelenthet,

el a többitől. A termelőszövetkezet termelési főmérnöke így jellemzi: — Szorgalmas, szívós, hajtós ember. A szakcsi Uj Élet Tsz három legjobb traktorosa között tartjuk számon. Ehhez annyit, hogy a másik két legjobb traktoros is Bódog fiú,

A gépműhelyben vagyunk. Beszélgető partnerem a legidősebb Bódog testvér, Pál. ötvenesztendős, életvidám, zömök testalkatú ember.

Á körülöttünk sürgölődő- forgolódó gépszerelők Pali bácsinak szólítják.

— Lajossal beszélt először? Köztünk az a közös, hogy egyszerre kezdtük a 'traktoroskodást. Én is tizenöt éve gyűröm. Super Zetorral kezdtem, most két éve MTZ 50-essel járok. ,

Munkahelyi ártalom, traktorosbetegség. Ezzel összegezhetjük mindazt, amit Bódog Pál elmondott. Hat évig betegeskedett a hatvanas évek végén. Gyomorbeteg volt, ahogy mondja, kikészítette az örökös zötykölődés, a traktornyereg rázkódása.

— Annak előtte hajtottam, hajtottam, hajtottam. Ez ma már a múlté. Nem megy úgy a munka, veszítettem a lendületből.

Bódog Páj, ugyancsak saját házát lakja, otthona két szobából, konyhából, fürdőszobából áll, felesége tsz-tag. Egy fiuk van, 23 éves, technikus. Lajoshoz hasonlóan gépkocsihogy ismeri-e tudományát, kultúráját, a „népek hazája — a nagyvilág”. De népünk jólétére, felemelkedésére az sem közömbös, hogy ismerik-e, és előnyösen ísmerik-e ipari termékeinket, márkáinkat. Ez az ismerkedés különösen nehéz olyan területeken, ahol a magyar áru éppen olyan különlegességnek számít, mint nálunk az egyiptomi hűtőszekrény, vagy a pakisztáni bútor, vagy az indiai szerszámgép. És itt nem egyszerű problémáról van szó. Kulturális teljesítményeink megismertetésénél —, hogy ismét ezzel hasonlítsam össze helyzetünket — békés, termékeny versenyről van szó. Akit Ady verseinek, Bartók zenéjének, Csontváry képeinek műélvezetére akarunk rávenni nem az elé a választás elé állítjuk, hogy ezt külföldi művészek műveinek élvezete helyett tegye. De a külföldi eladásra szánt magyar áruknak ismert, bevált, jól reklámozott más nemzetek termékeivel szemben kell kivívni és megtartani helyüket.

és ez a legfontosabb, I gazdasági kapcsolataink legserkentőbb, legigényesebb eleme maga az ember, a tudás, a szakértelem és a segítőkészség, amit a több száz áldozatvállaló hazánkfia képvisel ezekben az országokban. Ök a mi új, az üzletek mellett barátságot és bizalmat teremtő követeink. Rájuk vár az a nehéz feladat, hogy a tartós gazdasági kapcsolatok szilárd alapjait, a magyar teljesítmények iránti bizalmat, szaknyelven szólva: „good will”-t, azaz a gazdaságilag is gyümölcsöző jóindulatot megszerezzék.

czddar Péter

tulajdonos. Szabad idejének nagy részét munkával tölti. Háztáji gazdasága jelentős. Bikahizlalással foglalkozik.

— A keresetem 3—4 ezer között van, de a bikákat mégsem hagyom. Elsősorban a pénz miatt foglalkozom velük, de a másik, hogy nem szeretek otthon tétlenkedni.

Feleségével 1949-ben esküdtek, s ahogy mondja, úgy kerültek össze, mint a két ujja. Anyagi gyarapodásukon túl más jellegű közös emlékeik: a termelőszövetkezeti kirándulások, két ízben országjárás, egy ízben pedig jutalomút tsz- gazdákkal Romániába.

Bódog Pál a nyugdíjról hallani sem akar.

— Csak tengjek-lengjek otthon? Várjunk még vele, — mondja.

F

elhős, borult az ég. Traktorok dübörögnek, s a szürke felhők mintha a földre szorítanák a gépek hangját. Kiabálva, mutogatva értünk szót egymással. Végül a nyolc traktoros közül kettő kiválik, s eljön a Baki-hegyi kápolna mellé beszélgetni. Az idősebbik Bódog Mihály, a fiatalabbik Bódog István. Mindketten MTZ 50-est vezetnek.

— Tarlóhántás-féle, — magyaráz Bódog Mihály, a nyolc pirosló masina felé mutatva, — de komisz a talaj, gyökeres, kemény, csak két egymás elé fogott traktor bír vele.

Bódog Mihály két gyerek édesapja, s a nyolc Bódog

testvér közül 5 az egyetlen; akinek már unokája van. Fia 29 esztendős, kőműves. Budapesten dolgozik. Szülői segédlettel háromszobás házat épített Érden. A másik gyerek, a lány 20 esztendős, bőrdíszműves Szekszárdon. Ht férjhez megy, bátyjáéhoz hasonló szülői segítséget kap a boldoguláshoz.

— Szüléink szegények voltak. Édesapám uradalmi cseléd volt, édesanyám meg a nyolc gyerekkel veszelődött. Gondolhatja, nem sok segítséget kaphattunk tőlük. Ezért is fogom annyira pártját a két gyereknek. Ha mi olyan nehezen kezdtük az életet, ők legalább könnyebben legyenek.

Bódog Mihály ugyancsak háztulajdonos, különös pasz- sziója, hobbija nincsen. A háztájiban ő is sertéshizlalással foglalkozik.

Bódog István a legfiatalabb. Bátyjai öcskösnek szólítják, s ma is ő az, akinek munkával, jó tanácscsal, örök jóakarattal segítenek a testvérek.

Pista 35 esztendős, mozgékony, mokány férfi. Tele tervekkel, célkitűzésekkel. Felesége az Alföldről származott ide. Titkos tervük, hogy egyszer az ottani szülői ház közelében építsenek, vagy házat vegyenek.

— A kereset jó. Átlag 4 ezer forint/ Ezenkívül bikahizlalással is jövedelemhez jutok. Úgy mondhatom, hogy a fél ház

ára már takarékban van; A másik fele két-három esztendő alatt összejön, össze kell; hogy jöjjön.

Megkérdeztem: hova fordul« hatna az a Bódog gyerek, akinek váratlanul 10—20 ezer forintot' ki kellene adnia. Ezen mindnyájan mosolyogtak. A testvéreihez, mondták egybehangzóan, de Bódog Mihály hozzá tette, ilyesmire aligha kerülhet sor, mivel ezt az ösz- szeget bármelyikük le tudná tenni az asztalra, ha úgy hoz-, ná a sor.

Arról is sző esett, hogy öt évvel a szülők halála után megvan-e a családi összetartás, él-e bennük az együvé- tartozás érzése? Igent mondtak mindnyájan. Történeteket meséltek, olyanokat, amelyek azt bizonyítják, a két szülő törekvése — a család összetartása, összefogása — megvalósult. Minden nagyobb eseményen együtt a nagy család, s mindennapos dolog, hogy a négy traktoros testvér valami- lyikük házában összejön. ^

E

zekről a beszélgetésekről jegyezte meg a szakcsi Uj Élet Tsz termelési főmérnöke, Páli Lajos, hogy azok felérnek egy kisebb termelési tanácskozással, annál is inkább, mert a négy Bódog testvér a közös gazdag egy ütőképes, megbízható csoportját alkotja. |

VARGA JÓZSEF ]

1975, augusztus 21,