Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-31 / 204. szám

T

r ....ü

Bács-Kiskunban gyarapodott tavalyhoz képest azoknak a mezőgazdasági üzemeknek a száma, amelyek az Állami Biztosítóval szerződést kötöttek. Az idén a kedvezőtlen időjárás miatt különösen sok és nagy kár érte a mezőgazdaságot, s akik biztosítottak, csökkent a veszteségük. Azért mondható, hogy csökkent — s nem térülhet meg teljesen még a kár kifizetésével sem —, mert például az ültetvényekben a jégverés hatása nemcsak az idén, de a jövő termés- eredményeiben is érezhető lesz.

la Renaissance fr:

; du Val d'Oise Er

Szekszárd francia kommunista testvérvárosának lapja augusztus 21—27. heti számában ismét foglalkozik a városban folyó hídfeljáró-építéssel, melyről az első oldalon nagyméretű fényképet is közöl: „Bezons: az autófeljáró, ahogy ígérték, szeptember elejére elkészül” aláírással. A felvétel jól érzékelteti az Y alakú építmény hatalmas méreteit. A városi tanács augusztus 23-án délelőtt 11 órára hívott össze népgyűlést a deportáltak emlékművéhez. Ezen a napon ünnepelték Bezonsnak és Párizs környékének a náci iga alól történt felszabadulása 31. évfordulóját. Ä bezonsi fiatalok virágokkal ékesítették a város legkülönbözőbb pontjain található kis emléktáblákat, melyeken a németek által a helyszínen kivégzett túszok, mártírok nevét jegyezte fel a hálás utókor. A továbbiakban egy közlemény szó szerinti fordítása: „Szolidaritás a Portugál Kommunista Párttal. Bezons dolgozói élénken reagáltak a Portugál Kommunista Párt és más demokratikus szervezetek ellen elkövetett erőszakos cselekményekre, atrocitásokra. Tiltakozó íveket köröztetnek a városban, a közigazgatás dolgozói és a lakók körében és már több száz tiltakozó aláírást juttattak el a portugál nagy- követséghez. A Francia Kommunista Párt bezonsi szervezete levelet iixtézett a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságához, melyben biztosította szolidaritásáról és aktív támogatásáról abban a harcukban, melyet az igazi demokrácia megteremtése és a fasizmus maradványainak lerombolása érdekében vívnak.”

Karl-Marx-Stadt megyei testvérlapunkat böngészve ez alkalommal néhány sokat mondó hír és tudósítás egy-egy mondatos megemlítésére vállalkozunk.

— Ez év végéig még közel kétezer lakást kell átadni a megye székhelyén, hogy teljesítsék az építők a 3258 darabra szóló tervüket.

— Az iskolaköteles kor előtti gyermekek közel kilencven százaléka járhat óvodába, ha elkészül mind a 720 férőhely, ami ebben az évben esedékes. Ez ideig 432 gyermek helyét sikerült biztosítani az idén megépült óvodákban.

— A testvérmegye tűzoltóságának sok dolga akadt augusztus közepén, mert —,mint a lap írja —, még mindig vannak olyan gondatlan emberek, akik az elektromos berendezések: szárítók, vasalók, televíziók, rádiók stb. működtetésénél nem elég körültekintőek.

— Az úszósport utánpótlásával nem lehet gond, mert arról is tudósít .a lap, hogy a megyei bajnokságon a 13 éves wismuti Andreas Hanke három számban is bajnokságot nyert, és két hasonló korú társa 2—2 számban lett az első.

— A karl-marx-stadti Centrum Áruház kiérdemelte a „Rend-tisztaság-biztonság példamutató üzeme” címet, amelynek eléréséhez igen magas munkavédelmi követelményeket kellett teljesíteni.

Somggf

DTZtfKBV ~T-?TW?»f3a

Ötödször gyűltek össze a Közép-Somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó tsz-ek szocialista brigádvezetői, hogy kicseréljék tapasztalataikat és megismerkedjenek a mozgalom más gazdaságokban zajló eredményeivel. A tsz-szövetség versenybizottsága első ízben 1970- ben rendezte meg a szocialista brigádvezetők tapasztalat- cseréjét — együtt a tsz-elnökök és a párttitkárok tanácskozásával. Az utóbbi három összejövetel azonban már különös rangot kapott: külön rendezik meg, s erre szükség is van, mivel egyre több szocialista brigád dolgozik a gazdaságokban.

Dunántúli

napló

A mintegy hétmillió forintba kerülő létesítmény kivitelezési munkáit az elmúlt év tavaszán kezdte a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. Az építést az első időszakban a -kiváltandó vízvezeték, illetve a kedvezőtlen időjárás gátolta, az építők ennek ellenére behozták elmaradásukat, s a tervek szerint szeptember közepén megtörténhet a műszaki átadás.

TflMEOBCKGH

flPHBOa

A Tambov megyei „Sztrelec- kij” Állami Gazdaságban befejezték az aratást — írja augusztus 21-i számában a Tam- bovszkaja Pravda. A betakarításban kiváló eredményt ért el Alekszandr Ivanovics Lu- nyin, aki „Nyiva” típusú kombájnjának tartályából 10 000 mázsa gabonát adott a népgazdaságnak.

r’— A műit ívben’ az aratás kezdetén a szovhozban az elsők között kaptam meg az új kombájnt, a Nyivát — mondta az élenjáró kombájnos a Tambovszkaja Pravda munkatársának.

— őszintén szólva elein ..a „nem nagyon akart rám hallgatni”, sok volt az üzemzavar. Később azonban megismertem^ és a 74-es aratási időszak végére 10 500 mázsát arattam le vele. Az elért eredményekért megkaptam „A Munka Hőse” kitüntetést.

— Az idén naponta átlag 840 mázsát arattam. Hogy mi a siker titka? A technika megfelelő karbantartása, a legjobb gépkezelők tapasztalatainak tanulmányozása — szóval ezek segítenek nekem a jó eredmények elérésében — fejezte be a Tambovszkaja Pravda munkatársának adott nyilatkozatát Alekszandr Ivanovics Lunyin,

FEJÉR MEGYEI

HÍRLAP

A KISZ KB felhívására az Ikarus gyár KISZ-bizottsága júliusban szocialista szerződésben vállalta a vas- és fémhulladék gyűjtését a székesfe, hérvári gyárban. Mozgósításé, ra a fiatalok nagy számban és lelkesen kapcsolódtak be az akcióba. A gyár hulladéktelepén összegyűjtöttek minden vas- és fémhulladékot. Az ed. digi gyűjtési eredmény 850 mázsa vashulladék. Most a

gyár területén folytatják a

gyűjtést.

Leült egy padra; nézte a ligetet. Mint valami sziget partjára, úgy lépnek ide az emberek. Távol a nagyváros szüntelen morajlása: villamosok lomha áramlása, autók örvénylése, a buszok hullámdöreje, mentők vészjel-szirénája* Ezzel a távoli zsongással együtt a ligetben csönd van, az itteni hangok a csönd tartozékai: gyermeklárma, áthúzó utaszállító repülőgépek szelíd mormolása. Néha elröppen egy- egy hangos szó, köszöntő vagy búcsúzó. Elszabadul ’égy nevetés, de hüppögő sírás is. Itt-ott száraz, kemény köhögés. És a lépések zaja; lépteké a bsörgő kavicson. Az emberek mind visznek valamit; táskát, kosarat, dobozt, enni- és innivalót, virágot, orvosságot. Vannak nem mindennapi cipekedők is, ezek a furcsák, akiket a többiek megnéznek: valaki aranyozott keretben tájképet visz, a másik kalitkában madarat, a harmadik hatalmas faliórát.

Most el kellene döntenie, melyik dolga után szaladjon. Olyan dolgok ezek, amiket az ember délután intézhet el, a munkaidő lejártával, hazafelé menet. Eszébe jutottak a telefonok, a futó látogatások; legalább öt helyre kellene telefonálnia vagy fölug- rania. Napok óta készülődik, de valahogy elmarad mindegyik. Néhány utcával odébb van az az üzlet, ahol könnyű, olcsó cipőt lehet venni. Most elme- ' hetne. Vagy beszaladhatna végre a könyvesboltba, ahol két hete könyvet tettek félre neki. Régen készül megnézni egy filmet. Valahol kint játsszák már a külvárosban, ki kellene villamosoznia. Végre meg kellene nyiratkoznia, van itt valahol egy borbélyműhely. Vagy a villanyszámla! Valami zűr volt legutóbb, tévedés, hiba történt; be kellene lépni a... Úristen! Napok óta készül rá, hogy fölkeresi a fja osztályfőnökét. „Kérem a Kedves Szülőt, szíveskedjék fölkeresni az iskolában...” Itt hordja a levélkét a zsebében. Na, de most? Ilyenkor már nincsenek bent a tanárok. Most fölugorhatna a fogorvoshoz is. Még csak ez hiányzik!

Nézte az embereket, mit csinálnak körülötte, merre, hova mennek. Mintha tőlük várna ötletet, hogy

melyik dolgához lásson.

Nézegette a pádon ülőket. Á fáradtan leroskadó- kat, a ráérősen letelepedőket, az órájukat maguk elé kapkodó röpkéket, akik ülnek egy kicsit, majd mohón utolsót szippantanak cigarettájukból, elhajítják, aztán sietnek tovább. ■ «?***

......

E

gy fiatal anya színes födelű regényt olvas, mosolyog. Előtte a kocsiban piros arcú kisgyerek alszik, ő is mosolyog. Odébb, egy férfi papírból töpör- tyűt szemezget, friss kenyeret tör hozzá. Mellételepszik égy szatyros háziasszony, a hentestől fújtat hazafelé, szusszan egyet a pádon. Amott egy öregasszony légipostái borítékokat bontogat, leveleket olvas. A park szélén az aszfaltop egy nyurga diák görkorcsolyával gurul át. Két lány fagylaltot nyal, egymáshoz hajolva, sejtelmes arccal beszélgetnek. Amikor végére érnek a fagylaltnak, és a mesének, hangosan fölvihognak. Valaki föláll, elmegy. Utána marad a pádon egy hírlap; emelinti, meglebbenti ászéi. Mintha búcsút intene az elhagyott, szomorú újság. Valaki a gyomráról beszél a szomszédjának. Röntgenleleteket, zárójelentéseket, recepteket vesz elő; nem adja ki őket a kezéből, csak éppen megmútatja. Egy talpig gyászruhás özvegy noteszban lapoz, golyóstollal jegyezget valamit, talán a temetési költségeket. A notes* fedőlapja, a toll is fekete.

És itt vannak a nagyanyák, az ezüsthajú, hajlott hátú nörszök; le és föl sétálnak vödröt, babát, labdát cipelő unokáikkal. Aki a légipostái kopertákat bontogatja, sorra megnézi őket. N*fki is lehetnek unokái, akik az óceánon túli városok parkjaiban futkosnak.

íme, az örök és elmaradhatatlan csókolózók. Ök választják a félreesőbb, rejtettebb padokat. Zilált kabátszárnyak, kusza sálak, az arcukat elborító hosszú haj fátyla. Néha fölpillantanak, megemelik

a fejüket, csodálkozó, nagy szemekkel körbenéznek, mint akik. mélyvízből merültek föl egy pillanatra. Aztán újra átölelik egymást, elmerülnek egy újabb csókban.

A park végén a telefonfülkében egy idős házaspár préselődik, fészkelődik már egy ideje. Most előbújnak, leülnek egy padra, megfürdetik arcukat a fényben. Egyszer csak a férfi váratlanul fölkiált: — De akkor aztán és megmondom neki, nézze... — Képéből kikelve, nekivörösödve, erélyesen, kiabál, élénken gesztikulál hozzá: — Nézze, kérem, vegye tudomásul egyszer és mindenkorra... — A. felesége békésen bólogat, mintha őt leckéztetné, mintha neki kellene tudomásul venni egyszer és mindenkorra. Az asszony megértő, türelmes arcú. Valójában ő az, aki tudomásul veszi. Mindig és mindent. Ö az, akinek a férje beolvas: ő a hivatali főnök, a kalauz, a bolti eladó. Mindefiki, akinek jól be kell végre olvasni. Egy életen át hallgatja, fölfogja az ura igazát. Neki záporoznak az ingerült, dühös és méltatlankodó szavak. Már ismeri őket, valamennyit. És bólogat, bólogat rájuk.

Ott a postás, holtfáradtan érkezik. T,eveszi válláról a nagy bőrtáskát, a padra teszi, meúéereszkedik. Egyik kezével rátámaszkodik, de egy kicsit át is öleli. Mintha valakivel meghitt kei lesben töltené az időt a ligeti pádon.

Egy orvos jön sietve; két beteglátogatás között le-' ül egy kicsit a napon, kigombolja a felöltőjét. Hosz- szúkás táskáját a térdére fekteti. Egyik kezét úgy helyezi a másikra, olyan puhán és gyengéden, ahogy a betegekére- szokta a vizsgálat után, ha nyugtató gat ja őket: nincsen, kérem nincsen semmilyen komolyabb baj. Aztán hirtelen föláll, átmegy a ligeten, ott kint az aszfalton egy kis Fiat-kocsi kagylójába bújik. ... (

Nyomban a helyére ereszkedik egy öreg tanár; Egyik térdét markolja, mintha kapaszkodna benne. Tömött, nyitott aktatáskájából kék füzetek csomója kandikál elő. Leveszi a kalapját, a napfény megcsillan fehér homlokán. Az arca szürke, hosszúra nyúlt; erősen hunyorog, könnyezik is a szeme a nagy fényben. Csontos, hosszú ujjai a füzetcsomón matatnak, mintha máris számolná, osztályozná a dolgozatokat. Tapintgatja a füzetek zárt titkát, a sokféle jelet és képletet. A matematika lehet beléjük zárva, fiatalsága nagy kalandja, a fölfedezések kora. Most a táskájában viszi haza. Otthon lendületes, piros vonalakat húz majd a füzetlapokra, ingerült fölkiáltójeleket karcol, korrigáló megjegyzést: kanyarít a margóra, útbaigazító tanácsokat ad.

A töpörtyűt szemezgető a vízcsaphoz ment, a te*' nyerőből iszik. A gyomorbeteg fölállt, elbúcsúzik a szomszédjától. A kisgyerek a kocsiban fölriadt, keservesen sír; az anyja leteszi a regényt, a csecsemő fölé hajol, igazít valamit a párnáján, aztán elmennek. A regényt ridikülbe gyömöszöli, a magas gyerekkocsit a hasával tolja. Elindul az idős házaspár* is, egymásba karolva. A férfi dühödten magyaráz valamit, fölemelt mutatóujjával éppen felelősségre von valakit. Felesége hallgatja a kíméletlen korho- lást, és bólogat hozzá.

A fűben feketerigó lépeget. Ä fű szélén karcsú;

nagy termetű kutyát vezetnek pórázon. A kutya megpillantja a rigót, ugrana, nekifeszül a teste. Reszketve, két lábon rugaszkodik feléje, megrántja a gazdáját. Mély, dörrenő hangon fölugat. A rigó riadtan röppen a magasba. Hajlongó ágra száll, türelmesen megvárja, amíg a kutyáék elmennek, aztán visszaszáll. A szatyros háziasszony közben egy kg- pyérdarabkát vetett a fűre. A feketerigó mindkét lábával rákapaszkodik, billeg rajta, körbe-körbepil- lant, kapkodva, gyorsan csipegeti.

Megszólal a közeli templom harangja. A toronyból elválik egy csapat galamb. Kört írnak le a liget fölött, aztán leereszkednek valahová a fákon túL

Az órájára néz: eljárt az idő, amit a ligetben engedélyezett magának. És nem döntötte el, melyik! dolga után fusson.

Föláll, elindul a csikorgó kavicson. Amíg átmegy a ligeten, kiér a fák alól, lesz ideje határozni. Majd lassabban lépked, úgy jobban megfontolhatja, mi- hez is kezdjen hazafelé menet.,,

Sobor Antal;

LIGETI PADOM