Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

Tanévnyitás előtt az iskolarádió Mtjveiődésefmélelí nyári egyelem Kell-e az ízlésről vitatkozni ? Szegeden negyedik alkalom- Vnal rendezték meg a TIT mű­velődéselméleti nyári egyete­mét. Idén (augusztus 4—14 között) az ízlés volt a közpon­ti téma, több mint tíz előadás keretében. Az előadók az ízlés társa­dalmi fontosságát hangsúlyoz­ták, elítélve a> latin közmon­dást — „De gustibus non est disputandum”, vagyis „az íz­lésről nem kell vitatkozni.” 4 Az ízlés témakörének több­oldalú megvilágítása volt az előadók és — napi konzultá­ciókon — a közel 300 hallga­tó célja. Néhány előadáscím: Az ízlés fogalma; Az ízlés és ideológia, az ízlés ideológiai tartalma; ízlés és magatartás; Az ízlés helye a műveltség­ben; ízlés és tudás; ízlés és formatervezés; ízlés és divat- Stb, Az adott kereték között nem térhetek ki külön-külön az egyes előadásokra, csak né­hány gondolatot emelek ki, a rendszerezés igénye nélkül. Dr. Bimbó Mihály Hogyan működik az ízlés mechanizmu­sa című előadásában a min­dennapi tudat és a mindenna­pi tevékenység kapcsolatáról beszélve jutott el az egyén és társadalom viszonyáig, hang­súlyozva a „világhoz való ér­zelmi, élményszerű viszonyu­lás” fontosságát. Elképzelhe­tetlen enélkül a viszonyulás nélkül, hogy a mindennapi tudat — mint az előítéletek, társadalmi szerep, szokások — fejlődhessen és a „mindenol- dalúan fejlett ember” ideáljá­hoz közelítsen a mindennapi tevékenység kölcsönhatásában. Ugyancsak Bimbó Mihálytól M akar egész héten a háza­kat járta, és megfon- itoltan, tudálékosan ta­nította'az embereket a jóra és a türelemre. Tanította, hogyan kell élni — lehetőleg vidá­man, de értelmesen. Ö hordta szét a falubeliek­nek a leveleket. Tudatában volt munkája fontosságának, nem szégyellte, hogy egészsé­ges, ötvenéves férfi létére a leveleket és az újságokat hord­ja. No meg a nyugdíjat az öregeknek. Nyugodt, megfontolt léptek­kel járt az utcán. Valaki megszólította: — Nincsen, Makar? — Láthatod — elmegyek melletted, tehát nincs. — Hogy-hogy nincs? Itt az ideie. Átkozott fajzatok. Makar odament a kerítéshez; táskáját felakasztotta egy ka­róra, rágyújtott. — Mennyi a lakossága a Szovjetuniónak? Az öregasszony nem tudta. — Az ördög tudja, mennyi! Biztosan sok. — Sok. — Makar sem tudta pontosan, mennyi. — És min­denkinek ki kell adni a nyug­díjat. — Hogy-hogy mindenkinek? Mindenki fizetést kap. — No, helytelenül fejeztem ki magam. Annak, aki meg­szolgálta. Igen? — No, mit kezded már me­gint? — Nyugalom. Az állam egy nappal később adja ki a nyug­díjadat, és már felemeled a hangod. Méregbe jössz, hogy 1975. augusztus 29» származik az ízlés — vélemé­nyem szerint — legjobb meg­határozása is, íme: „Az ízlést mint történelmileg kialakult képességet foghatjuk fel, amellyel az ember megkülön­böztet, megért és értékel a legkülönbözőbb jelenségek te­rületén. Ennek egyik követ­kezménye, hogy az ízlés és a társadalmi tevékenység min­den területe között összefüg­gés mutatható ki. A munka, a mindennapi élet, a magatar. tás, a művészet stb. jelenség- csoportjaival találunk kapcso­latokat.” Ez a meghatározás alapos továbbgondolásra kell, hogy késztesse mindazokat, akik az ideológiai nevelés, a közművelődés közvetlen mun­kásai, hiszen elsődleges fel­adatuk a társadálmi eszmé­nyek tudatos terjesztése, az emberi tevékenység befolyáso­lása. Dr. Vonsik Gyula a művelt­ség viszonylatában vizsgálta az ízlést, mint annak tártál, mi, de nem szétválasztható ré­szét: szervesen és tapasztalati úton kinyomozhatatlan köl­csönhatásokkal kötődik egy­máshoz a tudás (általános, szakmai, ideológiai ismeretek), az intelligencia (az új fogé­konyság, a szellemi felfogáson túli elméleti-gyakorlati azono­sulás), az erkölcsiség (mivel a műveltség magatartás is), az ízlés (mint kiválasztó, megkü­lönböztető, értékelő képesség). Mindezeket, mint a műveltség alapmeghatározója, a világné­zet ötvözi eggyé. Itt idézem dr. Pogány Frigyes egyszerű példáját: Hatszobás, kívül-be- lül szépen kiképzett lakást lá­tunk, ami mégsem esztétikus, mégsem ízléses, mert csak ket­ten (!) lakják. Hol itt a világ­nézeti (pozitív) tartalom?! rossz rádnézni. Xz államnak millió ilyen van, mint te. Kér­dezem én, van nektek lelki­ismeretetek? Hát nem tudtok várni egy-két napot? Képzel­jétek magatokat a másik fél helyébe... Az öregasszonyok megsér­tődtek. Az öregemberek el­küldték Makart. Makar ment tovább. — Szem jón, voltál a fiad­nál? — Voltam«: — Mi van vele? — Semmi. Iszik, mint az­előtt. Megint elzavarták a munkahelyéről a naplopót. — Te meg biztosan lehord­tád. Az anyád erre-arra._ — Hát mit mondjak neki? Petya, fiacskám, igyál csak kedvedre?.« — Ugyan már! Ilyen szava­kat nem is ismersz. Hozzá­szoktál, hogy a szavakkal is törni-zúzni kell, mind a rúd­dal... Ostoba, téged is husáng­gal tanítottak gyerekkorodtól, azt hiszed, mindig így kell. Most egészen más az élet.« — Azelőtt úgy ittak, ahogy ő vele? Más az élet.« — Képzeld magad a helyé­be. Fiatal, belevetette magát a szabad életbe, egy kis pénze is van. Ha csak egy hétre elmész a városba, már hazavágyódsz, ő meg már hány éve ott van. Elmegy a moziba, lát egy fa­lut... és elmegy inni. Mindezt meg kell érteni. — Csak kritizálni tudsz, te mihaszna. A magad háza előtt söpörj, ne mindig ezt a nótát Valamennyi előadásban szó esett a közízlésről. Köpeczi Béla elemzése volt a legtelje­sebb, aki a különböző, még a felsorolásából és tartalmi múltból átépült ízlésrétegek elemzéséből vezette le mai közízlésünk „kevertségének” okát. Felosztásában szerepel a paraszti kultúra, amely nem a népművészetben, hanem a ma­gánélet szféráiban fejti ki ha­tását; a munkáskultúra, mint a legmagasabb ideológiai szin­tet képviselő ízlésréteg, a dzsentri ízlésvilág — folytonos külsőségkeresés, szellemi-lelki javak teljes mellőzése — és az ezzel rokonrétegek, mint a kis- polgáriság, illetve a fogyasztói társadalom szülte ízlés. A fenti ízlésrétegek létezése, kisebb-nagyobb mértékű hatá­sa nemcsak indokolja, de ha­tározottan megköveteli a vé­leménycserét a legfőképpen a gyakorlati teendők kidolgozá­sát, amit Pogány Frigyes jel- mondatszerűen így fogalma­zott: „Küzdénünk kell a szno­bizmus és a széplelkek új arisz­tokratizmusa ellen, mélyre kell leásnunk, „verekedjünk” érté­keinkért!” Szegeden ebben a szellem­ben töltöttünk tíz hasznos na­pot, előadók, népművelők, könyvtárosok. Értékes folyó­iratviták, határozatok és a ta­valy megjelent ízlés és kultú­ra című tanulmánygyűjte­mény elemzése után még em- berközelibbé és tudatosabbá vált az a szándékunk, amely a társadalmi ízlésszint emelését a tervszerű, tudatos ízlésneve­lést tűzte ki céljául. így, a * címbeli kérdésre válaszolva, az „igen”-en túl: nemcsak vitat­kozni kell az ízlésről...! DEVECSER1 ZOLTÁN fújd. Járkálsz a faluban és össze-vissza fecsegsz... Te szél­kelep. — Titeket tanítlak, ostobák. Utazz el hozzá, Petykához, ülj le vele iszogatni... — Olyan a fejed, mint a káptalan. — Igen. Igyál vele. Utána szépen, finoman a lelkére le­het beszélni: hagyd abba, fi­acskám, hagyd abba, lelkem. Hiszen mindannyian iszunk ünnepnapokon.« Ha jön egy ünnep — lehet inni, ha el­múlik — dolgozni kell, nem inni. Igen. Hogyan lehetne másképp? El kell vele beszél­getni, meg kell győzni. Meglá­tod, kedves szóval gyorsabban eléred a célod. — Nyírfahusánggal kellene a fejébe » verni, nem kedves szóval. — No Iám. Ezért mondom! kosok vagytok. Szarv nő a homlokukon — és elégedettek: lehet öklelni vele. De hát te ember vagy, értelmet kaptál, türelmes szót.« — Menj már!«. — Eh, ti. Makar ment tovább. Iván Szolomin felesége, Nasztya fiút szült. Iván ve­szekedni kezdett Nasztyával, hogyan nevezzék az újszülöt­tet. Iván azt akarta, hogy a fiú is Iván legyen: Iván Ivá- novies Szolomin. Násztya azt akarta, hogy Valerik. A házas­társak komolyan összevesztek. Ekkor hozta nekik Makar a levelet ' Folynak az előkészületek a szeptember 8-i tanévnyitóra az ország legnagyobb iskolájá­ban, az iskolarádióban is. A már ismert és megszokott mű­soruk mellett az idén több új sorozatot indítanak, gazdagí­tani kívánják azokat az okta­tásmódszertani és rádiósmű­faji kísérleteket, amelyek elő­segíthetik az új oktatási és nevelési törekvések megvalósí­tását. Az idén már magnó­szalagon is meg lehet szerez­ni az állampolgári nevelés cí­mű sorozat anyagát, amelyet az általános iskolák VIII. osz­tályának sugároznak. Ugyan­csak kísérleti jelleggel indul az idén a „Felkészítés a csa­ládi életre” című sorozat is, amelyet a középiskolásoknak közvetítenek. Az anyanyelvi és irodalmi nevelés tárgyköré­ben is gazdagabb program je­lentkezik az új tanévben, mint a korábbiakban: az alsó tago­zatban megkezdett „Tanuljunk magyarul” című sorozat foly­tatása mellett két új közép­Teljesen kielégítették az ál­talános iskolák tanszerigényeit, az új tanévben elegendő kísér­letezőeszköz áll majd a diákok rendelkezésére — erről tájé­koztatta Koren István, az Or­szágos Tanszergyártó és Érté­kesítő Vállalat vezérigazgatója csütörtökön az újságírókat a Magyar Sajtó Házában. Az Oktatási Minisztérium által kijelölt, a fizikai, kémiai, bio­lógiai tanulói kísérletezést se­gítő 113-féle taneszköz mellett az általános iskolákban nem lesz hiány a hagyományos audiovizuális technikai okta­tási segédeszközökből sem. A Nasztya nővérétől, aki férjé­vel Magadanban élt, és azt ír­ta a leveleiben, hogy nagyon jól élnek, csalt forrásvíz nincs a házukban, de különben min­den van. „de megértitek, csak konzervban, mert itt az éghaj­lat zord”. Makar üdvözölte a szülőket Azok persze előtte is egymás­nak estek — mindkettő fújta a magáét — Iván!.« Ivánnak már csak téged hívnak, meg Bolondos- ka-Ivanuskát a mesében. Ha belehalok, sem lesz Ványka. Magad is Bolondoska-Ivanus- ka vagy.« j — Bolond vagy te! Ebben a dologban most visszatértek a régihez. Nézd meg a városok­ban... Makar hegyezni kezdte a fü­lét — megérezte a zsákmányt — Csak nyugalom, Iván — mondta Ivánnak. — Ne csúfo­lod j. Még ha törvényes felesé­ged, akkor sincs jogod bolond­nak nevezni. Lehet, hogy azt mondta rád; „Bolondoska-Iva- nuska”, te meg mondd neki: „butuskám”, vagy valami mást. Kedvesen. Elszégyelli magát, és elhallgat. De ha nem hall­gat el, — hallgass el te. Légy erős és hallgass. \ — Menj innen, te béke­angyal. — Engem se kell elküldeni. Mért küldesz el? Hívjátok a fiacskátokat Mityának ■— a magadam sógor tiszteletére. Hiszen csomagokat is külde­nek, néha-néha egy kis pénzt is«. Aztán írd meg neki, hogy iskolás-sorozat lesz hallható. Az egyik: „Jót, s jól” címmel beszéd- és stílusgyakorlat, amely a szép és szabatos ma­gyar beszéd meghonosítását, illetve „Visszahonosítását” sze­retné elősegíteni. A természettudományok vo^ natkozásában is új kezdemé­nyezésekkel gyarapodik az is­kolarádió. Miniexpedíció cím­mel komplex jellegű — gaz­dasági, biológiai, geológiai, ökológiai, néprajzi, embertani, stb. — földrajzi sorozatot su­gároznak az általános iskolák felső tagozatosai számára. A „Kollégiumi órák” helyett az idén az általános iskola fel­ső tagozatosainak új művelő­déstörténeti sorozatot állítot­tak össze „Messziről, messzire” címmel. A sok újdonság mellett meg kell még említenünk, hogy folynak az előkészületei azok­nak a sorozatoknak is, ame­lyeket az általános iskola VH-, illetve VIII. osztályát végző felnőtteknek szánnak. diavetítők, lemezjátszók, mag­netofonok és térképek az is­kolákban vannak, s — mint­hogy tovább bővült az Okta­tási Minisztérium megszabta alapvető taneszközök jegyzé­ke — az új tanévben jó né­hány matematikaoktatási esz­köz segíti e tantárgy megérté­sét, s a tanulók sok helyütt megismerkedhetnek az írás­vetítővel, s néhány új sport­szerrel is. Biztató a jövő is: megkezdte a termelést a vál­lalat debreceni tanszerüzeme, s a szolgáltatás javítására szep­tember 1-től új szervizkocsi járja majd az iskolákat hát sógorkám; tiszteletedre' Mitrijnek neveztem el a fia­mat. Bárhogy is — egy Cso­magot küld, és oda lesz a meghatottságtól. Hát hogyne: rólam nevezte el a fiát, ez nagy megtiszteltetés, a meg­tiszteltetésért az emberek szin­tén megtiszteltetéssel fizetnek. Iván valamitől megvadult. — Takarodj innen! Minek ütöd az orrod más dolgába?! Makar szelíden, elnézően,’ kedveskedőn nevetett. Ismerte Iván verekedés természetét. — Ej, mért kell lármázni ?.” Éppen most kell ricsajt csap­ni?... Ej, te. Ványa lesz és kész. Iván galléron ragadta a pos­tást, az ajtóhoz vezette, és fe­néken rúgta: — A tanácsért! Makar ment tovább az ut­cán. Megdörzsölte a rúgás he­lyét és mormogott: — Olyan rúgása van az ör­dögfaj zatnak, mint egy lónak. Mesélni kezdte a szembejö­vőknek: — Ez az Iván Szolomin..! Bemegyek hozzájuk, óriási perpatvar: nem tudnak a gye­reknek nevet adni. Én meg ajánlom nekik: Mitrij. Sógoru­kat hívják Magadanban Mit­rijnek.« De makart nem akarták vé­gighallgatni; nem volt rá ide­je senkinek. Meg aztán kevés emberrel lehet találkozni nyá­ron a faluban. Eljött a vasárnap. Makar nem dolgozott vasárnap. Várta a vasárnapot. Reggel megivott egy-két kupicával, nem többet, megreggelizett, kiült a kispad- ra a kapuhoz. Pompás, kis pad volt, asztalkával; kényelmesen elhelyezkedett, rágyújtott. Megnedvesedő szeme csillo­gott — várta, hogy jöjjön va- > laki. (Folytatjuk). Vaszilij Suksin: Hakar Zserepcov Kielégítő a tanszereilátás Sajtótájékoztató a Magyar Sajtó Házában

Next

/
Thumbnails
Contents