Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-29 / 202. szám

Ä levéltárat a közvélemény hajlamos zárt világnak tekinteni, noha a valóságban nem az. A kutatók és látogatók rendelkezésére áll, és kiadványaival mindazokhoz eljut, akik a történelem, elsősorban megyénk történelme, iránt érdeklődnek.

Erről beszélgettünk K. Balog Jánossal, a Tolna megyei Levéltár igazgatójával.

— Munkánk több irányú. Vannak például közigazgatási feladatai is a levéltárnak, hiszen mi ellenőrizzük a különböző szervek irattárait, hogy biztosítsuk a törvényese és rendszeres iratkezelést.

A rendszeres iratkezelés elengedhetetlen a további munkához, mert elvben minden iratot bekér a levéltár. A gyakorlatban már kevesebbet, mert az 1909. 27. törvényerejű rendelet alapján már a helyszínen megkezdődik a selejtezés. A levéltárban aztán erre még egyszer sor kerül, s az irat vagy muzeális értékűvé nemesül, vagy hulladékpapírrá lesz.

— Amíg „él az irat”, számunkra addig jelentős, — mondja az igazgató. A későbbiekben aztán azt is elmondja, hogy az összegezés szempontjából, azért, hogy teljes képet alkothassanak egy korról, minden adalékra szükség van, a jelentéktelenek is jelentőssé válhatnak az összefüggések feltárásában, továbbra is őrizni azonban felesleges lenne. Most éppen az ötvenes évek anyagát selejtezik, miután átvizsgálásuk, értékelésük, feldolgozásuk megtörtént. (K. Balog János mutat is egy csomó degeszre tömött papírzsákot, elszállításra vár a selejt, de a MÉH...)

Kutatómunka, politikai ismgreiíerjesités

Ami a kutatómunkát illeti, éngedélyt az igazgató adhat,

illetve ad, amennyiben az indokolt. A felszabadulás előtti iratok minden további nélkül kutathatók, a tudományos kutatóknak a későbbiek is rendelkezésükre állnak.

— Milyen politikai ismeret- terjesztést végez a levéltár?

— A Tanulmányok Tolna megye történelméből országosan is ismert és jó hírnevet szerzett sorozat. Természetesen hangzottak el vele kapcsolatban kritikai jellegű észrevételek is, de ez nem baj, sőt jó, mert segítségünkre lehet. Persze azoknak a megjegyzéseknek örülünk jobban, amelyek egyeznek a mi véleményünkkel, de a bírálatot is köszönettel vesszük. Vannak, akik még az ennyi népszerűsítő jelleget is sokallják, mások meg még népszerűbb stílust, s könnyebb tartalmat kívánnak. De ez már így szokott lenni.

Megyénknek nincs egyeteme, főiskolája. Ez nehezíti a tudományos munka kjterjesz- tését, de meg lehet találni az utat ahhoz, hogy magas szinten műveljék a történettudományt a levéltárban. Ehhez biztosíték az intézmény személyi állománya, másodszor a városban élő és dolgozó, nem kevés magasan kvalifikált, s tenni kész ember, hányadszor pedig; amit K. Balog János így fogalmazott meg:

— A szerzőgárdát úgyszólván az egész ország területéről toborozzuk. Elsősorban a Tolna megyéből elszármazottakat kérjük közreműködésre,, ezzel is fölkeltvén bennük egykori megyéjük iránt a lokálpatriotizmust.

A kötetsorozatnak kettős a feladata. Egyrészt feltárni a megye történelmét, másrészt — de éppen az előbbin keresztül — alakítani az olvasók világnézetét, segíteni politikai állásfoglalásuk kialakítását. A negyedik kötet, például, a fel- szabadulás időszakát tárgyalja. A tanulmányok megyei eseményékét, megyei összefüggéseket ismertetnek, azt mutatják meg, hogy az egész ország életére meghatározóan kiható történés milyen módon és milyen vetületben hatott Tolna megyére. A Tolna megyei események ismerete feltétlenül tágítja az olvasók látókörét, s ezzel teljesebbé, részletesebbé lesz számunkra a nagy történelmi változás képe.

— Más köteteinkben több tanulmány foglálkozik a polgári demokratikus forradalommal és a Tanácsköztársasággal, illetve az azt követő fehérterrorral. Az iskolai oktatásnak is segíteni kívánunk ezzel, mert olyan tapasztalataink vannak, hogy a történelem, mint tantárgy, csak általánosságban, néha a kelleténél jobban is leegyszerűsítve tárgyalja ennek az időszaknak az eseményeit. így hézagpótlónak tekinthető ez a munkánk.

Polsl kai íslpirat

Társadalmunk életének minden időszakáról részletes tanulmányok jelennek meg köteteinkben. Most már eljutottunk egészen a máig. Hatodik kötetünkben, például, tanulmány található a párt művelődéspolitikájának megyei megvalósulásáról.

K. Balog János a kötetsorozatot méltán nevezi politikai folyóiratnak. Ami a megjelenés módját illeti, voltaképp nem az, de ismeretterjesztő feladatait illetően méltán mondhatjuk annak is.

— A sorozatnak eddig hát kötete látott napvilágot, most van nyomdában a hetedik, de már előkészületben a nyolcadik is. Készül egy kötet a termelőszövetkezeti mozgalom történetének feltárására, tíz tanulmány ismerteti majd benne, hogyan tért át megyénk a korszerű, szocialista nagyüzemi gazdálkodásra.

Egy-egy kötet, kétezer példányban jelenik meg, ami nem

kis szám. Bolti forgalomban is kapható, azonban ennél sokkal fontosabb, hogy minden általános iskola két, minden középiskola öt példányt kap belőle.

A levéltár igazgatója és munkatársai gyakran találkoznak a szerzőkkel, illetve leendő szerzőkkel. Ez nem kis felelősséget jelent, ugyanis a levéltár véleményezése nélkül nem jelenhet meg helytörténeti munka.

Pályázatok, kiállítások

— Az Oktatási Minisztérium rendszeresen pályázatokat ír ki. A diákok általában hozzánk fordulnak és mi szívesen segítünk nekik, még akkor is, ha a kutatás jellege miatt „kiskaput” kell keresnünk. Az iskolások gyakran jönnek levéltár-látogatásra. Dokumentumaink megmutatásával igyekszünk a gyerekeket közelebb hozni a történelemhez. Minden évben több száz diákkal találkozunk ily módon.

— A politikai ismeretterjesztéshez sorolnám még kiállításainkat is. A jelenlegi a török megszállás alóli felszabadulástól az 1948—49-es szabadságharc vereségéig mutatja be megyénk történelmét. A kiállításnak ez a része, amely a reformkorral foglalkozik jól érzékelteti, hogy Tolna nem volt „langyos” megye ebben az időszakban. Jövőre a Rákó. czi-kort ismertető kiállítással lepjük meg a látogatókat. Az anyag már együtt van.

Most már arra is lehetőség

van, hogy — önköltségi áron — fotómásolatokat küldjön a levéltár az iskoláknak az adott községre, vagy járásra vonatkozó dokumentumokról. Persze ehhez az szükséges, hogy igényeljék, s itt a történelem- tanárok közreműködése elengedhetetlen.

L. Gy.

Ingázók SÍ.

Miért maradtak nagy számban falun, a jórészt paraszti sorból származó munkások?

A sok bejáróhoz képest Szekszárdion elenyésző azoknak a száma, akik a munkás- szállást veszik igénybe, mindössze 4,4 százalék. Ennek nyilvánvalóan az az objektív akadálya, hogy a munkásszállásokon kevés hely van. Az Állami Építőipari Vállalatot kivéve egyetlen nagyvállalatnak sincs megfelelő munkásszállása, amit egyértelműen fiatalok igényelhetnének.

fz MMG-ben SKjS:

gát vizsgálva az js megállapítható, hogy a vállalatnál társadalompolitikai szempontból a legérzékenyebb réteget a betanított munkásként dolgozó nők képezik. Passzívak a vállalat életével szemben, jövedelmük a fiatalok munkabér- skálájának alsó fokán helyezkedik el. A vállalathoz nem kötődnek,^így mozgásuk is feltehetően a legnagyobb. Távlati, továbbtanulási perspektíváik nincsenek, mivel az általuk végzett munka a vállalati termelés szerves részét adja, termelésből való kiválásuk, illetve létszámuk kedvezőtlen alakulása károsan befolyásolja a vállalat gazdasági eredményeit is. Amennyiben ezek a területek a jövőben is a jelenlegihez hasonló volumenű és színvonalú élőmunka-erőt igényelnek, szükséges, hogy a vállalat gazdasági és politikai vezetése megfelelő megoldást találjon ennek a rétegnek az aktivizálására a vállalatokhoz való ragaszkodásának elérésére.

A családalapításra készülő fiatal házas dolgozók számára alapvetően fontos kérdés a lakásprobléma, ami jelenleg megoldatlan, vagy csak nehezen oldható meg.

Ebben — az adminisztratív intézkedéseken túl feltétlen szerepe volt annak, hogy a városok nem tudták befogadni — elsősorban megfelelő lakással ellátni — az újonnan iparba kerültek nem csekély hányadát. Az sem növelte egyértelműen a városba költözési hajlandóságot, hogy a hagyományos inari centrumok csuhán a leromlóit övezetekben, elöregedőit városrészekben tudtak az új városlakóknak hajlékot

adni. így a helyzetet mérlegelve sokan a zsúfolt városi lakások helyett megmaradtak eredeti falusi lakhelyükön, kivált a 60-as évektől kezdve, amikor is fellendült a községekben az építkezés.

Köztudott,

hogy jóval olcsóba ban lehet a községekben lakást, házat építeni, mint a városokban, s ez megint csökkentette a városokba való áramlást. Ennél is fontosabb, faluhoz kötő tényező azonban az, hogy a községekben élő munkásoknak java nem szakadt el végleg a mezőgazdasági munkától. S itt nemcsak az úgynevezett „kettőé jövedelmű” családokra gondolunk, amelyekben az aktív keresők egy része a mező- gazdaságban, másik része az iparban dolgozik, hanem azokra a családokra is, amelyeknek ugyan már egyetlen keresője sem mezőgazdasági foglalkozású, de változatlanul megművelik a ház körüli kertet, állatot tartanak és gyakran piacra is termelnek.

Az ipari munka és a mező- gazdasági tevékenység közti átmeneti szakasz tartósulása egyben számos problémát és kedvezőtlen jelenséget rejt magában. Ennek csupán egyik jellemzője, hogy az a munkás,

aki az üzemben töltött nyolc óra után még otthon számottevő mezőgazdasági munkát is végez, olyan „önelfogyasztó” életformára rendezkedik be, amely minimálisra csökkenti a szabad idejét. Ez az életforma még inkább gátjává válik annak, hogy a szabad időt fizikai és szellemi felfrissülésre használják ki.

Jeleni, a különbség 7p„”

munkához való alkalmazkodásban, az életformában — azok között, akik naponta kis távolságra városba, vagy iparosodott községekbe járnak dolgozni, és azok között, akik ideiglenes városi lakóhelyükről csak hetente vagy annál ritkábban járnak haza. Míg az előbbi csoporthoz tartozók közül többen az iparban eltöltött idő mennyiségével párhuzamosan képesek kialakítani egy sajátos előmunkási életmód családi, életformabeli kereteit, addig ez jóval több nehézséget jelent a családi környezettől tartósan elszakadt ingázó munkásoknak. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy épp ezt a munkáscsoportot érintette a legkevésbé az iparosodás „szelleme”. Gyökérté- lenségük miatt nem tudnak meghonosodni az iparban. Közülük tehát többen a munkássá válás folyamatának „zsákutcájába” kerülnek, s minteev életmódjukkal konzerválják ennek az átmeneti állapotnak valamennyi konfliktusát.

I-Ianák—Ladányi—Veress (Folytatjuk}

Jó tapasztalatok vására

A látogatók százezre! előtt ma nyitja meg kapuit a 68. országos mezőgazda- sági és élelmiszeripari kiállítás' és vásár. Hat évtized óta a mezőgazdaság seregszemléjének tartja a közvélemény ezt az arányaiban is hatalmas rendezvényt,' amelynek jellege, tartalma többszörös jelentésváltozáson ment át a mai napig. Büszkén mondhatjuk, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság vonzó eredményeinek gazdag bemutatója évekre szóló tanítást, tanulságot nyújt mindenkinek, aki a fejlődés rugóit, összetevőit kutatja,' elemzi, értékeli.

Az első, ami azonnal szembetűnik: a rendezők mogasra állították a mércét a kiállítók előtt Az eredménybemutatókra csak az országos átlagnál 25—50 százalékkal magasabb hozamokkal lehetett benevezni. S ezekben az eredményekben nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem a társadalom egészének jó munkája bennfoglaltatik. A hazai és külföldi kiállítók között ugyanis az egyes gazdaságok mellett ott találjuk a Magyar Vagon- és Gépgyárat, az Április 4. Gépipari Műveket, mindazokat az üzemeket, intézményeket, amelyek már a nevükben is reprezentálják az ipari módszerek térhódítását a gazdálkodásban. Jól érzékeltetik továbbá, hogy a mező- gazdaság megalapozott fejlesztése hazánkban társadalmi ügy, közös befektetéseink közös hasznában pedig mindannyian osztozunk.

Láthatjuk ugyanakkor; a nem- z®_tközi munkamegosztás igénye, bővülése, célszerűsége a mező- gazdaságban éppúgy, mint más ágazatokban állandóan jelenvaló erő, a fejlődés egyik biztosítéka. A külföldi kiállítók, szám szerint nyolcvanon, tizenhét országot képviselnek. A nemzeti bemutatók mellett a KGST-áila- ‘ mok kollektív kiállítással is jelentkeznek, reprezentálva a közös erőfeszítések közös eredményeit.

M

indannyian, akik tanúi, részesei lehettünk a kiállítás előkészületeinek, részleteiben is nyomon követhettük, amit a bemutató egésze tükröz: a közvetlen termelőerővé vált tudomány miként lép át az országhatárokon, hogy szüntelenül tágítsa, szélesítse az élelmiszer- termelés lehetőségeinek horizontját.'’Ezt^ kínálja útravalónak is a látogató számára. Jöjjön el és győződjék .meg az új elgondolások, felfedezések megvalósításának realitásáról, amiről egyébként huszonnégy üzemi bemuta- tó is gondoskodik több, Pest közeli gazdaságban.

Jól kivehető az ilyen törekvé- sekWü is a kiállítás legfőbb rendeltetése: tudásban, hozzáértésben, hivatásérzetben többé, gazdagabbá tenni azokat, akik számára nemcsak látványosság a kiállítás, hanem elsősorban gyakorlatban hasznosítható tudásanyag. Amit alkalmazhatnak az iparszerű^ termelési rendszerekben éppúgy, mint odahaza’ a háztáji termelés adottságainak jobb kihasználásában.

A kiállítás produktumai minden vonatkozásában a fogyasztót szolgálják. Az élelmiszeripar aasztronómiai bemutatóin egyébként nyilván sokan meggyőződne^ majd erről. De mindenekelőtt segítséget nyúit a termelő, az alkotó embernek. Azoknak, akik élen járnak a korszerű módszerek meavalósítósában és azoknak is, akiknél még hiány mutatkozik, énnél fogva süraős a pótolnivaló a felkészültségben.

A kiállítás hasznát a hétköznapok eredményei minősítik majd. Az, ahogyan holnapra ál- talánossá válik, ami ma még különlegesség számba megy. S ez lesz igazi érdeme a kiállítás szervezőinek^ rendezőinek, akik hónapok óta tartó megfeszített munkájukért minden elismerést megérdemelnek.

Kutatás, tanulmánykötet, kiállítások