Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-28 / 201. szám

# Katonai akció Lisszabonban A Carvalho tábornok pa­rancsnoksága alatt álló Copcon lisszaboni kommandó-egység szerdán reggel megszállta a portugál fegyveres erők vezér­kara ötödik csoportjának épü­leteit és megtiltotta, hogy al­kalmazottai megjelenjenek munkahelyükön — közölték megbízható lisszaboni forrás­ból. . A vezérkar ötödik csoportja foglalkozik a tömegtájékozta­tással és a népműveléssel. Ha­ladó személyi , összetétele miatt a jobboldal és a szociáldemok­raták támadásának állandó célpontja. Az épületeket az a kommandó-egység foglalta el, amelyiknek parancsnoka az az ezredes, akit katonái néhány héttel ezelőtt eltávolítottak az alakulat éléről konzervatív, el­lenforradalmi nézetei miatt, és akit később Carvalho tábornok .visszahelyezett funkciójába. h Énisztertaiiács közleménye Eduard Kovaljov, a TASZSZ tudósítója jelenti: A portugál minisztertanács szerdára virradóan megvitatta az országban kialakult politikai helyzetet. Az ülés után nyilvá­nosságra hozott közlemény megállapítja, hogy „haladás történt az ország katonai, poli­tikai válságának leküzdésében. A kormány azonban tudatában van a jelenlegi nehézségek­nek”. Mint a közlemény a to­vábbiakban rámutat: különös jelentősége van a haladó poli­tikai erők frontja, mint a re­akció elleni harc döntő ténye­zője létrehozásának. A kormány kijelenti, eltö­kélt szándéka teljes felelősség- tudattal megvalósítani a köz- társasági elnök által ráruházott feladatokat. Ä kormány to­vábbra is hozzájárul a forra­dalmi folyamat fejlődéséhez. Számos gazdasági problémát megvizsgálva, a miniszterta­nács megvitatta a termelés munkásellenőrzésének meg­szervezéséről szóló törvényja­vaslatot. Azt is elhatározták, hogy öt- milliárd escudo összegben ál- lamkölcsönt bocsátanak ki azoknak a kiadásoknak a fe­dezésére, amelyek a volt por­tugál gyarmatokról hazatérő portugál állampolgárok letele­pedésével függenek össze. Mario Joao de Oliveira Rui- vo portugál külügyminiszter tv-nyilatkozatában országa bel­politikai helyzetével és az ideiglenes kormány dekolonia- lizációs erőfeszítéseivel foglal­kozva megállapította, hogy az imperializmus nyomáist gyako­rol országára. Portugália az imperialisták összehangolt tá­madásának célpontja és ezi a támadást az angolai és a ti- mori dekolonizáció utolsó sza­kaszára időzítették. A külügyminiszter — az Egyesült Államokra célozva, de annak megnevezése nélkül — emlékeztetett arra, hogy Portugália ellen „a világ leg- reakciósabb és legkonzervatí­vabb erői indítottak támadást”, amelyek számára a lisszaboni új haladó kormányzat „veszé­lyes újítást” jelent. Az ország politikai irányvételébe való beavatkozás terve magában foglalja azt is, hogy problémá­kat támasztanak a portugál gyarmatokon, az atlanti-óceá­ni Madeira- és Azori-szigete- ken és akadályozzák a fehér­telepesek elszállítását Angolá­ból. Huszár István látogatása Csongrádi megyében Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese szerdán Csongrád megyé­be látogatott. Szegeden, a me­gyei pártszékházban dr. Ko­mócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első tit­kára tájékoztatta a megye gaz­dasági helyzetéről. A megbe­szélésen részt vettek a megye és a város vezetői. Ezután Huszár István a szegedi váro­si pártszékházban gazdaságpo­litikai aktívaértekezletet tar­tott. Huszár István délután a sze­ged-algyői olajmezőre látoga­tott, majd Szegedről Makóra. Feszültség Brgentiiiában Argentínában hirtelen ki­éleződött a feszültség, és egy fenyegető katonai puccs elhá­rítására két elit ezred — tel­jes harci készültségben — kö­rülvette a kormányépületet és az elnöki rezidenciát. Ugyan­akkor a peronista szakszerve­zetek is készültségbe helyez­ték tagságukat. • Á császár halála Szerda esti kommentárunk. Szerdán, 83 éves korában elhunyt Etiópia volt feudá­lis uralkodója, Hailé Szelasszié. Személyében korunk egyik legellentmondásosabb államférfia távozott az élők sorából. Amikor a „királyok királya”, „isten választottja”, „Ju. da győzelmes oroszlánja” — s címeinek felsorolása &Zm zel korántsem teljes — háromezer éves birodalmában uralomra jutott, Európában Ferenc József még hóna­pokig lakta a bécsi Hofburgot, az orosz Miklós cár pe­dig még egy esztendeig, a német Vilmos császár pedig még két éviQ uralkodott. Tafari Makkonnen ugyanis — ez volt az agg trónfosztott császár .eredeti neve — 1916- ban a betegeskedő Lidzs Jeasszu helyett, mint régens került a birodalom élére. Császárrá 1930-ban koronáz­ok, akkor vette fel hosszú címeit, s azóta vonult be a történelembe, mint Hailé Szelasszié, magyarra fordít­va a szentháromság hatalma. Ám hatalma, példa nélkül álló, csaknem hat évtize­des országlása sok-sok ellentmondással párosult. Két­ségtelen érdemeket szerzett Mussolini hadai, az olasz fasiszták elleni harcban, a hetvenvalahány kisebb-na- gyobb törzs ellentéteinek elsimításában, Etiópia egysé­gének kikovácsolásában, az Afrikai Egységszervezet létrehozásában és pozitív külpolitikai irányvonala ki­alakításában, lényegében mégis konzervatív vonásait őrzi majd a história. Etiópia a világ egyik legszegényebb, legelmaradot­tabb birodalma. Lakóinak túlnyomó többsége máig is analfabéta, s Hailé Szelasszié minden erejét arra össz­pontosította, hogy a középkori állapotokat — beleértve a nagybirtokosok, a kiváltságokat élvező feudális nagy­urak és az egyházi emberek, jószág és v" not nor, 4r ÜÖÍtÍ uralmát — konzerválja. A múlt év januárjában új szakasz kezdődött Etiópia történetében. Előbb a hadsereg berkeiben, majd a gyér számú szervezett munkásság és az egyetemisták köré­ben robbanáshoz vezetett az elkeseredettség. Fiatal, haladó tisztek egy csoportja a múlt év szeptember 12-én Hailé Szelassziét megfosztotta hatalmától. A hatalmas birodalomban meghirdették a korrupció elleni küzdel­met, véget vetettek a kiváltságosok — mindenekelőtt a mesés gazdagságú császári család — uralmának és meg. hirdették a feudális rendszer helyébe lépő új, demokra­tikusabb társadalom építését. Az agg volt uralkodót házi őrizetben, egyik Addisz Abeba-i palotájában érte utói a halál. Salamon király és Sába királynő kései leszármazottjának már nem jár az uralkodók temetési pompája. hí ENSZ-lotítkár levele a limai értekezlethez Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár az el nem kötelezett or­szágok külügyminisztereinek értekezletének résztvevőihez intézett levelében rámutatott, hogy a Közel-Keleten az alap­kérdés, — benne a Palesztinái nép jogainak elismerése * — még megoldatlan. Waldheim hozzáfűzte: lényeges lenne, hogy a -jelenlegi tárgyalások lendületét felhasználva általá­nos rendezést érjenek el, mert csak az biztosíthatja az igaz­ságos és tartós békét a Közel- Keleten. Pápua-Új Guinea függetlensége Pápua-Űj Guinea — Ausztrá­lia egykori gyámsági területe — 1975. szeptember 16-án, az ENSZ-közgyűlés XXX. ülés­szaka megnyitásának napján válik függetlenné — jelentette be az ENSZ dekolonizációs bi­zottsága. Ingázók Néhány adat az ingázókról ülést tartott a megyei KISZ-vb Tegnap délelőtt Szekszárdon tartotta ülését a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága. Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első tit­kára köszöntötte az ülés részt­vevőit, köztük Deli Györgyöt, a megyei pártbizottság munka­társát. A végrehajtó bizottság elsőként meghallgatta Dobos Gyulának, a KISZ Tolna me­gyei Bizottsága titkárának tá­jékoztatóját az I. magyar- szovjet ifjúsági barátságfeszti­vál megyei eseményeinek megrendezéséről, tapasztala­tairól és a Duna menti fiata­lok idei találkozójáról. A tá­jékoztatóból kitűnt, hogy sike­rült még inkább elmélyíteni szovjet testvérmegyénk, Tam­19’75. augusztus 28. bov fiataljai és a Tolna megyei fiatalok közötti barátságot, színes programok szervezésé­vel még jobban megismertetni a Szovjetunió gazdasági, poli­tikai tevékenységét, a tambovi ifjúsági delegációnak ízelítőt adni — elsősorban személyes élmények alapján — megyénk gazdasági, társadalmi, politi­kai életéről. Tulajdonképpen e célok megvalósítását várták a DFT-től is. A rendezvények, programok megfelelően ala­kultak, a kitűzött célokat ma­radéktalanul sikerült teljesí­teni. A fesztivál nagy közön­ségsikert is aratott, jól szol­gálta a magyar—szoyjet ba­rátság elmélyítését. Á végrehajtó bizottság má­sodik napirendi pontként egyebek között az Ifjú Gárda megyei parancsnokságának az ifjúgárdisták 1975—77-es ki­képzési tervére vonatkozó irányelvekről tárgyalt, IhnEftl'lir az aktív keresők- fUUiUIŰIt nek a száma, akik az állandó lakhelyüktől eltérő, más településen dolgoznak — az 1970. évi népszámlálás ada­tai alapján — 1 261 000 volt. Közelebb járunk a mai tény­leges helyzethez, ha másfél millió ingázóról beszélünk. Vagyis az aktív keresőknek valamivel több, mint egyne­gyede lakóhelye és a munka­helye között „ingázik”. Az adatok tanúsága szerint ‘ a lakóhelyükön kívül dolgozók aránya Budapesten és a vidé­ki városokban viszonylag ala­csony, ugyanakkor a községek­ből az ott lakó aktív keresők­nek több mint egyharmada el­jár dolgozni. A nem lakóhelyü­kön munkát vállalóknak csak­nem egyötöde a fővárosban dolgozik, de még ennél is töb­ben járnak be a vidéki váro­sokba. (Az összes ingázóknak több mint egyharmada.) Mind­ez azzal magyarázható, hogy a fővárosban 16, a vidéki váro­sokban 25 százalékkal több, a községekben pedig 21 százalék­kal kevesebb munkaerőt fog­lalkoztatnak, mint amennyi helyben lakik. Jelentékeny* a különbség a férfiak és a nők ingázási arányában. Az aktív kereső férfiak közül minden negyedik, az aktív kereső nők közül viszont csak minden nyolcadik dolgozik lakóhelyén kívül, ugyanis a családos, több- gyerekes nők kevésbé tudják vállalni az ingázással járó fá­radalmakat, a közlekedéssel járó időtöbbletet. Az ingázó nők zöme hajadon, vagy gyer­mektelen fiatalasszony. A nniira tehát különösen lllJnl C (de a férfiakra is) érvényes, hogy a fiatalok in­kább vállalkoznak az ingázás­ra. A nem lakóhelyükön dol­gozó aktív keresők 45 százalé­ka 29 évesnél ifjabb, vagyis az ingázóknak közel fele a fiatalabb korcsoporthoz tarto­zik. Ezek az országos adatok. Arra vonatkozóan nincsenek adataink, hogy az ingázók ará­nya hogyan alakult 1970-ben Szekszárdon. A legutóbbi fel­mérések alapján 1974 nyarán 8051 bejáró dolgozót tartottak nyilván, s ennek 40 százaléka ifjú munkás. Ha az ingázók foglalkozás szerinti megoszlását nézzük, akkor megállapítható, hogy a vezető állásúak és az értelmi­ségiek csoportjaiban a legke­vesebb és a nem mezőgazdasá­gi fizikai dolgozók, ezen belül is a kvalifikálatlanok csoport­jaiban a legtöbb az ingázó. Ér­dekes jelenség, hogy viszony­lag sok alsó szintű vezető sem a lakóhelyén dolgozik. Ha tehát társadalmi csopor­tok szerint nézzük az ingázók összetételét, akkor egyértelmű­en kirajzolódik az>a tendencia, hogy a tudás, az irányító tevé­kenységtől való távolság lénye­gében egybeesik a munkale­hetőségektől való területi tá­volsággal is. Külön figyelmet érdemelnek a községekben lakó munkások: az ingázóknak közel 50 száza­lékát ők adják. A szocialista mezőgazdaság technikai szín­vonalának emelkedése, a mo­dern szolgáltatás falvakban való megjelenése, a falvakba kihelyezett ipari telephelyek növelték ugyan az ipari mun­kalehetőségeket a községben, de korántsem olyan mértékben. A COPCON egységei szerdán biztonsági okokból megszáll­ták Lisszabonban a portugál vezérkar 5. osztályának épüle­tet.

Next

/
Thumbnails
Contents