Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 198. szám
Érdemes belelapozni a különböző formájú, nyomdai úton, vagy sokszorosító gépen előállított üzemi, termelőszö- vetkezeti híradókba és a Dombóvári Városi Tanács Híradójába. E híradókon keresztül kitárulkozik az ember előtt egy- egy közösség belső élete. Izgalmas belső élete. Az üzemi életünk a Simontornyai Bőrgyár űzetni híradója több érdekes témával foglalkozik. Klemencsics Antal szovjetunióbeli testvérmegyénkben, Tambovban tett látogatásukról számol be. Mi tetszett neki a legjobban? A teljesen automatizált tambovi vegyi üzem, amelynek 3500 dolgozója van, de ők 20—25 gépnél csak egykét embert láttak. Ezek az emberek csak felügyeltek a gépekre. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság előadást tartott a küldöttségnek Tambovról, a megye mezőgazdaságáról, iparáról, iskoláiról és az itt élők művelődési lehetőségeiről. „Itt kaptunk egy piros-fehér-zöld borítóval ellátott könyvet, amely orosz nyelven tájékoztatott Tolna megye iparáról, mezőgazdaságáról, kulturális fejlődéséről... Megállapításunk az volt, hogy mindenütt nagyon ismerik Tolna megyét.. Ezt bizonyította az is, hogy bármerre is jártunk, találkoztunk Tolna megyei képekkel, írásokkal és sok megyei ismerősünk fényképével. A Tolna megyei írásokat, képeket, ajándékokat, jelvényeket külön egy úgynevezett Tolna megyei vitrinben helyezték el... A tamboviak nagyon készülnek, hogy szeptemberben békevonattal mintegy háromszázan Tolna megyébe látogatnak...” A következő oldalakon a vállalat 1975. évi takarékossági tervéről olvashatunk, amelynek első negyedévre ütemezett részét értékben teljesítették. Ez pedig nem kis összeg: kö- zel hatmillió forint eredmény- javulás. A Simontornyai Bőrgyár dolgozói megértették és magukévá tették a takarékosság gondolatát. Ezt segített megértetni Dudás István cikke is. A cikkből megtudjuk: 1974-ben felhasznált a gyár 7 524 000 kWó villamos áramot. Ebből egymilliót világításra használtak. 1974-ben kb. 600 000 forintba került a világítás. Ennyi pénzért 1600 darab 100 wattos égő egész éven keresztül, éjjel-nappal éghet Egy 100 wattos égő egy nap alatt 2,4 kWó áramot fogyaszt, amiért a gyár 1,44 forintot fizet. Ez egy év alatt 374,40 forintot tesz ki. Érdemes tehát körülnézni, hogy feleslegesen ne égjenek a villanyok, mert minden feleslegesen felkapcsolt villanyégő a saját zsebünkből „égeti ki” a forintot... Takarékoskodjunk okosan és a megtakarított összeg mindannyiunk javát szolgálja — vonja le a végkövetkeztetést Dudás István. A Dombóvári Városi Tanács Híradója folytatja a városkörnyéki tanácsok bemutatását. Ezúttal a kocsolai tanács mutatkozik be. Bárdost Sándor tanácselnök megismerteti az olvasókat Ko- csola múltjával, jelenével és jövőjével. A múltjáról ezt írja: „írásos emlék 1521-ből van, mely szerint Kocsola a Héder- vári család birtoka volt...” — majd a cikk közepe táján ez olvasható: „Községünk területén egy termelőszövetkezet működik, a Vörös Csillag 3172 hektáron...” A község lakosságát 1966 óta látják el jó ivóvízzel. A községben eddig 10,4 kilométer vízhálózat épült. A vízellátást bővítik esv újabb mélyfuratú kúttal. Kocsolán is teret hódít a korszerű tüzelés. 301 gáztűzhely van a 2004 lakos tulajdonában. A rádió- és televízió-előfizetők száma 832. Nyolc tanteremben tizennégy pedagógus oktatja a kocsolai gyerekeket és mivel 1974-ben házi kivitelezésben — nyolctagú építőbrigádjuk van — 1,5 millió forintos költséggel megépítették az óvodai napközi otthont, ahol naponta három alkalommal 200 személy étkeztetését tudják biztosítani. Legközelebbi terveik között szerepe? egy tartalék kút fúrása, a ravatalozó, a tornaterem felépítése. A Paksi Konzervgyár Híradója néhány fontosabb mutatószámot közöl az első félévről. E kimutatás szerint a Paksi Konzervgyár 1974-ben 1740 vagon konzervet termelt. 1975-ben a tervek szerint 1996 vagon konzervgyári termék hagyja el a gyár területét. Ezt az eredményt annak ellenére érik el, hogy 1974-hez képest csökkent munkáslétszámuk. 1974-ben 1485 munkás dolgozott a gyárban. 1975-ben 1394 munkást tartanak nyilván. A munkáslétszám csökkent, viszont nőtt a munkások átlagbére és az egy munkásra, plusz alkalmazottra jutó termelt mennyiség. 1974-ben 10,1 tonna, 1975-ben 12,2 tonna íer- melt mennyiség jutott egy munkás plusz alkalmazottra. Ezzel együtt természetesen nőtt az egy munkásra plusz alkalmazottra jutó termelési érték is. 1974-ben ez a termelési érték 80 200, 1975-ben pedig 112 700 forint volt. A következő oldalon beszámolót közölnek a „Szenes” szocialista brigádról. A brigád jó munkáját mutatja az a tény is, hogy a tagok közül heten kapták meg eddig a Konzervipar kiváló dolgozója címet: Benedeczki János, Király János, Kern József, Tomo- lik János, Kerti Ferenc és Oz- ner József. A hetedik Menzer János, aki a Konzervipar és élelmiszeripar kiváló dolgozója cím mellé a Munka Érdemrend ezüst fokozatát is megkapta. Híradó ■— ez a címe a kaposszekcsői Kossuth Termelőszövetkezet üzemi lapjának, amely negyedévenként jelenik meg. A jól szerkesztett üzemi lap első oldalán közli a „Harmadszor is Kiváló szövetkezet lettünk” című írást, a harmadik oldalon pedig ilyen „profi” címeket olvashatunk: „Jelentős beruházások — Közelebbi és távolabbi terveink — Uj műhelyek — Az országban elsőként — Füt- tőolaj-lefejtő telep.” E címek fogják össze a tsz terveit. 1974- ben 10 milliós tiszta nyereséggel zártak. Az 1975. évi tervben 11 250 000 forint nyereséget terveztek. A tagok részesedésére másfél millióval többet írtak be a tervbe. 1975-től bevezették a fizetett ünnepeket, ami tagonként átlagosan 500 forint fizetésemelést jelent. Csökkentették az ebéd árát egységesen hat forintra. Az üzemi konyhát örvendetes módon mind többen veszik igénybe. Az étkezők száma az előző év azonos időszakához képest kétszeresére emelkedett A következő évben a munkahelyre kiszállított ételek kiszolgálását tovább kívánják javítani azzal, hogy mikrobuszt vásárolnak. Idén megépül az űj gépműhelyük, amelyhez 1976-ban raktár csatlakozik, ősszel már központi fűtéses műhelyben ja-' vítják a gépeket Uj energiaforrást találtak.' Magyarországon elsőként alkalmazzák a fűtőolajat terményszárításra. Ez a megoldás még mindig olcsóbb, mint az eddig használt tüzelőolaj az áremelés előtt volt... 1976-ban Dombóváron megépül a fűtő- olaj-lefejtőjük, amelyhez 50 százalékos állami támogatást kapnak. A fűtőolaj-lefejtő telepről saját üzemanyag-szállító kocsijukkal ellátják majd fűtőanyaggal a dombóvári kórházat és előreláthatóan a má- gocsi és az egyházaskozári termelőszövetkezetet is. A Bábolna típusú szárítójukat is fűtőolajjal kívánják üzemeltetni, annak ellenére, hogy erre hazánkban még példa nincs. j ki a szokásos bélelt” borítékkal. vagy megfelelő számú korsó sörrel, bizton számolhat azzal, hogy a dobok pergőtüzétől megrepednek az ablaktáblái. Legnagyobb közbecsü- lésnek az „öreg dobosok” ör„ vendenek, akik már 40—50 évvel ezelőtt hódoltak ennek a furcsa szenvedélynek és ilyenkor igyekeznek bebizonyítani^ hogy mit sem kopott a régi dicsőség. A virgácsünnep legnagyobb eseménye azonban a felvonulás. 1975 nyarán 4500 gyerek. 65 kocsi, 170 lovas, 20 zenekar. 6 dobosbanda. 4 harsonás és 2 harmonikás együttes rótta jemezesen ‘az utcákat. A régi mesterségeket élőképek elevenítették fel. a történelmi múltat pedig zsoldosok, íjászok és Landsknech. tek. Utóbbiak a figyelő magyarban vegyes érzelmeket ébresztettek, hiszen igazi elődeik a török kiűzetése idején alaposabban elpusztították hazánkat, mint ahogyan azt az ozmánnak 146 év során sikerült. Tagadhatatlan azonban, hogy a virgácsünnep spontán népünnepély. Az egész város az utcákon van az ügetek jó része ki se nyit erre a három napra és gyakran a legkomolyabb beosztású embereket se lehet megtalálni mert valahol éppen dotálással vannak elfoglalva. Az ünnep betetőzése a saslövészet. ami ősi szám. széríjakkal történik. A cél ’ egy sast formázó tábla, öregek és fiatalok külön csoportban versengenek, az első he. lyezett pedig ezen a napon nagyobb megbecsülésnek örvend, mint maga a főpolgármester. Á virgácsünnep másféí órán át tartó és az egész várost végigkacskaringózó felvonulását civilek zárják. A város főpolgármestere a tanács, urak teljes csapata élén. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Barangolás Myugat-Európában Űtítarsak ' Lapunkban hosszabb ideje közlünk fényképes cikkeket azok részére, akik belhoni tájakat készülnek meglátogatni. Hiszen utazni jó, és ez természetesen az idegenben tett utakra is vonatkozik. Utazni azonban tudni kell, amihez hozzá tartozik, hogy fontos jól felkészülni egy-egy útra. Útikönyveink értékéről lehetne vitatkozni. Sokszor épp az hiányzik belőlük, ami az utas orra elé kerül, de mert nincs, aki felhívná rá a figyelmét. nem veszi észre. Ausztriáról már megjelent egy testes Panoráma-kiadvány, de amikor június utolsó hetében a Német Szövetségi Köztársaságba útra keltem, erről az országról egy hasonló csak a jobb jövő ígérete volt. Persze se Panoráma-könyvek, se ősük, a Baedecker nem készíthetnek fel senkit a véletlen útitársak elviselésére, noha ezekkel akkora távon lesz ösz- szezárva. mint amit a Szentgotthárd—Sátoraljaújhely— Szentgotthárd útra vállalkozó megtesz. Példák gyakorlátomból és elutazásom napjáról: X. A hölgy, aki Becstől kezdve a fél világot körülrepüli majd. hogy ausztráliai otthonába térjen. 29 éve nem volt itthon, de beszédében egy fél hangnyi idegen akcentus se bántja a fület. Most boldog, mert beszéljen Canberrában (vagy Sidneyben?) bárki, amit akar, Magyarországon jól. ki. egyensúlyozottan. boldogan lehet élni. Kinek az erejéből mire telik. Ezt úton-útfélen meséli majd. lesz ausztráliai magyaroknak mit hallgatniuk, a hölgy ugyanis cseppet semszó- fukar. ,4 2. Ä Baselbe készülő le. ányzó, aki 500 kilométer után bevallja, hogy „csak” 17 éve cserélt hazát, de azóta azt véli egyéniségéhez illőnek, hogy kizárólag franciául szóljon embertársaihoz. Legyünk hűek az igazsághoz — szépen beszél franciául, magyarul pedig csak felejtsen eL 3. Csáki úr, svéd állampolgár, a Volvo művek szerelője. Külföldön született életében először járt itthon. Hála néhai szüleinek, magyar kiejtése kifogástalan. „Próbaútat” tett Siófokon, felfedezni az óhazát. Jövőre hat családdal szervez autókaravánt, mert itt érdemes nyaraink • • Ä magyar határőrség, vám. vizsgálat — éppúgy, mint az osztrák, gyors és udvarias. A Wiener Walzer expressz pedig semmikép se keringőre emlékeztető iramban száguld tovább. akár a megszállott. A késés, több mint 1000 kilométer után — 3 perc. Mit lát az utas az ablakból? A táj egy darabig nem kínál választóvonalat. A figyelő szem a határon innen és túl egyként aggódik a gabonáért, melyet vihar és eső kuszáit. Csak jóval később fényképezi önmagának, hogy az. ami nálunk már rég szőke, itt jó ha haragos zöldbe fordul. Később a falvak egyre kisebbekké válnak, a templomok tornyán négy helyett csak két oldalon piroslik cserép. Innsbruck után a síkvidéki magyart. nyomasztó érzés fogja el. Régi lavinák csaDá- ján vagonnyi sziklatömbök várják hogy az első szél a mélybe zúdítsa őket. Ami számunkra telente csak újsághír, hogy féltucatnyi házat elsöpörtek a távolról felséges, közelről zord hegyek, az itt érintésnyi közelben lévő valóság. Félnék a hegyormok hajlatában, völgyekben. magasból leomolva permetté változó vízesések közt élni. Megszoktam Bartinát és a Sédet. „Tán csodállak, ámde..." Csodállak és szeretlek, vonatból. Az osztrák fiatalokat, akiket Salzburgnál felengednek a nemzetközi gyorsra. mindez aligha zavarja. Félembemyi háti bőröndjeikből előkerül a hálózsák. megágyaznak ma. guknak a folyosó padlóján és kalauztól, utasoktól bolygatat- lan békésen alszanak, Van, akinek sikerül ugyanezt megtennie a fülkékben is. virgács ünnepe A Württemberg! Ravensburg, Felső-Svábország egyik ékessége. kétszeresen is büszke város. A szorgos kereskedő elődök valamikor nehéz aranyakért megvásárolták a császártól a „birodalmi város” rangot az ezzel járó összes kiváltságokkal együtt. A II. világháború során pedig ide tán csak egyetlen bomba hullt, amivel kevés német város dicsekedhet. Ez annak köszönhető, hogy ide érkeztek Svájcból az angol—amerikai hadifoglyoknak szánt vöröskeresztes küldemények és ezért Ravens- burgot megkímélték a légiérő- dök. Az eredmény: máig él a múlt. A Welf és Staufen uralkodók egykori székhelye felett uralkodó toronyból, a „Liszteszsákból" alátekintve jól megkülönböztethető az 1250 előtt épült városmag, majd az ezt követően létrejött rész, végül az 1340—1365 között keletkezett Alsóváros. A páratlan szépségű városháza a XIV. század második felében épült. Viszonyítsunk a magyar történelemhez, ez Nagy Lajos uralkodásának ide. je. Azóta ugyanazt a célt szolgálja. A Boldogasszony templomába 1250 óta járnak a hívők, a régi kórházban 1498- ban kezdtek el betegeket ánol- ni. ma is kórház. Űi-Ravens. burg modern épületei az óvárostól jól elhatároltan állnak, csak nagy ritkán bontja meg az összhangot'egy-egy sikerületlenül elhelyezett ház. vagy az egyik ősi toronyhoz tapadó emeletes garázs. Ravensburg középkori virágzását a Nagy Kereskedő Társaságnak köszönhette, melynek tagjai már a Hanza-városo- kat megelőző időben bejárták vászonnal és az itteni többi fontos termékkel (később a híres ravensburgi papírral) egész Európát és a Közel-Keletet is. Amerika felfedezésével az „aranykor” lezárult. Visszaemlékezni azonban jó reá, és eb. bői a célból évente három napra úgy tűnik, hogy csecse, mőtől az aggastyánig megbolondul a tisztes kereskedő- város. • Ez a virgácsünnep, háromnapos népünnepély. Az eine, vezés eredetét maguk a ravensburgiak se ismerik már, valószínűleg a régi iskolamesterek fő pedagógiai eszközére utal. Dobolással kezdődik. Történelmi kosztümökben zászlók alatt és karddal felfegyverzett ifjak vezetésével doboscsoportok járják a várost 16—24 dobos a szűk utcákban végítéletre emlékeztető hangzavart tud produkálni. Ha va. lakinek a háza előtt megállnak. az veszélyes megtiszteltetés. Ugyanis ha a tulajdonos belátható időn belül nem jön /
