Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 198. szám

Gondolatok

néhány vezetői tulajdonságról

B

vnvaf ÄC • tudomány — VEtClCd ■ halljuk, olvassuk napjainkban és a beosztásnak megfelelően ma már alig van olyan vezető, aki legalább egy olyan tanfolyamot ne végzett volna, ahol a vezetéselmélet alapjait tanították. örvendetes módon gyarapodik azok száma is. akik magasabb szinten — például egyetemi oktatásban — fog- lálkoznak ezzel a napjainkban tényleg nélkülözhetetlen tudománnyal.

Az, hogy milyen a jó vezető ma már egyértelműen definiált. és számos tanulmány, cikk. előadás kifejtette. Hármas követelményként szokás emlegetni amely alatt a szakmai hozzáértést. a politikai képzettséget és állásfoglalást, valamint a vezető emberi tulajdonságait gyűjtik, a címszavak.

Lassan könyvtárnyi irodalma is van már a vezetéstannak. viták, értekezések tisztázzák a részkérdéseket, és szinte mindenhol tekintélyes részt kan az ahol körvonalazzák. vagv részletesen kifejtik az emberi tulajdonságok egyes motívumait.

Ez teljesen érthető hisz ez az a terület, ahol a le^sok- szintűbb a kép, mert ahány ember, annyi egyéniség, megannyi jó és rossz tulajdonsággal.' Napvon kevesen vannak azok. akik minden jó tulajdonságukkal az optimális. _ és minden rosszal a minimális értékrendet közelítik. Ehhez járul még: ahánvan mérlegelik ezeket a tulajdonságokat, annvian érvényesítik ebben az egyéni elgondolásukat

......—-.

B

l

ánuan azonban ma- IClFfCH rád: nemköny- nvű vezetőnek lenni. A .vezető akarva-akaratlanul középpont ban van — a figyelem kör zénpontjában —, és nanonta többször is mérlegre kerülnek emberi tulajdonságai. Különleges mérlegre ahol az erény természetes, de a fogyatékosság hatványozottan mutatkozik. Hibája minden embernek

Egyszer munkatársai körében, másszor a nála magasabb rangú tisztségviselők társaságában. 0 maga talán észre sem: veszi csodálatos átváltozásait. Más ember itt és megint más ember ott. Átalakul, fellépése, modora, tartása mintegy átlényegül. A nála magasabb ran- gúak között bántóan tisztelet- teljes, s gyakran így kezdi mondókáját: „Tetszik tudni”. Ezzel szemben munkatársai között kimért, olykor lekezelő, és még soha nem hallottam a szájából, hogy tetszik tudni. Aláhúzom, kiváló, első osztályú vezető, elvtelen jóindulatra semmi szüksége, felfelé mégis mindig tudja: kikkel áll szemben.

Vörösödik a fülem, megtorpanok, az írást félbehagyom. Hol vagy bátorság? Miért éppen T. elvtárssal hozakodtam elő? Én talán külörto vagyok? Esetleg magammal szemben elnézőbb, s ilyenkor mondogatom restelkedve: kísért a múlt.

Gyerünk tovább, JKK

mindig a szelídebb vizeken evezünk. Vannak emberek, akik majdnem ugyanazt mondják, teszem azt a munkahelyi légkörről a termelési tanácskozáson, mint otthon. Az asz- szony előtt esetleg konkrétabbak, kicsit kakaskodnak, hogy így, meg úgy beolvastak, mert ez tűrhetetlen, az tarthatatlan, és így tovább, és így tovább. F.z a típus a kül- és belpolitikai eseményekről uwamW vélekedik a munkahelyén, mint

van. de azok nem egyforma súllyal esnek latba. Ami elviselhető az egyik beosztásban. súlyos bajok forrása lehet a másikban. Van azonban a vezetői hibáknak olyan kategóriája, amelyik lassan, észrevétlenül fejlődik ki — esetleg eopen a vezetői pozícióból. illetve annak eltorzításából táplálkozik. •

Olyan tulajdonságok ezek. amelyek — ha időhen egy-egy figyelmeztető jó tanács képében „ellenszérumot” kapnák, nem fejlődnek' ki, sőt örökre immunissá. lesz vele szemben az ember.

Nem ritka hiba az. hogy a vezető a legokosabbnak tartja magát. Ennék a magva akkor hullik el benne, amikor kinevezik. Alapja az. hogy az adott esetben ő volt a legalkalmasabb ePV tisztség betöltésére. Azok közül, akik számításba jöhettek valóban ő volt a legalkalmasabb nyilván a legte. kintélvesebb. a legszorgalmasabb. a legképz“ttebb. Az i^aH értékei miatt lett vezető és há'nincs Önkontroll ja. vagy o'”an valaki a körpvez“tób'en. aki az ezzel egy időben jelent, kezű hiúságot nem engedi el- buriánzani benne máris veszélyes útra lénett.. Éíég ehv- két hízelgő, talpnvaló a környezetében, és rövidesen — bocsánat a szóért — ő lesz á.z űberokos.' Az a fajta ember, aki akkor is elviselhet°tien, ha beosztott vaev nmlléren- de't beosztású hát. még ha ő a főnök. A munkahelyen megkérdezi a partnereit a döntés bejelentése előtt — nehnev szó éHe’a demokratizmus báze’e- jét — de á válaszra már oda pkrn bodo-fj fifsz ő már dön. ött Később ez a stílusa át- fgr.ie<j'.a n^áPá/iéletérq js. Ijín- denkin°l mindent, mindig jobban tud.. .

. Az énítészmé”nökneV tneg- ma«varáz7n a korszerű. síi, kezás' elveft, a tanárnak a p.e- d» “ősiéről. az. orvosnak, a foröc/vításról az újsógsgerkesz- t^nak a p aUA t; \ ró n v rő 1 tart kioktatást. Beleszól az üzemi tánccsoport új műsorának kobaráti körben. Legfeljebb baráti körben kritikusabb. Nagyjából ilyenek vagyunk, isten neki, ez még úgy-ahogy elmegy. Majd csalt kinőjük,. '

Mit kezdjünk viszont a sokarcú kevesekkel? Ilyen például D. főósztályvézető, egy nagyvállalat igazgatói székének várományosa. Ez az ember otthon buzgó katolikus, gyermé- keit vallásos' nevelésben részesíti, munkahelyén é tárgykörben semleges, a vallás magánügy, ahol viszont ütnie kefl a vasat az igazgatói Székért, ott szigorúan ateista. Melyik az igazi arca? Höl hazudik, a templomban, a munkahelyén? S tulajdonképpen kit Ver át; a párttitkárt, a papot?

Valamelyik nap a bonyhádi járás egyik kis községében jártam. AbáhyásZfel'eség ■ kissé restelkedve árulta el: .'fiúk piarista gimnáziumban tanul. Megnyugtattam: kizárólag a családra tartozik. Az -asszony, mintegy tekintélyre, az egyik megyei kulturális intézményünk munkatársára hivatkozott, aki az egyházi iskolát dicsérte, hogy az a legjobb iskola. Tűnődtem: vajon ez az ember mindenütt ezt mondja? Hamar megtudtam, hogy nem. Szekszárdi barátja nem akart •hinni a fülének. „Én nem ilyen embernek ismerem.”. Ilven vagv olyan' úgv látszik, ő is tudja, hol mit kell mondania.

ElismerHiiik: lenség, a

sokarcúság olykor önvédelem vaev k'^velerpszeretet. De m'nd.ig jellemhiba és nemritkán az érvényesülés hitvány

reográfiájába és a labdarúgó- csapat összeállításába, a húszéves jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetőnek megmagyarázza a KRESZ-t, és így tovább. Miután vagy udvariasságból, vagy a függőség miatt eleinte senki nem szól neki akkor sem, ha nagyon melléfogott a magyarázataival, később már nem lehet neki szólni, mert megsértődik. A vége: önteltség, felfuvalkodottság. olyan tulajdonságok kialakulása, afnelyek egyértelműen rossz’ vezetővé teszik.

Fniti*!{ az ellentéte sem lEbIiGiI szimpatikusabb.

Az. aki akkor sem mond véleményt. amikor kellene. Azt hiszi, hogy demokratikusan vezet, de a valóságban igyekszik a felelősség alól kibújni. Azon a címen, hogy önállóságot biztosít á munkatársainak, mindig megkerüli a döntést, főleg a kényes kérdésekben. Rövidesen azon veszi magát észre hogy a környezete önállósította magát, és ő nem tud semmibe beleszólni, nem ismeri az ügyeket, és kritikátlanul elfogad mindenkitől minden véleményt. Ha vitára kerül a sor. rendre annak ad igazat aki utoljára mondott véleményt. Mindenkinek mindent megígér és akkor kerül bajba amikor az ígéretet szá. monkérik tőle. A sorsát ez a fajta vezető sem kerülheti el. A mindenki szemében állandóan „jóember” a valóságban vezetésre nem alkalmas, hiszen a vezetőnek tudni kell nemet is mondani.

Mindössze “

höl csúszhat rossz irányba az. aki vezető. És hány ilyen buktatója van még ennek a munkának'.' Valóban: tudomány a vezetés. Olyan munka, amit idéig-órái g. lehet ösztönösen is jól • csinálni de aki tartósan helyt akar állni, annak igenis tanulnia kell és önmagát — a környezeténél szigorúbb mércével — rendszeresen vizsgálni, vizsgáztatni kell.

F. I.

eszköze. A helyezkedők, a törtetők kiváló szimattal rendelkeznek. Pontosan tudják, hol mit és kinek mit kell mondaniuk, hogy bevágódjanak. De őket csak fele-fele alapon érje megvetés. Lehetetlen volna látszatmunkával, dörgölődzés- sel érvényesülni fogadóállomás nélkül. A hiúság, az önteltség, a tévedhetetlenség azonban hálás, és mindig kész bőkezűen jutalmazni az „alá’” beszélő” törtetőt.

A megyei pártértekezleten hangzott el: „Vannak még olyan párttagok is, akik szavakban elfogadják a párt politikáját, hivatalosan képviselik, kiállnak mellette, de már szűkebb baráti, családi körben nem. Sőt, megtűrnek azzal ellentétes véleményeket, vagy ilyet önmaguknak ' is megengedhetőnek tartanak. Vannak, akik a munkahelyen, a hivatalban magukat szocialista embernek mutatják, azon kívül a szűkebb baráti vagv családi körben kispolgári, sőt egvesek közülük egyenesen nagypolgári életet élő. ott valójában önmagukat adó emberekké változnak.”

Ez a kommunistákhoz címzett idézet gondolom szól azokhoz is, akik párton kívüli tisztségviselők. S most, hogy leteszem a tollat, újból önvizsgálatot tartok, megpróbálok bátran szembenézni azzal a kérdéssel: én hogyan állok ezekkel a hitvány dolgokkal?

SZEKULITY PÉTER

a Kedves Olvasónak, hogy a héten egy társaságban a következő beszélgetésnek voltam fültanúja;

— Hallottátok, hogy K. Gyuri nősül?

A társaság mintegy parancsszóra felkapta a fejét.

— Micsoda2

— Nősül?

•— Kit vesz el? — és záporoztak a kérdések.

— Na de ilyet; ez a Gyuri; hát ez hihetetlen — ömlőitek a meglepetést tükröző félmondatok.

Nem értettem a dolgot, ezért egy alkalmas pillanatban félrehívtam egy bennfentest. mondja már el. miért is volt ez a meglepetés.

A „tényállás" a következő:

Gyuri — bár nem személyes ismerősöm, de engedtessék meg, hogy az egyszerűség kedvéért így nevezzem én is — három gyermek apja, fiatal. özvegy ember. Akit feleségül kíván venni elvált asszony. neki is van egy gyereke.

Gyuri első felesége hosszú ideig súlyos beteg volt. A férjre szakadt a család minden gondja. Mosás, főzés, takarítás, az üpró gyerekekkel törődés millió baja. és a beteg asszony ápolása. A rokonoktól, barátoktól az együttérző szavakon túl semmi segítséget nem kapott. Aztán bekövetkezett az előre látható tragédia. A három gyermek anyja egy reggel nem ébredt fel.

Néhány hónapja ennek.

Gyuri minden erejét. idejét a családnak szentelte.

Megpróbálta a lehetetlent: pótolni az édesanyát a családban. Az eredmény: csökkent az ereje, közeledett a teljes kimerülése, a látóhatáron feltűnt az újabb tragédia nyomasztó réme: nem fogja bírni.

Ekkor találkozott a. régi ismerősével, az éppen elvált asszonnyal. Az egyedüllét érzése, a kölcsönös szimpátia közel vitte őket egymáshoz. Ügy gondolták: együtt könnyebb lesz, még akkor is. ha így bizony nagy lesz a család.

Elhatározták hát, hogy házasságot kötnek.

Ez a hír hozta izgalomba a társaságot, és perceken belül két táborra is osztotta.

Az egyik így érvelt: Még le sem telt a gyászév. Mit szól majd a falu? Mit szólnak a rokonok? Meg egyébként is: egy elvált asszony...

A másik csoport: Mi lesz. ha Gyuri nem bírja tovább? Miért nem segítenek a gyerekek gondozásában a rokonok, és honnét veszik a bátorságot, hogy csak jogokat vindikáljanak? Miért baj az, ha valaki elvált? Kinek van joga beleszólni két család életébe? Honnét veszik az emberek a bátorságot, hogy előítéletekkel tönkretegyenek másokat?

Valóban! Honnét van némelyeknek erkölcsi alapjuk mások tettének elmarasztalásához — olyan dologért, amiről nem tudják, hogy az adott helyzetben maguk hogyan viselkednének, hisz — szerencséjükre — nekik azt nem kellett megpróbálni?

Én igazat adok Gyurinak! Ne törődjön a szemforgatókkal. A lelkiismerete tiszta lehet és a jövőre gondoljon! A saját jövőjére, de még inkább a gyerekekére. Azoknak anya kell — még ha sajnos mostoha is. — és aki azt a körülmények ismeretében vállalja, és becsülettel teljesíti is. nagyon tisztességes, összehasonlíthatatlanul tisztességesebb, mint az előítéletek károgói.

n MEDOSZ küldöttközgyűlése Szekszárdim

Tegnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy a megye egész területéről jött küldöttei előtt adott számot munkájáról a MEDOSZ. Az állami gazdaságok, a MEZŐGÉP, az erdő- gazdaságok és más társvállalatok küldöttei a megyei művelődési központban gyűltek össze, hogy meghallgassák Kovács József titkár beszámolóját a végzettekről. A küldöttek által választott elnökségben, mások mellett, helyet foglalt Horváth Géza, az SZMT titkára, Péti Imre, a KISZ MB titkára, megyénk pártbizottságának képviseletében pedig De- ményiné Miske Mária és a MEDOSZ központjából Puskás

Ferenc. A Kovács József me-' gyei MEDOSZ-titkár által előterjesztett átfogó jelentés felölelte a szakszervezet életének szinte minden területét és kiemelten foglalkozott a szocialista brigádok munkájával, eredményeivel. A hozzászólók sorában Pacsai László, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese felhívta a figyelmet a munka-közösség-kultúra hármas egységére, a hátralévő szépszámú feladatra, és arra, hogy a mezőgazdaság dolgozóinak közművelődése érdekében még sok a tennivaló. Egész délelőttre terjedő ülésük befejeztével a küldöttek megválasztották a megyei MEDOSZ új vezetőségét.

Befejeződött a fizikus-vándorgyűlés

Szombaton befejeződött Debrecenben az Eötvös Loránd Fizikai Társulat háromnapos jubileumi vándorgyűlése és közgyűlése, amelyet hazánk felszabadulásának 30. és a debreceni csoport megalakulásának 25. évfordulója jegyében rendeztek meg az alföldi városban.

A vándorgyűlés keretében adták ki a társulat érmeit és díjait. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat érmét kapta Túri Istvánné Frank Zsuzsa, a Fizikai Szemle szerkesztéséért. és Kunfalvi Rezső fizikatanár. a fizikai diákolimpiákon elsők között szereplő magyar fiatalok felkészítéséért.