Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
Kádár János nyilatkozata a helsinki konferenciáról A megérkezés után Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, tegnap nyilatkozatot adott a Magyar Televíziónak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zárószakaszáról, a magyar küldöttség munkájáról. Megyeri Károlynak, a Televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös dokumentum elfogadása, aláírása után miben látja a helsinki tanácskozás jelentőségét, az alábbiakat mondotta: — Még mielőtt rátérnék az ön kérdésére indíttatva érzem magam arról szólni, hogy az euróoai biztonsági és együttműködési értekezlet kitűnő körülmények között végezte munkáját; ezt őszinte elismeréssel meg is köszöntük. Nagyon jó munkafeltételek között dolgoztunk. Az értekezlet hivatalos munkáján túl, felhasználva a rendelkezésére álló nem sok időt. több nemzet képviselőivel találkoztunk, így találkoztunk Kekkonen úrral, a Finn Köztársaság elnökével, a finn kormány tagjaival, Helsinki város vezetőivel, testvérpártunk, a Finn Kommunista Párt vezetőivel és más finn emberekkel, Elmondhatom, hogy Finnországban, Helsinkiben a, magyar nép képviselőit rokonként, nagy figyelemmel és szeretettel fogadják. Kekkonen úr, a finn emberek mindenütt lel- kemre kötötték, hogy hazaérkezésem után adjam át szívélyes üdvözletüket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a magyar társadalomnak, az egész magyar népitek. Ezt ezennel meg is részéin. Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találkozó olyan alkalom volt,, amit mindenki felhasznált arra is, hogy sokoldalúan kapcsolatokat építsen, személyes találkozókon vegyen részt. Mi is ezt tettük: találkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülönbözőbb nvu- gat-európai országok képviselőivel is. akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat népünknek. Történelmi jelentőségű tanácskozás yolt Maga az euróoai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentőségű sokféle szempontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet óta az európai népek képviselői ’ így még nem találkoztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után a szocializmus világ- rendszerré vált; azóta Európa országai két megkülönböztethető társadalmi rendszerhez, a szocialista, illetve a kapitalista társadalmi rendszerhez tartoznak. Történelmi jelentőségű, hogy a második világháborút követő időszakban most először találkoznak Európa népinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert megnevezése és valódi tartalma szerint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képviseltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada; akkor joggal elmondhatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuálisan elképzelve területi elhelyezkedésüket —, tulajdonképpen a földgömb egész északi felét körülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy jelentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nemzetközi értekezleten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be és szólaltam fel. Küldöttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi eseményeken. Mégis különleges alkalomnak tartottuk, hogy ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép szavát és kifejezhettük a magyar nép akaratát. Az értekezlet: sajátosságai közé tartozott, hogy bizonyos országok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. így volt ez természetes a Szovjetunió, más szocialista országok, és a Magyar Népköz- társaság esetében is. Jómagam a különböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olyanok, akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben,. a konfliktusok kirobbantásában Népünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen, folytathassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Úgy érzem, valóban az egész nép kívánságát fejezzük ki, amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk- az, hogy béke, biztonság legyen Európában ; a Magyar Népköztársaság eszerint iá jár el minden nemzetközi kérdésben, Itt csak nyertesek voltak Nagyon fontos kérdés; hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekezlet; kinek a sikere, kinek az eredménye ez? Ki akarta és ki ellenezte? Mint magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének 1969. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt; innen indult útjára az értekezlet eszméje és gondolata. Azt javasoltuk ^kkor, hogy üljenek össze Európa népeinek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezésre juttatta — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem szabad úgy felfogni a kérdést, hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzöt- tek; itt nyertesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozásnak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljésen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe. Elnézést kérek. hogy személyes dolgot is említek; egy alkalommal, amikor odamentem a sajtó munkatársaihoz, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kérdezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hangsúlyozza? S ezzel nyilván arra., célzott, hogy a szo9ialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megjavításának fontosságát ' hángsúlyozták. míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, in- formáciqterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt feleltem az amerikai újságírónak. hogy én mást vettem észre a tanácskozáson. Azt, hogy a . lényeget illetően miieden küldöttség ugyanazt mondta. ' A részletekben — felfogásuknak. ideológiájuknak, elképzeléseiknek megfelelően — valóban mást és mást hangsúlyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhető volt, hogy a különböző országok képviselői, akik küldöttség és országuk nevében szólaltak fel. a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett. ’ A felszólaló államférfiak elkötelezték magukat Természetesen volt vita arról is. hogy az aláírt okmány jogilag mire kötelez bennünket. A jogászok éppenséggel, még vitatkozhatnak ezen. de a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzékelhette ennek az eseménynek főbb .vonásait; meggyőződhetett arról: egységes volt ez az értekezlet, abban, hogy az ösz- szes ott képviselt nép őszintén a békét akarja. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben kötelező.' mennyiben nem. Azok az államférfiak azonban, akik országuk és néoük nevében hivatalosan szóltak, politikailag és erkölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre juttatása mellett! Az egyes küldöttségek felszólalásaiban különböző hangsúlyt kapott az, is, hogy ez a tanácskozás ugyan politikailag az egyetértést fejezi ki. de mi: lesz a katonai és más területen? Hivatalos 'felszólalásomban teljes meggyőződéssel hangsúlyoztam: felfogásunk szerint az első, hogy politikailag megegyezzünk abban, milyen jövőt akarunk építeni; Ha ez megtörtént, akkoij köny- nyebb a katonai kérdések vizsgálata; másképp tudunk közelíteni a közép-európai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az • európai, illetőlég az összes 'ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak mpgy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozha-. tunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint felszólalásomban is mondtam, véleményem szerint a békés Eu- .rópa, ahol megvalósul a békés egymás mellett élés, feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban, a kooperációban, amit a szocialista országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború maradványait, a kölcsönös bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információcsere, az együttműködés á kultúra, a közoktatás és a tudomány terén, Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemléltette, hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben, egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideologiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkodás, az ésszerűség minden résztvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja eL Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt, hogy most a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egycsa- pásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állhatatos munkát kívánt meg! Hatévi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását, az enyhülés irányzatát. Mert vannak! még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életből^ a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom,^ hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európai biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen ^ minden országban meg kell és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és_ biztonság ügyének képviselői. I Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a továbbiakban is dolgoznunk,' harcolnunk kell. De elmondhatjuk. hogy új helyzet alakult ki. Európa és Észak-Amerika államainak képviselői politikailag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be.’ Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte -volt. s akik a báréért, a biztonságért síkraszállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják: küzdelmüket, mint az értekezletet megelőző időszakban. Reményünk, jövőnk a béke A magunk részéről különböző alkalmakkor — a pártkongresszuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy .nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos, békés éoítő- munkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott! Teljes felelősségnél, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magvar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját; reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! líozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni —, ha a kormányok a helsinki érte- kez'et szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz! __ A z értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában, is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a-békére és biztonságra adja 1« szavazatát, ebben a legőszintébb óhaj és a legigazibb érdek a nép érdeke fejeződik ki. Még egv megiegvzést tennék: a jövőt illetően tudói kell. hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával — ahogyan Helsinkiben is tettük — mindig a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reeks politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjúk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, hogy miképpen végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében a gazdasági és kulturális építőmunkában. nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőhen is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom gb- ban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a ’ békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt. Engedjék meg, hogy befejezésül, megköszönjem a magyar sajtó köreműköd.őinek a tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Köszönöm közvéleményünk figyelmét is mert nekünk nagy erőt ad az, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket, — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. (MTI) 1975. augusztus 3.
