Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

A Jövőben ezen az oldalon minden vasárnap rendszeresen közlünk sajtószemlét a szom­széd megyék, a testvérmegyék lapjaiból és beszámolunk ar­ról, mit írtak Tolna megyéről az országos napi és hetilapok, folyóiratok. Dunántúlt napló í,Tejgyár” Pécs mellett cím­mel ír a Dunántúli Napló a Holstein Friz tehenekről. A Pécsi Állami Gazdaság gyula­pusztai telepén 430 fekete­tarka Holstein Fríz tehén van. Ez az állomány évente mint­egy 3—3,5 millió liter tejet ad a városnak, a fiatal, zömmel első borjas állomány január 1- től június 30-ig fél év alatt át­lagosan 2648 liter tejet ter­melt, ami magasabb, mint a magyartarka egész évi átlag­termelése. 5300 liter évi átla­got várnak a telep vezetői. Ez reálisnak tűnik, hisz a rekor­derek a nyolcezer literesek és a „leggyengébbek” is 3500— 3600 liter tejet adnak. Á napi negyven liter tej ter­meléséhez ezek a soványnak tűnő, kis állatok naponta hét kiló abrakot, 3 kiló szénát és 50—70 kiló zöldtakarmányt és 100 liter vizet fogyasztanak. Valóságos evőgépek, de nem híznak el, minden deka táp­lálékból tejet gyártanak. Mindezek után nem lehet cso­dálkozni azon, hogy a gazdaság 1980-ra mintegy 1150 Holstein Friz tehenet akar tartani és ez­zel elérni az évi 5—6 millió liter tejtermelést. áToábscioM nPRBflfl Tambov megyei testvérla­punk, a Tambovszkaja Pravda legutóbbi példányait lapozgat­va mindben találkozni a be­Szomszédolás takarítás híreivel. Tambov megyében is most folyik a be­takarítás. Sorra közük a kü­lönböző vállalásokat és az el­ért eredményekről is rendsze­resen tudósítanak. A tudósítá­sokból kiderül, hogy Tambov megyében sincs könnyű ara­tás. De az emberek és a gépek minden nehézséget legyőznek és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél kisebb veszteséggel magtárba kerül­jön a gabona. Az aratásban a nálunk is jól ismert kom­bájnok, a Kolosz és a Nyiva kombájnok vesznek részt. He­lyenként igen jó termést ta­karítanak be. A Lenin szov- hoz kombájnosa, Alekszej Pavlovics Levincev Nyiva kombájnjával 104 hektárról nem kevesebb, mint 2782 má­zsa búzát takarított be. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ikarus-parádé a világsajtó­ban — címmel közöl összeállí­tást a Fejér megyei Hírlap. Nem véletlenül, hisz az Ikarus autóbuszok egy része Székes- fehérváron készül. A Hamburg Abendblattot idézi a lap: „A megfigyelőnek tegnap a kikö­tőben, a 73-as raktár előtt az a benyomása támadhatott, mintha itt egy új autóbusz­központ keletkezeit volna. Negyven magyar Ikarusz-busz (ilyen modelleket alkalmaz a Hamburg Hochbahn — a ham­burgi mggasvasút is) érkezett ide. hogy Hamburgból Vene­zuelába hajózzák be. Egyik busz a másik után vándorolt be az olasz „Transoceania Francesca” tömegáru-szállító teherhajó gyomrába. A jármű­vek saját tengelyükön érkez­tek már a hét végén a Hanza- városba. La Guaira kikötőjé­ben rakják majd ki őket és később Caracas ban. Venezuela fővárosában közlekednek. A magyar gyár évente több mint 9000 buszt gyárt exportra”. Az idézett tudósításhoz még csak annyit; Magyarország — az NDK és Csehszlovákia után a hamburgi kikötő harmadik legnagyobb tranzitigénylője a KGST-országok között — ezzel a kikötő összes tranzitpartne­rei között az ötödik helyre lé­pett elő. SamaggSNéplap Kápolnatárlat — Buzsáki boszorkányos — ezzel a kettős címmel jelenti a Somogyi Néplap, hogy Buzsáki népmű­vészet címmel megnyílt és augusztus közepéig — új kiál­lítás látható Balatonbogláron. A kápolnatárlaton mintegy harminc hímzett ruha és terítő látható. ízelítőt ad a bemutató a helyi fafaragók munkáiból is. A buzsáki asszonyok kedvelt motívumaikat rátéttel, boszor­kányos hímzéssel alkotják. Ezt a hagyományt éltetik a színes fonállal ügyesen bánó, dús fantáziájú buzsákiak. A világi ruhák mellett kiállítot­ták a helyi plébánia tulajdonú-, ban levő miseruhákat is, ame-' lyeket ugyancsak buzsáki asz- szonyok hímeztek. A kiállítást Balatonra utazó olvasónk figyelmébe ajánljuk. Karl-Marx-Stadt megyei testvérlapunk helyi esemé­nyekről sjóló írásaiban vezető helyen, és jelentős terjedelem­ben ad számot arról a munka­versenyről, amely a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusának tiszteletére kibontakozott. A napi tervek teljesítését az egyik legfontosabb gazdasági feladatnak tartják például a VEBWEMA (Plauen)-üzem dolgozói is, akik' célul tűzték ki. hogy az éves tervet július végéig 61 százalékra teljesí­tik. A pártaktivisták a gazdasá­gi munkában is az élen jár­nak. Az elmúlt héten a Karl- Marx-Sitadt-i Fritz-Heckert- Művekben tapasztalatcserére gyűltek össze a megye 15 üze­mének párttitkárai, a mégbe- szélés középpontjában éppen az a téma állt, hogy hogyan használják ki a pártcsoportok aktivitását a termelőmunká­ban. Herbert Galdhahn, a zwickaui „Október 7” művek és Dieter Steps, a VEB Ger­mania Karl-Marx-Stadt-i üzem párttitkára is elmondot­ta, hogy a pártcsoportok sze­repének felismerése és aktivi­zálása után sokat javult a versenyszellem, és a párt­csoportok jelentős segítséget tudnak adni a gazdasági veze­tőknek a feladatok megoldá­sához. Lényegesnek tartották a megbeszélés résztvevői, hogy az eredményeket, a tapaszta­latokat rendszeresen értékel­jék, és ismertessék az üzem dolgozóival. la Renaissance §£ du Val d'Oise Er, A La Renaissance arról ír, hogy teljesen újszerű volt Szekszárd francia testvérváro­sában a félévszázados kommu­nista városvezetés ünnepsé­geinek záró attrakciója. A sza­bad ég alatt összegyűlt közön­ség 45 percen keresztül sajá­tos „tűzijáték-szimfóniát” hallgathatott, illetve láthatott A francia történelem és a vá­ros múltjának jelentős esemé­nyeihez kapcsolódó hangulatú fceneszámokat, megfelelő szín­hatású tűzijáték, illetve fény­játékok kísérték. A főbb ese­mények, melyekhez a szabad­téri előadás kapcsolódott: 1789! a Bastille bevétele. — 1830— 1845. jelentős munkásmeg­mozdulások. — 1870/71. a po­rosz—francia háború és a kommün ___1914/18. az első vi­lágháború és a győzelem. —» 192 0. a párt toursi kongresszus sa. — 1925. a kommunista vá­rosvezetés első esztendeje Be- zonsban. — 1936. a Népfront! •— 1939. a háború és az ellen­állás. — 1944/45. a győzelem! —1925'1965. a kommunista ve­zetés harcai és eredményei a városban. Bezons reményei a III. évezred előtt A Petőfi Népe beszámol a kecskeméti Kodály-intézet el­készültéről. Megtörtént * kecskeméti Kodály Zoltán Ze­nepedagógiai Intézet műszaki átadása. 25 millió forintba ke­rült az épület átalakítása. Az intézet építészeti érdekességé­ről így nyilatkozott Kerényi József főépítész: — Áz intézet építészeti érde^ kessége, hogy különböző stílu­sok váltják egymást, a belső udvari rendház barokk stílus­ban épült. Az épületen belül klasszicista stílusjegyek is fel­fedezhetők. Minderre az épít­kezés során, illetve a falak le­bontásakor jöttünk rá... Ekkor derült ki az is. hogy több rész­ből áll az épület, amely nem­csak az Alföld legjellegzete­sebb háza, hanem egyben a népi építészettől a városi épí­tészethez vezető út legszebb példája is. Méltóbb helyet nem is ta­lálhattak volna a kecskeméti Kodály-intézetnek. Pásztor Ferenci Fiúk a Lesliegyen Felsorakoztunk, a parancsnok kiállt kö­zépre. Kedvesen megszólított bennünket „Mocskos disznók! Ki nem akarja látni, ami­kor ezeket a gazembereket agyonlőjük?” Négyen emelték fel a kezüket Olyan volt ebben a táborban az ember, mint a béna; Soha nem tudta, mit kell tennie, soha nem tudta, milyen cselekedetével hívja ki maga ellen a sorsot. Ök négyen kihívták. — Kilépni! Álljatok melléjük! Nem lesz alkalmatok látni. Előbb ti dögöltök meg! Van még valaki, aki nem szívesen látja? — Senki sem volt Akkor engem szólítot­tak. Nágel! Kilépni. No, Franci! Mondtam magamban. Búcsúzkodj az élettől. — Hol van a fényképezőgéped? — üvöl­tött rám az alezredes úr. — Alázatosan jelentem, elkobozta az őr­mester úr! — Őrmester! visszaadni, üzembe helyezni! — Visszaadták a gépet Egy Super Ikonta Volt. Tele volt filmmel. Tizenhat képkocka. Az az állat parancsot adott, hogy végig kell fényképeznem az egész szörnyűséget. Fényké­peznem kellett, hogyan ássák ki az árkot Fényképeznem kellett, amint a hat ember odatérdelt az árok szélére. Szemből kellett fényképeznem a puskáikat célra szegező ke­retlegényeket. Undor, félelem, gyűlölet szo­rult belém. Azt hittem, megőrülök, az iszo­nyattól. Az alezredes úr mindent megparan­csolt, még azt is, hova álljak, honnan fény­képezzem. Meg kellett örökíteni, amikor az első embert lelövik. Szigorúan meghagyta, hogy akkor exponáljak, amikor a lövedék-, célba talál. Ha nem úgy teszem, nekem is beígért egy díszlövést. — Mind a hatot lelőtték, négyszáz ember tehetetlenül nézte. Libasorba állították az ezredet, mindenkinek rájuk kellett szórni két marék földet. Nem is tettek rájuk többet Még mésszel sem öntötték le őket. — Fegyveres őr vigyázott rám, amíg elő­hívtam a filmeket. Háromszor elájultam, amíg készen lettek a képek. Fellocsoltak, fel- rúgdostak, folytatnom kellett. A képeket az­— 109 — , után egy táblára ragasztották, kifüggesztet­ték a barakk kapujára. Amikor munkába haj­tottak bennünket, mindenkinek meg kellett nézni. Ott volt közöttük a barátom, az én kedves szaktársam is. * ■— Ez csak egy dolog, egy mozzanat. El­mondtam azoknak a tiszteknek is, akik ki­hallgattak bennünket a szovjet oldalon. El­hitték, tudtak ezekről. Aztán jött egy magyar ember. Katonaruhában, tiszti rendfokozattal. Kérdezte, hová való vágyok. Mondóm, hogy Kaposvárra. Kérdezett a mozgalom dolgairól. Látta, hogy járatos vagyok. Aztán jött egy magas, szibériai tanító. Kuzmin papa. Azt kérdezi, akarsz-e a szakmádnál maradni? Mondom neki, hogyne akarnék, de én azért jöttem, hogy a mocskos nácik ellen fegyvert fogjak. — Azt fogsz, testvér, de nem akármilyent. — Ügy lett. Különleges osztaghoz kerültem. Volt egy autónk. Sátorféle kaszni volt a tete­jén. Azt mondanák ma, hogy lakókocsi. Volt benne egy hangerősítő berendezés, két hang­szóró, egy tábori sokszorosító. Partizánka volt a neve. Az lett a feladat, hogy a két vonal között kellett járnunk. Átbeszéltünk a front másik oldalára, szólhattunk a magyar kato­nákhoz. Később a németekhez is. A Partizán­kával röpcédulákat gyártottunk. Két célja volt ennek. Egyik része arra szólította fel a katonákat, hogy tagadják meg az engedel­mességet a fasiszta tiszteknek és szökjenek át a vonalon, a mieinkhez. A másik részen orosz és magyar nyelven egy felirat, hogy ez a kis cédula igazolásul szolgál, hogy ..átszöktek a frontvonalon, s önként jelentkeznek minálunk. — Életveszélyes vállalkozás volt ez Franci bácsi! — ámult a kislány, falfehér volt már az arca, hihetetlennek tűnt előtte, amit az öreg mondott. Itt vannak a dokumentumok is. Néhány röpcédulát megőriztem. Azokat a szörnyűséges negatívokat hazahoztam ma­gammal. Még senkinek sem mutattam. De nézzétek meg. Szembe kell ezzel nézni a ti korosztályotoknak is. Életveszélyes volt? Az hát. Előfordult, hogy elég volt egy-egv foglyot kihallgatni, jó információkat szereztünk tőle. De olyan is volt, hogy magunknak kellett át­kúszni a drótakadályokon, magunknak kellett nyelvet fogni, hogy másnap friss értesülések­— 110 — kel agitálhassunk. Olyan is előfordult, hogy egy géhás német zsebéből csak az étlapot szedtük ki. Onnan tudtuk, hogy például pén­teken szárított burgonyából készült levest kapnak a német katonák. Pontosan délben megszólaltak a mi „Agit-ágyúink”. Egyszerre. Két löveg olyan lövedéket lőtt az ebédosztás­ra felsorakozott nácik közé, amiben nem volt robbanóanyag, csak papír, de az jó sok. Po­tyogott közéjük a papír, mint az eső. A hang­szórókon pedig élőszóval jelentkeztünk, mond­tuk nekik: „Német katonák, minálunk is most ebédelnek a katonák! Ma babgulyást kaptak és fejenként két darab lekváros buktát. Va­csorára kása lesz hússal. Nektek csak az a híg lötty, az undok konzerv krumplileves jut?* Csak ennyit értek a Führernek, hogy még enni sem ad?” — A nácik tudták, hogy a hírszolgálatunk nagyon jó, de azt nem hitték el, hogy még a hasukba is belelátunk. — Minek szaporítsam a szót. Nyomultunk előre. Ott éltem a két tűz között. Társam volt egy zombori horvát gyerek, egy penzai né­met nyelvtanár, egy szibirják mérnökjelölt. Krakkó és Poznan között fogságba, ejtettük a 350-es munkaszolgálatos maradékot. Alig száz csonttá soványodott nyomorult maradt meg belőlük. Szándékosan igazítottam úgy, hogy visszakerüljek oda. A keretlegények közül so­kat elfogtunk. Legalább húszán a kezünk kö­zé kerültek. Az alezredest is elfogtuk. Holt­részegen találtak rá felderítőink. Akkor a Beszkidek északi lejtőjénél, egy Sucha nevű település közelében táboroztak. Még mindig azokban a barakkokban, még mindig az a falitábla állt a kapuban. Még mindig csak félig elföldelt sírokban feküdtek a halottak Uj sírok is domborultak már. Voltak olyanok, akik csak összeestek és meghaltak, voltak, akiket a' keretlegények végeztek ki. Az alez­redest bíróság elé akartuk állítani. Nem sike­rült, mert az egyik munkaszolgálatos még őrizetbe vétel előtt szíven szúrta egy törött szuronnyal. Az őrmestert is megtaláltam Visszavettem tőle a fényképezőgépemet, őt a helyszínen agyonlőtték. Ennyit tudok a 350-es táborról. A település, Sucha Krakkótól délre fekszik, Madowice és Makow között... (Folytatjuk) — 111 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents