Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-22 / 196. szám
Szekszárdi zenélő nyár Művelődési központok igazgatóinak megbeszélésén mondta az egyik résztvevő: a legjobb propaganda a jó szervezés. Hozzáfűzte, hogy hiába nyomtatja ki a legszebb műsorfüzetben, hirdeti meg városszerte a legnagyobb plakátokon a gyenge műsort, attól az még gyenge marad. S nem segíthet a költséges propaganda a szeszélyesen, összeállított, hevenyészett, s a közönség igényeitől „elrugaszkodott” programokon. Megtörténhet, hogy a hírverés sokakat odavonz —, de ilyen esetben még nagyobb a csalódás, s még nagyobb a rossz munka ára, mert a következő ilyenfajta produkción már semmiféle propaganda sem segít A művelődés közérdek ' Nagyon sok igazság van ebben a fejtegetésben. Mert ma is igaz a régi mondás, hogy jó bornak is kell cégér, de az is változatlan igazság, hogy kitűnő cégér alatt is kiderül a rossz borról, hogy rossz. yss-ss* Ä művelődés közérdek, tehát elengedhetetlen járuléka: a propaganda is, mint a műveltség terjesztésének egyik •fontos eszköze, --u i >, Az utóbbi esztendőkben többször megállapították különböző fórumokon, hogy a művészetpropaganda minősé- f ge — következésképpen . a hatásfoka — javult. Jobbak az írásos propagandaanyagok, céltudatosabb lett a művészetpropaganda, mert valódi értékeket kínál, vagy legalább« elsősorban azokat. ' V>' , wr >,). 1 Nem tagadható e megállapítás igazsága. Bármely városban tapasztaljuk a művészetpropaganda sokrétű jelenlétét, — látjuk a művelődési ház, a könyvtár, a múzeum, a színpadok, a helytörténeti gyűjtemények hirdetéseit összegyűjtve, vagy külön-külön. Jó plakátokat, értelmes reklámokat. De nyomban feltűnik az is, hogy ezek az írásos anyagok túlságosan általánosak. Rendszerint hiánytalanul tudósítanak arról, hogy az adott terület művelődési apparátusa a helyén van, dolgozik, hiszen itt van íme az eredménye: ilyen meg ilyen produkcióra hívják az érdeklődőket a következő hónapban. Nem mondta le, de a propaganda természetszerűleg elbizonytalanodott; ki vállalta volna a felelősséget, hogy olyasmihez hívják a közönséget, aminek megtartása bizonytalan? Ezért nem kárhoztatható senki, pusztán az előkészítés, amely — bár ezúttal jól végződő — kalandba bocsátkozott.) „ ’ De hiányzik még —; olykor fájdalmasan hiányzik — az, amit (jobb szó híján) ’’rétegpropagandának” nevezünk. Bizonyos produkciókkal — irodalmi estekkel, színvonalas zenei összeállításokkal, stb. — előkészítés nélkül „rohanják meg” egyes helyeken a közönséget. A Pápai Textilgyérban hangzott el a szemrehányás — más tartalommal elhangzott másutt is, — hogy a város egyik művelődési házában olyan filmtörténeti előadás- sorozatra került sor. ami sok munkást érdekelt volna, mégis csak az iskolában, s a hivatalokban hirdették meg. Szervezési hibák ' X felületességek, a nehezen helyrehozható hibák nem is mindig a műsorok propagálá- si fázisában történnek. Korábban, már a szervezéskor. Későn kezdenek hozzá, vagy későn értesülnek egy-egy megrendelhető műsorról, előadásról. Gyakran bizonytalanság is közrejátszik: az utolsó hetekben derül ki, hogy a produkció megrendezhető. ' (Vas megyében például egy 1974- ben lezajlott, egyébként nagy sikerű koncert esetére emlékeztetünk; az országosan ismert zenekar csak feltételesen vállalja a szereplést: amennyiben egy héttel az esemény előtt lemondhatja. A propaganda nem működhetik jól, ha ki van szolgáltatva esetlegességeknek, véletleneknek, ismeretlen tényezőknek.) Ilyenek még az alaposan előkészített művészeti eseményeknél is adódnak, szükségszerűen.) Nyilván nem véletlen, hogy a múzeumok' között nyári idényben kiemelkedő látogatottsága van a tihanyinak: mindenki tudja, hogy ott nyaranként két-há- rom színvonalas, százezreket érdeklő képzőművészeti kiállítást láthat, immáron több mint másfél évtizede. S ha valaki távoli országrészből, vagy esetleg külföldről látogat oda, ha nem került is előzőleg a kezébe propagandaanyag, tudja, hogy nem fog csalódni, j Az idei esztendőben néhány Városi, megyei tanács és szak- szervezet napirendre tűzte a művészetpropaganda kérdéseit. Kiváló gondolat, a széles körű tájékozódás és feladatkijelölés bizonyára eredményre vezet. De csak akkor, ha a művelődést irányító szervek, intézmények és emberek nemcsak a kiadott — kinyomtatott, kiragasztott — anyagot veszik szemügyre, hanem a szervezést is, mint a propaganda hátterét, s alapját. Ami nélkül nem működhet, mert levegőbe eresztene gyökeret.' ' ! T. 1 'l Á lipcsei Gewandhaus kórus hangversenye A szekszárdi zenélő nyár záróhangversenye telt nézőteret vonzott a régi megyeháza udvarán, s az érdeklődés mindenképp indokolt volt: a lipcsei Gewandhaus nagy múltú és méltán híres kórusa lépett fel, viszonozva a szekszárdi Pedagóguskórus tavalyi lipcsei vendégszereplését. Műsoruk több mint három évszázadot ívelt át: Hassler — kezdőszámként mindenképp stílusos — Nun fanget an ein guts Liedlein zu singen című kórusától mai német szerzőkig. Természetesen Bach sem hiányzott, bár tőle szívesen hallottunk volna többet is, s olyasmit is, ami hatásosabban mutatta volna a kórus kivételes képességeit. Hiányzott Schütz, s a régi német kórusmuzsika olyan kiváló mesterei, mint Senil, Schein, Praeto- rius, hogy a névsort ne is folytassuk tovább. Ám az elégedetlenséget épp a kórus kiváló képességei indokolják, az a kulturáltság, biztos muzikalitás, a hangzás tisztasága, amit ilyen fokon nagyon kevés kórus mondhat el magáról. Csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni a két karnagyról, Andreas Pieske- ről, aki a Gewandhaus-kórus mellett a lipcsei operának is kórusvezetője, és Reinhardt Syhreről, aki a gverekkart dirigálja. Az est szólistavendége, Kurt Rösinge'r, a lipcsei operaház kamaraénekese, a Bach-kortárs Telemann pazar humorú Iskolamesterében csillogtatta képességeit, de sikerében osztozott a gyerekkar is, mely szinte operai hangulatot tudott teremteni. Gazdag és változatos műsorukból talán a Mückenhochzeit című népdalt emeljük ki, amelyben szúnyogokról és nem legyekről van szó, ahogy a műsorközlő mondta, s a hangulatos Taubenlie- det, ami a kórusvezető Syhre szerzeménye. A felnőttkórus, bármennyire is meglepő, elsősorban Ravel kórusművében, a Trois chan- sons-ban adta bizonyságát magas fokú felkészültségének^ amely mellett Brahms Liebes- lieder-Walzer (magyarul — félreértések elkerülése végettl Szerelmi dalkeringők) tételeit említhetjük. A két Bach-mű (Erschallet Fanfaren, Friede, Friede) kifogástalan előadásán érezni lehetett az évszázados Bach-hagyomány jótékony hatását, éppen ezért szívesen), vettünk volna többet is a nagy, lipcsei műveiből, a műsor záró, a kórus képességeihez mindenképp könnyű művek rovó» sara is. A Gewandhaus együttes szekszárdi szereplését őszinte siker fogadta, s a szekszárdi zenélő nyár hullámzó érdeklődése után valóban „telt házi ünnepelje a kitűnő együttest^ mely — remélhetőleg — kezdete lesz az eddigi nagyon szerény zenei kapcsolatok bővítésének. Cs. < Tavasz a Heesekalján Pásztor Ferenc t Fiúk a Leshegyen — Csík, készüljetek! Emeld fel a bal kezed, ha érted! Lassan, kísérteiként nyílik a pinceajtó. Csikorog, nyikorog, mintha ezeréves kriptaajtó tárulna fel. A kisebbik, a csupasz képű néz ki az ajtón. A feje már Takács célkeresztjén ÜL A másikat nem látni. — Figyeljen őrnagy! Csak akkor tüzelünk, ha a másikat is látják a mesterlövészek. Takács, rajta van? — Igen... igen.. — hallatszik. •— Bal kettes, rajta van? — Igen, követem. — Bal egyes... Jobb kettes, jobb egyes. A másikat várják. Csak parancsra tüzelnek. A fiúkra nagyon vigyázzanak. Pokolian nehéz percek. De már a döntés, a megoldás pillanatai lesznek. Egy lépés, kettő. Takács követi a célt. A másik mester- lövésznek már hátat fordított. Nagy, tiszta célfelület. Csík és Suhajda kap munkát. A két fiú féltérden várja őt. Szinte beleolvadnak a falba, aztán Suhajda kihúzódik a mező felé. A bandita ostoba. Lefekszik a földre, sután, gyakorlatlanul kúszik előre. A feje a földön fekszik, a fenekét feltartja. Inkább mászik. Most. — Most! — ordít az ezredes. — Ugorj, fiami Suhajda ugrik, mint egy tigris, üt... Csík sújt a pisztolyaggyal. Egy hangot nem hallott senki. A másik, a szakállas kiszól az ablakon. — Oké? !»— Igen! — suttogja Suhajda és nyomja a földre ellenfelét. Mohát, füvet, zsebkendőt töm a szájába. Tóth Mihály már ott van. Mintha vattába csavarva vinnék, mintha vajjal kent deszkalapon csúsztatnák a patak felé a fickót. A másik oldal is él már. Golubics kúszik elöl. Utána Ángyás. A másik oldalról Csík és Suhajda. Kezükben lámpák, fegyverek. A pinceajtó nyitva áll. Már belátnak. Koromsötét. Reccsenés. Valami megroppant a sza— 154 — A Mecsekaljára beköszöntött a második tavasz: újból virá- aoznak, újból leveleznek egyes fák és cserjék. Pécsett megszo- kott nyár végi, ősz eleji látvány a második tavaszukat élő növények, az idén azonban a szokottnál korábban és gazdagab0 ____________________ b an mutatkozik ez a termesze* ti jelenség. A város utcáit és tereit díszítő vadgesztenyefá to lombja erősen megszínesedetrl némelyek olyan látványt nyújt tanak, mintha október volna máz, • —***■•>• ^ >.-■. fr r' ■ ' * ’’ kállas talpa alatt. Pici fény villaní, felpa- rázslik egy cigaretta. Csík tüzel. A parázsra célzott. Kattannak a villanylámpák, de nyomban válasz érkezik bentről is. Csak egyetlen lövés dörren, nagy puffanás, sikoltás. A szakállas a földön fekszik, arccal a föld felé. Mellette a fegyver. Suhajda az asszonyhoz ugrik. Abban annyi erő sincs, hogy fel- álljon. Suhajda ölbe kapja, Csík vérzik. Elvágódik. A combját lőtte át a bandita. Estében, véletlenül, utolsó reflexével tüzelt. A domb felől mindenki lefelé rohan. Golubics sírógörcsöt kapott. Az orvos valami keserűvel itatja. Suhajda leül egy kőre, valaki ad neki egy cigarettát. Csík hordágyon fekszik. A katonaorvos kötözi. — Semmi baj, ezredes elvtárs, csak a lágy részén szaladt keresztül a lövedék. Egy hét múlva táncolhat. Ilonkával robog a mentőautó. A kisebbik bandita magához tért. Azt a másik orvos is- tápolja. f — Ki csapta le ezt a nyomorultat? — Csík, meg én. Miért, talán nem szakszerűen csináltuk? Kérem, nekem nem mondták meg, hogy melyik alkatrészét kell eltalálni. Én kérem ott csaptam, ahol eredetileg egy kis észnek kellene lennie. Másnap az őrs legénységének fele benn van a kórházban Csík Andrásnál. Zsuzsa az ágyon ül, Maróti Zoltán egy levéllel bajlódik. Még egyszer végigolvassa. — Apa, arra kérlek, halasszuk el az utazást tavaszra. Beestem egy gödörbe, kificamodott a lábam. Most gyengélkedőn vagyok, de a jövő héten már rendben leszek. Utána szabira megyek. Viszem Zsuzsát, kezdődik neki az egyetem. Ugye nem haragszol, hogy elhalasztjuk? — Mondd, kérlek Golubics. Verekedtél már te egyáltalán ebben a büdös életben? — kérdi Suhajda némi gúnnyal. — Miért kérded, ezt most, és itt? <— Csak úgy. Csak azért, hogy besoroljalak. — Igen, verekedtem. Most először életemben vérre, igazán. Megmondhatom neked, nincs ínyemre. Csak akkor vagyok benne még egyszer, ha nem tudom elhalasztani máskorra. — 155 — A Leshegyen megkezdődött a szüret. Ott vannak már az asszonyok is. Ilonka éles, csengő hangon énekel. Petőné hallgatagon hordja a puttoyt. Telnek a kádak, folyik a must a prések deszkái közül. Füstcsíkok szállnak, sült szalonna illata kalandozik messzire. Az öszvérek makacsul kapálnak, nehéz nekik a kád, nincs kedvük felkapaszkodni a dombra a szőlővel megrakott talyigával. Szabadon futkároznak a kutyáit. Ahol ilyen sok az ember, ott nem kell vigyázni. Utóvégre nekik is lehet szüret. Legények kergetik az ollóval csattogó lányokat, jó nagyokat sikongatnak. Attól függ ez, melyiket, hol és ki kapja derékon. Szüretkor nemcsak a bort indítják forrásba, hanem a vért is. De sok szerelem, de sok házasság kezdődik ilyenkor, szüreten. a J ,;t Franci bácsi hozzálátott. Egyedül dolgozik, nem is kell neki segítség. Ha megakad, mindig ajánlkozik egy-két szomszéd, hogy azt a pár tőkét lekapkodják. Akkurátusán, tempó-. san dolgozik. Egyedül cipeli a puttonyt, egyedül tekeri a prést is. Nevetve, vidáman szorgoskodik. -v V Az út felől ismerősök jönnek. ' Az öreg leteszi a puttonyt, elébük siet. ■— András, fiam, megjöttél? Gyere, hadd öleljelek meg. Azt hittem nagyobb baj lesz. Mindent tudok, büszke is vagyok rád... Derék fiú vagy. y — Köszönöm, Franci bácsi. Nem egyedül voltam. Csak azért szaladtunk le, mert Zsuzsa holnap útazik. Felkísérem. Nálunk, a szüleimmel lakik addig, amíg én is hazamehetek Búcsúzkodni jött. Szeretnénk megköszönni, hogy segített nekünk. — Az utazás? — néz rájuk kérdőn az öreg. — Majd tavasszal. Meg kell keresni még egy-két dolgot. Addigra készen lesz a tanulmányunk is. Legalább két ajándékot adhatunk apának. Jól tesszük, Franci bácsi? — Úgy tegyétek, hogy tiszta maradjon a lelkiismeretetek, és örömet leljetek abban, amit cselekedtek. Azt meg ne feledjétek, hogy Nágel Francit a Leshegyen, bármikor megtaláljátok! — V é g e —) — 156 — Művészet—és propaganda A müvészetprepaganda kérdései
