Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-22 / 196. szám
I Bewrtatkezik az Q¥IT r Mindannyian (kapcsolatban vagyunk vele, mégis, amikor ezt a rövidítést halljuk, olvassuk: OVIT — nem sokat értünk belőle. A rövidítés az Országos Villamos Távvezeték Vállalatot takarja, amely a közelmúltban ünnepelte alapításának 25. évfordulóját A vállalatot, amelynek Tolna megyével is jelentős kapcsolata van, Babus Bélának, az OVIT üzemvezetőjének segítségével mutatjuk be. Fejlődés = mám fejlődés Ä felszabadulást követően a villamosenergia-ipar fejlődése az egész ország gazdaságpolitikai, társadalmi átalakulásának egyik fő tényezőjévé vált. Az OVIT története kicsit' a villamosenergia-rendszer fejlődésének története is. A fel- szabadulás előtt kis számú 100 és 60 kV-os távvezeték szolgálta a nagyfeszültségű energia átvitelét. Á nagyfeszültségű távvezetékek és transzformátorállomások üzemeltetéséhez, karbantartásához is egységes szervezetre volt szükség, ezért az Erőművek Ipari Központ és a Magyar Dunántúli RT bánhidai távvezetékes és alállomási személyzetéből 1951. április 1-én megalakult az OVIT. Alapításakor az OVIT és a TÁVÉP együttes létszáma 1350 volt. Ma 1800 embert foglalkoztat az OVIT. Ebből is kitűnik, hogy az OVIT fejlődésére nem a létszámemelkedés volt a jellemző. Az alállomások száma ötről harmincnyolcra, azaz nyolcszorosára, a vezetékhossz pedig tízszeresére nőtt. A szám szerint sokszorosára növekedett és nagyobb szakképzettséget igénylő berendezéseket 1960 óta azonos létszámmal tartják üzemben. Ennek ellenére míg az 1950-es évek első felében a 100 kilométer táv- vezetékhosszra 3—5 üzemzavar esett, addig 1973-ban ez a szám ; már 0,31-ra csökkent éves át- . lagban. Az 1950-es éveket a 100—120 kV-os alaphálózat kiépítése jellemezte. Ma már a hálózat 400—220—120 kV-os feszültségszintű. Ír A vállalatnak az elmúlt húsz évben elért eredményeit jól j; érzékelteti a következő néhány j szám. Az országban a nagy- s. feszültségű energia átvitele az b elmúlt húsz évben tizenötszö- | rösére növekedett MW kilo- \ méterben. A következő évti- ’ zed végére a villamos energia átvitele az 1950. éyinek az öt- * venszerese lesz. Az 1960-as évekre az első 400 kV-os táv- t vezeték és alállomás megépítése, üzembe helyezése, a 220 , kV-os távvezetékek és alállo- I .mások hálózatának a kialakuld lása volt a jellemző. Az 1970- í es évek feladata a-400 kV-os távvezeték és alállomások hálózatának kialakítása és az első 750 kV-os távvezeték és alállomás megépítése és üzembe helyezése lesz, Viüvica-^Jiiertlrsa Ä 750 kV-os Vinyica—Al- bertirsa összeköttetés megteremti a műszaki alapját annak, hogy a Szovjetunió déli és a Belorusz energiarendszer az európai szocialista országok Béke-energiarendszerével párhuzamosan üzemeljen. Ezzel hazánk tagja lesz a világ egyik legnagyobb, 1980-ban mintegy 160 000 MW teljesítményű rendszer egyesülésnek. Az elmúlt két évtizedben a távvezetékek nvomvonal-hosz- szúsága a kilencszeresére, az alállomások transzformátorteljesítménye a huszonhétszeresére nőtt. Mindezeken felül más feladatokkal is meg kellett bir- kózniok a vállalat dolgozóinak. Az 1980-as évek elején megszűnt az 1950-es évek villamos gépeinek a gyártása. Teljesen új típusok jelentek meg. Meg kellett ismerkedniük a nagy szakképzettséget és gyakorlatot követelő új gépekkel és berendezésekkel, feszültségszabályozóval egybeépített transzformátorokkal, nagy nyo. mású hidraulikus hajtású egy- kamrás megszakító és villamos automatikák szerkezetével, szerelésével, üzemeltetésével. Gcderásá és Mngyirtó A hálőzatszérelő munkások száma az 1960-as években hatszázról 420-ra, majd a hetvenes években 320-ra csökkent. Ezzel együtt viszont nőtt annak a munkának az értéke, amit egy-egy szerelő végzett Elég ennek érzékeltetésére v csak két számot kiemelni: az 1950-es években egy hálózat- szerelő 250 ezer forint értékű munkát végzett. Ez az érték az 1970-es évek végén már eléri a 800 000 forintot í i A szerelők munkáját ma már gépek segítik: 29 méter emelőmagasságú építődaru, tizenhárom, tizenhét, húsz méter emelőmagasságú szerelőkosaras könyökdaru, 220 tonna te- j herbírású közúti trailer, gödör, f ásó és fúrógépek, gépcsörlők, fékezőgépek, gépcsörlős vontatók és félautomata betongvár- s tó gép. • • - • ,.«**„.«»• ti A nagy- & kisgépesítési, á nagyszerszámozást nemcsak a súlyok és méretek növekedésének műszaki kényszere, a termelékenység növelése, hanem az emberi erő kímélései az ember testi épségének megóvása, egészségvédelme is szükségessé tette és teszt Ma már olyan méretű oszlopokat kell felállítaniuk, hogy szükségessé vált egy negyven méter emelőmagasságú autódaru beszerzése is. A következő évtized végére a vállalat jellege megváltozik, mert a 120 kV-os berendezés részaránya nagymértékben csökken. Az alállomások egy része erőművi alállomás lesz, a legnagyobb erőművekben nem épül kapcsolóberendezés. Tevékenységükben növekszik az alállomások szerepe a távvezeték- és hálózattervezési munka. Szedres - ellsíiizis A vállalat hálózat-ütemvite- li tevékenysége három nagy területre, három üzemvezetőségre oszlik. A budapesti üzemvezetőséghez tartozik a megyében működő szedresi üzemegység is, amely villamos energiával látja el Kalocsát, Szekszárdot, Paksot, Bonyhá- dot és környékét. A szedresi ■ alállomás már huszonhárom éve üzemel, többször bővítették, de maga is javítja a berendezést, ha szükséges. Hosz- szú évek óta az állomáson készülék- vagy kezelési hibából eredő üzemzavar nem volt. Az itt dolgozók végzik el a körzet távvezetéki hálózatának, a megyehatáron túli körzetek egy részének terv szerinti karbantartását is. Az itt dolgozó szocialista brigád ezen felül vállalt távvezeték-építési munkákat is, amelyeket részben önállóan, részben a vállalat hálózatszerelési részlegével közösen végzel-t el. Részt vettek a szekszárdi, a szigetvári, a székesfehérvári, a nagyatádi 120 kV-os távvezeték építésében. A szedresi alállomás a közelmúltban 35 '20 kV-os transzformátorral bővült és az elkövetkezendő években egy 30 kV-os tokozott szabadtéri berendezést építenek. A szedresi üzemegység hálózati részlege az üzemviteli feladatokon túl a jövőben el végzi az épülő paksi atomerőmű nagyfeszültségű hálózatának üzembe helyezését, üzemvitelét, üzemzavar-elhárítását és besegít a táweze ték építésébe is. 1 A szedresi kilencszeres szocialista brigád munkájára büszkék az OVIT dolgozói. Jó munkájukért már másodszor kapták meg az aranykoszorús szocialista brigád címet. Ennyi mindent foglal magába ez a rövidítés: OVIT. Ha felkapcsoljuk a villanyt tőlük- is függ: lesz-e fény. f ik -9 %• V. Uj kísérlet a dolgozók középiskolájában 1 Az országban elsőként a Bzekszárd-palánki Csapó Dániel Mg. Szakközépiskola levelező tagozata vitt nyári gyakorlatra felnőtt hallgatókat külföldre^ «. ^ Á Berlint Virággal ellátó kertészeti termelőszövetkezetben tanulták a nagyüzemi kertészkedést. Gyakorlaton — a végzős hallgatók mellett — növénytermesztő és gépész brigádvezetők, valamint üzemi szakemberek vettek részt. Ezek számára a . tanulmányi kirándulás sok új ismeretet adott. Több termelőüzem megtekintése biztosította a szakmai képzést. Fizikai és szellemi munkájukkal olcsóbbá tették az ott folyó építkezést, termelést, amit a vezetőség külön díjazással honorált. Tanulmányi útjuk kirándulásait az ottani vállalat fedezte. Potsdam, Rostock megtekintése < maradandó élményt nyújtott. A tanulmányi kirándulást Kiss László tagozatvezető szervezte, akit a vállalat vezetősége régi ismerősként fogadott, mert az üvegházakból álló virágkertészet építésében már előzőleg fizikai munkájával is tevékenyen részt vett. A leírtait azért is figyelmet érdemelnek, mert a kertészeti üzemág fejlesztésére megyénkben nagy szükség van. A háttérbe szerűit nagyüzemi kertészkedés új szakembereit az iskola igyekszik segíteni és megfelelő tudással ellátni. Ez különben országos cél is. Halmos Ferenc Munkássá válni feladat N em, sajnos nem tudom mennyi az éves tervünk... Hogy ki a vezérigazgató? Olyan furcsa neve van..., nem jut eszembe! A termelési tanácskozáson arról volt szó... szóval az aktuális dolgokról. Ä Selyemipari Vállalat tolnai gyárában kaptam ezeket a tétova, enyhén szólva hiányos válaszokat egy beszélgetés során néhány ott dolgozó asz- szonytól, lánytól. Meglepett tájékozatlanságuk, hisz egyikük sem új dolgozó, évek óta becsületes tagjai az üzem kollektívájának. Sőt, a gyáregység társadalmi szerveinek vezetőitől tudom, hogy tevékeny részesei a brigádmozgalomnak, a KISZ-nek. Szeretettel beszéltek munkahelyükről, és még ha csak általánosságokat is mondtak, hangjuk őszintén csengett. S különben is, ezek az általuk mondott általánosságok nekik — a munkájuk valóságát jelentette. Éppen ezért volt számomra meglepő, hogy olyan kevés konkrét ismerettel rendelkeznek arról az üzemről, amelyben évek óta keresik a kenyerüket. Érdektelenség? / Nem szeretnék hinni ebben, bár egyszerű — de cseppet sem megnyugtató — megoldás lenne a feltett kérdésre. Annál már jóval előbbre tartunk (kell, hogy így legyen) a tudatformálásban, a tulajdonosi érzék kifejlődésében, semhogy több éves ^dolgozókról feltételezzük, azt, „hogy érdgk-. telennek tartsák az üzem életével összefüggő dolgokat — hacsak az nem érinti személyes érdekszféráikat. , 0 politikai munka hiányossága? A helyi társadalmi szervezetek vezetőivel beszélgettem errőL Nem hangzottak el melldöngető kijelentések az általuk végzett politikai tevékenység dicséreteként. Csupán tényszerűen sorolták fel azokat a továbbképzéseket, kollektív társadalmi eseményeit az üzemnek, ahol a közösség segítségével széles út nyílt meg az egyén számára a tudatos munkássá válás lehetősége felé. Hol hát a hiba? Egyáltalán olyan „bűn”-e ez, amit feltétlenül szóvá kell tenni? Sok szó esik manapság á gazdaságosabb termelés, a helyes gazdaságirányítás számtalan feltételéről, módjáról. A műszaki fejlesztésre szánt milliárdok, a helyes vezetési gyakorlat — sőt a jól végzett munka sem elég maradéktalanul mindezek megvalósításához. Kell egy plusz is és ez a dolgozók, a munkások tulajdonosi érzése, törődése, felelőssé-/ ge. A szocialista munkássá válás persze nem egyszerűen máról holnapra végbemenő sematikus folyamat. B z említett tolnai példa kicsit kiragadott, de azt hiszem ehhez hasonlót lehetne találni még számtalan helyen. Éppen ezért úgy érzem, hogy ez az. eset kicsit mégis bizonyítja — nem elégséges a munkássá váláshoz pusztán a szándék, vagy akár az üzem által biztosított szervezett feltételek, lehetőségek. Még a kollektíva jelentőségét sem lehet eltúlozni a munkássá válás bonyolult folyamatában. Az igazi lehetőséget ott’ hordja mindenki önmagában. És ez a lehetőség egyúttal feladat is. Megtisztelő feladat. Természetesen nem egyszerű dolog ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tenni. A munkában eltöltött hétköznapok róják ki a tennivalókat külön-külön minden emberre. D€ ahhoz, hogy ennek eleget tudjanak tenni,1 minden dolgozónak éreznie kell, szük-l sége van arra, hogy tevékeny részesévé váljon az üzemi demokráciának. Ez a tevékenység a kívülálló számára esetleg felesleges apróságoknak, píusz terheknek tűnhetnek a napi munkák során. Holott miről van szó? Hogy csak az a dolgozó kérhet részt — „tulajdonosi részvényei” alapján — a munkahely életéből, aki kellőképpen be tud! kapcsolódni az üzemi demokrácia áramlásaiba. Akinek nem felesleges időpocsékolást jelent egy termelési értekezlet, vagy egy üzemi bizottsági ülés — hanem újabb ismeretszerzési lehetőséget is lát ezekben; azokból hamarosan gyáruknak igazi tulajdonosa válhat, S ha már valaki kellő információval rendelkezik üzeméről — nyilvánvalóan véleményt is tud alkotni az ott folyó dolgokról. És ezek után mfir csak egy tennivaló van: élni az így adódó lehetőségekkel, élni vele a tulajdonos, a munkás jogát. GYŐRI VARGA GYÖRGY j Szakmai bemutató Szakoson Egész napos szakmai napot rendezett a MAE Tolna megyei szervezetének állat- tenyésztési szakosztálya, valamint a Tolna megyei Állat- tenyésztési Felügyelőség a szakcsi Uj Élet Termelőszövetkezetben. A közel félszáz, a megye különböző pontjairól érkezett szakembert Bessenyei Zoltán téeszelnök köszöntötte, majd a délelőtt folyamán elméleti programokra került sor. Többek között előadás hangzott el „A takarmányok tartósításának szerepe a szarvasmarhák takarmányozásában” címmel. Az előadó Bodai János, az állattenyésztési felügyelőség osztályvezetője volt. Délután gyakorlattal egybekötött tapasztalatcserével folytatódott a szakmai nap. A szenázskészítésben szerzett tapasztalatokat, s a szenázs- készítés helyi módszereit ismertette Páli Lajos, a szakcsi Uj Élet Termelőszövetkezet főagranómusa. 1975, augusztus 22.
