Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-17 / 193. szám
Moziban Romantika A NYOMORULTAK felújítása hatalmas közönséget vonz: a szekszárdi Panoráma filmszínház nézőtere is zsúfolásig megtelt. Az előadás után a kijárat felé iparkodva az is nyilvánvaló lett. hogy a film milyen mértékben hatott közönségére: majd minden szemen látszottak még az eldörzsölt könnycseppek. Victor Hugo tekintélyes szerző, hírnevét nemcsak műveivel, hanem magatartásával is öregbítette. A polgári demokrácia eszméjének híve és harcosa volt. részt vett az 1848-as franciaországi eseményekben is. Alakját olyan nimbusz övezi. amely nemcsak Franciaországban, de nálunk is él, ahogy ma is népszerűek nagy regényei, és időnként színpadra kerül két korai drámája: az Hemáni, vagy A királyasszony lovagja. Ö maga elsősorban költőnek tartotta magát — és éppen a verseit felejtette el leghamarabb az utókor. A nyomorultak 1862-ben készült el. Ebben a műben Hugó arra vállalkozott, hogy a kor legnagyobb társadalmi problémáiról szóljon. A tör. vényhozás esetlegessége, az elítéltek nyomorúságos élete, a gyári munkásság kiszolgáltatottsága mellett a szegény.' gyermekek helyzetének. a prostitúció társadalmi gyökereinek feltárásával próbálkozik. de a polgári demokrata szervezkedésről, harcokról is szól. A főhős Jean Valjean sorsán keresztül találkozunk mindezekkel a problémákkal. Magában a regényben fellelhetők már a kritikai realista elemek Is, bár egészében romantikus alkotás, ami leginkább a jellemábrázolásban mutatkozik. MIT NYÚJT X FILM, három ország filmeseinek — NDK—francia—olasz koprodukció — 1959-ben készült alkotása? Legelsősorban is Jean Gabin kitűnő játékát. A nagyszerű művész alakítását az eltelt tizenhat esztendő se tette porossá — szinkronhangja Básti Lajos ís hasonlóképpen változatlan értékű. Nem úgy a többieké: a Cosette-és Marius- alakítás különösen idejétmúlt mesterkéltsége, pózai egyenesen zavaróak. Áz előtérben lévő figurák romantikus végletessége nem segíti az árnyalt társadalom, rajzot, a háttér erőteljes megjelenítésére pedig a film — még négy órában sem — lett E sküszöm; hogy az éri boldogtalanságom fejlett szépérzékem függvénye. Mert én kompromisz- szumot aztán nem ismerek! Ha egyszer egy szomorú beszélgetésre van kilátás, akkor az csak természetes, hogy jerseyzsebkendőt viszek magammal. A jersey roppant illik a szomorúsághoz! A vidámsághoz ellenben a kreppszatén ! A mi házasságunk létrejötte például a zöld kreppszatén köpenyemnek köszönhető. Ebben a köpenyben annyira pasz- sZoltam Anionhoz, hogy az leírhatatlan. Es mégis.., - mindezek ellenére én kiábrándultam Antonból. Bizony! Hisz rögtön az esküvő után már másnap, ahogy felvette hétköznapi fahéj csíkos öltönyét, rájöttem: hibát kö. ettem el. Gyanúm beigazolódott. Első közös szabadságunkon az a frászos csík nekem újra szemet szúrt. Ám ehhez képest ezerszer nagyobb megrázkódtatást okozott az, amikor Aniont megláttam a vörös Leoká- dia karjaiban. Úristen! Micsoda öltözéket viselt az a nő! Idomain piszkosszürke alapon sárga kockás flanellpizsama feszült, melyre egy ízléstelen, nézői ís elsősorban az izgalmas. romantikus fordulatokra figyelnek. A rossz rohamszerűen teríti le a jót, ám a jó — sokszor szerencsés véletlenek révén — felülkerekedik. Nem mindig diadalmaskodik, de az erkölcsi győzelem mindig övé. Az életben sokszor nem így van. tulajdonképpen nem is csoda, hogy szívesen látjuk filmen. Az ember elemi igazságérzetét megsérteni, aztán kielégíteni: a maga módján el- jutatthatja valamiféle katarzishoz a nézőt. A NYOMORULTAK filmváltozata ennek ellenére nem tetszett. Az igazságérzet reakciói mellé a valóságérzékenység reakciói társultak, s ezek munduntalan tiltakoztak. Tiltakoztak, hogy nincsenek ilyen jellemek, nincsenek ilyen szituációk, és az a fajta jóság, amit mondjuk Jean Va'jean bizonyított — isten bocsá’ —. már idegesítő. A kifogások önmagukért szólnak, azt gya- níttatják hogy e sorok írója kissé idegenkedik a romantikától. Igaz, habár tudja a romantika jegyében fogant alkotások között is számos remekmű van, és a művészetek történetében fontos fejezet e korszak és stílus is. PONTOSÍTANI KELL: nem a romantika végletei, hanem mechanikus ábrázolásuk nem tetszett. És mert a film nem adta vissza azt a gazdagságot, színességet, amit a nagy romantikus Hugo nyújt műveiben. Irodalmi alkotások film. revitelekor szinte mindent ez dönt el: mennyire sikerül a mű szellemét, erényeit átmenteni a másik műfajba, nem egyszerűen illusztrálva, hanem a film sajátos formanyelvének eszközeit felhasználva, újrateremtve az eredeti alkotást. Nagyon nehéz feladat, kevesen IS vállalkoznak rá. és még kevesebb az a rendező aki ilyen nagy fába vágja fejszéjét, mint A nyomorultak. Nyilván emiatt kellett felújítani ezt a tizenhat éves filmet, aminek sajnos színei sem a legkifogástalanabbak már, A FILMFORGALMAZÓK egyébként nagyon jól számoltak: a nagyközönség hálás A nyomorultak „előkeresésé- ért”. A „nyereség” oldalon könyvelendők el azok a könnycseppek is — apró megtisztulások — amelyeket a jó győzelme feletti megköny. nyebbülésében ejt a nézőéi (virág) mély dekoltázsú lila köpenyt vett fel. Ah, micsoda színzagyvalék! Amikor megláttam őket, épp a fal mellett álltam ökölbe zárt kézzel és szívemben nagy-nagy szomorúsággal. Rettenetes dráma volt kialakulóban. Már-már majdnem kitört a botrány, amikor rádöbbentem: abban az öltözékben lehetetlen. Mert rózsaszín fürdőruhámban hogyan viszonyulhattam volna kellőképpen ahhoz a drámai jelenethez? Nem, azt nem tehettem. Pizsama, mély kivágású, olcsó konfekcióköpeny és az én rózsaszín fürdőruhám együtt!? Isten őrizz; Egyetlen szó nélkül beszaladtam a szobámba, a fürdőruhát bevágtam a szekrénybe, előkerestem egy szolid — az efféle helyzethez illő — ruhát, amely a levegőben lógó tragédiához roppant passzolt. Tükörbe néztem: remek! Most már folyhat a vér! Rohantam a feljáróhoz, s mit gondolnak, mi történt? Mint köztudott, a közművelődés nagyrészt intézményekre épül. Az intézmények közül talán a legfontosabb a művelődési otthonok hálózata, tekintettel arra, hogy sokrétű tevékenységével többféle igényt is ki tud elégíteni egyszerre, egymással párhuzamosan, a művelődési otthonok egy része jól szogálta az elmúlt időszakban a látogatók különböző rétegeit. Korszerűsödött tartalmi munka, gazdagabb művelődési lehetőségek tanúi lehettünk, fejlődött a klubmozgalom, megszaporodtak a nagy tömegeket aktivizáló formák, a fórumok, vetélkedők és hasonlók. Több művelődési otthon megújult, korszerűsödött kívül-belül, s épült néhány új is. A megelégedésre és a megnyugvásra azonban az emlíAz a piszok csirkefogó meglépett Leokádiával együtt. Tudtam: a válás nem megy simán. Egész idő alatt az izgatott, hogy miben jelenjek meg a bíróságon. Fekete kosztüm nélkül például egy válás pusztába kiáltott szó. Anton, szokásához híven nem adott az eleganciára. Én vásároltam meg az alkalomhoz illő ruhadarabjait. Persze, ahogy feltételeztem is, az egész válási procedúra az ő fejletlen szépérzéke miatt meghiúsult. Antonon ugyanis sötét csíkos öltöny, rajtam pedig vörös csíkos ruha feszült. Hát hogy megy ez a kettő együtt? Később találkoztam Anionnal az'utcán. Mustárszínű zakót viselt és a szeme kifejezetten szomorú volt. „Térj visz- sza hozzám” — mondta. Én a nyakába akartam ugrani, de hát nem tehettem. Tengerkék köpenyem abszolút elütött az 6 mustárszínű zakójától. Szívemben kimondhatatlan tett eredmények ellenére sincs okunk. Kétségtelen, hogy a művelődési otthonok egy részében határozott fejlődés mutatható ki a2 utóbbi néhány esztendőben. Mégis, „magunk alatt vágnánk a fát”, ha csak ezt látnánk, csak erre építve végeznénk a további munkát. Mert ugyanakkor sok még a korszerűtlen, az egyre jobban és szebben berendezett lakásokból az embereket „elcsábítani” nehezen tudó, gyakran anyagi gondokkal küszködő művelődési otthon Is. És akad példa jócskán — sajnos — a szinte már évtizedek óta a megszokott rendezvényeket szervező, a ma már kisebb hatású formákat ismételgető vagy énpen a kihasználatlan művelődési otthonokra is. Közös a cél, közös a gond Is. Együtt, összefogva keütenfájdalommal, Karolinánál; a varrónőmnél kötöttem ki. „Drága Karolina, új életet akarok kezdeni — mondtam neki — de hát miben tegyem” 7 Az eperszínű köpenyem szóba sem jöhet, vacak, abban nem találkozhatok a boldogsággal”. Karolina azt mondta, hogy igazán sajnálja, de e találkozást csak két hónap múlva garantálhatja, mert rengeteg varrnivalója van. Mit tehettem? Vártam. Mire kész lett a köpenyem és mentem haza, hát mit látok? Anton és Leokádla egymást átölelve andalognak el mellettem. a rámszakadt bánattól vezéreltetve elhatároztam: meghalok; Meg én a hétszentségit! De miben? Jaj, arról teljesen megfeledkeztem, hogy nincs egy vacak rongyom erre a kivételes alkalomra. Varratnom kell! Csakhogy én előre tudom: itt a tavasz, s ha Karolina ilyenkor elkezd áso- gatni a kertjében, az én ruhám mire elkészül — kimegy a divatból. Hiába, egy kifinomult, szépérzékkel bőven megáldott nőnek manapság semmi reménye nincs a nyugodt életre, sőt még a halálra sem. Baraté Rozália fordítása Hí azért, hogy művelődési otthonaink tartalmi tevékenysége és működési körülményei megfeleljenek azoknak a feltételeknek, amelyeket a természetes fejlődéssel együtt járó változások és a megnövekedett művelődési igények, a kultúra közös kincsei iránti érdeklődés állít eléjük. Mire gondolok? Az egyik alföldi községben! két héten belül külön-kiilöri hirdetett népdalestet a művelődési ház és a termelőszövetkezet. (Az utóbbi a saját, napközben ebédlőnek használt kultúrtermébe.) Mindegyik meghívott országosan elismert népdalénekeseket te. Mindkét helyen körülbelül félig töltötte meg a termet a közönség; aszerint, hogy melvik szervezőtől vett jegyet. A takarítás és a villanyszámla költsége, a meghívott énekesek tiszteletdíja persze attól még nem csökkent a felére, hogy csak „fél ház” volt a rendezvényen.' Közösen, összehangolt munkád val, csak az egyik estet megtartva sok energiát és pénzt megtakaríthattak volna ebben a faluban. A példát csak azért mondtam el — hozzátehetnék még sok hasonlót —, hogy lássuk: nagyon is indokolt egy-egy adott helyen az erőforrások ésszerű, közös, összehangolt kihasználása. A tanácsi, a szakszervezeti, a szövetkezeti és a más szervek által fenntartott művelődést intézmé-' nyéknek összehangoltan, egymás munkáját kiegészítve kell működniük, ha a művelődési munka hatékonyságát növelni akarják. Még jobb, ha sikerül módot találni az intézmények közös fenntartáséra, mert így összeadódik a pénz, egyesülnek a szellemi energiák, a tartalmi munkában megszűnnek a fölösleges párhuzamosságok. Növekszik a közművelődési munka hatékonysága, javulnak a művelődési feltételek. Különösen fontos, hogy a termelőszövetkezetek az eddiginél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közművelődés fejlesztéséhez. Még mindig kevés helyen vesznek részt a művelődési intézmény fenntartásában, holott a legtöbb esetben erre lenne lehetőségünk. Kívánatos továbbá, hogy az üzemi, szakszervezeti művelődési intézmények mindenütt segítsék a lakóhelyi közművelődést is — erre egyébként egyre több jó példát mondhatunk —, ugyanakkor a művelődési otthonnal nem rendelkező üzemek, vállalatok munkásainak kulturális ellátásáról gondoskodjanak a tanácsi közművelődési intézmények. Méghozzá ne Csak úgy általában, az „előttük is nyitva áll az ajtónk” elv alapján, hanem a munkahelyekkel történő konkrét megállapodás alapján, igazodva az üzemi, termelési érdekekhez. Sokat tehetnek a művelődési otthonok az iskolarendszerű felnőttoktatás sikeréért is.1 korrepetálások, megfelelő szakköri foglalkozások, filmvetítések és hasonlók szervezésével. Ugyancsak segíthetik a bejáró munkások művelődését, a munkásszállók lakóinak közművelődési életét. Nem so-, rolom tovább a tennivalókat, szakképzett és lelkiismeretes népművelőink nagyon jól ismerik azokat, s ha a fenntartók részéről maximális segítséget kapnak, me" is valósítják őket a művelődési intézmények keretében. Közös,' összehangolt tevékenységgel, a spontán művelődési formákra is építve bizonyára sikerül még több olyan embert bevonniuk a közművelődés áramába, akik eddig kimaradtak belőle. MÁTYÁS ISTVÁN BÁRDOS1 NÉMETH JÁNOS: REQQEL A BALATONNÁL A zöld-hullámú tenger ring. ragyog, remeg, sirályok húznak el: fehér fellegek. Szántód felől nézem, * sóhajom szakad, a híres rév alatt. Locsogj, ragyogj tenger, vitorlás repülj, hullámod szíven ver, most hogy egyedül állok és merengek, nyár van, kel a nap a híres rév alatt. Csokonai egykor könnyét nyelte itt, siratta-temette a hűtlen Lillit, én a hűtlen élet könnyét itatom, itt az árnyas parton. Sietem delén túl, kincsem egyéb nincs: szemem, szívem, lángom, de ez — jaj — bilincs, szállnék és repülnék, mindhiába csak, bús könnyem szakad. Minek a szív vágya: gazdája szegény, ahogy szegény volt itt sok betyár-legény, hej, bú, ne boríts el, szép az ég, a hab, a híres rév alatt. Ánna Lehicka: Esztétika eleven áramába 9
