Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-15 / 191. szám

A mozisok és a közművelődés

3 Tolna megyei 'Mozi- üzemi Vállalat igazgatója Czank József. Valamikor a Népművelési Tanácsadó vezetője volt, és ez most jó hivatkozási alap mindazoknak, akiket foglalkoztat a mozik és a közművelődés kapcsolata. Álláspontjuktól függően mondják: éppen azért kedvező a helyzet, illetve annak ellenére rossz...

A megyei moziüzemi vállalat munkáját többnyire dicsérni szokták, a mozik műsorát inkább szidni. A kettősség — üzlet és kultúraköz- i vetítés — feloldhatósága az egyik legfontosabb kérdésük a filmforgalmazóknak.

— Hová billen a mérleg: ai Uilet

vagy a közművelődés felé?

— Mi régebben is vallattuk, a XI. kongresszus megerősített benne: a mozik a közművelődési intézmények közé tartoznak és ezzel együtt a moziüzemi vállalat eredményei és gondjai egyaránt a,megye kulturális életének részét képezik. Folyamatosan felhívjuk erre munkatársaink figyelmét. Az eredmények jelzik, hogy nem hatástalanul: újabban még

több szálú kapcsolat fűz az iskolákhoz, üzemekhez, megnövekedett a társadalmi szervekkel közösen szervezett rendezvények száma. A megyei film- forgalmazás nagyobb társadalmi hátteret, politikai és társadalmi segítséget kap és vár továbbra is. Persze, nem minden rajtunk múlik. Főleg kis településeken érzik munkatársaink, hogy nem tartják a mozit egyenrangúnak a művelődési házzal, könyvtárral. Nem látnak mást a moziban, mint szórakoztató intézményt: következésképpen nem is várnak mást, mint a szokásos játékrendi vetítéseket. Pedig az ünnepségek megrendezése például nagyszerűen megoldható filmvetítéssel egybekötve. A KISZ-szel, a népfronttal, az MSZBT-vel számos ilyen közös rendezvény volt már. Az elmúlt években számtalan esetben kapcsolódtunk országos és megyei társadalmi, politikai akciókhoz filmprogrammal, filmajánlással: felszabadulási évforduló, forradalmi

ifjúsági napok, béke- és szolidaritási hónap, csehszlovák kultúra hete, nemzetközi gyermeknap. És ha panaszkodtam a mozival szemben még felbukkanó maradi szemléletre, nifcst örömmel mondom, hogy sok tanújelét látjuk az elismerésnek is, amikor szervezetek, rendező bizottságok magától értetődő természetességgel fordulnak hozzánk.

— A közművelődési tevékenység lehetőségét kínálják az .iskolákkal közős slerződések is?

— Már korábban jelentkezett munkánkban az ilyesféle kapcsolat. A párt- és tömegszervezeti oktatásban működtünk közre. A nagyobb általános és középiskolákkal tanévenként szocialista együttműködési szerződést kötünk, amelyben rögzítjük az iskolai filmellátás módját és feltételeit. A közelmúltban kibontakozott iskolamozi rendszer Tolna megyei sajátossága, hogy nem játékfilmekre, inkább rövidfilmekből összeállított tantárgyakhoz kapcsolódó ismeretterjesztő műsorokra énül. Most kívánunk bekapcsolódni a világnézeti oktatásba, kísérletképpen havonta egy vetítést rendezünk a szekszárdi középiskoláknak.' Úgy terveztük, hogy átvesszük a megyei művelődési központtól a filmtárat. így együtt lenne minden felhasználható filmanyag, itt nálunk. Már elég hosszú ideje bonyolódik ez az ügy, talán hamarosan pont kerül a végére. A szekszárdi filmszínházak új igazgatója Péter Mihály, aki eddig középiskolai tanárként dolgozott. Az ő pedagógustapasztalatai várhatólag gyümölcsözni fognak ezen a területen.

— Úgy tudom, sokan megkérdették

Czank elvtársat, hogy miért éooen pedagóqust választottak ki mozi- igazgatának? *

— Elképesztenek az ilyen kérdések! Megkérdezték, olyanok is, akiknek minket kellene ösztökélni, hogy minél több

közművelődési szakemberrel dolgozzunk! Nekem az a véleményem, hogy kedvező lenne, ha több pedagógus és népművelő dolgozna mozijainkban. A kisebb községekben a közművelődési munka egysége egyenesen megkívánná, hogy a népművelés helyi vezetői irányítsák a mozikat is. Csak így lehetne eleget tenni annak a követelménynek, hogy a film- forgalmazásban jól felkészült, politikailag képzett, közéleti emberek dolgozzanak. Sajnos, ezt nem sok helyen tudjuk még megoldani.

— A közelmúltban filmesztétikát szabadegyetemet szerveztek pedagógusok, népművelők, mozisok számára. Azt hiszem, ez is ezt a célt szolgálta.

— A filmművészeti ismeret- terjesztés is feladataink közé tartozik, amit nem lehet megoldani képzett filmklub-vezetők, vitavezetők nélkül.

— Kevés megye van, ahol évről évre növekedik a mozilátogatók száma. Tolna ezek közé tartozik. Vajon nem a színvonalnak tett enge^^ny révén?

— Ugyanabból az állományból választhatja az új filmeket műsorrendjébe az ország valamennyi moziüzemi vállalata, azzal a különbséggel, hogy bizonyos kijelölt városok mozijai előbb játszhatnak néhány filmet. A lehetőségeken belül igyekszünk politizálni a játékrenddel is, de még inkább a szervezéssel. Néhány politikailag jelentős film előkészítésére nagy energiát fordítunk. Nem jelentkezik az eredmény a munkával arányosan! A nézők kis részét vonzzák ezek a filmek, a közönség nagyobbik fele a kalandos, romantikus filmeket kedveli.

— Az új magyar filmekéi mindig nagyon rövid ideig játsszák. Van, hogy mindössze egyetlen napig Miért? 4

— Sokszor még akkor sincs közönség. A magyar filmek elvesztették azt a szélesebb társadalmi hátteret, amelyet 10—

V f

12 évvel ezelőtt maguk mögött érezhették, látogatói bázisuk állandó jelleggel csökken. A rendezők egy része egymással vitatkozik, a rjéző véleménye — úgy tűnik, nem túlzottan érdekli őket. Minket, forgalmazókat hibáztatnak, szerintük mi vágyunk az oka, hogy filmjeik nem aratnak sikert, mert nem elég intenzív a szervező- és propagandamunkánk, kevés előadás-lehetőséget biztosítunk, a mozik műszaki állapota nem kielégítő, stb. Kétségtelen, hogy mindezek befolyásolják a látogatottságot, de nem elsősorban, nem alapvetően. Nekünk, a forgalmazásban dolgozóknak az a véleményünk, hogy változtatni kellene a filmkészítés belső mechanizmusán. Kevesebbet kísérletezni, mert mégiscsak furcsa az, hogy évek óta alig volt olyan magyar film, ami a közönség szélesebb rétegét is érdekelte volna. Márpedig általában egy film közönségsikere a nézők számától függ, még akkor is, ha némelyek az ilyen összevetést csupán statisztikának tekintik.

— Azért voltok kitűnő filmok it az elmúlt évek magyar filmtermésében... Kitűnő, igaz, nem népszerű filmek.

— A filmrendezők is hivatkoznak Bartókra, más művészekre, akiket a maguk korában nem értett meg a nagy- közönség. És is megértem, hogy a nagy művészek alkotnak olyan filmeket, amelyek összetettségükben mindenki számára nem teljesen érthetők. De nálunk mindenki csak ilyen filmeket szándékozik készíteni és túl sok filmrendező hiszi azt magáról, hogy zseni... Vígjátékot, történelmi filmet egyszerűen nem hajlandóak rendezni. Pedig erre is szükség lenne, aki józanul gondolkodik, belátja.

— Néhány közérdeklődésre számot fortá „mozis" kérdést is feltennék. Először a szekszárdi Nagyvilág művészmozirál. Csökkentették az előadások számát, így sokszor napokra

előre nem lehet jegyet kapni. Mityeo megoldást terveznek?

— Addig, amíg több előaaas

volt a művészmoziban, alig tudtunk elegendő filmet találni . és néha engedményeket kellett tenni a színvonal kárára. Mikor csökkent az előadások száma, megjavult a művészmozi-hálózat filmellátása... Néha előfordulhat, hogy nincs jegy, de azért ez nem általános. Ha megoldható, akkor három nap helyett hat napon át játszunk egy-egy nagy sikerűnek ígérkező filmet. |

— Miért nem lehet ezeket a jó és népszerű alkotásokat a Panorámában vetieni, illetve a művészmoziban játszani azokat, amelyek érdekesek, de a nagy moziban nőm telik meg a nézőtér miattuk?

— A művészmozi-hálózat filmjeit csak a művészmoziban vetíthetjük.

— Mi o helyzet a kertmozivol? Pár évvel ezelőtt kétmilliós költséggel új tetőt kapott, azóta sem üzemel, sőt, most úgy hírlik, lebontják.

— Én is hallottam már, hogy lebontják, de sohasem hivatalos forrásból. Azt hiszem, ez . csak „kacsa”, valójában pedig a kertmozi működik majd jelenlegi helyén, amint a környék új épületei elkészülnek. Addig azonban várni kell, új terveket kell készíteni a bejáratra, a mozi közvetlen környékére.

— A moziüzemí vállalat régi elképzelése, hogy Domboriba is kertmozit épít. Hogyan állnak a temek?'

— Már megvan a telek. A napközistábor mellett lesz a kertmozi. Jövőre megterveztetjük a gépházát, lehet, hogy fel is épül.

— A szekszárdi mozik új, saji^lato* jelensége az előadások közbeni rendzavarás. Milyen módon igyekeznek megszüntetni?

— A moziüzemek kollektívájának kell valamilyen hatásos megoldást találni. Eddig ilyen problémáink nem voltak™

— Mi a helyzet a művészmozf gyermekmegőrző szolgálatával?

— Nyáron nincs rá igényi Ősszel újra kezdik fiataljaink.

— Köszönjük o beszélgetési.

(virág) i

Pásztor Ferenc t

Fiúk a Leshegyen

<— Igen, én vagyok Péter Balázs őrnagy. Jól figyeljen rám Pető elvtárs. Nem szabad elhamarkodni semmit. Két határőr idevezeti önöket. Köszönöm,- hogy a segítségünkre siettek. Kérem, az egyetlen mód a megoldásra, ha fegyelmezettek, ha engedelmeskednek... Várom önöket. Kicsoda? A pap? Mit akar? Megbeszéljük!

— Ezredes elvtárs, húsz ember idejön. Azt hiszem használhatjuk őket. Velük van a plébános is.

— Jöjjön csak. Talán hasznát vehetjük. De szóljon vissza, hogy papi ruhában jöjjön, minél csicsásabban, keresztet is hozzon!

A húsz ember és a díszbe öltözött pap megérkezett.

» a

— Lassan összejönnek a dolgok — nyugtázza az őrnagy, és ismét papírra vet néhány mondatot. Aztán Csík őrvezetőhöz fordul. — Csík, jöjjenek egy kicsit közelebb. Négy emberre lenne szükség. Önként jelentkezők. Olyanok kellenek most, akik az ördögtől sem félnek. Nagyon veszélyes vállalkozás.

— Egynek itt vagyok — feleli András és körülnéz. Látja, hogy Takács is nyújtózkodik.

— Takács nem mehet. Szükség van rá. A mesterlövésznek itt a helye.

Suhajda kúszik közelebb.

— Én mehetek? Császármorzsát csinálok belőlük, őrnagy elvtárs, egyszer™

— Állj, most ne meséljen.

— Én mehetek? — kérdezi bátortalanul Golubics és kihúzza magát.

— Meg én! — kiált Ángyás, s félrelöki a többieket.

Pusztai is tartja a kezét, Bagócs is jelentkezik. Szívós is lengeti a karját, majdnem mind.

— Négy kell. Csik, Golubics, Ángyás, Suhajda. Késsel bántak már? A pisztolyt ismerik? A patak felől meg kell kerülniük a pincét. Kettő az egyik oldalon, kettő a másikon. Szorosan a fal mellé kell állniok. Arra késziil— 139 —

jenek, ha az éjjel lógni akarnak, vagy legalább az egyik kijön a pincéből, rávetik magukat és hangtalanul harcképtelenné teszik. Ha tüzet nyitunk ne féljenek, nem találhatjuk el egyiküket sem. Mi tökéletesen látunk ma éjjel is, hamarosan felszerelik a speciális infralámpákat.

— Mi lenne, ha betörnénk? — kockáztatja meg Csík.

— Nem jó. Veszélyben vannak önök is, az asszonyok is. Közben számoljanak azzal, hogy időnként megjelenik valaki a pincénél, rábeszélő vállalkozás lesz. Lehet, hogy a plébános, ideggyógyász feltétlenül.

— Csend — kiált az ezredes. — Beszélnek!

— Arra nem gondolsz, hogy az osztrák hatóságok visszadobnak? Akkor felhúznak.

— Ez a túsz figura a te hülye ötleted volt.

Nem lehet megölni őket. Akkor biztosan felhúznak. :

— Gyáva szar vagy!

— Ha felhúznak, a földben a te szakállas pofád is úgy rohad majd el, mint az enyém, miért ugrálsz, gondolkodni is lehet.

— Már késő. Benne vagyunk. Vagy keresztülvisszük az egészet, vagy már most dobjuk fel magunkat az őrnagynak. Láttad milyen magabiztos pofával jött ide. /

— Jobb lenne, ha takarékosabban bánnál a lőszerrel. Mondtam, hozzunk tartalék tárat.

Elhallgattak.

— írja fel őrnagy elvtárs. A szakállas az

elszántabb.

A vállalkozók felszereltek. Felsőruhájuk csak pulóver és bekecs. Kés az övükben. Pisztoly a derékszíj alatt. Sapkájukat letetette velük az ezredes. Ettek, ittak, azán nagy kerülővel elindulak a pince felé.

A plébános készen állt. Meg kell várnia, amíg a fiúk célhoz érnek.

Az ezredes magához hívja Pető Lajost.

— Ugye hallotta, mit mondott a fő gazember? Nem merik bántani az asszonyokat.

— Én még nem vagyok ebben olyan nagyon biztos, ezredes elvtárs.

— Nyugodjon meg. Maguknak is lesz feladatuk, csak várjanak türelemmel.

A távcsövön keresztül jól látszik, hogyan közeledik a négy vállalkozó. Szinte eggyé ol— 140 —

vadnak a sárguló fűvel, a bamásszürke avarral. Faludi rájuk irányítja a mikrofont. Csak halkan, szélsuhogásnak hihető lihegésük hallatszik. A pince végéig együtt haladnak, egymás mellett kúsznak. Aztán eltakarja őket a szalmatető. Hamarosan kétoldalt bukkannak fel. Csigalassúsággal haladnak az ablakok felé. Megállnak, fél térdre ereszkednek. A kés már a kezükben van.

— Meddig kell ezeknek így várníok? — kérdezi Faludi és tágra nyílik a szeme.

— Lehet, hogy egy napig, lehet, hogy tovább — feleli az őrnagy. Minden rajtuk múlhat

Az idő lassan, kíméletlenül lassan telik, a négy fiú várakozik. Mozdulatlanok, mint a szobrok. Lassan lebukik a Nap is. Feléled a szél, csípni kezdi a fülüket az őszi hideg. A lámpákat felszerelték. A pap elindult már. Lassan, méltóságteljesen lépked. Csak egy fényes, kétarasznyi feszületet visz magával. Még nem vették észre. Egészen a pinceajtóig megy. Megáll, körülnéz, megzörgeti az ajtót. Egy sorozat vágja keresztül a falapokat. A pap biztosan az isten kezében van, mert csak mellette csapódnak a földbe a golyók.

— Ne lőjetek, gyermekeim! A falu papja vagyok. Eresszetek be. Gyónjátok meg bűneiteket, engedjétek szabadon ezt a két szerencsétlen anyát!

— Egyedül vagy esuhás?!

— Nem. Velem van isten, aki minden felett ítélkezik.

— Hülye. Az isten nem tud megnyuvasz- tani!

— Ne káromold az istent!

— Kuss! Menj oldalra, az ablak elé. Hadd lássam a pofádat.

A pap lassan, méltóságát megőrizve az oldalablakhoz lépked.

— Mit akarsz, ki küldött?

— Pető Lajos és Lőrincz István, ök a férjei ezeknek az asszonyoknak. Ne akarjátok, hogy szörnyű tragédia legyen. Húsz ember áll fejszékkel, vadászfegyverekkel felszerelve. Iszonyú mészárlást rendeznek, ha nem tértek észhez, és nem engedelmeskedtek isten parancsának.

(Folytatjuk)

— 141 —

/