Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

Sorok kozott... Csábítás Patyolat módra Egy levél került a minap kezembe. Szép, céges levél­papír, gondosan gépelt sorok, pontosan megfogalmazott tar­talom. Tárgya: munkára felvé­teli ajánlat. A Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat igazgató­nője, Göndöcs Ferencné küld­te azoknak a fiataloknak, akik idén szerezték meg a női szabó szakmunkás-bizonyítványt A dolog látszólag rendben volna. Sőt, úgy is említhet­nénk, hogy segítség azoknak, akik most keresnek munka­helyet. A bökkenő csupán, hogy erek a lányok, több mint fél­százari nem küszködtek elhe­lyezési gondokkal. Volt ugyan­is cég, amelyik százezreket, milliókat költött arra, hogy nevelje, taníttassa őket, mint leendő szakembereit. Á Szekszárdi Szabó Szövet­kezet ez, mely évek óta nagy gondot, és komoly összeget fordít arra, hogy tanulási le­hetőséget teremtsen azoknak a fiataloknak, akik a profiljának megfelelő szakmában, s a szö­vetkezet üzemrészeiben kí­vánnak dolgozni. Szakembe­rekre ugyanis a fejlődéshez szükség van. S amikor a sok­éves munka gyümölcse beérik, mikor munkába állhatnának az új szakmunkások, jön egy másik cég, amely mézesmad­zagot húz el a fiatal lányok orra előtt, s elcsábítja, akit tud. Szabad munkaerő-vándorlás van. Mindenki ott dolgozhat, ahol akar. A szövetkezet sem köt meg senkit, csupán számít azokra, akiket kitaníttatott De nézzük meg a másik ol­dalt. A vállalatot, melynek bejárata fölött a Patyolat fel­irat áll. Senki nem tud semmit Az igazgatónőt hiába keres­tem, szabadságon volt. Ugyan­így Horváthné, a személyzetis, akinek neve a levélen, mint előadó szerepelt. A gépírónő pedig, aki a levelet sokszoro­sította, betegállományban. Akik éppen dolgoztak, azok — legalább is így mondták — nem tudtak semmiről. Miért tették, érezték-e, hogy erkölcstelen dolgot művelnek, nem volt kiből megkérdeznem. De a válaszuk ez esetben nem is lényeges. A tények beszél­nek. Közismert dolog, hogy a sze­mélynek címzett felhívás jó­val nagyobb hatású, mint pél­dául a falra ragasztott plakát. Ismert ez a reklámszakmá­ban is. Úgy hívják, direct mail. S a reklámszakemberek fegyvertárában a leghatáso­sabb eszközök között szerepel. A nyugati reklámnak min­dennapos eszköze. Ezt vetette be most a szekszár­di vállalat. Azzal, hogy ke­csegtető ajánlatokat tett azok­nak, akik talán nem is tudták, hogy a Szabó Szövetkezet ha­sonló lehetőségeket biztosít, el­csábította a végzett fiatalok egyötödét. Befektetés: 100 forint Ha a dolog anvari oldalát nézzük; szükség volt jó félszáz levélpapírra, ugyanennyi bo­rítékra, melyre felírták a jó ég tudja honnan'megszerzett címeket, s bélyegre. Az egész aligha több, mint száz forint. S ezzel nyertek, dehogy nyer­tek, erkölcstelenül c1 csábítot­tak jópár szakmunkást. Ha ta­níttatták volna őket, több év, és több százezer forint. De ezt r^m kellett kifizetni. Pő‘, mi--’- taníttat-'"'~g. sem fize­tik. Ugyanis a vállalat egyál­talán nem foglalkozik ioari- tanuló-kí az Issei. A sza’-mun- kás-utánpótlást úgy látszik így oldja meg. Napjainkban többszőr hal­lani, hogy megbüntettek vál­lalatokat tisztességtelen ha­szonszerzés miatt. Ott a forin­tokat pontosan ki lehetett mu­tatni. Itt azt nehéz. De az el­járás tisztességtelenségét ko­rántsem az SZEPESI LAS3LÓ Derű és berá Olvasom, hogy becslések sze­rint ez év végéig megközelíti hazánkban a születések száma a 200 ezret, ötvenezerrel több kicsi ember érkezését várhat­juk, mint a népesedéspolitikai intézkedések előtt. Vgyan. ki> az, aki nem örül ennek a hír­nek? örülünk, mert az új éle­tek érkezése, gyöngéd gondos­kodással kipárnázható hon­foglalása a .legszebb emberi örömök egyike. Olvasom tovább a jelentést amely ezután a halálozási statisztika alakulásáról beszél. Tavaly közel 2 ezerrel többen haltak meg. mint egy évvel korábban. Ez már riasztó, ez már egy csapásra borússá teszi a homlokokat: a 40—50 év kö­zöttiek kivételével a lakosság valamennyi rétegénél csökkent a halálozás aránya. Emelke­dett a halálos szív- és ér­rendszeri, valamint a szintén halált kiváltó daganatos meg­betegedések száma és még több embert ragadtak el köre- Jnk bői a balesetek, főleg köz- * útiak. Üröm az örömben, hogy a derékhad él veszélyesen, a még erejük teljében lévők tizede- lődnek és hagynak itt ben­nünket időnap előtt, miközben az orvostudomány és az orvo­si ellátás fejlődésével egyre többen érnek meg — érjenek éljenek is meg! — magaf élet­kort. A népesedés megkívánt egyensúlya lassan kialakul. Kí­vántán. vártan érkezik az a nemzedék amely felnöveked­ve átveszi majd az alkotás minden terhét, felelősségét, szépségét apáitól és anyáitól. A növekvő jólét, amit megte­remtünk. tágítja az emberi életkor határát. Ez gyönyörű. De több vigyázatra lenne szük­sége a derékhadnak, a 40—50 éveseknek! Oda se neki, öreglányok! A szigorú tanító néni modorában ripakodik rám az önkiszolgáló élelmiszerbolt kenyerespultja előtt egy — becslésem szerint 15. maximum 16 éves — fruska és ekként: — Ne tolakodjon öreglány, maga nem itt állt. Ott álltam, ezt igazolta a közelemben állók megkö­vült arca. A szemek azért tapadtak feddően a tenyér- bemászóan szemtelen képű kamaszlányra aki kis- kakas-tartásban várta, hogy én, az öreglány miként reagálok a nekem szánt regulázásra. — Ide figyelj kislány, sajnos nincs igazad, mert itt álltam és korábban, mint te. De azért, ha nagyon sie­tős a dolgod, természetesen elém léphetsz! Mosolyba oldódik körülöttünk a megrökönyödés, de a kislány arcán pulykaméreg vöröse nyeli el a szeplő- ket. Elébem lép és vérig sértett királynők fejtartásá­val veti hátra: — Csak azt nem tudom, milyen jogon tegez?! Válaszadásra nincs idő. Kéri a kenyeret, kapja. S mivel hallótávon belül van még hallhatja. hogy o há­tam mögött álló „öregfiúk’’ egyike felhívja a figyelme­met; — „Ilyen esetekben nyaklevesosztás a legcélsze­rűbb!” Nyakleves? Kétlem. Talán inkább a határozottabb tartalmú, értelmi, érzelmi nevelés célszerű, egyebek kö­zött a tisztességtudás folyamatos átplántilására. Agresz- szív modortalan fellépésre agresszivitással, modorta- lansággal felelni? Közös nevezőt jelent, egy gyékényt és. bizonyos mértékig annak a jognak az elveszítését is, hogy az anyák és apák nemzedékének, az „öreg lányoknak és öreg hapciknak” kijár azért valamicske a tiszteletből. Ezért hát, türelem. oda se neki öreg lányok és fiúk, ha kamaszaink és ifjaink „érettségük” éretlen bódulatában úgy vélik, hogy a fiatalság érdem és nem állapot. Kinövik idővel. Egyébként, hacsak nem változik ifjúságunk szókészlete nyolc-tíz év múl­va az én szeplős csitrim is kerülhet olyan hc’vzetbc, hogy egy — akkor 15—16 éves „delnő” — őre a1 én* inak aposztrofálva leckézteti meg, s úgy áll odébb, mint akinek mellén ott ragyog a felnőttség, jómodor. stb. érdemrendje. — lászló — Megkérdeniük: Ni újság Bakácson ? REIZINGER MÄTYÄS NYUGDÍJAS: Az orvostól jöt­tem. A magamfajta idősebb ember életrendjéhez valóság­gal hozzá tartozik a rendelőbe járás. Szinte hetenként meg­fordulok ott és ilyenkor, amíg nem kerül rám a sor, beszél­getek a várakozó öregekkel. Meghányjuk-vetjük a napi ese­ményeket. Szóba kerül min­den. A világpolitikai esemé­nyektől kezdve a helyi dolgo­kig minden. Délelőtt Lőrincz István a régi időket emlegette, a nagyüzemi gazdálkodás első <* poel'-J A : . Wr*1 ' Jf Reizinger Mátyás nyugdíjas esztendeit, azt az időt, amikor ő a termelőszövetkezetben még könyvelőként dolgozott. Meny­nyi minden megváltozott az­óta. Ml idős emberek, sokat foglalkozunk azzal a „kérdés-*- sei” is, hogy most lenne jó fiatalnak lenni. Látja, ez na­gyon érdekes. Gyerekkorom­ban emlékszem, az öregek többsége egyre csak az elmú­lást várta és azt emlegette. Mi viszont megfiatalodni szeret­nénk. Pillanatnyilag a szervizjára­tot lesem, remélem meghozzák a hűtőgépet. Elromlott, valami baja esett. Ilyenkor az a rend, hogy az ember bejelenti, aztán kijönnek érte autóval és el­viszik megjavítani. Hiányzik a hűtőgép és látja Bikácson az is újság, hogy napjainkban már a háztartások a televíziót, a hűtőgépet, a háztartási gé­peket nehezen tudják nélkü­lözni. Legidősebb unokám, a 18 éves Reizinger Mátyás György kijárta a középiskolát és to­vább tanul. Orvos akar lenni. Ha sikerül a terve, családunk­ban ő lesz az első egyetemet végzett ember. VARGA ISTVÁN BOLTVE­ZETŐ: Bikácson először van árengedményes nyári vásár. A lakossággal együtt ennek én, mint boltvezető őszintén örü­lök. Nagy választék ugyan nincs, de a hangsúly inkább azon van. hogy a kisebb tele­pülések is megrendezhetik az árengedményes nyári vásárt. Másfelől sajnos kénytelen va­gyok panaszkodni. Nagyon akadozik az ellátás hűsítő ita­Varga István boltvezető lókból. Keresik, kérik és szin­te állandóan azt kell monda­ni: nincs, nem kaptunk. Én megértem, hogy itt nálunk az áruellátás nem lehet olyan, mint a nagyvárosokban vagy a Balaton-partort. De az már nem fér a fejembe, miért kap­csolják ki szinte teljesen Bi- kácsot a sör- és a hüsítőital­ellátásból. Szinte hasonló a helyzet édesáruk tekintetében. Szomorúan kell elmondani: a Füszért mostohán kezel min­ket. Hlnné-e, hogy változatlanul keresett árucikk a kézikasza? Gondolom, ez az idén elsősor­ban az esős időjárással magya­rázható. Bizonyára voltak olyan vizenyős határrészsic, ahol gépekkel nem, kizárólag kézi kaszával boldogultak. Harmincat-negyvenet adtunk el a nyáron. Az egyik közeli termelőszövetkezet nagyobb tételben vásárolt kézi kaszát Legfrissebb újság, hogy a nagydorogi dohánybeváltó sze­zonmunkára megkezdte a munkástoborzást. Jó kereseti lehetőséget ígér. Nemrég he­lyeztük el a dohánybeváltó felhívását boltunk kirakatá- tfen. Aztán hogy vannak-e je­lentkezők, én nem tudom. GRÓSZ MIHÁLY KÖZSÉG­GAZDA: Tegnap kezdődött és ma reggel befejeződött a tüdő- szűrés. Kicserélik az utcatáb­lákat, a régiek helyére újak kerülnek. Da én a leglényege­sebb dologról szeretnék beszél­ni. Arról, hogy nincs egy fe­lelős személy, aki itt, helyben a lakosság ügyeit intézze. A tanácsi vonalra gondolok. Én magam Nagydorogon dolgozom a nagyközségi tanácsnál, de Bikácson lakom és bikácsi la­kosként közelről látom az ide vonatkozó gondokat. Nagy szükség lenne félmű­szakos tanácsi kirendeltség­vezetőre és hivatalsegédre. Az eddigi megoldás a gyakorlat­ban nem vált be. A helyi ügy­intézés eddig elméletben a következőképpen történt: hét­főn és csütörtökön délelőtt a bikácsiak helyben intézhették mindazon ügyeiket, amelyek a tanácshoz tartoznak. Papíron tehát hétfőn és csütörtökön volt ügyintézés. Csali hogy Grósz Mihály községgazda számtalanszor előfordult, ob­jektív okok miatt a nagydoro­gi Nagyközségi Tanácstól nem tudott Bikácsra „kiszállni” senki. Végül a közelmúltban hatá­rozatiig kérte a tanácsülés a megyei tanács végrehajtó bi­zottságát, hogy engedélyezze Bikácson a félműszakos kiren­deltségvezető beállítását. Na­gyon várjuk a megyei tanács vb. állásfoglalását Bikácsról még annyit: 1950- ben 1700 lakosa volt, 1960-ban 1173, 1975-ben 730. Jelenleg 210-en, 220-an eljáró dolgo­zók. — Sz. P. rj- i i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents