Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-14 / 190. szám

} Szibéria legnagyobb könyvtára " Hétmillió szovjet és külföldi könyv található a Szór- fet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának könyvtárá­ban, Novoszibirszkben. Ez Szibéria legnagyobb tudományos­műszaki könyvtára. Olvasóinak száma több mint 30 ezer, közöttük Szibéria és Távol-Kelet számos tudományos kuta­tóintézetének munkatársa. A könyvtár 45 külföldi ország­gal tart kapcsolatot. A novoszibirszki könyvtárnak hatalmas olvasóterme mellett, külön olvasóterem' szolgál azok számára, akik könyvritkaságokkal kívánnak foglalkozni. \1 I Kulturális kirándulások Könyvek között SZEGED A most következő héten há­rom előadásban láthatják a „szabadtérin” Ibsen: Peer Gyntjét. Pénteken, vasárnap és kedden, húsz órai kezdettel. A kétrészes dráma rendezője Lengyel György, főszereplői Fsota Irén, Huszti Péter és Bencze Ilona. A Háry Jánost is kétszer láthatjuk még: szombaton és jövő szerdán. Tizennyolcadi­kén este Kárpáti József or­gonaestjére kerül sor a Dóm téren, a lipcsei Gewandhaus kórus közreműködésével. PÉCI A Tettyei esték műsorsoro­zat keretében szombaton este nyolc órakor Balladaestre ke­rül sor. Közreműködik La- bancz Borbála színművész és Mészöly Katalin magánénekes, mindketten a pécsi Nemzeti Színház művészei. BUDAPEST A fővárosi szabadtéri hang­versenyek helyeire hívjuk fel az érdeklődők figyelmét. A Zenélő udvar a Várban, az I. kerület Úri utca 62. alatt kínál programot, elsősorban kamaramuzsikát. Orgonahang­versenyekre kerül sor a Má­tyás templomban. Zenekari hangversenyeket tartanak a Kiscelli múzeum parkjában — III. kerület Kiscelli út 108. — a Benczur-kertben — VI., Benczúr utca 27. — a Halász- bástyán, a Vajdahunyad várá­ban és a Múzeum-kertben. Filmforgatás A most készülő magyar fil­mek közül kettőről kaptunk hírt. Kenyér és cigaretta cím­mel Csányi Miklós forgatja első mozifilmjét. A rendező egyébként a televízióban már több filmet készített, nevét ismerjük. A film hőse egy fiú. aki elhatározza, hogy kisza­kad jó egzisztenciájú csa­ládjából, s abból fog megélni, amit keres. Kenyér és cigaret­ta — úgy véli, ez minden ami­re szüksége, lesz... A gyári környezet, az ott megismert sorsok ráébresztik, hogy van­nak pénzért be nem szerezhe­tő. a kenyérnél, cigarettánál is fontosabb dolgok az életben. A film főszereplője ’ korábbi filmek munkásfiújaként már látott Fried Péter, továbbá Szirtes Ádám, Kállai Ferenc. A forgatókönyvet Szántó Eri­ka társaságában Csányi Mik­lós írta, az operatőr Jankura Péter. Most forgatnak egy másik nagy érdeklődésre számot tar­tó filmet is. Már a film elő­készítése is izgalomba hozta azokat, akik a forgatási szín­helyek közelébe férkőztek ... Szamos Rudolf könyvéből, a Kántorból készül a film. A nagyszerű rendőrkutya ka­landjai százezrek olvasmányá­ul szolgáltak és most „Tuskó” főszereplésével film is készül a híres németjuhászról. Tuskó az egyik legkiválóbb rendőr­kutya, „aki” kitűnően teljesí­ti újszerű feladatait. Az ötré­szes tévéfilm rendezője. Neme­re László más segítséget is ka­pott a rendőrségtől: felszere­lést, szakértőket, köztük dr. Lápossy Lőrinc őrnagyot, akit a Kék fényből jól ismer a nagyközönség. A film másik főszereplője — Tuskó mellett — Madaras József. Miután a rendező fel­kérte szerepe eljátszására, még egy szemlén kellett átes­nie: ki kellett deríteni, hogy a kutya elfogadja-e partnernek, így történt, s bár az állat iga­zi gazdája is jelen van a, for­gatáson — Miszlai Ferenc törzsőrmester — a színésznek is jut a kutya ragaszkodásá­ból.. j <>V,.V. A mennyezetig érő polcokon könyvek sokasága. Jó lehet ennyi olvasnivaló között, gondolom, amikor belépek a könyvesboltba, ahol nyomban hatalmába kerít a birtoklás vágya. Ó, ha a polcokon álló könyveknek legalább a fele az enyém lehetne! A boltba érkezők elé kék­mintás köpenybe öltözött lá­nyok sietnek. Mosolygósak, barátságosak. Kifaggatnak bennünket, ha tanácstalanok vagyunk, elég pár szóval el­mondani, miről olvasnánk szí- vesens Térülnek-fordulnak, s már hozzák is a könyvet, hogy megszépüljenek a hét­köznapok. A Babits Mihály könyves­boltban tíz eladó dolgozik. Közöttük gyakran tűnnek fel új arcok és előfordul, hogy hirdetés kerül az ajtóra: „El­adót felveszünk". Időbe telik, míg valaki gyökeret ereszt és marad. • ♦ Vásárló érkezik. Tétova mozgásán látszik, hogy ritka vendég itt. Szemüveges kis­lány siet eléje, hogy segít­sen. Beszélgetnek. A vevő percek múlva már a könyvvel a kezében köszön el. Németh Erzsit sokan kere­sik, pedig a vezetéknevét ke­vesen tudják. Haja után „hosszú hajú" Erzsinek hív­ják. .. Nem túl nagy a forgalom, beszélgethetünk. — Érettségi után három nap múlva kerültem a köny­vesboltba. Szálkáról járok be. A gimnáziumban nem voltam rossz tanuló, de nem akartam tovább tanulni, mi­nél előbb pénzt akartam ke­resni. Azért jöttem ide dol­gozni, mert szeretek olvasni, szeretem a könyveket és az embereket. Ha futja az időm­ből egy-egy új könyvnek a fülszövegét elolvasom. Ennek akkor veszem hasznát, ami­kor a vevő úgy jön vásárol­ni, hogy nem tudja a szerző nevét, sem a könyv címét, csak a rádióban hallott róla és úgy gondolja, én biztosan tudom, mit keres. A fülszö­veget ismerve segítségére tu­dok lenni, -««v Olvasni csak otthon ér ró.', ugyanúgy, mint bárki más. — Milyenek a vevők? — Ahány ember, annyi fé­le. Előfordul, hogy nem hisz­nek nekem és hivatják az üzletvezetőt. A bizalmatlan­ság mindig rosszul esik. Sok esetben van szükség türelem­re. — Van valami kedves em­léke? — Két éve lehet márj hogy egy néni jött az üzlet­be vásárolni. Egyszerű volt, nem is mozgott valami ottho­nosan a könyvek között. El­mondta, hogy könyvet soha nem olvasott még, mindig dolgozott, most már jóval ke­vesebb a munkája, mert a gyerekei felnőttek, olvasni szeretne, könyveket vennL De nem tudja, hol kezdje el. Törtem a fejem, mit adjak neki? Először Jókai-könyve­ket ajánlottam, később Mik- száthot és Gárdonyit. Mindig úgy jött vissza, hogy nagyon tetszett az a könyv neki, amit megvett. Jelenleg a né­ni már külföldi klasszikuso­kat olvas, sőt, barátkozik a kortárs világirodalommal is. Valahányszor vásárolni jön, mindig engem keres. — És a törzsvásárlók? — ök is. Hiszen legtöbbet én tartózkodom az üzletben... tőlem kérik a legújabb köny­veket és kedvetlenek, ha már elfogyott az, amit keres­nek. Ilyenkor megszerzem ne­kik. Többnyire sikerül a be­szerzés, mert más üzletekkel cserélünk, vagy a bizományo­sok hoznak vissza keresett könyveket. Vevő érkezik. A fiatalem­ber Marx egyik közismert művét akarja megvásárolni. A könyv elfogyott, nincs a raktárban sem, de azért nem reménytelen a helyzet. Erzsi, a Kossuth Kiadó terjesztőjé­nek telefonál. Teljesül a fia­talember kívánsága. Naponta sok ilyen és ha­sonló eset fordul elő. A vevő elégedetten távozik. Az eladó pedig — akinek nem is olyan könnyű a munkája, mint amilyennek mi kívülállók lát­juk — örül. ’pe —veress— "i-T.— • Pásztor Ferenc t Fiúk a Lesliegyen — Okos beszéd, jól van őrnagy — nyugtáz­za az ezredes és a katonákra tekint. — Ilyen­kor kell elővenni a hidegvért, meg az észt. A banditák is válaszolnak, rövid sorozato­kat lőnek a parancsnok feje fölé. — No, zsaru, van még szöveg? — Van! — kiált az őrnagy haragosan. — Ha ideggyenge kisfiú lennék, akkor tökmagot árulnék az Emke-aluljáróban, és nem a határt őrizném. Ismételten figyelmeztetem önöket! — Kuss, — ordítanak belülről. Hallgass ide! Jegyezd meg magadnak. Huszonnégy órát adunk. Nyiss kaput Nyugat felé. Térkép sze­rint a Hat C kocka, képoszloptól balra a régi kocsiút meghosszabbításában. Világos? Holnap tizennégy órakor álljon itt a bejárat előtt egy terepjáró. Ponyva, takaró nélkül, járó motor- rak feltöltött tankkal. A kesztyűtartóban le­gyen négyszázezer forint, ötezer USA-dollár. Ha holnap kettőig nem lesz itt minden, ak­kor a két asszonyt kivégezzük. — Nekem sem pénzem, sem jogom nincs ilyen követelés teljesítésére, de nem is telje­síteném, mert ez törvényellenes, önök teljesen irreálisan ítélik meg a helyzetüket. — Ne vitatkozz, tahó! Tedd, amit mondtam, mert beléd eresztek néhány aprómagot. — Kevés az idő! — alkudik tovább az őr­nagy. — A távolság nagy, a pénz, az eszközök előteremtése hosszadalmas. Ha az én felső parancsnokaim bele is egyeznének, legalább negyvennyolc órára lenne szükség. Azonkívül mi a biztosíték, hogy az asszonyoknak nem esik bajuk? Van egy ajánlatom, cseréljük ki az asszonyokat. Két fegyvertelen katonát adok helyettük. Ember-ember! Maguknak teljésen mindegy kinek az életével hazardíroznak! Ezeknek az asszonyoknak családjuk, gyerekük van! — Hülyének néz, katona bácsi? — vigyorog a rácsos, kövekkel eltorlaszolt ablak mögött az egyik bandita. — Éppen az a jó, hogy na­gyon aggódnak a két tehénért! Egyelőre sem­— 136 — mi bajuk, csak egy kicsit meg kellett őket pofozni, mert a pofájukat nem akarták be­fogni. Minden azon múlik, hogyan igyekszik a parancsnok úr! Ha lesz dohány, meg minden, akkor a két trampli életben marad! Nem al­kuszunk. Holnap kettő! Lelépni őrnagy! Péter Balázs őrnagy igyekezett még felmér­ni, mennyire erős, mennyire zárt ez a pince, hogyan lehetne jól kidolgozott taktikával túl­járni az eszükön. * — Mire vagy még kíváncsi, fejvadász? A pofámra? No, vidd a rongyodat, mert nem szeretem nézni az ilyen fejeket. Ne elöl menj, kerüld meg a pincét, ott tűnj eL * w Nagy kerülőt kellett tennie, hogy az ezre­deshez érjen. Leszállt a lóról, beljebb az er­dőben Ángyás várta. Onnan gyalog közelítette meg a domboldalt, amit azóta villámgyorsan kiépítettek harcállásponttá. Kicsi fülkéket, apró lő- éá figyelőréseket vágtak a gyepes agyagba. Óvatosan bántak a talajjal, hogy a földszórás nehogy árulkodjon. A mikrofon­ágyú jól bevált. A bentiek minden szavát ér­teni lehet. — Vizet nem hoztál, mi? — Nem. A pálinka is elfogyott. Ha ez a tökkelütött őrnagy valóban csak negyvennyolc óra után mozdul, akkor szomjan veszünk. — Jó, hogy ilyen közlékenyek vagytok — morog magában az ezredes, s feljegyzi a jegy­zetfüzetébe: víz! — őrnagy elvtárs! — fordult a most érke­ző parancsnokhoz. — Azt hiszem nehezebb dolgunk lesz, mint gondoltuk!. A falu felé vezető úthoz küldjön ki legalább íjiégy embert. Számíthatunk arra, hogy a hazáfutó asszo­nyok felverték és felpaprikázták a férfiakat. Azok biztosan megjelennek ásóval-kapával, ez pedig csak megzavarna bennünket Közben ideérkezett a helikopter is. Felettük csak elhúzott, de hamarosan földre ereszke­dett. Máté főhadnagy feladata, hogy fogadja a felső parancsnokságtól érkezőket. Balogh már elindul eléjük, hogy a további speciális felszerelést ideszáílítsa. — Kértem infralámpákat. Éjjel megvilágít­hatjuk a pince bejáratát anélkül, hogy bent- ről ezt észrevennék. Csak hasznos lehet. Ér­— 137 — kezik még két mesterlövész, talán felhasznál­hatja. Van valamilyen elképzelése? — kérdezi az ezredes, fél füllel a mikrofonon k—"ztül jövő hangokat értékeli. — Jelentem, azt tervezem, hogy még teszek néhány kísérletet a rábeszélésre. Gondolom tehetek olyan ígéretet, szabadon elvonulhat­nak, ha a fegyvereket és az asszonyokat ott hagyják. Megkísérlem rábeszélni a cserére. Az őrs legénysége közül többen jelentkeztek önként, hogy bemennek az asszonyok helyett Sötétedéskor feltétlen közelükbe férkőzöm, egy-két bátor emberrel. Elszedjük az ablak elől a köveket, hogy belövésünk lehessen. Szükségem lenne még két lövészre. Ugyanis három lőirányunk van. Egy elölről, egy-egy oldalról, az ablakok felől. Ha jól kiszámoljuk az időt, ha ki tudjuk várni, hogy idegileg el­fáradjanak, akkor előbb-utóbb csak kinéznek. — Mi van akkor, ha csak az egyiket sebesí- tik meg? — Az nem jó. Arra gondoltam, hogy holnap reggelre a két riadócsoportot a pince közvet­len közelében helyezem el. Vannak olyan holtterek, ahová nem láthatnak, ahová nincs kilövésük. Ezeket a harcosokat elsősorban késsel, ütőfegyverrel, pisztolyokkal kell fel­szerelni. — Olyan operatív csoportra gondol, akik rajtaütésszerűen betörnek a pincébe? — Igen, de ahhoz több'feltételnek meg kell lennie. Először ki kell fárasztani őket. Minél tovább tart, annál álmosabbak lesznek. Én felváltva pihentetem az embereket. Valami olyat kell tenni, ami egyszerre parancsolja őket az ablakhoz. A falu felőli útról rádió jelentést kapott az őrnagy. — Jelentem, húsz férfi jön a faluból. Meg­álltak, de nagyon dühösek, nagyon elszántak. Azt kérik őrnagy elvtárstól, engedje őket a pincéhez. Fejszékkel és vadászpuskákkal van­nak. Kérek utasítást, mit tegyek? — Ki vezeti az embereket? — Az egyik asszony férje, Pető Lajos. Is­merem. •— Adja neki oda a rádiót, beszélek vele. (Folytatjuk) — 138 — t

Next

/
Thumbnails
Contents