Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

/ Á bonyhádi könyvtár az olvasó munkásokért Bertalan Sándomé, a könyv-- tár igazgatója. r Äz Olvasó munkásért pályá­zaton Tolna megyéből a leg­jobb eredményt a bonyhádi könyvtár érte el. Az országos rangsorban harmadik helye­zett nagyközségi és járási könyvtár két munkatársa, Kiss Sándomé és Devecseri Zoltán­ná is a díjazottak közé került az Olvasó munkásért mozga­lomban Végzett munkájáért Gyárak, üzemek, szövetkezetek Bonyhád a megye egyik leg­jelentősebb ipari települése. Két nagy gyára — a zománc­gyár és a cipőgyár — mellett szövetkezetek foglalkoztatják a környékbelieket, nagy részü­ket fizikai munkásként. A munkások tehát „adva voltak”, sőt olvasó munkások is, hi­szen a pályázat előtt már 258 beiratkozott munkásolvasója volt a könyvtárnak. A feladat nemcsak — nem elsősorban — az volt, hogy ezt a létszámot felduzzasszák, hanem, hogy az olvasók érdeklődését irányítva, igényeiket emeljék, 1 A pályázat alatt a létszám is emelkedett: jelenleg két- százkilencven beiratkozott munkásolvasója van a könyv­tárnak. De a lényegesebb: a tartalmi változás. — Valamikor előfordult, hogy gyerekek jöttek azzal, hogy „apuka küldött,, tessék beírni őt az olvasók közé, mert brigádtag”. Amikor követke­zetesen elküldtük a gyerekeket és kértük a szülőket, ha való­ban ’ könyvtárba szedetnének járni, jöjjenek személyesen, jóformán megszűnt a formális könyvtári tagság. Nálunk nincs olyan munkásolvasó, akit csak a statisztika kedvéért írtunk be, tudva, hogy nem fog köl­csönözni. — mondja Bertalan Sándorné, a könyvtár igazga­tója. — Igaz, a brigádmozga­lom változásai is a segítsé­r günkre vannak. Régebben több volt az olyan feladat, ami nem kívánt, csak adminisztrációt. Most a brigádmozgalomban konkrét feladatokat kapnak a résztvevők, olyanokat, amiket csak olvasva, tájékozódva le­het megoldani. Segítenek a vetélkedők A vetélkedők valósággal mozgósítják a brigádokat: az egészséges versenyszellem kel­tette igyekezet nagyon sokszor elhozta a könyvtárba azokat, akik az Útközben vetélkedőre készültek. Sok munkája volt a - könyvtárnak ezzel a vetélke­dővel, de szívesen vállalnák újra. — Sokan vannak, akik elő­ször azért jöttek be hozzánk, hogy a vetélkedőre szükséges A kölcsönzőpultnál nemcsak adminisztrál a könyvtáros, ha. nem megbeszéli az olvasókkal a visszahozott könyveket. , A legnagyobb forgalom a gyermekkönyvtárban van, a kör­nyékbeli gyerekek itt társasjá tékoznak, olvasgatnak, rajzol- ■ : nak, ‘ ’' 4,-.. & anyagokat átnézzék, és attól kezdve rendszeresen kölcsö­nöznek is, — mondja Berta­lan Sándomé. A könyvtáron belüli mun­ka mellett a könyvtárosok ta­lálkoztak a brigádokkal a munkahelyükön is. Devecseri Zoltánná Mázán, Hőgyészen járt, a Cipőgyárban és a zo­máncgyárban pedig kétszer. Ilyenkor egy-egy könyv került terítékre, amelyet ismertetve, elemezve, megvitatva dolgoz­tak fel. — Attól függően, hogy ol­vasták a könyvet, vagy sem, változott a találkozások prog­ramja. Ahol nem olvasták, ott elsősorban az érdeklődés fel­keltésére törekedtünk — álta­lában sikerült is — ahol már ismerték a könyveket, ameL lyeket kiválasztottunk, cxtt a feldolgozáson volt a hang­súly, — mondja Devecseri Zoltánná. A pályázat lezárulása ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy a könyvtár már befejez­te a munkásolvasókkal való fokozottabb törődést is. Most az olvasási programra hívják fel a brigádtagok fi­gyelmét, a közelmúltban ala­kult Devecseri Zoltánná veze­tésével egy kis könyvbarátí kör, amelynek tagjai olvas­mányélményeik feldolgozásá­val foglalkoznak. Tervezik, hogy az ősztől szorosabb kapcsolatot alakíta­nak majd ki a helyi szövetke­zetekkel, mert ez a terület még egy kicsit kiesik a könyv­tár tevékenységi köréből. Ha a nagyközség új műve­lődési háza felépül, a könyv­tár új szárnnyal bővül majdt a művelődési ház mostani he­lyét is megkapják. Jelenleg 28 ezer kötet áll a könyvbarát bonyhádiak rendelkezésére, a könyvtárban és az állomány egyre gyarapodik. Az igények is nőnek: zeneműtár, nagyobb olvasóterem kellene, és lassan a gyerekek is kinövik helyü­ket. Lesz mire használni majd a várvavárt új szárnyat. A jelenlegi körülmények között is szép eredményekre képes a bonyhádi könyvtár kollektívája — igazolja leg­utóbbi harmadik helyezésük az Olvasó munkásért mozga­lomban, -g i di Fotó: komáromi i Pásztor Ferenc s Fiúk a Leshegyen —- Letörtem. Az ember gyötri magát, járat­ja az agyát, hogy a társadalom hasznos tag­jává váljék és mi a vége? Bürokratikus szá- mítgatással bebizonyítják, hogy a sárban fekvő aranyat ott kell hagyni, mert az ízü­letek kopása, amortizációja nincs pénzügyi egyensúlyban a talált értékkel. Meggyőződé­sem, hogy ezen az őrsön Galileit is megkö­veznék! — Galileit nem, de Suhajdát hamar fogdába zárják, ha nem tanulja meg azokat az új rendeleteket, amelyek a kishatárszéli forga­lom lebonyolítását, ellenőrzését szabályozzák. Mit gondolsz Suhajda, kupecek, nepperek va­gyunk mi, vagy határőrök? — Azért a fejünket használhatjuk? — Arra, amiért ideküldtek.. Nagyon aján­lom neked, ne emlístd az őrnagy elvtársnak, mert megborotvál, méghozzá szárazon. Amire neked szükséged van, azt megkapod. így van? — Meg. Csak az anyókákkal vagyunk szű- kiben. — Aki a denevérek után koslat és minden szarba beleüti az orrát, annak nem szaladnak a karjába a lányok. — Jelentem, eltávozom.' Gyere Gerswin,' kimossuk a motyót, s elmélkedünk. Minket nem akarnak megérteni. Megköveznek, mint Galileit. — Hülye, Galileit elégették — javított Fa- ludi és röhögve követte Suhajdát. Eltelt a szabadnapjuk ruhamosással. Még a mennye­zet is szappanhabos, vizes lett. Talán nem is bosszankodott olyan nagyon ez a Suhajda, hogy megint nem tudta megváltani a világot. Ha már a lányoknál tartunk, ha már Su­hajda is panaszolta, elmondom, hogy nemcsak neki jár ezen többet az esze, mint kellene. A legénységi szobákban gyakoriak azok az esz­mecserék, amelyeken a nők, köznyelvünkre fordítva, a csajok vannak műsoron. Igaz, mikor beszéljen róluk az ember? = 49 t A szobában amolyan félház van. Takács, Csik, Balogh a sofőr, Golubics, és megfigye­lőként Suhajda, meg Gerswin, azaz Faludi. A vita azon pattant ki, hogy vajon szere­tik-e a nők a bajuszos fiúkat. Balogh eskü­szik rá, hogy igen, mert az orra alatt akkora van, mint egy grúz táncosnak. Szép fekete, dús tömött. Látszik, hogy vérbő családból származik. Gondot is visel rá, mert naponta ápolja, gyomlálja, igazgatja, fésülgeti. Ügy kezeli,. mintha ékszer lenne, és nem kanál­törlő, párafogó, jégcsapülőke. Elmondják itt mindennek, csak bajusznak nem nevezik, ahogyan illenék. — Egy igazi nő megérzi, hogy a bajusz, a férfias szőrzet vérmérsékletet is jelent. Mert ha én ezzel a szőrzettel megérintek egy sima, selymes lánynyakat, akkor annak az ereiben elektromos szikrák futnak széjjel. Impulzu­sok a szerelemre. — Vagy azt hiszi a jámbor, hogy tüskés disznó tévedt a gallérja alá. aztán sikít, mint a kismalac. — szólt bele illetlenül a nagyob­bak dolgába a rózsaszín képű Golubics. — Golubics. Golubics láttál már te egyál­talán egy levetkőzött nőt? Hogy mersz a na­gyobbak dolgába avatkozni. Neked még Grimm-meséket kell olvasgatni, meg a Pál utcai fiúkat!1 Nőügyekben csak a tapasztala­tok szerzésénél tarthatsz. — Kacagnom kell! — mosolygott Golubics. de befogta a száját. — Ott tartottunk, hogy a bajusz, az bajusz. A férfiak viselik, mióta az eszemet tudom, és nem legénykék, meg anyámasszony katonái, a pendelregiment beosztottjai. — Nagyon oda vagy vele — intette le Ta­kács. — Láttam én már bajuszos lekvárvi­tézt. csak ne légy annyira öntelt a pohármo­sóval, \ — Mondj, amit akarsz, egy biztos, engem ezért kedvelnek a nők. adnak rá! — Ha téged csak a bajuszod miatt kedvel­nek. akkor egyéb alkatrészeidet akár odadob­hatod a Sátánnak, — nevetett Csík, — 50 — — Azt én nem mondtam, hogy ez az egye­düli, amivel egy férfi meghódíthatja a nőket, de annyi bizonyos, hogy sokat nyom a latba. ■— Ha téged egy nő megszeret, akkor nem azért szeret, mert bajuszos vagy. vagy nem vagy bajuszos. Azt hiszem ebben van a te alapvető tévedésed. Nem is lesz addig tartós baráti, vagy érzelmi kapcsolatod, míg ilyen hülye kicsinyességekre építed az egészet, — szállt be a vitába Csík András, feljebb húzó­dott az egyik ágyra, hogy jó tüzelőállásból szekálhassa Baloghot. — Azt híszed, ez a célravezető, amit te csi­nálsz. Meglátok egy szoknyát, egy ssép arcú babát, aztán nyomban beleesek nyakig, mint a légy a'tejfelbe. Neked talán jobb. hogy olyan hűséges vagy. mint egy pulikutya? — Balogh, te összekevered a dolgokat. Én nem azt mondtam, hogy az első lányba bele kell szeretni, és nem is így volt. Azt mondtam, hogy két ember között a kapcsolat nem kül­sőségeken, legalábbis nemcsak külsőségeken múlik. Vannak mélyebb, komolyabb dolgok, a kapcsolatban lévő emberi, érzelmi tartalom. Az talán mellékes? — Látod, ez a ti bajotok! Csikókorban be­leszédültök egy lányba mással nem is jártok, nem is kerestek egy kis szórakozást, aztán majd később, amikor megunjátok, akkor vál­tok kikapóssá, akkor kezdtek el koncsorogni. Egy fiatalember élje ki magát, csavarogjon, repkedjen, mint a pillangó, és akkor kössön ki egy virágon, ha megtudta, hogy melyiknek porán van a legtöbb méz. — Ahhoz mit szólnál. Balogh, ha az a lány, akit majd te is .elveszel egyszer, pontosan ilyen hitvallás szerint élne. Mit szólnál, ha a leendő feleséged is úgy gondolná, hogy repked virágról virágra, ágyról ágyra, amikor már unja az egészet, elmegy unatkozni a hitvesi ágyba. Neked mi marad? — Egy nő. az egészen más! — védekezett Balogh. — Egy nő az menjen tisztán, tisztes­ségesen a házasságba. Akinek ez a szándéka, hogy családot teremt magának, az várja ki a sorát. ',, (Folytatjuk). — 51 — I

Next

/
Thumbnails
Contents