Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-11 / 161. szám
Magyar yezetők üdvözlő távirata Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából Jumzsagijn Cedenbai elvtársnak, a Mongol Népi Forradalbii Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének, Zsambin Batmönh elvtársnak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének Ulánbátor % A •&» * Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, és a magyar nép nevében, elvtársi üdvözletünket küldjük ^ Önöknek, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének, Minisztertanácsának és a testvéri mongol népnek nagy nemzeti ünnepük, a népi tor rád adom győzelmének 54. évfordulója alkalmából. A népi forradalom történelmi jelentőségű győzelme óta a mongol dolgozó nép kipróbált élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével, kiemelkedő eredményeket ért el hazája társadalmának, gazdasági és kulturális életének fejlesztésében, a szocialista társadalom építésében. A szocialista közösség tagjaként folytatott következetes, az emberiség békéjét és biztonságát szolgáló külpolitikájával a Mongol Népköztársaság nagy nemzetközi elismerést és tekintélyt vívott ki. A magyar nép őszintén örül azoknak a nagy eredményeknek, amelyeket a testvéri mongol nép hazája felvirágoztatásában és a nemzetközi" életben elért. Országaink között a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátság és sokoldalú együttműködés alakult ki, amelynek eredményei nagyban hozzájárulnak a két ország szocialista építőmunkájához, az egész szocialista közösség erősödéséhez. Nemzeti ünnepük alkalmából kívánjuk, érjenek el további sikereket pártjuk XVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a szocializmus építésében. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, kormányaink, népeink testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése a jövőben is tovább erősödik; fejlődik a szocialista közösség egységének erősítéséért, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért folytatott közös küzdelemben , „ í Budapest, 1975. július 10. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losoflczi Pál,' a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, * a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Moszkva, Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön délben Vszevo- lod Szofinszkij, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője óriási érdeklődés mellett nyitotta meg a Szojuz—Apollo program egyik sajtóközpontját a moszkvai Inturiszt-szálló konferencia- termében. Szofinszkij közölte, hogy eddig több mint 600 újságiró, rádió- és televízióriporter jelentkezett, hogy igénybe vegye a moszkvai sajtóközpont szolgáltatásait, amelyek a legfejlettebb „kozmikus” technika alkalmazásával minden elképzelhető igényt 'kielégítenek. A sajtóközpontok hagyományos felszerelései — a közvetlen telex- és telefonvonalak, rádiócsatornák mellett a nemzetközi sajtó képviselői két-két külön tv-csatornán kapnak non-stop kép- és hanginformációt egyidejűleg a szovjet űrközpontból és azon keresztül a Szojuz ^űrhajóról, illetve Houstonból és azon keresztül az Apollo űrhajóról. Ezenkívül naponta két sajtó- tájékoztatót is tartanak. Ezeken az újságírók a Moszkva környéki kozmikus irányító központ ügyeletes repülésirányítójával találkoznak aki a „kozmikus műszak” teljesítése után egyenesen a sajtóközpontba hajtat. Nagy érdeklődés előzi meg Moszkvában a két űrhajó ösz- szekapcsolása utáni napra, július 18-ra tervezett sajtóértekezletet, hiszen ez alkalommal a moszkvai és a houstoni sajtóközpontok, illetve az ösz- szekapcsolt űrhajók legénysége között létesítenek közvetlen Fogadás a mongol nemzeti ünnep alkalmából Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete a mongol népi forradalom 54. évfordulója alkalmából csütörtökön fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Bisz- ku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes • elnöke, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, Marjai József külügyi államtitkár, s a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. \ Eltemették Simon Istvánt Simon István Kossuth-díjas költőt, a Magyar írók Szövetségének főtitkárhelyettesét, Veszprém megye országgyűlési képviselőjét csütörtökön ünnepélyes gyászszertartással eltemették szülőfaluja, a Veszprém megyei Bazsi község temetőjében. A ravatalnál ott voltak családtagjai, rokonai, társadalmi és politikai életünk vezető képviselői, a magyar irodalmi élet kiválóságai, a költő barátai, olvasói, tisztelői. A gyászszertartás mintegy háromezer résztvevője előtt dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár búcsúzott a költőtől. kép- és hangösszeköttetést, tehát a sajtó képviselői kérdéseket tehetnek fel az űrhajósoknak. A rendkívüli sajtó- értekezlet 22 percig tart majd, hiszen a távközlésnek ezek a tsodái nem csekély pénzbe kerülnek. A 22 perces űr-sajtókonferencia felerészében Moszkvából, másik felében Houstonból tesznek fel kérdéseket az űrrandevú résztvevőinek. A szovjet központi televízió és rajta keresztül az Intervízió naponta több órás követítése- ket ad a világűrből és a sajtó- központból. Július 15-én. a szovjet űrhajózás történetében először . adnak egyidejű helyszíni közvetítést egy Bajko- nurból induló űrberendezés startjának utolsó előkészületeiről, és magáról az indításról. ! Lists CoFvalán üzenete bebörtönzött társaihoz Havanna, Király Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: „Luis Corvalán rendkívüli fizikai fájdalmak között gyötrődik. A kiújult gyomorfekélye mellett ínsorvadás és kötőhártyagyulladás is megtámadta. Ä junta megtagadott tőle minden orvosi segítséget” — hangsúlyozza a Chilei Kommunista Fárt havannai propagandabizottságának dokumentuma. A nyilatkozat Alejandro Jiliberto szemtanúra, a szocialista párt főtitkárhelyettesére hivatkozik, aki szintén a Trés Alamos koncentrációs táborban volt fogva több hónapon át, ugyanott ahol a kommunista párt főtitkárát is őrzik. Jiliberto; aki néhány napja szabadult és elhagyhatta az országot, elmondotta, hogy Luis Corvalán a lágerben sokat szenved. Ezekben a hetekben a hőmérséklet fagypont alá süllyedt. A tábor parancsnoka, Conrado Pacheco (aki tavaly Buduchual város közelében személyesen lőtt agyon több parasztembert) azonban megtiltotta, hogy a párt főtitkára meleg takarót kapjon. A több mint 21 hónapja fogva tartott Corvalán egészsége annyira leromlott, hogy most már hetente csak egyszer viszik sétára. Indira Gandhi nyilatkozata Indira Gandhi indiai miniszterelnök Uj Delhiben hitet tett India demokratikus fejlődésé mellett, s hangsúlyozta, hogy az ország egységének megtartásához elengedhetetlenül szükséges egy erős szövetségi kormány - fennmaradása. Ezúttal is rámutatott, hogy az országban két hete életbe léptetett rendkívüli állapotot a re- akcips erők tevékenysége kényszerítette ki. A többi között kijelentette, hogy a demokrácia továbbra is az ország egységének függvénye, s rámutatott, hogy ezt próbálta kétségbevonni egy külföldről támogatott elenyésző politikai kisebbség. Kapitalista „demokrácia” A KAPITALIZMUS liberálisnak nevezett — múlt ■ századi — korszaka négy intézménytípust hagyományozott a mára, amelyek valamilyen formában az állam- polgári érdekek és szükségletek megfogalmazására, közvetítésére, állami üggyé emelésére szolgálnak. Ezek: a politikai párt, a szakszervezet, az érdekszövetség és a parlament. A kapitalizmus kritikátlan védelmezői e négy szervezettípust, mint a „polgári demokrácia” letéteményesét, mint az érdekek „pluralizmusának” kifejezőjét magasztalják. Mi a valóságos helyzet? Hogyan megy végbe — végbe megy egyáltalán — az érdekek megfogalmazása és politikai tagolása ezekben a szervezetekben? Elöljáróban szögezzük lé — és ez a modern kapitalizmus nem egy szociológusa számára már nyilvánvaló —. hogy ezek az intézmények alapvetően a politikai rendszert fenyegető szükségletek és érdekek kikapcsolására szolgálnak. Alapvető feladatuk ezért a szűrés és a fegyelmezés: azoknak az érdekeknek a megrostálása, amelyeket a politikai rendszerbe és cselekvésbe beengednek, és azoknak a belső mechanizmusoknak a kiépítése, amelyek az érdekek „parttalan áradását”! visszaszorítják. ^ A NAGY POLITIKAI PARTOK —j gondoljunk a2 Egyesült Államokban a köztársasági-Cdemokrata párt kettősére, vagy Ny ugat-Németországban a szociáldemokratákra és a kereszténydemokratákra —, valamikor a társadalom meglévő érdektagoltságának a kifejezésére szolgáltak. A nyugatnémet SZDP 1959-ben — a godesbergi programban — lemondott a munkásosztály érdekképviseleti igényéről és „tömegpárttá” — mindenki pártjává alakult át. Azaz ahelyett, hogy a létező társadalmi érdekmegoszlások és -ellentétek nyilvános megfogalmazását és tagolását hajtaná végre, sokkal inkább arra törekszik, hogy az állampolgárok tudatában az érdekek társadalmi ellentétét háttérbe szorítsa. Ezért aztán meglehetősen nehéz az egyes pártok között politikai koncepciók alapján érdemi különbséget tenni. A különbségek inkább a külsőségekben — jelszavakban, szimbólumokban, politikai líi&skarákh*»-» — ragadhatok meg. A SZERVEZETEKKEL kapcsolatban felmerül a kérdés: egyáltalán milyen feltételek mellett lehét hatékonyan képviselni egy társadalmi érdeket szervezeti úton? Az bizonyos, hogy könnyebb az azonos társadalmi helyzetűek, vagy foglalkozásúak szerveződése — pl. alkalmazottak, muhkások, vállalkozók —, mint azo- ké, akik nem alkotnak ilyen csoportot. Vagyis az előbbi esetben jó a csoport „szerveződési képessége” Világos tapasztalat, hogy csak azoknak az érdekeknek a képviselete és szerveződése jár politikai következményekkel, amelyek a gazdaság szférájában tevékenykedő egyénekhez kapcsolódnak. Miért? Mert csak az utóbbiak nyújtanak olyan társadalmilag fontos "•— gazdasági — teljesítményt, amelynek az elmulasztásával, a , megtagadásával reálisan „fenyegetőzhetnek”. Más szóval, csak az utóbbiak „konfliktusképesek”. Egész sor társadalmi csoport létezik, amely „szerveződésképes”, ám valóságos konfliktusra, s így érdekeinek hatékony kivitelezésére nem képes. Ide tartoznak a munkanélküliek, a háziasszonyok, a nyugdíjasok, az etnikai kisebbségek. Ide tartoznak a diákok is: a modern kapitalizmus uralmi rendszerei nagyon jól kibírják és túlélik, ha a diákság „sztrájkba” kezd és nem látogatja az egyetemeket. Ám, amikor a szakszervezettől szervezett munkásság kezd sztrájkolni, nyomban kitör valamilyen pánik: a munkásoktól nyújtott teljesítmény elmaradása már reális, konfliktusterhes fenyegetés. — SZEMÜNK ELŐTT JÁTSZÓDIK LE EZ A FOLYAMAT, amelynek következtében a magasan fejlett kapitalista rendszerekben rohamosan csökken a parlament szerepe. A parlamentnek — a törvényhozás szervének — funkcióját mind inkább átveszi a végrehajtás, a kormányzat: a törvényhozási és döntési kezdeményezések mind jobban eltolódnak a végrehajtó hatalom területére. Gondoljunk csak a Nixom-adminisztráció és a törvényhozás konfliktusára: a Watergate-ügy voltaképpen az utóbbi elkeseredett tiltakozását és ellenállását fejezte ki jogai megnyirbálása miatt. Mindenesetre valóság, hogy a parlament egyre inkább károsítva van kezdeményező és ellenőrző funkciójában, tevékenysége utólagos jóváhagyó jelleget nyer, s kimerül a politikai pártok külsőséges csatározásaiban, püblicisz- , tikus versengésében. Fenn kell tartani azt a fikciót, hogy a parlamentben nyilvánosan .történik valami az ' érdekek társadalmi tagolását és megfogalmazását illetően. Eközben: a nyilvánosság megkerülésével támogatni és védelmezni kell a végrehajtó hatalom önállósuló tevékenységét: hiszen ez utóbbinak döntései — s talán ez a legfontosabb — nem nyilvánosak, ezért • megszabadultak a tömegek előtti jóváhagyatás kény- szerűsítésétől, az ellenőrzéstől. PAPP ZSOLT / / ♦ i Megnyílt a Szojuz—Apollo sajtóközpont
