Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

Új jogszabályokról — röviden Az általános jövedelemadó­ról szóló jogszabályt módosít­ja a 18/1975. (VI. 18.) MT szá­mú rendelet, és ennek megfe­lelően módosul a végrehajtási rendelkezés is. A Magyar Köz­löny ez évi 43. számában e tárgykörben megjelent jog­szabályból csupán annyit idé­zünk, hogy: „Az általános jö­vedelemadó kivetéséig adó­előleget kell fizetni,” s hogy: „Ha üdülő, családi ház. la­káshasználója (bérlője, tulajdo­nosa) a helyiséget üdülés (pi­henés) céljára idegenforgalmi szerv közbejötté nélkül, bel­földi vagy külföldi magánsze­mély. illetőleg külföldi jogi személy részére ellenértékért — részben vagy egészben — át kívánja engedni, köteles ezt évenként, legkésőbb a tényle­ges átengedés napján a helyi­ség fekvése szerint illetékes adóhatósághoz írásban bejelen­teni.” , A Minisztertanács 19/1975. (VI. 18.) MT számú rendelete a termelőszövetkezetek maga­sabb vezetői munkakört és egyes más vezető munkakört betöltő tagjainak munkadíja­zásáról szól. a rendelethez csa­tolt melléklet értéksort -közöl a termelőszövetkezetek kategó­riájának megállapításához, és táblázatot a munkakörök sze­rinti munkadíjakróL A magyar állampolgárok gyógyító-megelőző ellátásáról szól az egészségügyi miniszter 7/1975. (VI. 24.) Eü. M. számú rendelete. amelynek bevezető­je szerint: „A Magyar Nép- köztársaság területén lakó minden magyar állampolgár az állami egészségügyi ellátás ke­retében állampolgári jog alap­ján az orvosi vizsgálatra, a szükséges orvosi gyógykezelés­re — ideértve a fekvőbeteg- Syógyintézeti gyógykezelést és a gyógyfürdőkezelést is — a szülészeti ellátásra és a mentő­szállításra ingyen, a szükséges gyógyszerre, gyógyászati se­gédeszközre. fogpótlásra e ren­deletben meghatározott mérté­kű térítés fizetése ellenében jogosult.” A jogszabály a Ma­gyar Közlöny ez évi 45. szá­mában jelent meg. s ugyan­itt jelent meg a Magyarorszá­gon tartózkodó külföldi állam­polgárok betegellátásáról, va­lamint a fizetendő betegellá­tási és mentőszállítási díjak­ról szóló 8/1975. számú egész­ségügyi miniszteri rendelet. A pénzügyminiszter és á külkereskedelmi miniszter 25/1975. PM—KkM. számú együttes rendelete vámmentes­séget biztosít a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény- erejű rendelet alapján haza­térők számára. j A vezetők és a felsőfokát végzettségű szakemberek to­vábbképzéséről rendelkezik a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 9/1975. (VI. 27.) MÉM számú rendelete és ki-) mondja, hogy: „A vezetők­nek és a felsőfokú végzettség gű szakembereknek legalább' 5 évenként, a növényvédelmi szakembereknek a szakmai kö­vetelménytől függően, de leg­alább 3 évenként továbbkép­zésben kell részt venniük.” „A szövetkezetek és ezek gazdasá­gi társulásainak továbbképzési tervét a törvényességi felügye­let körében ellenőrizni kell.’*' Indokoltnak tartjuk felhív-: ni a figyelmet a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Értesí­tő ez évi 23. számában meg­jelent arra a miniszteri utasí­tásra. amely a magasabb ve­zető állású dolgozók munkavi­szonyában irányadó egyes ren- - delkezésekről szól, valamint a Könnyűipari Értesítő ez évi 15. számában megjelent arra az állásfoglalásra. amely az ifjúsági törvénynek a könnyű­ipari ágazatban történt végre­hajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról szól. _ >. <*,< ' írf -'í Végül utalunk arra az irány­elvre. amely az egészségügyi' és szociális intézeti, vállalati dolgozók egészséges és biz­tonságos munkafeltételeinek fejlesztését írja elő, s amelyet . az Egészségügyi Minisztéri- % um és az Orvos-Egészségügyi -« Dolgozók Szakszervezete adott 4 ki. Megjelent az Egészségügyi í Közlöny ez évi 11. számában. J í5 DR. DEÁK KONRÁD ' Al­osztályvezető ügyész :] f V. U>_i V kJ?-*-' Tolna megyei győzelmek rádiós többtusában Tartalékosok honvédelmi versenye Lengyelen — Klubtitkárok továbbképzése Verőcemaros adott helyet az 1975. évi rádiós többtusa-baj- nokság országos döntőjének, amelyen Tolna megye csapata is részt vett. Versenyzőink szép győzelmekkel gazdagították a megye rádióamatőr-sportjának hírnevét. Az ifjúsági csapat — tagjai Weisz László, Wágner József, Embersits Zoltán — első he­lyen végzett, az egyéni ver­senyben Weisz László első. Embersits Zoltán pedig negye­dik helyezést ért el, * Az MHSZ megyei vezetősé­ge Lengyelben rendezte a tar­talékosok honvédelmi verse­nyének idei megyei döntőjét, amelyen a járási döntőkön legjobb eredményt elért 'csa­patok vettek részt. Az ötkilométeres pályán a csapatok — két korcsoportban — lövészetet, kézigránátdobást, álláspont-meghatározást, koor- ■ dinátameghatározást, célfelde­rítést hajtottak végre, készí­tettek figyelési vázlatot, vizs­gáztak egyezményes jelisme­retből. küzdöttek le „szeny- nyezett” terepszakaszt. A sokoldalú felkészültséget igénylő versenyszámok ered­ményeinek összesítése alapján az első korcsoportban a dom­bóvári járás csapata, a máso­dik korcsoportban a paksi já­rás csapata lett a győztes a tartalékosok honvédelmi ver­senyének megyei döntőjében. ( i * 1 Ugyancsak Lengyelen tar­totta az MHSZ megyei vezető­sége a klubtitkárok idei össze­vonását. A háromnapos to­vábbképzésen a megye terüle­téről 120 titkár képviselte; klubját. A továbbképzés a szakmai felkészültség fokozá­sát, a gyakorlati munka haté­konyabbá tételét, az egysze­mélyi vezetés jelentőségénei»' fokozását szolgálta — így a témákat nagy érdeklődéssel figyelték a hallgatók, nagy ak­tivitással tárgyalták, közre­adva a személyes tapasztala­tokat. Az összevonás befejezése­ként Takács László alezredes, megyei titkár értékelte a há­rom nap munkáját. A befeje­ző értékelésen részt vett Har­mat József, a megyei pártbi­zottság közigazgatási és admi­nisztratív osztályának veze­tője, és Hercig Gábor, az osz­tály munkatársa. Útitervek, úticélok Műemléki kalauz Sorozatunkban olyan mű­emlékeket, látnivalókat mu­tatunk be, amelyek közelé­ben rendszerint elmennek a hétvégi kirándulók, vagy azok, akik szabadságuk ide­jét töltik, arra azonban rit­kán jut idejük, hogy meg is tekintsék őket. Ezek a mű­vészeti, irodalmi emlékek nem mindig szerepelnek az idegenforgalmi kalauzok­ban, pedig maradandó él­ményt jelentenek a látoga­tóknak. Zsámbék Elsősorban autós turisták­nak ajánljuk a zsámbéki ki­rándulást, mely útban a Duna­kanyarhoz vagy Esztergomba, könnyen megvalósítható. Zsámbék egyik legszebb kö­zépkori emlékünk, mely rom­jaiban is lenyűgöző hatást tesz a szemlélőre. A XIII. század első felében kezdték építeni, s az 1290-es évekre már készen állt. Átmeneti építkezés, mely sajátos kettősséget mutat: homlokzata és két tornya ro­mán stílusú, belseje a gótika szép példája. Háromhajós, a hajókat elválasztó elegáns csúcsíveken egykor terméskő- födém nyugodott. Eredetileg a premontreiek építették, majd 1475-től a pá­losoké volt. A török alatt el­pusztult, de 1754-ben helyre­állították. Az új templom azonban nem sokáig tudott működni, mert 1763-ban föld­rengés döntötte romba, s újabb újjáépítésére már nem került sor. 1889-ben Möller István res­taurálta, példamutatóan. Ez a kor volt a műemlékek res­taurálásának kezdete, s egy félreértés azt diktálta, hogy minden későbbi hozzátoldást bontsanak le, anélkül, hogy az eredetit valóban helyre tud­ták volna állítani. Kevés meg­maradt középkori templo­munkból így kerültek ki érté­kes barokk berendezések, hogy helyet adjanak a restaurátorok legjobb esetben is neogót be­rendezésének, aminek termé­szetesen semmi köze nem volt a gótikához. Ez volt az úgy­nevezett purista szemlélet, an*» a gyakorlatban annyit jelen­tett, hogy a műemléket meg kell tisztítani mindentől. Möller István a modern mű­emlékvédelem úttörője ezzel szemben azt vallotta, hogy „a műemléket elsősorban szerke­zetében kell megerősíteni és kiegészíteni csak ott, ahol a kiegészítés módjára félre­ismerhetetlenül biztos nyo­mok maradtak”. A zsámbéki templomrom helyreállításánál is ez az elv vezette, pedig nem lehetett könnyű dolga, hisz a déli tornyot a helybeliek már 22 aknával megfúrták, hogy le­döntsék és így köveit könnyeb­ben elszállíthassák. A helyre- állítás, állapította meg nap­jainkban Gerő László, „két­ségtelenül mintaszerű”. „A szentélyboltozat oldalnyomá­sát viselő téglakiegészítés, — írja • a továbbiakban — vala­mint a főbejárat köveit pótló téglabélés beépítéséből arra lehetne következtetni, hogy a helyreállítás valóban mindert kiegészítést téglával mutatott meg. Ha azonban figyelmeseb­ben vizsgálódunk, azt látjuk, hogy a karzat hiányzó boltoza­tát betonnal pótolták. Ez ugyan szintén elválasztható a templom kőszerkezetétől, de az összes kőlábazatok a templom­falak körül mind újak, viszont meglepetésünkre ezek se nem téglából, se nem betonból, ha­nem kőből készültek, mégpe­dig a régiekkel egyező anyagú kőből, azonos felületi meg­munkálással. Kőből készültek az oldalapszis tekintélyes mé­retű kiegészítései is kvéderek- kel és párkányokkal. Kőből egészítette ki Möller a tornyok hiányzó falrészeit, köztük pár­kányokat, ikerablakokat is”. De azért ezt a korszerűtlen­séget nézzük el Möller Ist­vánnak, hisz neki köszönhet­jük egyik romjaiban is leg- monumentálisabb középkori emlékünket. Megközelítés: A zsámbéki kirándulást elsősorban autó­val utazóknak tudjuk aján­lani, akik Székesfehérvártól több útvonalon is elérhetik. Budapestről ugyancsak könnyen elérhető az eszter­gomi úton. Akik vonattal, autóbusszal utaznak legjobb, ha egy pesti vagy esztergomi tartózkodással kapcsolják össze. Esztergomtól kb. 10 kilométerre van, de Pestről sincs messze, hisz gyakori és jó autóbuszjáratok van­nak mindkét helyről. Az autóbusz a faluban áll meg, amelynek minden pontjáról jól látható és könnyen elérhető a dombon emelkedő hatalmas rom­templom. cs. Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents