Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-10 / 160. szám

\

/

Ilonka és a hentesáruk

Csalódásom tökéletes volt. Azt hittem, teltkarcsú és erélyes. Ezzel szemben? Törékeny és hallgatag. Nem illik ebbe a közegbe, a vaskampókra felaggatott fél disznók, fémtepsikbe halmozott belsőségek közé. Ez a munkahelye. És természetesen a kellékek közé tartozik a pult, a munka színtere.

— Évekkel ezelőtt, amikor otthon disznóvágás volt, megleptem a böllért. Amikor a disznó feldarabolásához ért, azt kértem tőle, hadd folytassam a munkát. Az öreg hentes rámnézett, csodálkozott, de odaadta a bárdot meg a kést. Én meg folytattam amit ő abbahagyott.

Pál Zoltánné 22 éves fiatal- asszony, több mint két éve dolgozik a szekszárdi TESZ- KERV-áruház húsosztályán. Szakmájának pontos neve: hús-, hentesáru-eladó. Kollé- " gái kizárólag férfiak, egyedül képviseli a szakmában a gyengébb nemet. s nemcsak az áruházban, de talán az egész megyeszékhélyen, megyében is.

— Nem zavarja,' hogy sosem állhat szépen felöltözve a vevők elé?

— Ezzel számolnom kellett, amikor a szakmámat választottam. Ez a munkakör nem viseli el a piros körmöt, a torNyelvünk argó csoportjában járatlanok számára bevezetőül annyit, hogy lájmolni annyit jelent, mint soha meg nem adandó kölcsönt kérni.

Namármost, akik Iájmolnak, azok a lájmolók. A profik a következőképpen csinálják: megszólítják a kiszemelt balekot:

— Haver, van egy kettesed? (esetleg bélást mondanak).

Erről lehet megismerni a profikat. Még véletlen sem kérnének egyötvenet, vagy például három forintot. Mindig kettes a tarifa. Erkölcsi érzékük, úgy látszik, itt állapította meg a határt. Vagy csak megszokás lenne? Ki tudja. Folytatva a dolgot; ha az áldozat fizet, elegáns mosollyal továbbállnak, ha nem, az esetben általában van megjegyzésük. -<•

— Sóher vagy haver? Esetleg sokkal vaskosabb kifejezést is használnak.

Hogy miért írom !e mindezt? A napokban találkoztam két, a „szakmával" még csak most ismerkedő leányzóval. Ők így csinálták:

Pár méterről vettem észre, hogy egyenesen felém tartanak. A kisebbik megszólított.

nyosra fésült frizurát, a divatos ruhát. Itt mindennap tiszta köpenyben, felkötött hajjal kell a vevők elé állni. A szakma nem tartozik a legtisztábbak közé. Mindennap véres, zsíros lesz az ember keze, ruhája.

Kezében borotvaéles kés. Ä

széles vállú szállítók az előbb hozták be a pirosló, vöröslő fél disznókat.

— Ez a munka java — magyaráz Ilonka, s a kampókról csüngő hústömeg elé áll — most jön a bontás.

— Mondja, amit- ’csinál.

— Nézze csak: először leveszem a lapockát, utána a da- gadót. Most a kést húsvágó fűrészre cserélem és levágom az oldalast. Ahogy ezzel végeztem, lehasítom a tarját, azután a karajt elválasztom a combtól. így. A hátsó combról szépen levágom a csülköt és a körmöt. A könnyebbik munka következik. Kicsontozom a lapockát és a combot. Ennyi az egész.

Ennyi? Látszólag nagyon egyszerű, amit csinál. És ami azzá teszi, az nyilvánvalóan a szaktudás, a kéz biztos, begyakorlott mozdulatai, a részeket, csontokat egymástól jól megkülönböztető szem.

— Hol tanulta a mesterségét?

— Szevasz, nem tudsz adni

egy forintot?

Erről ismertem meg, hogy nem profik. Általában ha nem két forintot kérnek tőlem, szoktam adni. Ilyenkor sohasem vagyok biztos a dolgomban, hátha a szükség készteti a kérőt cselekedetére. Ezért, ha van pénzem, általában adok. Jelen esetben is szó nélkül átadtam a kért forintot.

Most következne az elegáns távozás. Azonban a leányzók még kezdők, nem tudják, hogyan kell ezt végrehajtani. A szőke zavarában megszólal:

— Izé, rfiár láttalak valahol.

— Igen? — kérdezem halvány érdeklődéssel.

— Igen, azt hiszem az ifiben.-' vagy várj csak, nem is ott, tegnap, itt a központban.

— Lehet, szoktam erre járni.

— Igen, itt álltái a központban, valakivel beszélgettél.

— Elképzelhető, szoktam beszélgetni is. ;t.

— Igen, most már biztosan tu- . dom, te voltál.

Újabb kínos csönd, majd a szőke végre rászánja magát a ; távozásra, és bizonytalan léptekkel elindul a következő kiszemelt áldozat felé.

Tamási

— Pécsett végeztem a kereskedelmi szakiskolában. Érdekességként említem, hogy a 40 fős osztályunkból csak négyen voltunk lányok. De tudomásom szerint közülük már csak ketten vagyunk a szakmában.

— Magyarázatát tudná adni?

— Nehezen. Legfeljebb sejtek valamit. Ugye, maga is azzal kezdte. Ilonka, nem ilyennek képzeltem el. No, az emberek többsége így gondolkodik. Majdhogynem beleszuge- rálják a lányokba, hogy ez a munka nem nőknek való, hagyjuk a férfiaknak. Hát ezért menték el a szakmából a többiek is.

Konvenciók. előítéletek? Valljuk be őszintén, sokszor merőben szokásainkból ítélkezünk. Holott erről a szakmáról érdemes végighallgatni a fiatalasszony vallomását:

— Egyszer anyámat helyettesítettem la hentesüzletben, az általános iskola után. Megtetszett a dolog. Mondtam a szüleimnek, húseladó szeretnék lenni. Tiltakoztak. Végül mégis győztem. Elvégeztem a szakiskolát, azóta ezt csinálom, és amíg lehet, csinálni is fogom. Szép, könnyű munka. Hiába mondanak akármit, a nők is megállják itt a helyüket, még ha törékenyek is.

— vj —

Hasznosan

és kellemesen

Az elmúlt hét végén érkeztek haza a bogyiszlói KISZ- szervezet fiataljai Balatonszepezdről, az építőtáborból.

Egy hétig dolgoztak a Balaton északi partján épülő szekszárdi járási úttörőtáborban.

Sípos Zoltán, a csoport egyik tagja a következőket mondta az ott eltöltött időről;

— A tengelici téesz építi a tábort. Már javában itt a nyár és most volna a táborra a szükség. Hogy mielőbb átadhassák, KISZ-szervezetünk a járási KISZ-bizottságnak felajánlott egy hét társadalmi munkát. Három lány és négy fiú jött el az építőtáborba. Tizenkét órát dolgoztunk naponta.

— Milyen munkát végeztetek?

— Az építkezés befejezéséhez közeledik. így mi a külső vakolást és a belső betonozást segítettük megcsinálni. Még az asztalosmunkák ■ és a festés van hátra. Hamarosan átadják a tábort az úttörőknek, akik még az id^p üdülhetnek a szép környezetben.

__ A munka mellett jutott-e

i

dő másra is?

— Elég sokat dolgoztunk, de azért volt időnk fürödni, szórakozni. Esténként bejártunk Révfülöpre táncolni. Nagvon jó diszkó volt ott. Jártunk Tapolcán is, Füreden is.

Azt hiszem, mindenképpen hasznosan töltöttük el ezt az egy hetet.

NAGY VENDEL

Jó kirándulás, rosss befejezés

~ A BUG szekszárdi gyárának KISZ-fiataljai jó mun- j tájuk jutalmául kétnapos kedvezményes kiránduláson vetek részt a Szekszárd—Budapest—Eger—Kecskemét uivona- on július 5-én, 6-án. Jó időben, nagyon jó hangulatban telt l a két nap. A budapesti és Heves megyei vendéglátó egy- égekben udvariasan, figyelmesen fogadták a csoportot. De igyanez nem mondható el a paksi halászcsárdában történekről. A kirándulás résztvevői Pakson egy jóízű halászlével ■s _ zenés hely lévén — tánc cal szerették volna befejezni a :étnapos utat. A pincérek azonban még a vacsora elfo- wasztása közben felszólították a csoportot a távozásra, arra livatkozva, hogy azokhoz az asztalokhoz meg egy Express;soportot várnak. ...

Szőrei"'erk mealcérdezni az illetékes vezetőt, hogy miért

’.gazolja vissza a helyfoglalást, ha az^^j^ffaj^\,y%jkepeS?

n Kt^y.szerve zer csúcstitkára

Építőtábor,

bonyodalmakkal

lf iért külditek a mi 1,1 gyermekeinket Ka- rakószörcsögre, amikor itthon is találnánk nekik éppen elég munkát? — éveken keresztül ezzel a szemrehányással illették a dombóvári KISZ-bizottság vezetőit a városi tanács illetékesei. Mert a dombóvári gyerekek nyaranta éppen úgy mint az ország más helységeinek diákjai, nem otthon, hanem a Balaton partján, az Alföldön és más vidékeken az országos építőtáborokban töltötték el azt a, két hetet, amit erre szántak. Mígnem aztán tavaly Dombóváron is sor került a helyi építőtábor megszervezésére. A gyerekek igencsak kitettek magukért: a három turnusban több mint négy- százezer forint termelési értéket hoztak létre. Tulajdonképpen mindenki elégedett volt az eredménynyel, hiszen négyszázezer forint, társadalmi munkából, nem kis pénz.

p zek után bárki azt ^ gondolhatná, hogy idén még nagyobb ambícióval, lelkesedéssel láttak hozzá az építőtábor szervezéséhez. A mozgósítással egyébként nincs is baj, az első turnus — a szakmunkásképző diákjai — június 29-én munkába állt, és azóta becsülettel dolgozott. Már amikor ezt az időjárás is lehetővé tette. Mégis, amikor a táborban — a hétközi diákotthonban — jártunk, a tumusvezető enyhén szólva nem ugrált örömében. ö ugyanis összehasonlította a tavalyi tapasztalatokat az ideiekkel. így például ..számon tartotta, hogy tavaly, délutánonként a gyerekek tízféle újságot olvashattak, idén csak kettőt. Természetesen ha ez lenne a legnagyobb probléma, nem vesztegetnénk rá a szót. illetve a papírt. Sajnos voltak komolyabb dolgok is. A táborozás első három napjára szervezett szabadidős programok közül egy sem valósult meg az eredeti elképzelés szerint: hétfőn a filmszakkör elmaradt, kedden az artkinó úgyszintén, a szerdára — valamilyen művészeti

együttes részvételével — tervezett műsor átalakult játékos vetélkedővé. Tavaly naponta értékelték a brigádok teljesítményét, hiszen ez volt az alapja a munkaversenynek. Munkaverseny idén is van, csak éppen az értékelést a pedagógusok voltak kénytelenek elvégezni, pedig nem nagyon értenek hozzá. Ez a költségvetési üzem feladata lenne. így aztán nehéz lesz eldönteni, hogy a táborozás végén ki utazhat jutalomként külföldre.

Ízelítő a tavalyi prog1 ramból: amatőr

filmbemutató, kubai élménybeszámoló, discjockey, szellemi vetélkedő, kirándulás Pécsre, Balaton- fenyvesre, mindhárom turnusnál műsort adott a Tolcsvay-trió. Erre a nyárra maradt a pingpongozás,- -7$. ... a sakkozás, malmozás, esetleg fürdés Gunarason. A tábor vezetőségének még annyi pénze sem volt, amiből egy jutalomkönyvet vehetett volna a szellemi vetélkedő győzteseinek. Amikor ezt' a városi tanácson megemlítettük, azt a választ kaptuk, hogy valóban szűk az e célra biztosított keret, de a gyerekeknél nem akarják az anyagias szemléletet kialakítani. Inkább a városért végzett munka lelkesítse őket...

Sorolhatnánk még to^ vább is a táborral kapcsolatos kezdeti szervezési hiányosságokat, azokat, melyekért a városi KISZ- bizottság a tanácsot, a tanács a KISZ-bizottságot okolta. Az mindenesetre tény, hogy a KlSZ-bizott- ság a fiatalok mozgósítását és a táboron belüli szabad idős program megszervezését vállalta. (Ezzel nincs is baj, bár enyhén szólva furcsa, hogy a KISZ-bizottság azon munkatársa, aki a táborért felelős, éppen most vette ki a szabadságát!) A többi a városi tanács, illetve a költségvetési üzem feladata lett volna. így például a megfelelő munka biztositá- sa is. Előfordult, hogy a városi KISZ-titkár — mint a fiatalok érdekvédelméért felelős személy — a tábor feloszlatását helyezte kilátásba, mivel a fiatalok térdig érő sárban, vízben dolgoztak, amikor pedig az időjárás is hűvösre fordult és felülről gyakran jött az áldás, eső formájában.

p nnyit a dombóvári

^ építőtábor első turnusa körül kialakult bonyodalmakról. Szerencsére a tábor lakói nem nagyon zavartatták magukat, éppen úgy dolgoztak, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna. Nem azért a néhány jutalom- * könyvért, amelyre nem volt „keret”, hanem egyszerűen csak azért mert fiatalok, lelkesek, tudják, hogy a városért teszik amit tesznek és nem hajlandók észrevenni azokat a baklövéseket, amelyek sokmindennek mondhatók, csak éppen a munkára nevelés követendő példáinak nem. Talán éppen ettől a káros hatástól kellene félteni 180 dombóvári diákot, nem pedig attól, hogy ez alatt az egy hét ingyen végzett társadalmi munka alatt úrrá lesz rajtuk az anyagias szemlélet!

•

A cikk megírása után kaptuk a telefonértesítést a dombóvári KlSZ-bizottság- tól: végül is rendeződött a helyzet a helyi építőtábor körül, megfelelő a szabad idős program, biztosították a gyerekeknek a nekik való munkát. A kérdés azonban továbbra is aktuális: miért volt ehhez szükség a KISZ-bizottság erélyes közbelépésére és arra, hogy mi is egy kicsit „megpiszkáljuk” a dolgot?

— gy. —

V

Amatőr „Sápotok”