Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-10 / 160. szám
Ás üzemi demokrácia útján az állami építőipari vállalatnál A PART XI. KONGRESZ- SZU3Ä kiemelten foglalkozott az' üzemi demokrácia tovább* fejlesztésének feladataival. 'Azt, ■ hógy a kongresszus ilyen négy figyelmet fordított erre a kérdésre, az élet diktálta. Eredményeink kétségtelenek, visz,ont az is igaz. hogy van rftég* javítani, jobbítani, finomítani. való ezen a területen. is.‘ Azí tisztázott, hogy minden Vezető-képtelen jól vezetni, ha figyelmen • kívül hagyja azok véleményét, akik az utasításokét végrehajtják. Nem közömbös, hogy szívesen, vagy keserű szájízzel teszik valósággá a döntést.’ Az sem vitatható viszont, hogv utasítások születnek, azokat végre kell hajtani, s bár minden döntést jó-ha vita, a vélemények cseréje élőz meg, a döntés meghozatala után csakis akkor lehet /■ helye bármiféle további .vitatkozásnak, ha egy az egyben kiderül annak helytelen volta. Az üzemi demokrácia tehát azt jelenti, hogy mindenki nyilváníthatja véleményét, szükség is van arra, igénylik is- a vezetők — vagy igényeljék —, ellenben nem jelenthet valamiféle folyosói politizálást, demagógiát nem tűr meg, áskplódást meg pláne nem, tehát nem phr&acsura- lom, de nem is anarchia. Nos, könnyű ezt így leírni, megvalósítani már lényegesen komplikáltabb. Üzemeink, vállalataink többségében azonban igyekeznek imindent' megtenni, hogy legalábbis megközelítsék a tökéletest. Hogy a tökéletességet elérni nem le- ppt, az persze, vitathatatlan, s grnikpr. ..az állami építőipari •vállalat néhány politikai és gazdasági vezetőjével beszélgettünk, ők is úgy fogalmaztak, hogy szeretnének igazán jót csinálni, de nem biztos, hogy minden a legjobb, amit sok- sak. megelőző vita után elhatároztak és ha kell, nem félnek a jövőben módosítani mostani döntéseiken. Amikor a pártbizottság állás- foglalását és az igazgatói utasítást odaadták, akkor is mondÄ gazdasági fejlődés alapvető és állandó feltétele a termelés — a termelési szerkezet, a termékösszetétel — korszerűsítése. Ez független attól, hogy akarjuk-e, vagy nem kívánjuk. Kényszer, ami elől nem lehet kitérni. Adósságainkat — elmaradásunkat — e tekintetben élesen megvilágította tőkés külkereskedelmünkben a cserearányok romlása. Szelektív fejlesztés Napjainkban, okkal, /joggal, sók szó esik a szelektív fejlesztési politikáról, azaz arról, hogy nem vágyunk képesek i s nincs is szükség rá — az ipar valamennyi területét, főbb termékcsoportját fejleszteni. Rangsorolni kell —-*s ezt teszik egyebek között a központi fejlesztési programok —, s ha ez, megtörténik, akkor a központi és vállalati döntések és intézkedések végrehajtásában’ sűrű fonattá válnak a különálló szálák, amelyek önmagukban esetleg jelentéktelennek tűnnek. Itt a bökkenő! A vállalatok le nem becsülhető csoportjánál ugyanis azt gondolják: először tegye le a központi irányítás a garast, s majd azután mi is odahelyezzük a magunkét. Valóban vannak teendők, .melyeket csakis a központi irányítói láthat el. így például ták, hiszik, hogy jó amit eddig tettek, de tovább akarnak lép-, ni az úton;, ha az élet úgy követeli majd. A hosszú bevezetésre azért volt szükség, mert a téma önmagában is rendkívül bonyolult, egy ilyen szerteágazó, megközelítően ötezer embert foglalkoztató- ,— s ugyan mennyi ’ munkahelyen foglalkoztató — vállalatnál meg különösen az. AZ ÜZEMI PÄRTRIZOTTS ’■ G alapos megelőző tájékozódás után, amelynek során minden párttag elmondhatta véleményét — kialakította ál- lésíoclalását. Ez az állásfoglalás jelentette aztán azt. a tárgyalási alapot, amelv végén született egy igazgatói utasítás „Értekezletek rendje a vállalati üzemi demokrácia továbbfejlesztésére” címmel. Mielőtt bárkiben is olyan érzés kelne, hogy miért ez a hivatalosság éppen ebben a témakörben?, újólag hangsúlyozni kell, hogv a vélemény- cserében, a tájékozódásban, az álláspontok ismertetésében és megismerésében is rendre, szervezettségre van szükség. Fzt ismerték fel ar állami építőipari vállalatnál, a pártbizottság is, meg a vállalat gazdasági vezetése is. Aki ismeri az üzemet, mdndhatja, könnyű ám olyan helyen, ahol az igazgató a felsőbb pártszerv tagja, a.főköny- velő'meg az üzemi pártbizottságé, és így tovább. Ilyen megállapítás igaz is lehet, de nem feltétlenül az, mert az egyszerű funkciónál többre van szükség. Ott sem született egyik , óráról a másikr.a a már hivatkozott igazgatói utasítás. Vitatták egyik oldalról is, meg a másikról is. Sőt már előtte a pártbizottság állásfoglalása is vita eredményeként lett. Mert először itt csapódott le munkások és vezetők véleménye. És itt is ütköztek össze először a nézőpontok. a termelési szerkezetet döntően befolyásoló programok kijelölése; a helyesen kialakított és alkalmazott ösztönzőrendszer ; a nemzetközi munkamegosztás népgazdasági feltételeinek megteremtése, illetve a nemzetközi együttműködés kereteinek bővítése; a tudományos kutatás szétaprózottságának megszüntetése... Fél kézzel nem lehet Hosszú lenne a felsorolás. Ám legalább ilyen terjedelmesnek bizonyulna az,’ amit a vállalati teendőkről mondhatnánk. Hiszen például a kutatási eredmények gyorsabb alkalmazása már ötvözi a nép- gazdasági, iparági és vállalati feladatokat. Ahogy a licen- cek, gyártási eljárások átvétele, meghonosítása, a szabványosítás kiterjesztése szintén csak úgy képzelhető el. hogy ki-ki megteszi azt, ami módjában- áll. 1917. végéig évi 1,5 millió négyzetméter könnyűszerkezetes épület összeszerelését lehetővé tevő kapacitást kell megteremteni. Erről a kormány határozott. A minisztérium teendője volt annak biztosítása, hogy e programban a nerrtzetközi együttműködés megfelelő súllyal jelen legyen. Itt alakították ki a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország e témában illétékes szerveivel a De végül is az eredmény a fontos, igaz jó eredményre csak alapos munka után lehet számítani. A pártbizottság állásfoglalása hangsúlyozza, hogy „a demokratikus jogok és kötelességek együttesen jelentkeznek és ennek nemcsak a különböző fórumokon, hanem a vezetők és dolgozók mindennapos kapcsolatában is meg kell nyilvánulnia.” Majd: „A tanácskozások akkor hatékonyak, ha a dolgozókat folyamatosan tájékoztatjuk a vállalat, az üzem, a munkahely feladatairól, ha a megvitatásra kerülő kérdés megfelelő részletességgel, közérthetően kerül ismertetésre és több alternatívát ad a döntés előkészítésére és a végrehajtás módjára”. ‘ z állásfoglalás azután f-' avolia, melyeket tartja az íizami demokrácia érvényesülési fórumainak, azontúl, hogy a jó kapcsolattartás vezetők és vezetettek között alapvető feltétel. ERRE ALAPOZOTTAN született az igazgatói utasítás, amely már kevesebb elvi megállapítást tartalmaz, csak a legszükségesebbeket, ellenben kijelöli a területeket, amelyeken a véleményeknek ta- lálkozniok kell, hogy azokból megalapozott helyes döntések születhessenek. Az igazgatói utasítás, természetesen néni tartalmazza, amint nem is tartalmazhatja a párt-, szakszervezeti és KISZ-rendezvények rendjét, azt ellenben előírja, hogy a gazdasági vezetők minden területen kötelesek figyelembe venni a társadalmi szervek állásfoglalásait. Van egy rendkívül figyelemreméltó kitétel az utasításban, amely más üzemek figyelmébe is ajánltatik: „A vállalat különböző szintű vezetőinek megítélésekor, az üzemi demokrácia feladataival kapcsolatos követelmények teljesítését is figyelembe kell venni.” kapcsolatokat, s döntöttek egy nagy jelentőségű licencvásárlásról. Ami ezután következik — a „hogyan” —, az a vállalatok dolga, felelőssége, kötelessége. Mert hiába minden erőfeszítés, ha a vállalat nem teremti meg az új technológia fogadásának feltételéit, ha örökös termelési zavarokkal küzdve lökésszerűen bocsátja ki az egyes — de az építmény egészéhez nélkülözhetetlen — szerkezeti elemeket vagy szerelvényeket. Azaz: fél kézzel nem megyünk semmire, akár az irányítás, akár a vállalat ,.fél kezéről” legyen szó. A két kéz együtt: ez ér, érhet sokak A gyorsítás jogos igénye A budapesti nemzetközi vásáron legutóbb 350 új termékkel szerepelt a kohó- és gépipar. Tekintélyes számnak tűnik, ám valójában csupán tíz százaléka a tárca vállalatai által fölvonultatott áruknak. Igaz, a régebbiek között is lelhettünk korszerű — többször díjazott — cikkeket, ám mind a tíz százalékos arány, mind a korábban sikert elért gyártmányok tömegesebb előállításának késedelme arra figyelmeztet, hogy baj van a lépések ritmusával, lassan követi egyik a másikat. Ne becsüljük le azt, ami eddig történt. A vegyiparban A továbbiakban olyan részletes felsorolás következik, amelynek teljes ismertetése nem tűnik szükségesnek, azt azonban hangsúlyozni kell, hogy egy ilyen részletes, néha már-már túlságosan is aprólékosnak tűnő, rendszer végül is rosszat nem eredményezhet és ha csak hányadában valósul meg, akkor is többet hoz, mint amennyit esetleges intézkedések teremthetnek, bármekkora lelkesedéssel is munkálkodnak azok megvalósításán. Csupán még egy passzust idézünk az igazgatói utasításból, s majd azt is, hogy miért: Fogadónap, személyes magánügyekben, minden héten hétfői napon 10 órától. Résztvevők, jelentkezés szerint, a vállalat bármely beosztású dolgozója. EGY ÜZEM IGAZGATÓJA egyszer azzal dicsekedett előttem, büszke arra, hogy az irodájának ajtaja a nap bármely szakában, bármely percében nyitva áll bárki előtt, aki csak hozzá akar fordulni, bár a legszemélyesebb ügyben is. Nem tapsoltam neki, mert egy igazgató valóban éljen a beosztottjai között, de ne feledje, hogy neki is van munkaideje, s az ő órabérében sokszorosan meggondolandó, mire fordítja munkaidejét. A rend, a rendszeresség ebben sem árt. Ettől még nem éri sérelem a demokráciát, attól viszont igen, ha az igazgató az apró ügyek miatt helytelenül dönt nagy kérdésekben. Arra persze nincs biztosíték, hogy az állami építőipari vállalat pártbizottságának állás- foglalása és az igazgatói utasítás minden pontja a lehető legjobb, az ellenben nagyon is valószínűnek tűnik, hogy az út amelyen elindulnak, jó. Majd az eredmények beszélnek. S számíthatunk eredményekre. több gyártmánynál a nemzetközi munkamegosztás segítségével kialakult, kialakul az a termelési nagyság, ami a gazdaságosság, a kedvező termelési szerkezet feltétele. Eredményes a központi fejlesztési programok egészének végrehajtása, a közelmúltban írták alá azt a megállapodást, amely tolóhajók, úszó- és portáldaruk ’nagy darabszámú — tehát gazdaságos — előállítását teszi lehetővé szovjet megrendelésre. s a gyártásfejlesztésben közreműködnek szovjet vállalatok is. Ne maradjon papíron Kiragadott példáink sejtetik, sokágú a haladás. Ösztönzik ezt azok a minisztériumi utasítások is, melyek a vállalatok kötelességévé tették, hogy termelési szerkezetük fejlesztésére és — legalább ennyire lényeges! — a gazdaságtalan termelés csökkentésére ötéves tervet dolgozzanak ki. E helyi programok természetszerűen feltételezik központi intézkedések sorozatát is — így az ösztönző —, szabályozó- rendszer különböző elemeinek változtatását —, de csak ott válhatnak igazán a cselekvés forgatókönyvévé, ahol a terv készítői fölismerték: ők is gazdái, jogosultjai és haszonélvezői a termelési szerkezet korszerűsítésének. MÉSZÁROS OTTÓ | Sértődöttek Az egyik legnagyobb széfed szárdi üzem párttitkára, a beszélgetés közben, akaratlanul is rápillantott az írógépben befejezésre váró kéziratraj A pártépítés tapasztalatairól írtam, egyáltalán arról szólt az írás, milyen elveket alkalmazzunk a párt létszámának,j s ebből következően hatóképességének növelésében. Belepillant az írásba — teheti a huszonöt éves barátság jogán — s megjegyzi: „Tudod, pajtás, nem is a felvétellel van nekem gondom. mert válogatunk. válogatunk ám, de még milyen igényesen válogatunk, hanem attól fáj néha a fejem, mit kezdjünk egyné- jnely bentlévővel." Ilyen megjegyzésre csak felkapja a fejét az ember. » akaratlanul is valamiféle hibás szemléletet keres benne'. Aztán ránéz a titkár fáradt arcára, s máris elhiszi, lehet hogy indulat, esetleg nem is kellően megalapozott indulat munkál benne; hanem a jószándékát kétségbe vonni nem lehet. Türelmetlenség? Ügy Is lehet. No, de meddig tart a türelem, hol a határ térben és időben? Azt mondja <t bar&tomi „Nem vonom én kétségbe ezeknek az embereknek a tisztességét. Az elvhűségét sem; Becsületesek. A szívüket adják s az életüket adnák ezért a rendszerért, a pártért. Nem is ezzel van a baj. hanem mit kezdjünk sértődött emberekkel. Hangsúlyozom sértődöttekkel és nem sértettekkel: Mert — ne ijedj meg. a mi üzemünkben összesen három ilyen párttagunk van a töbt» mint hetvenből — ugyan senki nem sértette meg őket, legs kevésbé a párt. hanem ...“ Aztán mind jobban kibomlik a beszélgetés során, amit ez a „hanem" takar. Kétségtelen, hogy minden tisztelet az öregeké, akik többet láttak. többet tapasztaltak a világból, mint a mai huszonévesek, s következésképpen többet is tettek érte. ámde vegyük tudomásul. hogy a kot önmagában nem érdem, hanem állapot. Azután meg mins den munkaterület hozzáértést! képzettséget és egyre több műveltséget, ismeretanyagot kíván. Kíván? Követel! Aki <t versenyt nem bírja, óhatatlanul lemarad. Ne csodálkozó zunk azon, ha a húszon- vagy harmincévesek ma vezetőkké lépnek elő éppen a szükséges képzettség birtokában, s ugyancsak igaztalan számon- kérni tőlük: hol voltak, „amikor az ég zengett”? Legfeljebb az anyjuk pendelyét fogták negyvenötben, vaay ötvenhatban még a bajszuk sem serkedt. Megküzdöttük a magunk igazságát, tiszteletet kérhetünk és kérünk is érte. ellenben sértődésre ^ semmi okunk, ha a rohamléptekben fejlődő világ kiszorít az élet olyan pontjairól, ahol a meggyőződés. a tenni akaras, a tisztesség és az elvhűség elengedhetetlen. de csak akkor igazán eredményes, ha szakmai tudással Is párosul. Hát ebben sommázhatí a beszélgetés. Vagy talán inkább abban, amit a búcsúzás előtt! mintegy lezárva a témát, mondott a barátom — akit eddig is szerettem. de ezek után tisztelem is —.* „Az idén befejeztem az esti egyetemet, ötvenhat éves vagyok. De, tudod. van egy srác az üzemben. Két éve vettük fel tagnak. brigádvezető. Annak, annak szívesen átadnám a titkárságot ...” I E. Gy; H 1975. július 10. Letenyei György Á termelési szerkezet korszerűsítésének gazdái / I
