Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-09 / 159. szám

Itáliai beszélgetések 2. Hit akarnak az olaszok ? Ä változás, az áhított mu- tamento, azonban nem követ­kezik be egyik napról a má­sikra, s az Unita azt írja, még hosszú harcra van szük­ség, hogy valóra váljék a bal­oldal — a ma már a lakosság nagyobbik felét jelentő balol­dal — akarata. Megoldásra Váró kérdés bedig bőven van. Nápolyban — ezt is az újsá­gokból tudom meg —, ahol a munkanélküliségre jellemző, hogy 14 000, egyetemet végzett van állás nélkül, tüntettek a háziasszonyok a magas megél­hetési költségek, a rossz bérek, a csekély munkanélküli-segé­lyek miatt.' „Nem könyörado- mányt, hanem munkát aka­runk!” — hirdették a felvo­nulók táblái, alacsonyabb élelmiszerárakat követelve. — És ön. ha szabad kér--, deznem, mit főz ma, asszo­nyom? — Egy milánói nagy­áruházban hangzik el a tola­kodó kérdés, a fiatalasszony azonban készségesen válaszol: — Nehéz kérdés, főleg ilyenkor, a hónap végén. A férjem 200 000 lírát ad havon­ta, s ebből kell gazdálkodnom. Bizony, nagyon kevés, s gon­dosan be kell osztanom min­den napra, másként nem jö­vünk ki. Egyébként is, napon­ta kell bevásárolnom, mert amióta felemelték a villany árát, kikapcsoltam a hűtőgé­pet. Leggyakoribb ételünk a főtt alma, készítek egy nagy tállal, jó is, tápláló is. Persze az is megtörténik, hogy hónap végére kétszáz líráról négy­százra megy fel egy kiló ára. s ilyenkor csökkentem az ada­got. Ami korábban csak va­csora volt, most ebédre is elégnek kell lennie. — Bocsánat, hol dolgozik a férje? j ...... — Raktáros egy nagykeres­kedelmi vállalatnál, . — És hogy bírják az elégte­len táplálkozást? — Tudja, az a szerencse, hegy az orvosunktól kapok vi­taminokat, így aztán Wrom magam, * — Ne haragudjék, jól értet­tem? — Igen, vitaminokat, orvosi receptre. Nagyon sokan csinál­ják ezt. Csodálkozva írom le sza­vait jegyzetfüzetembe: Per fortuna, il dottore mi da le vitaminé per tenermi su... Szerencsére a doktor ad vi­taminokat, hogy fenntartsam magam. Olaszország drága, a kis jö­vedelműek valóban nagyon szerény körülmények között élnek, de ez nem az ország szegénységét jelenti, hanem a jövedelmek, az elosztás aránytalanságát. A gazdagok vékony rétege mellett nagyon szegény tömegek élnek nap­ról napra, egyre rosszabb kö­rülmények között. Az árak, el­sősorban a létfenntartási költ­ségek — s ezt mindenki, aki­vel csak beszéltem, megerősí­ti — állandóan emelkednek, amelyekkel a bérek nem tud­nak lépést tartani. Ennek egyik következménye a példát­lan bűnözési hullám, ami el­öntötte Olaszországot, s a szin­te -állandósult sztrájkok. Ezen a napon, mikor ezeket a sorokat írom, jelentik be az újságok, hogy rövidesen sztrájkba lépnek a vendéglői és a szállodai alkalmazottak, tiltakozásul a rossz keresetek és a magas árak miatt. Velen­ce köztisztasági alkalmazottai is sztrájkra készülnek, az ok természetesen ugyanez. Mit lehet még olvasni ezen a napon az olasz újságokban? Például ezt: Holmes, a de­tektív, mindent kinyomoz, in­formál beruházásokról, tájé­koztatást ad házasságkötés előtt és után. Milano, Stradi­vari 7. Albérletet is hirdetnek, a két helyiségből álló bérle­mény díja 120 000 líra. Égy munkásfiz;etésnek több mint a fele. Egyébként mindent lehet kapni. Gépkocsit, hamisítót* régiséget, muranói üveget., pornó képeslapot, leinformál­ható menyasszonyt, De az em­bernek az az érzése, az olasz nép valami mást akar, amit pénzért, újsághirdetésre nem lehet kapni. Biztonságos éle­tet, szabadságot, demokráciát. CSÁNYILÁSZLÓ \ , A Balaton párolgása évi 360 millió köbméter Az ismét melegre fordult időjárás tetemes vízmennyi­séggel apasztja a Balatont. A szakemberek szerint nyáron a napi átlagos párolgás megha­ladja a 3 millió köbmétert. A mostanihoz hasonló időjárás­ban naponta csaknem egy cen­timéterrel csökken a majdnem hatszáz négyzetkilométer terü­letű tó vízszintje. Az évi pá­rolgás három évtizedes átlag­ban eléri a 360 millió köbmé­tert, A levegőbe szálló hatalmas víztömeg ellenére nem kelet­kezik nagyobb zavar a tó víz- háztartásában. A Csapadék éves átlagban nagyjából ki­egyenlíti a párolgás okozta veszteséget. A Zala folyó és a beömlő patakok másodpercen­ként átlag 17 köbméter vízzel táplálják a tavat és ebből a mennyiségből jut a Sió feltöl­tésére és öntözésre is. A nagyarányú vízforgalom­nak köszönhető, hogy a ma­gyar tenger vize a nyár leg­melegebb heteiben is friss és üdítő hatású. Szojuz—gpsllo program — Csílíggváimlol Csupán az elsi lépés Pásstor Ferenc: Fiúk a Lesliegyen — Mit szólt az ügyhöz a kedves nej? — kérdezte még mindig hitetlenkedve Suhajda. Bármilyen hihetetlenül hangzik. Varga Nagy Dénesné. született Keszi Rozália úgy eltángálta életé párját a nyújtófával. hogy még a szomszédok is jajgattak. Másnap vi- szont Dénes mindent letagadott, és kitalálta a lidérc mesét. Azóta is terjed, módosul, ala- kul. Uióvégre milyen falu az, aminek' még nem volt egy nyavalyás kísérlete sem._ A történet hallatán jókat tudnak félni a rém­történetekre éhes asszonyságok. — Kérlek, tizedes elvtárs — igyekezett ko­molyan beszélni Suhajda. amit tőle soha nem lehet komolyan venni. —. Meg kell álla­pítanom, hogy ez a népmese világának egyik fontos motívuma. Mert mit tanít nekünk az irodalomtörténet? Azt tanítja az irodalom­történet. hogy a népmesék alakjai csodás sze­mélyek, földöntúli lények, szörnyek, emberi tulajdonságokkal felruházott tünemények. Vagy nem? Feltétlenül írok majd erről egy kisebb szabású tanulmányt. Azóta is írja. Suhajdának csak az, megy lassan, amit kézzel kell végezni. Az agya az gc.jrp gyorsan forog, bár az se mindig jo irányban Suhajda rendhagyó eset, külön ka­tegória Áki felteszi, hogy eligazodik rajta, annak előbj) utóbb meg kell tanulnia Suhaj- dául. Egy napon elém áll: — Mondd Pusztai, tudsz te lengyelül? — Honnan tudnék — válaszoltam. — Csak annyit ismerek ebből a nyelvből, amit a. tör­ténelemórán megtudtam a gyászos' emlékű Dobzse László királyról. A dobzse jót jelent. Ha erre vagy kíváncsi, megmondtam, ha több­re, akkor keress valakit. ■ jllu „->5, — Oroszul? — Azt beszélem egy kicsit. Kitűnőre érett­ségiztem belőle. — No. ennek igazán yégtelenul örülök. Meg­kérlek égy igen nagy szívességre amit lelki egyensúlyom helyreállítása érdekében, továb- 'bá a Suhajda-dinasztia fennmaradása tovább­élése biztosítása céliából feltétlen meg kell — 43 — — Amikor On utoljára repült a Föld körül 1971-ben, gondol­ta-e, hogy kialakul egy olyan nemzetközi űrkutatási együttmű­ködés, mint amilyen most a Szo­juz—Apolló-program? — Nehéz erre a kérdésre egy­értelműen felelni — mondta Vla­gyimir Satalov vezérőrnagy. — Amikor Gagarin repült a Vosz- tokon, vagy Komarov az első Szojuzon, még nem gondoltuk, hogy ilyen közel vagyunk a nem­zetközi orbitális komplexum lét­rehozásához, ugyanakkor nem állíthatom, hogy közülünk senki sem gondolt a két űrkutató nagyhatalom előbb-utóbb bekö­vetkező együttműködésére. A Szojuz—Apolló-programot azon­ban semmiképpen sem tekint­hetjük az űrkutatás forradalmi eseményének. Ez a fejlődés ter­mészetes következménye. — Vannak mélyebb gyökerei is az együttműködési irányzat­nak? — Az űrkutatás elméleti meg­alapozója, Konsztantyin Ciol- kovszkij nem egyszer hangsúlyoz­ta, hogy a világűrben elkerülhe­tetlen a nemzetközi együttműkö­dés. Bármilyen fantasztikusan hangzott is ez a maga idején, egy-két emberöltő alatt realizá­lódtak tervei. — Mikor kezdődtek meg a Szojúz—Apolló-program gyakor­lati előkészületei? ' — Mintegy három éve. A Szov­jetunió Tudományos Akadémiája és a NASA tárgyalásokat foly­tatott, amellyel a kormányközi megállapodás aláírását készítet­ték elő. A parafálás naoján startolt a Szojúz—Apolló-prog­ram. A terv szovjet igazgatójá­val, Busujev professzorral és Jeliszejev űrhajóssal jártam Houstonban, ahol kialakítottuk1 a munkaprogramot és összeállítot­tuk a munkacsoportokat. — Mivel töltötték ezt az érzé­sünk szerint oly gyorsan elrepülő időt? — A mérnöki és tervezői kér­déseket ez alkalommal nem érin­teném. Szólnom kell azonban a Szojúz és az Apolló belső lég­körének különbözőségéről. Az űr­hajók összekapcsolására külön­leges zsiliprendszert alakítottunk ki.- Nehéz volt alaposan megis­merni és elsajátítani az Apolló berendezéseinek kezelését, mint ahogy az Apolló legénysége is megdolgozott a Szojúz megis­meréséért. — Szovjet részről kétszer négy, amerikai részről kétszer három főnyi személyzet segíti a prog­ram megvalósítását. Mi a ma­gyarázata ennek a megoszlás­nak? — Először is: a közös prog­ramnak megfelelően, Bajkonúr- ban két Szojúz-űVhajó készül a felszállásra. A múlt év végén, a terveknek megfelelően, kipróbál­tuk a rnpdosított Szojúz—16-ot. Azt Filipcsenkó és Rukavisnyikpv vezette. Elhatároztuk, hogy a két-két, tehát négy tapasztalt űr­hajós mellett két-két, fiatal űr­repülő álljőn készenlétben. Az amerikaiak ugyanígy szervezik az utazást. — Mi a közös és mi az elté­rés a szovjet és az amerikai űr­hajósok felkészítéséhen? — A felkészítés célja és fel­adata egyforma. De az ered­ményt némileg eltérő utakon ér­jük el. Például: mi nagy figyel­met szentelünk a módszertani kérdéseknek. Aprólékosan felké­szülünk a feladatra, részletesen kidolgozzuk az egyes szakaszo­kat, elemezzük a földi űrhbjós- edzések minden mozzanatát. Az amerikaiak előnyben részesítik a személyzet kezdeményezőkészsé­gét. A közös űrrepülésre készü­léskor az amerikai űrhajózás vé­gül is a mienkéhez hasonló mód­szert alkalmazott, mi pedig az amerikai tapasztalatok alapján nagyobb önállóságot, és felelős­séget biztosítunk űrhajósaink- nak. — Mondana valamit a további tervekről? — Szerintem — mondta befe­jezésül Satalov vezérőrnagy —, együttműködésünk nem fejeződik be a Szojúz—Apolló-program- mal, amelyet csak az első lé­pésnek tartunk. • Alekszej Gorohov . (APN - KS) tenned. Ugyanis, van egy első osztályú rozo­gám Krakkó városában. Erősen csípi a fazo­nomat. Ezt minden levelében hangsúlyozza. — Milyen nyelvű levelekben? '<— Természetesért, lengyelül. — Olvasgatod is szorgalmasan, igaz? — Kérlek, más az olvasás, más az írás. De rrtegengeded. hogy befejezzem? Egyszóval van ez az anyóka Krakkóban, akinek úri szava­mat adtam, hogy nem falcolok le tőle. No mármost. Feltétlen kellene neki vésni valaiyii márkás sódert, hogy ne keseregjen magában a távoli lengyel honban. Valami olyat kellene, hogy felmenjen tőle a pumpa, és a verőfé­nyes magyar nyáron idekússzon és boruljon szépen Sam Forster karjajjja. — Nekem ez irokézül van. Üggyel-bajjal le­fordítottam, hogy egy lány él Krakkóban, an­nak kell írni. hogy a szíve csordultig teljen, mint a mézes bődön, és nyáron kezét-lábát törve jöjjön. De ki az a Sam Forster? — Művésznév. Itt nem használom. A kör­nyéken, mármint odahaza, jobb pasaréti kö­rökben ez a név fogalom. * - -­:— No, add csak ide azt a levelet. Majd el­viszem magammal la városba, van egy isme­rősöm. A felesége lengyel. Lefordíttattam. megírod a választ magyarul, aztán ő ismét le­fordítja. Adjunk magunkra, nem lehet ezt csak úgy, mint a Bolond Istók, hogy gyere kifli, megeszlek. — Kissé körülményes az ügy. de nem bá­nom. legyen meg az elkerülhetetlen. Én már látom, hogy ez a nő lesz a végzetem. Kivette zubbonya Zsebéből a meggyötört le­velet, s átadta. Hamarosan elvittem a város­ba. egy Piantovszki nevű idős tanár felesége készségesen lefordította. Nem sértek meg semmiféle titkot, ha most idézem ennek a le­vélnek a tartalmát. „Kedves Barátom Samu! — Egészen más levélre válaszoltál, mint amit én írtam neked Nem tévesztettél te ösz- sze valaki mással? Én nem írtam neked sem­miféle kutyáról. Az én levelemben egyetlen szó sem volt arról, hogy van egy zenekarom. Csupán azt írtam, hogy voltam egy zenekari koncerten. Egv szó sem volt arról levelemben hogy ve­led töltött kedves napokra emlékszem vissza. — 44 — Azt írtam, hogy nagyon megszerettem a húgo-l dat, Erzsikét, akivel örökre szóló barátságot kötöttem. Téged kedveltelek, mert mókás fiú vagy. de ki írt neked szerelemről. Bolond vagy te Samu! Vagy megint ftnókázol? Azért írj, ha kedved tartja, de legalább arra. vála­szolj, amire kell. Baráti üdvözlettel: Jana”. Teljes kiábrándulás, lelki nyomor. Sam Forster, alias Suhajda István nyúlt képpel járt. mint az agyonrágott rágógumi. Ha ebéd közben meglátott, szomorú képpel kevergette az ételt, nagyokat sóhajtott, és bámult a légy­fogóra. — Nehéz, nagyon nehéz ezen túltenni ma­gát az embernek. Én azt hittem hogy boldog leszek ezzel a nővel. Mi lesz a dinasztiával, — sóhajtozott Suhajda, magam sem tudtam eldönteni, hogy komédiázik, vagy valóban a lelkére vette a leégést. — Bolond vagy te Suhajda. Kitaláltál ma­gadnak iegy mesét, és azt 'hitted, igaz. Rosz- szabb vagy a ripacsnál. Tudod, miért nem sajnállak? Mert nemcsak mondod arra a lányra, hogy rozoga, meg anyóka, hanem így is tiszte1ed. Akkor pedig örülj neki hogy nem írt kerpényebb szavakat. Ha én lány lennék, az ilyen fiúknak tennék a fejükre egy jó na­gyot. — Sajnos, ez tett is. No, utána kell nézni, mert nemcsak igével él az ember! — sum­mázta Suhajda. ezzel lerázta magáról a lelki/ béklyókat. Tett?! Legalábbis minden igyekezet látszott rajta, hogy pótlásról gondoskodik. Suhajdát minden olyan helyen látni lehetett, ahol szok­nyák libbentek, lányok vihorásztak. Naev. forró szerelembe senki nem esett vele. mert a „szövege” kissé nehezen emészthető. Min­dennek a tetejére még balszerencsés is. Van egy gitárja, amin aránylag elfogadhatóan nen- getget. Magam is elhallgatom, amikor kiül az őrs elé a padra. játszik, énekelget szén csen­desen. Sajnos, egyszer az a buta gondolata tá­madt, hogy felballagott az erdészházhoz. Ma- rótiék ablaka alá, és elkezdett énekelni. El­határozta. talán maid Maróti Zsuzsával oszt­ja meg a dinasztiaéoítés gonáiait. Arra nem gondolt, mert nem tudott róla, ho"y Csík átí­rással húz ujjat, ha az erdészház környékén sündörög. , (Folvtatiuk) — 45 — /

Next

/
Thumbnails
Contents