Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-30 / 177. szám
Bányászkozség, alvó falu* Elavult épület — korszerű törekvések Fekete por lepi az utat, \ brikettgyár mellett haladunk. Itt is, ott is utak kanyarodnak. Egy zöldségesbódénál igazítanak el: erre kell keresni a művelődési házat. A bányatelep legnagyobb épülete — habár ez is csak egyszintes — ott van az italbolt mellett. A bányászlakások előtt apró ■kertek, a kertekben szanaszét játékok, szerszámok, a tetőkről antennák meredeznek. Szóval a csúnya, szorosan egymásba ragadó kis lakóházak •képviselte múlton felülkerekedik a jelen — számtalan apró tárgyi bizonyítékával. A kaszinó A művelődési ház — külsőre — nem emlékeztet, az elmúlt évtizedek fejlődésére. A múltra sem: valamikor úrikaszinónak használták a bánya előkelőségei, Nagymányo- kon most is „kaszinóként” emlegetik. Az úrikaszinókat valahogy gangosabbnak, gőgösebbnek képzeli az ember... A kaszinóból lett művelődési ház ütött-kopott, néhány törött ablak emlékeztet a legutóbbi báli éjszakára, a nagyteremben kreppszalag-csíkok libegnek fakultam Nagymányok valaha bányászközség volt; a bányászünnepek még ma is nagy események, habár bánya már nem működik. Komlóra járnak az itteni bányászok, vagy az iparban dolgoznak. Helyben a háromezer körüli lakosságból viszonylag kevesen. Nagymányok bányászközségből — al- vóközség lett... Mozgolódás Nagymányok alvóközség — mondja Szabó László művelődési ház igazgató — és hozzáteszi, hogy ez nem jelent különleges helyzetet. Manapság minden községet így nevezhetünk, amely olyan települések közelében van, ami munkát biztosít a környék lakóinak. Nagymányokról Bonyhádra, Szekszárdira, Komlóra járnak a legtöbbem Ezt a helyzetet kell tudomásul venni, és beilleszteni a helyi „közművelődési koncepcióba”. Nagymányokon azóta van függetlenített, közművelődéssel foglalkozó szakember, amióta nagyközséggé vált. Szabó László a második művelődési ház igazgató. Elődje Komlóról került ide, bizalmat kapott — nagy szüksége volt rá, mert még érettségivel sem rendelkezett, holott a rendelet szerint főiskolai diploma kellett volna, hogy legyen a tarsolyában — de nem szolgálta meg a bizalmat. 1973 decemberétől vette át a művelődési ház vezetését Szabó László, aki egyébként a társközségben, Váralján született és ott él most is. öróla egyszer érdemes lenne külön írni — most csak annyit, hogy kitűnő fiatalember, aki tiszteletet parancsoló akaraterővel valósítja meg terveit. Népművelő-könyvtáros oklevéllel rendelkezik, levelező tagozaton tanult Másfél éve, amióta itt dolgozik, a művelődési házban új élet kezd kibontakozni. A nagyterem, a mellette lévő ruhatár és két öltöző nem nagyon használható — itt tartják a bálokat, amelyre két okból is szükség van. Egyrészt, mert a fiatalok igénylik, másrészt pedig mert fontos költségvetési tényező, a bevétel rovatban— Az egyik öltöző alkalmanként fotólaborként is használatos, a művelődési ház kis létszámú fotószakkörének tagjai dolgoznak benne. Nedves, hideg az épületben a levegő, pedig kint izzasztó júliusi hőség van. A napsütötte udvaron át- .vágva újra hűvös terembe jutunk, ez a klubhelyiség. Valamikor — nem is régen — presszó működött a helyén. A nagyközségi tanács dicséretére váljon, hogy helyet teremtett a klubnak, bár a művelődési házban üzemelő italbolt változatlanul disszonáns jelenség. Szerencsére országban-megyé- ben ritkaság már, remélhetőleg Nagymányokon sem csábíthatja — riasztja— sokáig a művelődési ház felé tartókat A község peremén Elsősorban a bányatelepi fiatalok fedezték fel a művelődési házban, klubban rejlő művelődési lehetőségeket. A legaktívabbak a szakmunkás- tanulók. Bár majdnem mindannyian eljárnak napközben a községből, ide tartoznak, és itt keresnek maguknak barátokat, közösséget. Ehhez kínál keretet az ifjúsági klub. Miért elsősorban a telepi fiataloknak? Azok is ugyanebben a cipőben járnak, akik a község más részein laknak. Az igazgató megkereste ezeket a fiatalokat, beszélgetésüket rrfag- netofonszalag őrzi. Az első számú ok: a művelődési ház helye. Az épület kívül esik a község forgalmas pontjain, igazán csak a telepieknek van közel. Mondhatjuk erre, hogy Nagymányok azért nem olyan nagy, hogy ne lehetne elérhető közelségben akármelyik háza. Igaz, de a helyzeten nem változtat: aki messzebb lakik, nem keresi meg. Milyen megoldás kínálkozik? Készben máris gyakorlattá vált. A művelődési ház „kihelyezi” bizony területeit, például a díszítőművész-szakkör, hatvan tagja tanévben a hétközi diákotthonban, nyáron pedig ,az iskolában működik. A fiatalok igényeit újabb klub létesítésével lehet’ majd kielégíteni — persze ez még a jövő, jelenleg a művelődési ház klubja befogadhatja az összes mányoki ifjút. Filmklubja, magnósklubja, irodalmi programjai igényt és ízlést formálnak. Miért nincs Nagymányokon népi együttes? Az egyik községünk, amely legélénkebben őrzi a német nemzetiségi kultúrát, de népi együttes még- sincs, mert nem akad aki vállalná a vezetését. Pedig ezt a feladatot más községekben sem kizárólag a pedagógusok oldják meg Visszafelé indulva figyeltük az utat, a község utcáinak rendjét A művelődési ház valóban távol esik a központtól, s nem is a legjobb út vezet arra. De mák út a művelődéshez egyelőre Nagymányokon nem vezet — virág — Útépítés saját zsebből Járliató lesz a falusi utca Követésre érdemes munkd kezdődött nemrég Madocsán. A sáros időben még traktorokkal is alig járható utcákban olyan útburkolatot készítenek, hogy személygépkocsival mehetnek rajta, és ezt teljesen a maguk erejéből valósítják meg a madocsai embe-. rek. Meghirdette a tanács: salakterítést, jó utat kap az az utca, amelynek lakói vállalják a költség felét. Nagy vita volt először, mert a magányos öregek nem tudnak fizetni és a keresők közül sem mindenki egyformán. De el is vetették rögtön az egyenlősdi elvét. Fizessen mindenki annyit, amennyit tud. Egy ember még aznap letett az asztalra 2000 forintot. Kavalkó János 2500- at fizetett. Átlagosan 600 és ezer forint közötti összegekkel járulnak hozzá a költséghez öt utca lakói. Egyelőre ezek kapnak járható utat. Simon János tanácselnök szerint „nagyon jó minőségű” a maguk készítette útburkolat. Kellő ágyazatkészítés után kohósalakot tesznek a földre, belepréselik, majd egyenletessé dolgozzák a felületet egy úthengerrel, ami ugyan nem tud már járni a saját lábán, de a súlya változatlanul megvan, és traktorral huzatják ide-oda a kohósalak-terítés fölött. A' salakra ezután homokot hintenek. A Mester és a Temető utcában már befejezték a munkátj most a Bölcskei utcában készül az út. Gyorsabb lesz ősszel a betakarítás, a rengeteg szállítás és a szépszámú kocsitulajdonosnak nem kell garázsba zárni autóját szeptembertől áprilisig. Szabad a pálya. (gemencl) Pásztor Ferenc: Fiúk a Leshegyen — Hívja őket gyorsan, adjon parancsot, hogy húzódjanak le az útkaparó házához, közben nézzenek be a munkásszálláshoz. Ott most együtt van vagy huszonöt asszony. Biztos teljes a pánik, félnek. Lehet, hogy segítségre van szükség. Könnyen előfordulhat, hogy a szél elvitte a fejük fölül a tetőt. Nagyon cérnaszálon lógott már az egész alkotmány. Egy-két ember már a folyóson leskelődött. Hallották a parancsnok hangját, kihozta őket a kíváncsiság. — Mi van, fiúk. ki nem tud aludni? — Jelentem, Suhajda vagyok ... — Jelentem, Golubics határőr. Elveszett a macskám! — A többiek'ébren vannak? — Mindenki felkelt már. Nyugtalanok —■ jelenti Suhajda és közelebb jön. — Mondja. Suhajda elvtárs, ért maga a lovakhoz? Golubics maga állatbarát, igaz? — Jelentem, igen. Teljes mértékben. — Akkor maguk ketten. Kapjanak magukra esőköpenyt, vegyenek magukhoz lámpát, menjenek ki az istállóba. Gyújtsanak világot, dobjanak egy-egy marék szénát a lovak elé. Ha ember van a közelükben, elmúlik a félelmük. Vigyázzanak. Ha véletlenül elszakították a kötőféküket, akkor könnyen megrúghatják magukat. Óvatosan menjenek. — Jelentem, engem szeretnek a lovak — csattan Golubics. és már indult is. — Rendben van. Akkor indulás, szeresse őket maga is. Suhajda, igyekezzen. Magára szükségem lesz. majd velem jön. Ügyeletes! Hol a törzsőrmester elvtárs? — Itt vagyok! — szólt az öreg katona. Teljes öltözetben állt már az iroda ajtajában. — 97 — — Szereti, tisztéli a szolgálatvezetőt. Jó barátságban, elválaszthatatlan kapcsolatban vannak ők. Ha egymás között vannak tegeződnek, meghitt, sok-sok esztendős közös vesződés köti ösz- sze őket. De sok ilyen keserves éjszakát megértek már. — Menj öreg, add ki a fiúknak a gumicsizmákat, esőjköpenyeket. Készíttesd ki velük a szerszámokat. Lapátokat, csákányt, fejszét, fűrészt. Rossz előérzetem van. Keltsd fel a szakácsot. — Jelentem, fenn vagyok már, mit készítsek? — Jól van fiam, így kell ezt. Gyorsan főzz teát, töltsd tele a hőpalackokat, rakd az egészet egy hátizsákba. Majd Suhajda jelentkezik érte. — Ügyeletes. Készítse elő a kis rádiót, magammal viszem, maga pedig legyen állandóan vételkész. Keltse fel a főhadnagy elvtársat, ő maradjon a helyén. — Jelentem, a főhadnagy elvtárs már a vihar elején kiment Pusztai tizedessel. Még nem jelentkeztek be, nem tudom merre lehetnek. Azt mondta a főhadnagy elvtárs, hogy a kőbánya felé megy Csík Andráshoz, meg Faludihoz. Megkeressem ? — Nem szükséges, a főhadnagy elvtárs tudja, hogy mit kell tennie. Suhajda visszajött az istállóból. Még az orrából is folyik a víz. Az esőköpenye ronggyá ázott, csizmája megtelt vízzel, az arca valóságosan lila lett, úgy megverte az eső. — Jelentem, már jég esik. A lovak megnyugodtak. Csak az Ángyás szürkéjét tudtuk egy kicsit nehezen a helyére tuszkolni. Kiakadt a fején a sapka, vagy mi a manó. Tetszik tudni, azok a hevederek. — Jól van, Suhajda, csavarja ki magát, készüljön fel, velem jön. Szolgálatba indulunk, teljes, megszokott felszerelés, de előbb vegye át a szakácstól a hátizsákot, vigyázzon, tea van a termoszokban. Nehogy elkapkodja, aztán csak az üvegcserepeket visszük magunkkal. Azok a szíjak kötőfékek, ha eddig nem tudta. Induljon, ne mókázzunk. Nincs idő rá. — Golubics. Szóljon a kutyásnak. Hozza be a Sátánt, de behozhatja a másik kettőt is. A jóssí z nagyon fél a villámlástól, nem szeretném, hr. idegbetegek lennének. Vigye őket a társalgóba, vigyázzon rájuk, adjon nekik enni, az elvonja a figyelmüket a vihartóL — 98 — Ismét csattant a bejárati ajtó. A kapuőr jött be, mert a csengő is felmondta a szolgálatot. A vezetéket is leszakította a vihar. — Őrnagy elvtárs jelentem, Zoli bácsi van itt — Engedje be, maga balkezes. Képes ott tartani a viharban. Biztosan nem szórakozásból jött. — Jelentem, nem mert mondta, hogy valami baj van lenn az asszonyokkaL — Gyorsan hívja! Maróti idegesen nyomakodott be az ajtón. Rövid bőrkabátja inkább szivacsnak tűnt, mint kabátnak. Vadászkalapja megtépett eresznek hatott. — Mi baj van, Zoltán? — nézett rá ijedten az őrnagy. — Két nagy fenyőt kidöntött a szél. Rázuhant a munkásszállásra. Az asszonyok kétségbeesetten az ég alá futottak, sivalkodnak, mint az eszeveszettek. Még azt sem tudom, hogy sérült van-e, mi kár keletkezett. A postás Kati futott hozzám, szegény lány alig van magánál. Zsuzsa ápolgatja. Úgy elázott szegény kislány, mintha a Dunából menekült volna. — Tűz nem keletkezett? — Kérdeztem, azt mondta, az nincs, de az asszonyok nagyon sikongatnak, mert koromsötét van. Villany nincs, a tetőt levitte a szél, a fa pedig összetört mindent. — Ügyeletes! Azonnal rendeljen el riadót. Mindenki szereljen fel. Suhajda, nem fél? — Nem én, őrnagy elvtárs, az ördögtől sem. — Vegye maga mellé Golubicsot Végigmennek a járőrökön. Esőkabátot, teát visznek nekik. Azonnal induljanak, legyenek óvatosak. Törzs- őrmester elvtárs. Benn marad. Tartja a frontot. Jelentse a hadműveleti tisztnek, hogy elemi kár elhárítására a legénységgel együtt a helyszínre mentem. A rádió legyen vételkész. Igyekezzenek fiúk, nincs idő a szuszogásra. Csak a villám mutatta az utat. Ebben a fényben megcsillantak a fejszék, lapátok, a vállon keresztül vetett fegyverek. Hangtalanul haladtak. Elöl ment az őrsDarancsnok. Inkább zuhant, hengeredett, mint valami hegytetőn elengedett kő. Csapkodtak rajta a fenyőágak, nagyokat hup- 1 pant egy-egy vízzel telt gödörben. Olykor hangosan káromkodott, vagy hátraszólt: — Jönnek, fiúk? Mindenki itt van? (Folvtatjuk) > ■ — 99 —• * i
