Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

> \ fl miniszterelnök és a PKP a portugál kelpolitikai helyzetről Clsszabon Simó Endre, az MTI tudósí­tója jelenti: A portugáliai feszült politi­kai légkörben vasárnap két fontos helyzetelemzés látott napvilágot Lisszabonban: az egyik Vasco Goncalves minisz­terelnöktől származik aki az Intersindical szakszervezeti szövetség első kongresszusán szólalt fel. a másik pedig a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Politi­kai Bizottságától. Goncalves tábornok — a fegyveres erők mozgalma leg­felsőbb forradalmi tanácsa újonnan létrehozott három­tagú vezetőségének tagja — egyórás beszédében leszögez­te: „Ahhoz, hogy előrelépjünk forradalmunkban, meg kell szilárdítanunk eddigi vívmá­nyait és ki kell szélesítenünk híveinek táborát. A munkás- mozgalorrrErőteljes fellendíté­se. az osztályöntudat elmélyí­tése nélkül nem tudunk eleget tenni a portugál nép szép re- tnényeinek.” „A forradalom élcsapata nem szigetelődhet el a szocia­lizmus építésében, szövetsége­sekre van szüksége. Nem lép­hetünk tovább a szocializmus felé vezető úton anélkül, hogy a dolgozók ne kapcsolódnának be szervesen az élcsapat har­cába — hangsúlyozta Goncal­ves, majd rámutatott: A fő ellenség az állami 'mo­nopolkapitalizmusnak azok a csoportjai, amelyeknek hatal­mi helyzetét még. nem rombol­ták szét. azok az erők, amelyek meg akarják bontani az MFA egységét, hiszen az MFA .,nagy szálka” mind a portugál, mind a nemzetközi tőkés körök sze­mében. Ugyandkek az erők ar­ra törekszenek, hogy • megosz- szák a munkásosztályt, „szem­beállítsák velünk a kispolgár­ságot és a középrétegeket, ki­használva azokat a tényleges társadalmi-gazdasági nehézsé­geket, amelyeken keresztül megyünk”. Goncalves tábornok kijelen­tette, hogy azonnal olyan gaz­dasági intézkedéseket kell hoz­ni. amelyekkel felkarolhatják azoknak a rétegeknek a törek­véseit. amelyeket a forradalmi erőknek meg kell nyemiök szövetségesüknek. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága Poli­tikai Bizottságának vasárnap kiadott nyilatkozata — G.on- calves beszédéhez hasonlóan — kiemelten foglalkozik a de­mokratikus. népi erők egysége megszilárdításának szükséges­ségével. „Sürgetően fontos, hogy megerősítsük a munkás- osztály és a dolgozó tömegek egységét, minden igazi demok­rata. mindenekelőtt a kommu­nisták és a szocialisták, a ka­tolikus és a nem katolikus em­berek együttműködését. Sür­gősén meg kell teremteni a forradalmi erők egységét, meg kell erősíteni a, fegyveres erők forradalmi összetartását.” A párt vezetői úgy látják, hogy a politikai válságot az eddigi vívmányok alátámasz­tásával. nem pedig feladásuk­kal lehet megoldani. Sürgetik az állami szektor kibővítését, és azt, hogy osszák szét a földbirtokokat azok között, akik a földet megművelik. A PKP nyilatkozatában ná­ci típusú akcióknak nevezik a kommunisták és más demok­raták ellen sorozatosan intézett támadásokat, fizikai terrort, a pártházak felgyújtását, tönkre- t evés ét. A párt szerint a július 18-a óta végbemenő reakciós oífenzívát „illegálisan működő ellenforradalmi központ irá­nyítja”. A március 11-i puccs­hoz hasonló helyzetet akarnak teremteni és „újabb fasiszta diktatúrába akarják taszítani az országot”. A PB felhívja a figyelmet arra hogy a reakció támadásának meghiúsításában nemcsak a dolgozó osztályok, hanem a monopóliumokkal szembenálló középrétegek is érdekeltek. Pokolgépes merényletek Argentínában Szélsőséges elemek több po­kolgépes merényletet követtek el szombaton és vasárnap az Etrgentinai Bahia Blanca-ban és La Platában, Bahia Blanca kikötővárosban a Fiat és a Mercedes Benz művek kiren­deltségének épületében rob­bantak bombák. La Platában szintén az olasz Fiat, valamint a francia Peugeot-konszern léányvállalata volt a terror­merényletek célpontja. Bom­bák robbantak egy jobboldali nézeteiről ismert Buenos Alres-i egyetemi tanár, továb­bá egy szenátor lakása és egy Lá Plata-i klinikai épülete előtt is. Rendőrségi közlés sze­rint a merényletekért az ön­magát „peronista milíciának” nevező szélsőbaloldali illegá­lis mozgalom vállalta a fele­lősséget. A Noticias Argentinas hír- ügynökség arról adott hírt, hogy Mar del Platában tenge­részeti alakulatok több lak­osztályt készítettek elő Isabel Perón elnökasszony számára, aki orvosai tanácsára ott fog pihenni, A fegyveres erők parancs­nokai a válság kirobbanása óta vasárnap foglaltak első alka­lommal állást. Hector Luis Fautario tábornok, a légierő parancsnoka a parancsnoksága alatt álló összes egységekhez intézett üzenetében hangoztat­ta a három fegyvernem közöt­ti összetartást, s azt, hogy az argentin légierő „nem fog olyan ügyekbe avatkozni, ame­lyek nem tartoznak rá”. Ki­jelentette még, hogy a hadse­reg nem fog tűrni semmilyen, az intézményes rend megbon­tására irányuló, kísérletet. A szárazföldi hadsereg ve­zérkara az összes gyalogsági alakulatokhoz intézett távirat­ban a terrorista elemek rend­bontó kísérleteinek veszélyére figyelmeztetett. NEW YORK Hivatali teendőinek átvéte­lére New York-ba érkezett Dinh Ba Thi nagykövet, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormá­nyának a világszervezet mellé akkreditált állandó megfigye­lői missziójának vezetője és Huynh Huu Ngiep, a DIFK másik képviselője. SAINT RAPHAEL Saint Raphaelben, a Francia- Rivierán letartóztatták vasár­nap az olasz és a francia rend­őrség által január óta körözött Mario Tuti 29 éves olasz új­fasisztát. A férfi részt vett a Firenze és Róma közötti vasút­vonalon elkövetett pokolgépes merényletben. Január 24-én rendőrök jelentek meg Firenze közelében lévő lakásán, hogy őrizetbe vegyék. Ám a terroris­ta a rendőrök közül kettőt agyonlőtt. Egyet súlyosan meg­sebesített, majd kereket ol­dott. Távollétében egy bíróság életfogytiglani börtönre ítélte. <-------------------­H óhérok a bírák előtt Hétfő esti kommentárunk • A görög belpolitikában esztendők .óta elmarad a nyíri uborkaszezon. 1967 tavaszától hét teljes esztendőn át azért volt ez így, mert a vakáció idején ugyanazok a sorsterhes kéMések foglalkoztatták a közvéleményt, mint az esztendő többi napjaiban: kit tartóztattak le, ki került valamelyik kopár börtönszigetre, milyen újabb elnyomó intézkedést ter­vez a gyűlölt junta. Tavaly azért maradt el a holtszezon, mert Hellasz, a fekete ezredesek uralmának megdöntését ünnepelte boldog örömmel, az idén pedig azért, mert meg­kezdődött a bűnösök felelősségre vonása. A perek egész nyáron át tartanak. Az első tárgyalásra a múlt héten került sor. Akkor viszonylag ismeretlen tisz­tek álltak bíróság elé. A vád az volt ellenük, hogy össze­esküvést szerveztek — már a junta uralmának megdöntése után — az ezredesi rezsim visszaállításáért. A második, az igazi és a legnagyobb per, amelyet — és ez már most bi­zonyosság — feljegyez a történelem is — a legfőbb felelő­söket állítja bíróság elé, most kezdődött. Ezúttal Georgiosz Papadopulosz, a főhóhér, loannidesz tábornok, a legbrutálisabb intézkedések gyakorlati végre­hajtója, a katonai rendőrség vezetője és társaik ülnek a vádlottak padján. Nevükhöz rengeteg vér és szenvedés ta­pad. Egyedül 1967. április 21-én, az általuk végrehajtott puccs napján 8270 személyt tartóztattak le — nemcsak kommunistákat, nemcsak baloldaliakat — és hamarosan kiderült, hogy ez csak a kezdet. Az ítélethozatal természetesen a görög nép, a görög bíróság dolga. De politikai perről lévén szó, a görög hatá­rokon messze túl terjedő politikai tanulságokat is le kell vonni, 1967 áprilisában azért került sor a puccsra, mert a közelgő választások olyan kormányt ígértek, amely el akart távolodni a hidegháborús atlanti politikától és a belpoliti­kában is balra akart nyitni. ­Hét év véres diktatúra ellenére bebizonyosodott, hogy fasiszta módszerekkel legfeljebb elodázni lehet napjaink kérlelhetetlen folyamatait, megállítani nem. Jó lenne, ha ezt végre megértenék azok a körök, amelyek akkor szinte tapsoltak a fe iste ezredesek akciójához. Bármi legyen is majd a személyekre szóló verdikt, a történelem már ki­mondta az ítéletet. Július 30-án harminchárom európai és a két észak-amerikai állam legmagasabb rangú veze­tői ülnek össze a finn fővárosban. Aláírják azt a több mint száz­oldalas okmányt, amelynek el­készítésében 1973 júliusában, a harmincöt külügyminiszter meg­egyezett a helsinki találkozóján. (Ez volt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első szakasza.) Mintegy hatszáz dip­lomata és szakértő készítette el kétesztendei munkával Genfben az okmányt (ez volt a második szakasz), és most a vezetők alá­írásukkal szentesítik, ez az euró­pai konferencia harmadik, záró szakasza. Az okmány négy fő fe­jezetből áll, az értekezlet négy napirendi pontjának — Helsinki és Genf nemhivatalos diplomá­ciai nyelvén a négy kosárnak — megfelelően. A következőkben összefoglaljuk a négy fejezet tar­talmát. © Az európai biztonság 3Í3plvei Az első fejezet az európai biz­tonság lényegének meghatározá­sával foglalkozik. Ez az okmány magja, ez önti szavakba az ál­lamok együttélését szabályozó tíz alapelvet. Azért alapvetőek ezek az elvek, mert ha minden­ki hozzájuk igazodik, úgy vala­mennyi állam biztonságban érez­heti magát, nő az egymás iránti bizalom, és ezzel létrejönnek az együttműködés kiterjesztésének feltételei. Az első aiapelv az államok önállóságát szögezi le. Kimond­ja, hogy minden ország szuverén — tehát független —, határain belül maga dönt ügyeiről, és ezt a szuverenitást mások kötelesek tiszteletben tartani. A második alapelv voltaképpen ezt a tiszte- letbentartást fejezi ki, amikor ki­mondja, hogy az okmány aláírói vállalják: nem alkalmaznak erő­szakot más államokkal szemben és nem is fenyegetnek erőszak alkalmazásával. A biztonság ér­zetéhez döntő mértékben hozzá­tartozik a határok sérthetetlensé­ge. Ez a tétel már azért is fon­tos, mert a hatórrevíziós igények szolgáltattak ürügyet a második világháború kirobbantásához, s a háború utáni helyzet stabilitásá­hoz elengedhetetlenül hozzátar­tozik, hogy mindenki tiszteletben tartsa — a részben új — euró­pai határokat. Hasonló tartalma van a negyedik elvnek, amely az államok területi egységének tiszteletéről szól. Mindezekből logikusan követ­kezik az ötödik elv, amelyben azt vállalják a résztvevők, hogy vi­táikat csak békés eszközökkel oldják meg. Erőszakkal, nyomás­sal, vagy más közvetett eszközök­kel időnként megkísérelheti egy állam, hogy rákényszerítse aka­ratát a másikra, ez azonban összeegyeztethetetlen a békés egymás mellett éléssel; a követ­kező elv tehát kimondja a mások belügyeibe való beavatkozás ti­lalmát. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszte­letben tartását is leszögezték. Ebbe beleértendő a gondolat, a lelkiismeret, a vallásgyakorlás és a meggyőződés szabadsága. Miután az alá- és fölérende- lés a nemzetközi kapcsolatokban megengedhetetlen, az elvek ki­mondják a népek egyenjogúsá­gát és azt az elidegeníthetetlen jogukat, hogy rendelkezzenek sorsukkal. A nemzetközi sajtó ál­tal „tízparancsolatnak" is neve­zett tételsor azonban nemcsak azt sorolja fel, amit nem teszünk, vagy amit tiszteletben kell tarta­ni, hanem cselekvésre késztet és ezzel már előre mutat a követ­kező fejezetekre: ösztönzi az ál­lamok közötti együttműködést. A tizedik alapelv végül azt húzza alá; hogy a résztvevők jóhisze­műen teljesítik nemzetközi köte­lezettségeiket, egyebek közöli tehát az eddig aláírt megálla­podásaikat. Az első napirendi pont részed ként tárgyalták a bizalomnövelő katonai jellegű intézkedéseket is. Úgy döntöttek, hogy önkéntes alapon előre értesítik egymást nagy hadgyakorlataikról, nehogy ezek a csapatmozgások alapta­lan félelmet, aggodalmat okoz~ zanak másokban. © " Együttélés és együttműködés A második fejezet az együtt­működés igen fontos területét fogja át: a gazdaságot, a mű­szaki tudományokat és a környe­zetvédelmet. Nyilvánvaló, hogy e területeken a nemzetközi csere akkor szélesedhet, akkor válhat tartóssá, gördülékennyé, ha az államok között megvan a kellő bizalom, az a biztonságérzet, amelyet az első fejezetben ol- . vasható elvek megtartása hoz létre. (A nemzetközi feszültség viszont szükségszerűen csökkenti a kereskedelmi forgalmat és kor­látozza a gazdasági együttműkö­dést.) Az e fejezetben foglaltak te­hát arra sarkallják az aláírókat, hogy szélesítsék, lendítsék fel .együttműködésüket az említett vonatkozásokban. A kereskede­lemről szóló bekezdések legfon­tosabb része az, amely a hátrá­nyos megkülönböztetések, a diszkriminációk kiküszöbölésének lehetőségeiről és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének alkalmazásáról szól. Enélkül köl­csönösen előnyös hosszabb távú gazdasági együttműködés elkép­zelhetetlen. Az ipari kooperációról szóló passzus e viszonylag új együtt­működési forma alkalmazására ösztönöz. Az ipari vállalatok kö­zös tevékenysége igen sok előny­nyel jár: növeli a kereskedelmi lehetőségéket, csökkenti a költ­ségeket, segíti a műszaki hala­dást, lehetővé teszi a termékek­ben való fizetést és kölcsönös érdekeltségeket teremt a terme­lésben. Jellegzetesen földrészméretű feladatokat foglalnak magukban a közös érdekeltségre számot tar­tó terveknek nevezett elgondo­lások. Néhány példát említünk. Ha Európa összefog, megoldha­tó az ésszerű áramelosztás már csak azért ős, mert az időeltoló­dás miatt a földrész különböző részén, más-más időben van a csúcsfogyasztás, s így az egyes országok energiarendszerei ki­egészíthetik egymást. A nemzet­közi kereskedelem nagyarányú növekedése szükségessé teszi qz összefüggő, korszerű szárazföldi és vízi úthálózat kiépítését, nagy, közös terveket dolgozhatunk ki — ezt is ajánlja a biztonsági ér­tekezlet okmánya — az energia- és nyersanyag-kutatásban, ami különösen a kis és csekély anya­gi eszközökkel rendelkező orszá­gok számára létfontosságú. Eb­be a körbe tartozik a környezet- védelem is. Ha arra gondolunk például, hogy Magyarország fo­lyóvizeinek 95 százaléka más or­szágok területén ered, saját pél­dánkon is megérthetjük, mennyi­re fontos e területen a nemzet­közi együttműködés. A különböző társadalmi rend­szerű államok különböző terüle­teken kialakított közös tevékeny­sége kölcsönhatásban van egy­mással. A nemzetközi gazdasági és tudományos együttműködés to­vább erősíti a politikai bizalmat, közös érdekeltséget teremt a bé­ke fenntartására. (Folytatjuk) TATÁR IMRE 1975. július 29, Siilpnliiikai ismertető (1.) fl biztonság okmányának fejezetei

Next

/
Thumbnails
Contents