Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-29 / 176. szám
Búzatáblától a Javítóműhelyig MÁSFÉL KILOMÉTER HOSSZÉ a búzatábla, és a kombájnok éppen a túlsó végén fordulnak. Elébük megyünk hát. Két JD külön utakon jár, mivel gyorsabban haladnak, mint az E—512-esek. Kiss János termelési főmérnök bosszankodik. — Ma akartuk elérni negyven vagonnal az idei napi aratási rekordot, itt van egy tagban százötven hektár búza. De reggel egy órát kellett várni, hogy felszáradjon a harmat, ráadásul a hat NDK- kombájnból három lerobbant. Félórás, egyórás kiesés, így is hajtani kell, hogy meglegyen a harmincöt-harminchat vagon. A gépek tisztes távolságban követik egymást, mert mindegyik olyan porfelhőt kavar, mintha ködvetős katonai egység gyakorlatozna. Egyik E— 512-es vezetője feláll az ülésből, fél kézzel fogja a kormányt, a másik kezébe fogott cirokseprűvel néhányat ‘ odasóz a gép oldalára. — Tán gyorsabban menne, ha ostorral biztatnád! A KOMBÄJNOS a nagy zajban aligha hallja a megjegyzést, a söprűvel való verege- tés sem a gépnek szóló biztatás, hanem arra jó, hogy a magtartályban jobban szétterüljön a búza. Egymás mögé zárkózik fel áz öt gép. A mezőnyt a két JD vezeti. — Elöl természetesen Jant- ner Ádi. Akárhogyan, akármikor is, ő megy elöl. Teljesítményben is ő az első, túlhaladta már a nyolcvan vagont. Feil József hetvenöt vagon felett áll a mai napig. A legjobb E—512-es ötven felett tart. Az aratás kezdete óta naponta értékeljük a teljesítményeket, és a délelőtt folyamán mind a nyolc kombájnos megkapja a tájékoztatót, hogyan áll „az úr színe előtt”. Feil Józsefhez szól a kérdés: — Hány éve kombájnok Dodó? — Tizenegy. „Vízhordó” gyerekként kezdtem Biritón az apám mellett, aki akkor megyeszerte 'ismert kombájnos volt. — Hányadik gépen dolgozik? — Á negyediken. Az első AC—400-as volt, utána SzK következett, majd E—512-es és most a John Deere. — Milyen ez a gép? — Príma. Kényelmes, jó a teljesítménye, így a kereset is. A KOMBÁJNOKTÓL visz- SZAFELÉ a szalmarendeken keresztül terepjárót meghazudtolva halad Reichardt Jénő Skodája. A tábla szélén és távolabb a tavalyi szalmakazlak hosszát százméterekben lehetne mérni és ez a látvány szüli a kérdést: — Mi lesz ennyi szalmával? — Sajnos, egy részét kénytelenek vagyunk elégetni. Máris adott a téma: a nagy teljesítményű kombájnok »mögött a legtöbb gazdaságban elmaradott a szalmaletakarí- tás, holott a szalma nemcsak trágyának, hanem iparnak is alapanyag. — A KSZE fejlesztési programjában ez a téma is szerepel: négy-öt mázsás bálákat készítő gépek alkalmazása, öthat bálát szállító járművekkel, természetesen olyan értelmű megállapodás a cellulóziparral, hogy fogadni tudja ezeket a nagyméretű bálákat. Hasonló elképzelések vannak a kukoricaszár betakarítására, feldolgozására is, miután a kukoricaszár nemcsak takarmányként 'jöhet számításba, hanem vegyipari alapanyagként is. Jó, hogy a fejlesztés jött szóba, ez a téma állandóan foglalkoztat minden vezetőt, a termelési rendszerek irányító apparátusában és a társgazdaságokban egyaránt. A paksi Dunamenti Egyesülés Tsz három éve tagja a szekszárdi kukoricatermelési rendszernek, — amely a többi rendszerhez hasonlóan már kilépett a kukoricatermelés kereteiből. (Az eredetileg kukoricabétakarítás- ra vásárolt JD-kombájnok egyúttal a gabonabetakarítás nagy teljesítményű gépei is. Kiss János termelési főmérnököt és a szövetkezet többi vezetőit is t a fejlesztés révén — az alábbi kérdés foglalkoztatja: — Meddig maradnak a rendszerben a tőkés gépek, meddig szól a konszignációs alkatrész- ellátás? Reichardt Jenő, a rendszerközpont helyettes vezetője: — A John Deere céggel idén kötött újabb megállapodás alapján további öt évre szól a konszignációs alkatrész- ellátás. Az országban dolgozó, mintegy ötszáz gépsorhoz az alkatrészt a szekszárdi és a nádudvari konszignációs raktár biztosítja. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy a hazai mezőgazdaságban a gépek négy-ötszörösen jobban kihasználtak, mint a nyugati országokban. — A tőkés gépek beszerzésében nem érzelem, és nem divat volt a befolyásoló, hanem a nagy teljesítmény és a megbízható üzemelés. Miután a mezőgazdaságban a traktorigény a nagyobb teljesítményűek felé tolódik el — K— 700-as, Rába-Steiger, 120—150 lóerős Zetor —, meg kell reformálni az alkatrészellátást és a karbantartást, javítást is. — A TÄRSGAZDASÄGOKKAL megalakítandó egyszerű társulás keretében Szekszár- don központi raktárt és javítóműhelyt akarunk létrehozni, úgy, hogy az már a jövő év közeoére üzemben legyen. Az AGROKER-től akarjuk megvásárolni a jelenlegi műtrágyaraktár épületeit és területét. Itt kapna helyet a jelenlegi konszignációs raktár, itt végezzük a fődarabcserés javítást, itt kap helyet a diagnosztikai, a szervizbázis. A JD- gépeken kívül Tolna—Baranya, Somogy—Fejér megyékre kiterjedően — tehát nemcsak a tangazdaságoknak — végeznénk az IFA gépkocsik, a K—700-as, valamint a Zetor traktorok szervizellátását. Azonkívül a gazdaságok karbantartó-szerelő gárdájának kiképzését is. Meggyőződésünk szerint szükség van e?v központi raktárra és műhelyre, hiszen ilyen nagy értékű gépeknél nem kifizetődő a helyi barkácsolás és nagy anyagi tehertétel az alkatrész-készletezés. — De most hadd kérdezzek én... Az elmúlt három év után itt, Pakson hogyan ítéli meg a szövetkezet vezetősége a KSZE-tagságot ? — Nagyon hasznosnak. Ezt mihden szemoontból bizonyíthatjuk — válaszol Kiss János. ’ — Kezdem a biológiai oldallal, történetesen a kukoricafajtákkal. Korábban sohasem kaptuk meg az igényelt vetőmagválasztékot. Amióta a rendszernek tagjai vagyunk, termelési profilunknak megfelelően olyan vetőmagot kapunk, amelyből profitálni tudunk. Bizonyság a múlt évi, hatvanöt mázsás átlagtermésünk. — Folytathatom a technológiai oldallal: a rendszerben kapott gépek elismerten jók, nagy teljesítménnyel dolgoznak. Az alkatrészellátás jó, hasonlóan a műtrágya-, a gyomirtó- és talajfertőtlenítő- szer-ellátás is. Néha az volt a gond, hogy túlságosan is jó. Tavaly ősszel — a vasút tán azt hitte, így segít a legjobban — egyszerre kaptunk hatvan guruló vagon műtrágyát. írhattuk az igazoló jelentést, miért késik a vagonkirakás. — A technológiai oldalhoz sorolom a rendszerközpont, a kutatóintézetek » és az agrár- egyesület által szervezett bemutatókat, tapasztalatcseréket. Ezeken mindig kritikus szemmel néz körül az ember, és néha fura dolog; felfedez olyan hibát, amelyet otthon is elkövet. — Szólnom kell az emberi kapcsolatokról, tehát a rendszerközpont szerviz-szakemberei és a mi kombájnösaink, traktorosaink, szerelőink közti kapcsolatról. Bármilyen hiba- elhárításról, -javításról van szó, nem a. fentről jövő mindentudó pózban jönnek, hanem a legjobb segítő szándékkal. Nagyon nagyra tartom ezt a kapcsolatot. — Mi a véleményetek a Pioneer-programról, az amerikai kjikoricaíajták hazai előállításáról? — Húszéves szakmai tapasztalat áll mögöttem, korábban a Tiszántúlon már termeltem egy Pioneer-fajtát, nagyon jó eredménnyel. Csak azt mondhatom, ha pénzt adunk érte, olyan-kezekbe tegyük a vetőmagelőállítást. hogy az hosz- szú távra szóljon. — Még egy kérdés...' A rendszer, által megadott kerettechnológiát tartjátok célszerűbbnek, vagy a tábláig menőt? — Feltétlenül az előbbit. Tizenöt éve dolgozom, ebben a gazdaságban. Emberileg is lehetetlennek tartom, hogy más, kívülálló' beskatulyázzon, lépésről lépésre vezessen, mit, hogyan termeljünk. Már évekkel ezelőtt egyesült a két paksi szövetkezet, de még mindig másként kell gazdálkodni egyik, és a másik területén. Nagyon tehetetlen vezetőnek tartom, aki elvárja, hogy a termelés minden kis részletkérdését elmagyarázzák neki, hogy szinte kézen fogva vezessék. Ilyen, részletekbe bonyolódó irányítást, gondolom, nem vállalhat egyetlen termelési rendszer sem, de nem várhat el egyetlen gazdasági vezető sem. — A KÖZPONTI szervizés javítóműhely felállítását rendkívül hasznosnak tartom. Másfél-két milliós értékű gép javítása, karbantartása más, mint egy nyolcvanezer forintosé. Nem beszélve az alkatrész-készletezésről. amely még a miénkhez hasonló üzemnek is nagy anyagi tehertétel lenne. Igen, a nagy gépek .megjelenésével át kell értékelni az eddigi javítási, alkatrészellátási rendszert. BOGNÄR ISTVÁN Küldöttség utazott Tambovba Négytagú tanácsi küldöttség utazott szovjetunióbeli testvérmegyénkbe. Tambovba a Tambov megyei Szovjet meghívására. A küldöttség, amelynek vezetője dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettese, hét napot tölt el Tambov megyében, ahol ez idő alatt ismerkedik testvérmegyénk politikai, gazdasági, kulturális életével és tanulmányozza a közigazgatási módi szereket. i t A küldöttség tagjai: Araiig István, a mözsi Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke, Grill Ferenc, a Tolna megyei Tanács tamási járási hivatalának elnöke és dr. Hegedűs János.'. a bátaszéki Nagyközségi Tá-í nács elnöke. * V Koszi — korszerűen A megyei HEB vizsgálata Tegnap délelőtt két közérdekű téma szerepelt a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülésének napirendjén: a korszerű táplálkozás követelményeinek érvényesítése a vendéglátóiparban, az üzemi és gyermekélelmezésben, valamint a korszerű szállításszervezési módszerek alkalmazásának vizsgálata. Az első napirend előadója Csapó Jenő megyei NEB-tag, a másodiké Pech József vizsgálatvezető volt. A korszerű kosztolásra vonatkozó vizsgálatot a megyei NEB — járási bizottságok részvételével — a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalatnál. a Népbolt Vállalatnál, három ÁFÉSZ-nél. három általános iskolában, két nevelőotthonban, két üzemi konyhán, az Utasellátó Vállalat szekszárdi egységénél végezte. — ezenkívül számos üzemi konyhán tájékozódott. A népi ellenőrzésnek e vizsgálattal az volt a célja, hogy komplex módon értékelje a gyermek- és , üzemi élelmezésben, a kereskedelmi vendéglátásban azt. hogyan fejlődött a táplálkozásban korszerűnek tekintett nyersanyagok használata. feldolgozási technológiája a közelmúlt években, A bizottság a fejlődés tényét megállapította, ám ütemét lassúnak és egyenlőtlennek találta. Az egészségesebb táplálkozásra vonatkozó kormányhatározat végrehajtása megyénkben a kívánatosnál lassabban, kedvezőtlenebb körülmények között történt eddig. A beszerzett nyersanyagokból a biológiailag értékes alapanyagok részaránya viszonylag kis hányadot képvisel. A fejlődés lassú voltának oka elsődlegesen a vizsgált egységek vezetőinek magatartása és csak másodlagosan néhány áruellátási gond. Sajnálatos módon szinte általánosnak mondható a feldolgozás elavult technológiája. Az utóbbihoz járul, hogy nincs elegendő kellő képzettségű szakember sem. A jelenlegi ár- és ösztönzőrendszer nem serkent eléggé a modem táplálkozás üzemi méretű elterjesztésére. A vállalatok üzletpolitikája, rövid- és középtávú komplex tervei csak kevés konkrét eleNemzetközi cementipari koordinációs központ alakult A KGST-országok nemrégiben kötött cementipari fejlesztési egyezménye alapján megalakult a nemzetközi cementipari koordinációs központ, amelynek alapító okmányát az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium megbízásából dr. Farkas Ödön. a minisztérium műszaki fejlesztési főosztályvezető-helyettese 'írta alá. A moszkvai cementipari kutató- intézetben felállított közös koordinációs központot irányító meghatalmazottak tanácsában dr. Talabér József, a Szilikátipari Közoonti Kutató- és Tervező Intézet igazgatója képviseli Magyarországot. Az új koordinációs központ hangolja össze a cementipar átfogó fejlesztése érdekében végzett kutatásokat a KGST- országokban. Mintegy 30 kutatási témacsoportban irányoztak elő közös munkálatokat, s lényegében minden második kutatási téma feldolgozásában a magyar kutatók is közreműködnek. Ezenkívül a cementminőség korszerű ellenőrzési módszerének témájában Magyarország fogja össze a tagországokban végzett kutatásokat s a közös munka alapján terjeszt elő javaslatokat a legjobb megoldásra, az új módszerhez szükséges berendezésekre. A téma munkanrogram- ja máris elkészült. (MTI) P met tartalmaznak a modern táplálkozás megvalósítására. Eöból arra lehet következtetni, hogy az eddigi eredmények ing káDb spontán, mintsem céltudatos törekvés gyümölcseként jöttek létre. A vizsgált szervezeteknél a- beszerzett anyagoknak csupán 40—43 százaléka tekinthető korszerűnek. A hús mintegy, 75 százaléka sertéshús; a ha'j beszerzése egy százalék aknjí maradt. Azt, hogy a modern táplál-» kozás követelményeit megválj sítani megyénkben sem képtel lenség, a hőgyészi óvodáig korúak gyermekotthonának di-, cséretes gyakorlata példázza. Sok más helyen nem használnak Mirelite-árut. halat, bel-, sőséget; a tejtermékek széles választékából pedig jobbadán csak a tej. kávé. kakaó, tejfel, túró és a dobozos ömlesztett sajt vásárlására szorítkoznak. Nem ritka hiba. hogy egyes intézményekben az óvodásoktól az öregekig mindenki ugyanazt a kosztot kapja, a korosztály speciális igényéitől teljesen függetlenül. Ézeken a helyeken — magától értetődően — a korcsoportonként eltérő napi nyersanyag érték-alkalmazására sincs lehetőség. " , Néhol hihetetlennek tűnő-választ kaptak a népi ellenőrei«., az intézményvezetőktől.’ árrá. a' kérdésre, hogy miért nem tó-’ rődnek az étkeztetés korszerű- ? vé tételével. A felelet: r „A * gyermekek faluról jöttek, ezt szokták ímeg.” •* A vendéglátóipar ä la carte- választéka jó. A köteléző két-* féle menüben és az előfizeté-f ses étkeztetésben azonban már ^ kevés nyoma található az élej- tanilag korszerű alapanyagok felhasználásának. Az is tény,, hogy az alkalmazható "nyers-- anyagnorma csekély lehetőséJ " get nyújt az előfizetéses étkeztetés fejlesztésére. .: "» ;"i Érdemes volna az étkeztetésért felelős személyeknek ]ol átgondolniok a népi ellenőr-' zés e megállapítását: „A kereskedelmi vendéglátásban a biológiailag értékesebb és ipa- 5 rilag előkészített alapanyagok-"1 növekvő felhasználását az árképzés adott rendje nem gá- tolja”. Az árat csökkentő tényező. hogy az iparilag előkészített alapanyagok garantált mennyiségűek, nincs tárolási és tisztítási veszteségük, felhasználásukhoz a hagyományosnál^ kevesebb élő- és holtmunká ráfordítása szükséges. A megyei NEB célszerűnek tartaná olyan, a kereskedelmi vendéglátásban bevezetésre kerülő ösztönző- és árrend-; szer kialakítását, amely előtérbe helyezné a korszerűbb,^ alapanyagok felhasználását. A. bizottság megfontolandónak-1 tartja megvizsgálni, dotálható volna-e valamilyen formában a Mirelité- és félkész anyagok- bevezetése a gyermekélelmezésbe. Kívánatosnak látszik a gyermekélelmezés egységesebb megyei szakmai irányítása. Szintén célszerű volna meg-, vizsgálni, lehetséges, érdemes volna-e megyénk egész területét átfogó üzemélelmezési, > vállalatot létrehozni, B. Z. X, U-Sr r
