Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-03 / 154. szám
A bérnövekedés új szabályozása A TÖBB MINT 5 millió aktív kereső ' túlnyomó része vállalati dolgozó, az ő keresetük — pontosabban: a vállalati bérfejlesztés mértéke és üteme — döntő mértékben függ a gazdálkodás eredményeitől, a nyereségből képződő részesedési alap növekedésétől. Volt már arra is példa, hogy a vállalati nyereség és részesedési alap nem nyújtott fedezetet a népgazdasági tervben előirányzott bérfejlesztésre, ezért került sor 1973-ban az iparban és az építőiparban központi bárintézkedésekre. Ebben az esztendőben ellenkező előjelű gondok keletkeztek: a bérként és részesedésként kiáramló vásárlóerő meghaladja a tervezett mértéket. Az idei népgazdasági terv azzal számolt, hogy a lakosság pénzbevételei 8—9 százalékkal emelkednek, s ez a fogyasztói árszínvonal növekedése közepette is biztosítja a reáljövedelem tervezett növekedését. Nos, az év első felében a lakosság pénzbevétele nem 8 vagy 9, hanem 10 százalékot jóval meghaladó mértékben nőtt, s ebben része volt annak is, hogy a munkabérek és egyéb bér jellegű kifizetések növekedési üteme ugyancsak felgyorsult. AHOGY két esztendővel korábban indokolt volt a központi bérintézkedés a bérfejlesztés és a reáljövedelem kívánatos mértékű növelése érdekében, most a vásárlóerő kiáramlásának pontosabb és szigorúbb szabályozását követeli a népgazdasági érdek. Aligha kell bővebben bizonyítani, hogy amikor a cserearány romlásából származó veszteség milliárdokkal — több tíz milliárd forint értékkel — csökkenti a belföldön fogyasztásra és felhalmozásra felhasználható javak mennyiségét, a tervezettnél nagyobb vásárlóerő kiáramlása és kereslete nem találhat árukínálatra, következésképpen egyensúlyi zavarokat okoz. Hadd emlékeztessünk arra, hogy az elmúlt évben a fogyasztás és a felhalmozás szükségleteit csak igen tekintélyes mértékű külkereskedelmi passzívum — az export értékét jóval meghaladó import — árán tudtuk kielégíteni, s hogy az idei esztendő első harmadában már csaknem akkora külkereskedelmi passzívum jött létre, mint az elmúlt esztendő egészében. A bér formájában kiáramló többlet-vásárlóerő — akarva akaratlanul — a magyar gazdaság export-teljesítményeit csökkenti, importját és pasz- szívumát növeli. A BÉRNÖVEKEDÉS és a részesedési alap felhasználásának az év derekán életbe lépő újbóli szabályozása a vásárlóerő kiáramlásának tervezett keretek közötti tartását szolgálja. A vállalatok ugyanis minden tekintetben igyekeznek felkészülni az új tervidőszakra, egyebek között számukra kedvező úgynevezett bázis-bérszínvonalat kialakítani. Erre a részesedési alap és a bérszabályozás eddigi rendszere lehetőséget is ad. Az új szabályozásnak az a lényege, hogy az 1975. évi bárnövekedést csak korlátok között — általában 6 százalékos mértékben — lehet átvinni a következő esztendőre, s ez az előírás a részesedési alap idei felhasználását is korlátozza. Lesznek vállalatok — épp a nagy nyereséggel, részesedési alappal rendelkezők —. amelyek nem használhatják ki maradéktalanul a bérfejlesztés lehetőségeit, s így annak pénzügyi forrásait tartalékolni kényszerülnek. Másrészt az év végi részesedés, jutalmazás és premizálás összege ezután is növelhető. Mindebből kitűnik, hogy az új szabályo-' zásnak, amely az eddigihez képest kétségkívül szigorítás, nem általában a bérnövekedés korlátozása, megakadályozása a szándéka és célja, éppen ellenkezőleg, a bérek és reálbérek/— népgazdasági tervvel összhangban álló — növekedését kívánja biztosítani. Ez azonban az év első feléhez viszonyítva a bérként és részesedésként kiáramló vásárlóerő növekedési ütemének mérséklését jelenti. A nyolcvanhatosnál Megszámoljuk a cementlapot:- tizennyolc és tizennégy. Tehát az őrház szolgálati helyisége háromhatvanszor kettőnyolcvan. A berendezés szigorúan szolgálati: asztal az írásos munka elvégzéséhez. két szék, fogas a ruháknak. Tányéros lámpa lóg a mennyezetről.- Az ablak alatt virág nyílik. Nyolcvanhatcs számú vasúti őrház. Több mint száz éve építették. A mostani elnevezés szerint kellene nyilvántartani, de még Banizs Lajos főmunka- mesternek is eltéved a szava, mert ő is gyakran nyolcvanhatost mond, pedig „Tizenkettes térközjelzőnek” hívják az őrházat. A dunaújvárosi pft. állományába tartozik a nyolcvanhatos. — Négyen adjuk a szolgálatot. Atkári -Gábor segédfelvigyázó. Komlóczi Jenő és Lakner Ferenc felvigyázó a személyzet. velem együtt. Tizenkétszer huszonnégyezünk. Aki éjszaka tölti a tizenkét órát. az negyvennyolc óra szabadot kap. Ezért vagyunk a szolgálati helyen négyen, mert január elsejétől csökkentették a mi munkaidőnket is. / A szolgálati tennivaló nagy figyelmet kíván. Tudni kell minden vonatról mindent, tizenkét óra alatt legalább negyven csattog az ablak előtt. A tehervonatok, a személyszállító vonatok menetrend szerint követik egymást. Érkezés előtt kapják a telefonjelentést; elindult. várjátok. Várják. A szolgálatos leereszti a sorompót. kezébe veszi a kis zászlót és fogadja a vonatot. Közben figyeli a szerelvényt: ha rendellenességet lát. azonnal jelenti a szomszédos állomásnak. Leginkább nincs jelentenivaló; nem füstöl a kocsicsapágy, nem himbálódzik a teherkocsi ajtaja. Rendben indulnak a vonatok az állomásokról. Ez a szolgálat mégis feszes fegyelmet kíván. A vasút területén több száz ilyen szolgálati hely ad biztonságot a közlekedéshez. Nem sok ez, csak egy rövid mondét, „Je- Jentem a tizenkettesnél a harminckettes rendben elment. Banizs adta". Egy kis csavar a vasút gépezetében. Ha ez a jelentés nem menne a következő térközjelző őrházhoz, a vonatot azonnal megállítanák, Jön a tehervonat, csenget az előjelző, Banizs készül a fogadására. Egy csapat munkás is előkerül, a pályán dolgoztak, az eső verte őket a nyolcvanhatosba. Toporognak kint is. meg az őrház lakrészében. Mert az is tartozik ide. Ugyanolyan kicsi a lakás, mint őrháznak az őrszoba. Mégis barátságos otthon Atkári Gábor segédfelvigyázó népes családjának. — Nagyon szeretünk itt élni — mondja Atkári —. tartozik az őrházhoz közel hatszáz öl kert. azt művelgetjük. Nem kell piacra menni, nem is lehetne. hiszen Dombóvár ide tizennyolc kilométerre van. A ház, a lakás jár annak, aki itt szolgál. Kollégáim a szomszédos Döbrököz községben laknak, motorral, biciklivel járnak ide. Én itt élek. jól. A gyerekekkel nincs gond. az állami gazdaság iskolajárata felveszi őket. Én meg szabad időmben a kis fogattal bajlódom szép kertemben. .uí. S elő is vezeti hétezer forintért vásárolt igás szamarát a segédfelvigyázó. Közben az eső is alábbhagy, a munkások csapatba verődve várják a vágánygépkocsit, jön is hamarosan. s utána csattognak a munkagépek. Az őrház előtt feszes vigyázzállásban szalutál Banizs Lajos. Vajon tudja-e. hogy a vasúton hány hasonló szolgálati hely van ? **., — Körülbelül tudom. A mi területünkön talán százötven. — Ismeri a személyzetet. ;— Személyesen nem. Csak névről. Akkor találkozunk, ha vizsgára megyünk. Évente kétszer Vizsgázunk forgalmi szabályzatból. Akkor találkozunk. Június 19-én voltam legutóbb vizsgán, négyesre sikerült. Eddig mindig ötös voltam, most az új szabályzat nagyon sok. Majd az őszi vizsgám, az ötös lesz. A kurdi vasútállomás előtti térközjelző vasúti őrház csengője ismét jelez. Banizs beír a naplóba, szabadra állítja a jelzőt, lezárja a sorompót: jöhet a délutáni személyvonat Dombóvár felől. PÁLKOVÁCSJENŐ Fotó: Gottvald K. Háztáji gazdaság: Jövedelem és közellátás A munkás-paraszt szövetség ” sikereként könyveltük el — örömmel —, hogy hazánkban a közelmúltban kiegyenlítődött a munkások és parasztok jövedelmi színvonala. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a keresete, hanem a jövedelme egyenlítődött ki a két osztálynak. A parasztok életszínvonalába beszámítjuk a háztáji gazdaság jövedelmiét is! Ha tehát a háztáji termelés visszaesik, akkor a tsz- parasztság életszínvonalának csökkenését eredményezi, és a jövedelmi arányok újbóli megbomlását. A társadalmi érdekek szempontjából még ennél is lényegesebb az, hogy a magyar mező- gazdasági össztermelésnek még 1974-ben is 65 százalékát adták a nagyüzemek. Harmincöt százalék nagyüzemen kívüli termelés, amiben ä legnagyobb tétel a tsz-tagok háztáji termelése. Ha ez visszaesik, akkor ezt megérzi a közellátás, egyes áruknál még az export is. Kiélezett gazdasági helyzetben ilyen kockázatot nem vállalhatunk. A termelőszövetkezeti háztáji gazdaságok megközelítően 700 ezer hektáron termelnek. Ez az ország mezőgazdaságilag művelhető területének 7,5 százaléka, ami önmagában sem lebecsülhető arány. Tovább növekszik azonban jelentősége, ha megmondjuk, hogy az arány az ország gyümölcsterületéből már 11,8, szőlőterületéből 22,1 százalék, a kerteknek pedig 41,5 (!) százaléka tartozik a háztáji gazdaságokhoz. Lemondhatunk erről? {aMM** ~ Külön figyelmet érdemelnek azonban azok a mozgások, amelyek a. háztáji gazdálkodáson belül tapasztalhatók. Folyamatos, de az utóbbi időben felgyorsult változások eredményeként a háztájinak négy, elég jól elkülöníthető típusa alakult ki. l^lindmóig legjelentősebb a ■ * „hagyományos“ háztáji, amely az összterület 50—60 százalékára tehető. (Részletes statisztikai felmérés nincs.) Ide tartoznak a tagok személyi tulajdonában, vagy használatában álló zártkertek, tanyatelkek, belterületi porták, stb., valamint azok a közösből kimért parcellák, ahol mondjuk a tag a kukorica közé még babot, vagy más veteményt is ültet, tehát a gyomirtó vegyszerek használatára nincs mód. Nagyon munka- igényes parcellák ezek, de kertészeti és növénytermesztési szempontból a legnagyobb értéket adják. Innen jön a korai retek, a saláta, a májusi cseresznye, a bab és még jó néhány cikk zöme a piacra. Nagyon fontos, hogy a közös gazdaságok ezeket a „magánterületeket" ne tekintsék magánügynek hanem segítsék az ottani termelést. Szaktanáccsal, műtrágyával, ha kell palántával, kisgéppel, permetezőbrigáddal és előnyös közös értékesítéssel, hiszen ezek a magánterületek közös gondokat oldanak meg, a család önellátása mellett a közellátást is szolgálják. A másik — rohamosan erősödő — típus a „nagyüzemesitett” háztáji. Lényege, hogy a közösből egy táblában kimért háztáji területet a tsz megszóntja és kitűnő maggal beveti, műtrágyóz- za, sőt rendszerint a gyomirtó szert is kipermetezi, úgy méri szét a tagok között. A háztáji parcellák gazdái megtérítik a közös költségeket, majd saját kezükkel szedik le a kukoricát, amit a tsz hazahord nekik. Ennek a típusnak elsősorban az állattenyésztés szempontiából van jelentősége. A tag ugyanis az így megtermelt kukoricával tyúkot etet, disznót hizlal, gyakran még a szárat is levágja és hazahord; ja a tehénnek. A nagyüzemesitett háztáji produktuma tehát hús, tojás és tej formájában jelenik meg az ország asztalán. (Akkor is, ha túlnyomórészt esetleg a termelő fogyasztja el, mprt ezzel a közellátás gondját köny- nyíti.) u, A fejlődés azonban tovább ** feszítette a húrt. A hatalmas gépek, a zárt rendszerek nem kevés határból a háztáji gazdálkodásnak még ezt a formáját is kiszorították. Ha ugyanis azt a bizonyos kukoricatáblát teljes egészében nagyüzemi módon művelik meg, akkor egy hektáron nem negyven, hanem esetleg 60—70 máísa kukorica- terem, minimális munkaerő- felhasználással. Ugyanakkor a tsz-nek nem kell fogatokat tartania csak azért, hogy a háztáji parcellákat művelgesse, a kupaconként mért kukoricatermést hazahordja. A tag tudja, hogy neki eszmeileg mennyi háztáji jár, kifizeti a nagyüzemi művelés költségeit, és a nagyüzemi átlagtermésnek megfelelő termésmennyiséget a vontató a házához viszi. Ez már „eszmei-háztáji”, vonnak hátrányai, de ellene szólni nincs jogunk. A tag ugyanis nem kapál és nem tör kukoricát, de terményt kap, amivel ugyanúgy etethet, hizlalhat, tehát a család úgynevezett töredék munkaerejét odahaza hasznosíthatja és ebből termelés, jórészt árutermelés lesz. P Sajnos izmosodik a szorosar* vett eszmei háztáji módszere is. Aránya becslések szerint már ' meghaladja a 10 százalékot. Ennek lényege, hogy a tag elméletben sem kap háztáji területet,' hanem az ehhez való jogát a közösségi pénzen megváltja. (A Pénzügyminisztérium most érvényben lévő döntése szerint egy tsz-tag maximálisan 25 q kukorica, vagy 6000 Ft eszmei háztáji megváltást kaphat.) Durván fogalmazva: ebben az esetben a tag eladja a háztáji gazdaságra hoz való jogát. Életszínvonala nem csökken, viszont a háztáji gazdaság ebben az esetben értéket már nem termel. A család töredék munkaereje (öregek, gyerekek, kisgyermekes anyák, stb.) kihasználatlan marad. \/annak esetek, amikor nem ’ tudunk az ilyen megoldás ellen szólni. Akad például Magyarországon tsz, ahol másfél ! ezer hektáron kétezer ember folytat intenzív gazdálkodást. Itt nyilván nincs miből területet adni a tagnak. Másutt megfigyelhető, hogy csak azért nem vesznek fel tagot — noha jelentkező volna —, hogy ne kelljen háztáji földet adni. Az is érthető, ha egy 80 esztendős, gyakorlatilag magatehetetlen néninek nem kell a kukorica, hanem közvetlenül pénzt akar. Az ilyen indokolt esetek aránya azonban semmiképpen sem éri el a 10 százalékot. A pénzbeli megváltás néhol már divat, mert rendkívül kényelmes, nem kell hozzá se vegyszer, se fuvareszköz, csupán egy kifizetési lista. Nagyon határozottan ellene vagyunk az ilyen divatnak. Itt már a háztáji gazdálkodás valóságos céljának és szerepének eltorzulásáról van szó. A szövetkezeti vezetők és tagok bölcsessége, arányérzéke és megfelelő központi szabályozás szükségei ahhoz, hogy a háztáji gazdaság szerepe, produktuma ne csökkenjen, legalábbis nagyobb ütemben ne, mint ahogy azt a nagyüzem pótolni képes. FOLDEÁKI BÉLA