Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám
R munkahely és az ember Az emberek SÄsrs munkahelyhez, amely az egyén számára az egzisztenciát és anyagi létbiztonságot jelenti és lehetővé teszi az önmegvalósulást, a tudás,; tehetség kibontakoztatását. Tartós, egész életre szóló barátságok, gyakran éppen a munkatársak között alakulnak ki, s a munkahely humán tartalma abban is megmutatkozik, hogy az egyes ember számára tartós élmény kollektívához tartozni, maga mögött tudni annak óvó, segítő erejét, hatalmát. Kiszakadni a megszokott közösségből fájdalmas érzés még akkor is, ha sok méltánytalanság, bosszúság, hátrányos megkülönböztetés érte ott az embert. Az egyik szekszárdi magánkisiparos szakmája művésze, jól keres, sorsával mindenképpen elégedett lehetne, mégis magkeseredett ember, nincs nap, hogy ne emlegetné munkahelyét, ahol képességeinek megfelelő, számára örömöt jelentő feladatot végzett, míg most virágtartókat gyárt, önmaga előtt restelkedve, hogy feladta tudását, tehetségét. Kielé- gületlen, hiányérzet gyötri, s cseppet sem lesz meglepő, ha rövidesen ismét a régi gyárában találkozunk vele. ' A törzsgórdatagok, a szocialista brjgádtagok gyakran elmondják, egyszerűen létezni sem tudnának a gyári levegő, a megszokott és megszeretett közösség nélkül. Bizonygatni is felesleges, hogy a dolgozók általában ragaszkodnak a munkahelyükhöz, nem érdektelen kívülállóként, hanem gazdaként vesznek részt a termelésben, s tulajdonosként kísérik figyelemmel a helyi politikai, gazdasági esemé- 5nyéket. Munkapszichológiai felmérések igazolják: az emberek társaságban, baráti körben leggyakrabban a gyárról, a terme- - lőszövetkezetről, egyszóval a munkahelyről beszélgetnek, ez sokkal inkább téma, mint a futball. k • Kérdés azonban, hogy a munkapad mellől, tehát „lentről'’, mennyire, milyen mélységben és szélességben tekinthető át az egész üzem. Ez a kérdés roppant fontos, hiszen az üzemi demokrácia gyakorlása nehezen képzelhető el megfelelő horizont nélkül. Ilyen gondolatok jegyében az elmúlt hetekben azzal a kéréssel fordultunk több fizikai dolgozóhoz, hogy mutassa be munkahelyét, mondja el mit tud róla, mit tart fontosnak, lényegesnek. A beszélgetések közül néhány interjú formájában a Tolna megyei Népújságban megjelent. A mondanivaló tartalmát tekintve nagyon sok ezekben a közös vonás. Az islerjük, sok kivétel nélkül cáfolják azokat, akik úgy vélik, hogy a dolgozó a maga bonyolultságában képtelen áttekinteni az üzem egészét. Ezzel egy időben erősítik azokat, akik a munkás üzemi közéletiségét, létező aktivitásként, s jelentős lendítőerőként tartják számon. Érdemes felidézni a beszélgetések néhány részletét. „A mi munkahelyünkre az a jellemző, hogy dolgozóink nagy többsége lelkiismeretes ember. Nem ismeri a fáradtságot, számtalanszor előfordul, hogy nem ragaszkodhatunk a napi nyolcórás munkaidőhöz. A közelmúltban átlag tíz órát dolgoztunk, hosz- szabb ideig nappali műszakban... Termelőmunkát végzünk Szekszárdon a kenyérgyárban és a 3. sz. üzemben. Hozzánk tartozik Tolna-Mözs, Paks, Duna- földvár, Nagydorog, Tengelic, Vajta, Őcsény. Kétszáznegyven embert foglalkoztat a vállalat, ebben a szómban benne vannak a fizikai dolgozókkal együtt az . alkalmazottak is." (Bitter Antal sütőipari szakmunkás, Szekszárd.) „Nagyjából nyolcezer kataszteri holdon gazdálkodunk, adottságaink nem a legjobbak, de nem is a legrosszabbak. Közepesnek mondható. Mindenesetre ezen a hegyes-dombos vidéken az erőgépek, a munkagépek jobban ki vannak téve a törésnek, a kopásnak és mindez pluszmunkát, többletkiadást jelent. Fő terményünk a búza, a kukorica, a napraforgó és a lucerna. A termésátlagokat ismerem. Nincs, szégyenkeznivalónk... Az állat- tenyésztésről szólva kiemelném a sertéshizlalást. Tolnában és Baranyában a legjobb három ser- téshizlqló gazdaság között vagyunk." (Gyurkovits János gépszerelő, Alsópéli Állami Gazdaság.) „Idei terveink között szerepel a műhelycsarnok bővítése. Tudom, hogy pénz van rá, de nehéz kivitelezőt találni. A fejlesztési program keretében viszont az idén készült el az orvosi rendelő, a portásfülke, a telefonközpont. Tudom azt is, hogy milyen gépeket szereztünk be eddig és milyet fogunk év végéig beszerezni." (Fleischer József asztalos, Szekszárd, Bútoripari Vállalat). F?pthn( a beszélgetésekből is LébnuUl kiérezhető volt a felelősség, az azonosulás, a tulajdonostudat fejlődése. A nyilatkozók jól ismerik munkahelyüket. Rendelkeznek azzal az információ- mennyiséggel, amely ahhoz szükséges, hogy érdemben tegyék meg javaslataikat, észrevételeiket. Elvitathatatlan csoportérdek, tehát alapvető munkahelyi érdek a dolgozókat bevonni a megfe lelő fórumok adtak keretek kö zött az üzem egészét érintő kér désekbe. Ehhez a dolgozókban megvan a kellő készség és nyitottság. Az intézkedések, a dön tések azonban úgy válnak álta lánosan érthetővé és ami ennél is fontosabb, személyes üggyé, ha maradéktalanul érvényesülnek a XI. kongresszus határozatának -ide vonatkozó „előírásai". Mint annyi más felmérés, tapasztalat, a témánkban szerepfő interjúsorozat is bizonyítja: a munkásközeg értő közeg; $ a munkósemberek többsége kellő felkészültséggel rendelkezik ahhoz, hogy magas színvonalon legyen segítőtársa a hatékonyan működő üzemi demokrácia keretei között az egyszemélyi vezetésnek, s javítsa a vezetői munka színvonalát. Szp. Dombóvár, Dälmanä Méltóképpen emlékeztek a hetven évvel ezelőtti aratósztrájkra Gyorsfénykép a megye vízellátásáról ' Tolna megye országos viszonylatban kiemelkedő helyet szerzett magának a veze- , tékes vízellátás fejlesztésének eredményeivel — hallhattuk a múlt hét derekán Perecsi Ferenctől, az OVH egyik veszető munkatársától. Az eljs- ' merő szavak jóleső érzéssel töltik el a lokálpatrióták szívét, valahányszor csak elhangozhatnak valamilyen munkánk . sikerének -nyugtázása- kéopen. A vezetékes ivóvíz•hálózat fejlesztése körül azonban — magunk között miért is ne mondjuk ezt ki — esetenként nagy a helyi viharzás.-A vízműépítés, mint vállalkozás megdrágult, megnőtt az érdekeltségi hozzájárulás is. Nagyon sok, ma még vezetékes vízzel nem rendelkező községünk lakossága bánja, hogy tíz-tizenöt évvel ezelőtt meghátrált a vízműépítés feladata előtt. Ma, nehezebb vízmüvet építeni, de azért vezetékes ivóvizet adni a lakosságnak változatlanul fontos feladat, hiszen ahhoz, hogy valóban kulturált körülmények között lakjék az ember, kell a vezetékes víz. •Az elmúlt év végén a megye 110 települése közül 49-ben üzemeltetett vízművet a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A termelőszövetkezetek kezelésében lévő vízműről Fblecska és Sérp;,is lakossága jutott ivó/:-be:. Fgv települis.fnk. — Uv.^yiDiur/oií i-cszlegesen bár, de bányaüzemeié-' sű vízmüvet használ. A közelmúltban megyénkhez csatolt öt község közül négyben van vízmű, s ezek közül Csikóstöt- tös és Kaposszekcső közös vízműről kapja a vizet. A negyedik ötéves terv még hátralévő időszakában elkészül Pari, Pálfa, Felsőnyék, Nak, Nagykónyi vízműve. Tehát, ha' lassú is a gyarapodás, szépen haladunk, így talán megtudjuk tartani azt az előkelő helyet, amit országosan szereztünk magunknak. Az év végére a vezetékes ivóvízhálózat hossza megyénkben várhatóan meghaladja a 800 kilométert. Csak a jelen tervidőszakban 221 kilométerrel bővült, illetve bővül az ivóvízhálózat. Van 14 víztornyunk és üzemeltetünk 55 magaslati víztározót. Az elmúlt évben egykét település kivételével nem volt jelentős fennakadás a vízellátásban. Komoly problémát jelent viszont a megye egy részén, hogy a felszínközeli rétegekből kitermelt víznek nagy a vas- és mangántartalma. Tisztítani kell a vizet, ami feladatként Szekszárdon a legproblematikusabb. A megye- székhely kútjainalc átlagos napi víztermelése több, mint nyolcezer köbméter naponta. A maximális víztermelés kevés híján napi 14 ezer köbméter. Vastp.innítónK kapacitása viszont mindössze napi 7űC0 köbméter. Könnyű kiszámítani, hogy a nyári csúcsidőben mennyi víz jut vasta- lanítás, mangántalanítás nélkül a vezetékekbe. Jó hír viszont, hogy a tisztítómű bővítésének tervezése programszinten már elkészült. Településeink 52 százaléka, számszerint 56 község rendelkezik ma vezetékes vízellátással. Az ötödik ötéves tervre való zavartalan átmenet biztosítása érdekében további négy községben — Pusztahen- csén, Gyulajon, Aparhanton, Simontornyán — alakult meg a vízműtársulat. A vezetékes ivóvízellátás távlati fejlesztési koncepciói szerint — a regionális szerepköröknek megfelelően — 1985- ig megoldódik százszázalékosan a felsőfokú, a középfokú és kiemelt alsófokú központok ellátottsága. Az alsófokú szerepkört betöltő 20 település közül vízmüvet épít még Tévéi, Szakcs és Nagymányok társközségeivel. A 18 részleges alsófokú központból a még hiányzó hat település — Kis- vejke, Kéty, MagyarkesZi, Miszla, Aparhant és Kakasd vízmüvei jelentik majd a száz- százalékos vízellátást, összesen 80 településünkön lesz vízmű 1985-ig és ez 73 százalékos ellátottságot jelent. "Vízkészletünk jó. A vízművek megvalósításában továbbra is a társulati formát kell alkalmazni a vízművekkel még nem rendelkező községekben. Szombaton és vasárnap ünnepségsorozat keretében emlékeztek a hetven évvel ezelőtti dél-dunántúli arató- sztrájkokra Dombóvárott és Dalmandon. A hetven éve történt események feldolgozása megtörtént, marxista értékelése folyamatos, hiszen egyre-másra újabb részletekre derül fény. A szombat délelőtti tudományos emlékülésen a század- eleji agrármozgalmakról hallhattak a nagyszámú érdeklődők, érdekes, sok esetben eddig nem publikált részleteket. A századeleji agrármozgalmak kirobbanásának okait vizsgálta előadásában Szakács Kálmán egyetemi tanár. A szociáldemokrata pártnak jelentős szerepe volt a századforduló és a századeleji agrármozgalmak szervezésében, kialakulásában,: ezt Erényi Tibor, a Párttörténeti Intézet osztályezetője méltatta. A dunántúli aratósztrájkokról beszélt előadása során Mérey Klára, az MTA Dunántúli Intézetének főmunkatársa. Az előadásokat korreferátumok egészítették ki. Délután a régi városi tanácsház nagytermében a Kapós-vidék népművészetét bemutató kiállítást nyitottá meg Takács Lajos, az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának főmunkatársa. A kiállítást szombaton és vasárnap igen sokan megtekintették. Este a gunarasi termálfürdő szabadtéri színpadán adott volna gálaműsort a húszéves Kapos népi együttes. A közönség és a szereplők ki is vonultak a fürdőtelepre, azonban a rossz idő miatt az előadást késéssel, az Apáczay Csere János szakközépiskolában tartották meg. Vasárnap a Dalmandi Állami Gazdaság területén folytatták a megemlékező ünnepséget Itt tíz órakor Cserép Imre, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet Aratásaink 1905-ben és 1975-ben címmel. Az előadás után emléktáblát avattak abból az alkalomból, hogy hetven éve aratósztrájk volt ebben a térségben. Az emléktábla avatása után művészi műsort is bemutattak a nagyszámú. érdeklődő előtt a dombóvári klubkönyvtár irodalmi színpadának, a Kapos együttesnek és az attaJai Páva-kör tagjainak részvétei lével. | Termelőszövetkezetek egyesülése — Jelentős eseményben volt része -Nagykónyi, Értény és Koppányszántó lakóinak. Erre a napra tűzték ki a téesz- egyesüiési közgyűlés időpontját és készítették el az alapszabály-tervezetet. Tavasszal már lezajlottak azok a részközgyűlések,' amelyek titkos szavazással döntöttek az egyesülés mellett A mostani közgyűlés elnöke Szabó István megnyitója után megválasztották a jelölő és szavazatszedő bizottságot. a jelölő bizottság javaslatot tett az elnök személyére, Molnár Jánosra, akit a tagság egyhangúlag támogatott nyílt f szavazással, majd titkos szava_ zással megválasztott A közgyűlés meghatározta az egyesülés időpontját, ami 1976. január 1-én lesz, valamint elfogadta az új alapszabályt Elnevezésül a Koppány-menti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nevet válasz tották. . , . i (■ Ezután megállapodtak a szöz Vetkezet további tevékenységében. Tovább fejlesztik a növénytermesztést és az állattenyésztést. Nagyobb súlyt kap az öntözéses gazdálkodás. A téesz tagja marad a CPS. kukoricatermesztési rendszernek. Kiegészítő tevékenység keretén belül foglalkoznak, élelmiszercsomagolással, műi anyaghulladék-feldolgozás- sal, fuvarozással és bérmunkával is. -.., •, . , . Meghatározták a munkaidőt és a szociális juttatásokat. Emellett nagy gondot fordítanak a háztáji gazdaságok támogatására is. Ékes László Nagykónyi , - a (Síin .!!?••• Vau Szekszárd francia testvér- városának lapjából, a la Re- naissanceből vettük át az alábbi közleményt, mely a hetilap június első heti számában jelent meg: „Hivatalos delegáció érkezett az elmúlt pénteken magyar testvérvárosunkból, Szek- szárdról Bezonsba, június 5-ig terjedő tartózkodásra. Vezetője dr. Nedók Pál, a városi tanács elnökhelyettese volt, tagjai dr. Bősz Aranka v. b.- titkár, Háromházi Magdolna, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Tóth Gyula gimnáziumi tanár Szekszárd- ról, aki a tolmács szerepét is betöltötte. Barátainknak eredetileg a városunkbeli kommunista vezetés 50 éves fennállási jubileumi ünnepségeinek kezdetére kellett volna érkezniük, így a záróünnepségeken vettek részt. 30-án jelen voltak a Paul Éluard-teremben rendezett vetítésen. 31-én Nedók Pál adott jelt a testvérvárosok kupájának elnyerésére indított labdarúgó-mérkőzés megkezdésére. Végül vasárnap részt vettek azon a baráti vacsorán, mely az ünnepségek végét jelentette. Megmutattuk vendégeinknek az új városi létesítményeket, az iskolákat, egy üzemet, végül Párizst, Versaillest és környékét. A testvérvárosi bizottság vezetőségével tartott együttes ülés lehetőséget nyújtott a két város fejlődésére és az eljövendő kapcsolatokra * vonatkozó nézetek kicserélésére. A részletekre jövő heti számunkban visszatérünk. Egy másik munkaértekezlet a városi tanácson a közigazgatási munkamódszerek megismertetését szolgálta. Itt-tar- tózkodásuk végeredményben nagyon gyümölcsöző volt és nem lehet kétséges, hogy Szekszárdhoz fűződő baráti kapcsolataink további elmélyítését szolgálta-,” -j Testvérvárosi küldöttség Bezonshan
