Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

Baanos toÉivaiók gépiármvszetfek

A megfelelő táplálkozás

">rr Több alkalommal szóvá tették már olvasóink, hogy a gépjárművezetéssel kapcsolatos megfigyelésekről, tanulsá• gos esetekről közöljünk íráso• kát. Megkezdjük sorozatunkat,

' először az emberi test ,,működéséről” írtunk, majd később

• más hasonló témákat dolgozunk fel.

A táplálkozás módja életmódunk egyik lényeges jellemzője. Káros, vagy kedvező hatást gyakorol a gépjármű- vezetés biztonságára, mert a szervezet fizikai és szellemi teljesítőképességét meghatározza. A gépjárművezetők tudják, hogy a motor teljesítménye függ az üzemanyagfajtától, a gázadagolástól, a motor járása pedig a motorolaj minőségétől, a motor hűtésének rendszerétől, stb: de nem gondolnak arra, hogy szervezetükkel legalább ennyit kellene törődniük.

Tudjuk, hogy a táplálkozás nagyrészt anyagi lehetőségeinktől, szolgálati munkánktól, hivatásbeli elfoglaltságunk Időbeosztásától függ. Mégis ki kell alakítanunk azokat az Irányelveket, melyek alapján szervezetünk nem válik túl- táplálttá, de mégis elegendő kalóriaértéket termel az izmok, idegek, az agy és az érzékszervek hibátlan működéséhez.

A szervezetnek a fehérjék, főleg a húsfélék, terjtermékek, tojás mellett kevés szénhidrátra, cukorra, lisztes anyagokra és számos vitaminra van szüksége az erőnléti. állapot biztosításához.

A legveszélyesebb az üres gyomorral való vezetés. Tapasztalataink szerint a hivatásos gépjárművezetők' Tétszámának közel fele nem gondoskodik a megfelelő reggeliről, többnyire egy csésze üres teával vagy anélkül indulnak útnak. Az éhséget, ha a vezetésre összpontosítva figyelmünket nem is érezzük, alattomosan kínozza szervezetünket, fokozza ingerlékenységünket. A gépjármű-balesetek közel 40 százaléka történik a vezetés első két órájában, nemcsak az alvás utáni lassúbb alkalmazkodóképesség, hanem döntően az üres gyomor miatt.

Az üres gyomor másik káros hatása a rezgésártalommal szembeni fokozott érzékenység. Mivel kitöltetlenül, üres zsákként rázkódik, túl sok vagy túl kevés gyomorsavat választ ki. A gépjármű mozgásával járó rezgésártalom amúgy is terheli az idegrendszert, az üres gyomor terheletlen rázkódása ezt az ártalmat még tovább fokozza. Ez vezet később gyomorfekélymegbetegedésekhez. Országos adatok szerint a lakosság 2,2 százaléka szenved ilyen betegségben, a hivatásos gépjármű- vezetőknél azonban a vizsgálat közel 3 százalékos arányt talált

A teljes jóllakottság szintén rontja vezetőképességünket. A feszülő gyomor elnezehíti, csökkenti a figyelemnívót, hosszabbodnak a reflexidők, csökken az éberség, a körültekintés, az alkalmazkodóképesség színvonala, a döntések megbízhatósága. Emellett a túltelített gyomor szorítja a szívműködést, nyomja a belső szerveket, lassítja az egészséges vérkeringést. Minden élő szervezet jóllakottság állapotában pihenést kíván és ha tevékenységre kényszerül, készenléti állapota nyilvánvalóan alacsonyabb szintű lesz. A gépjárművezetésre tehát legelőnyösebb az éhség és jóllakottság közötti állapot, ezt pedig célszerű gyakoribb, kisebb uzsonnákkal, jó falatokkal elérni, ha vezetési munkánk közben szünetekre van lehetőség. Energiaszükségletünket a nap folyamán az alábbi arányban osszuk fel:

délelőtt 6—11 óra között 30 százalék,

délben 11—14 óra között 40 százalék,

délután és este 14—19 óra

között 30 százalék.

A reggeli legyen kiadós, de könnyű, kerüljük a gyomrot megfekvő, nehéz ételeket: szalonnát, zsíros húsokat, stb.

A vezetési munkával terhelt emésztés rontja a szervezet készenléti állapotát. Jó reggeli: a tojás, tej, tejtermékek, margarin, méz, lekvár, paradicsom, paprika, tea, tejeskávé, kakaó. Törekedjünk a változatosságra, hogy az egész reggeli sokféle anyagot, főleg fehérjéket (sovány húsok, tojás) kevés zsírfélét, szénhidrátot, de sok vitamint tartalmazzon. A fehérjék fogyasztása azért kedvező, mert javítja a belső égési folyamatot, az emésztést és ezzel erősíti az észlelés, az információfelvétel hatékonyságát, ami fontos a biztonság szempontjból. Ha vezetés közben az izmok terhelése csökkenti vércukor- szintünket, romlik az agytevékenység, ingerültebbé válunk, gyakrabban hibázunk. Ezért pár perces uzsonnaszünet közben kevés szénhidrát (szőlő- cukor-tabletták, csokoládé, gyümölcsök) elfogyasztása már felfrissít. Lehetőleg a gépkocsiból kiszállva, kissé megmozgatva tagjainkat, kezdjünk az uzsonnánkhoz.

A déli étkezés a reggeli bőséges mértékéhez legyen hasonló, de sose terheljük túl magunkat. Ismét a fehérje a legfontosabb. (Sovány marhavagy disznóhús, szardínia, konzervhal-féleségek, sajt és italként tej, joghurt vagy kefir, illetve gyümölcslé.)

A vacsorát lehetőleg lefekvés előtt 1—2 órára hagyjuk. Ha ebédnél nem jutottunk meleg ételhez, most itt az. ideje. A vacsora összetétele hasonlítson a reggelihez és ebédhez ajánlottakhoz. Most se együnk sokat, mert ez pihenésünket, az egészséges alvást gátolná, pedig számunkra ez legalább olyan döntő életmódi követelmény, mint a helyes táplálkozás. (Folytatjuk)

Űi tejporgyár Zalaegerszegen

A közelmúltban üzembe helyezett zalaegerszegi tejporgyárban 8500 kg tejport gyártanak naponta. Az új üzem a Phy*. laxia Tápszefgyárt látja el alapanyaggal.

(MTI foto: Medgyasszay Béla felv. •— KS)

Harkányi nyár

Harkányban a pécsi Mecsek táncegyüttes műsorával vasárnap megkezdődött a „Harkányi nyár” elnevezésű kulturális program. Európai hírű fürdőhelyünkön évente csaknem másfél millió vendég fordul meg, az ő szórakoztatásukra szervezték meg a tíz hétig tartó zenei jellegű eseménysorozatot

A fürdőhely! rendező bizottság húsz nyári estére szervezett programot, amelynek során Dél-Dunántúl neves népi együttesei, pávakörei, kórusai, fúvószenekarai lépnek feL

pásztor Ferenc :

Fiúk a Leshegyen

— Azért az sem egészen egyértelmű, hogy a középgeneráció csak dolgozott, csak roham- brigádokba járt, csak templomtetőt bádogo- zott, csak a politikai harcokban őrlődött az ereje, meg az ideje. Vannak ebből a generációból tudósok, tanult, művelt, képzett tisztek, művészek, műszaki emberek, tisztviselők. Ezek is csak akkor éltek, csak akkor készültek fel valahogyan.

Akkor bizony. Azt is elmondom, hogyan. Volt nekem egy falubélim, elég jó cimborám. Béres gyereke volt. Suttyó, akárcsak én.

— Miért mondja, hogy suttyó, őrnagy elvtárs? Nem illik ez önre.

— Csak azért mondom, mert akkoriban az olyan emberpalántákat felénk leginkább így nevezték. Ma már másfajta tartalom tapad a szóhoz. Nos, volt nekem ez a földim, Varga Marci. Engem akkoriban küldtek a» tisztesiskolára. Pesten találkoztam vele, kollégista volt. Az én Marci komám filozófiát tanult, társadalomtudományt, államelméletet. Lehet, hogy a maga édesapját akkor nevezték ki művezetőnek, meg pártbizalminak, lehet, hogy a másik érettségizett katona apját akkor bízták meg gyárigazgatással, pedig csak nyolc osztályt járt, a cimboráját meg elküldték Szverdlovszkba kohómérnökséget tanulni. Ki járt jobban? Az, aki az üres, lerongyolódott gyárban igazgató lett, vagy az aki a kohómérnökséget tanulta? Azt hiszem az, aki az iskolapadban készült, hogy átvegye a stafétát. A baj ott kezdődik, ha valaki elfelejti, hogy egy adott történelmi helyzetben volt egy nagy csapat, amelynek tagjai vállukon tartották az ország gondját, és volt egy másik nagy csapat, melynek tagjai viszonylag nyugalmasan készültek ott, arra az időre, amikor rendezettebb körülmények között állhatnak a kormánykerekek mögé.

— Olyan kort éltünk át, amit még soha eddig. Átvettük a hatalmat, gyakoroltuk, amit

i' • V _

' --- - — - ■ <■ ’

s

oha nem csináltunk eddig. Ez ilyen áldozatokkal, ilyen lemondásokkal, ilyen helyzetekkel is járt. Ha az apáink cselekedeteit mérlegeljük, ezt nem szabad kihagyni a számításból.

Készenlétben állunk a folyosón. Mindez eszembe jutott, amíg arra várok, hová kell mennem, hová osztana!? be, merre kell futnom, vagy melyik terepjáróra parancsolnak fel. Az udvaron már csaholnak a kutyák. Az egyik Sátán, fekete, nyugtalan állat. Tele van izgatott feszültséggel. Meglátja a terepjárót, máris ugrik, elhelyezkedik a vezetőülés mögött, a helyén.

— Pusztai tizedes! Az egyes kutatócsoportot vezéti. Ha vadtól származnak a jelzések, azonnal jelentkezzenek. Vigyenek a kocsin két vattakabátot. Lehet, hogy megint két kölyök lógott el hazulról. Induljanak.

*

Indultunk. Ez az utazás mindenhez hasonlítható, csak autókiránduláshoz nem. Csúszkáltunk a domboldalon, mintha megbillent korcsolyapályán járkálnánk. Időnként nagyokat zökkennek a kerekek, s nem megy tovább a szerkezet a megváltónak sem. Ugrás, nekifeszülünk, toljuk a kocsit, felugrálunk, s tovább. Még szerencse, hogy Balogh, a mindentudó gépkocsivezető ismeri a környéket, akár a tenyerét. Forog, köhög, csúszkál a kocsi, de azért haladunk. A kanyarokban ránk tör a félelem, egy sarokba szóródunk, mintha fahasábokat szállítana a terepjáró, de nem lehet ilyen helyzetben finomkodni. Sietni kell. Lehet, hogy ilyen apróságokon múlik, s valakit megmentünk egy végzetes tévedés következményeitől. Az is lehet, hogy vaklárma volt az egész, hiábavaló futás, a nagy igyekezet. De sokszor futottunk már, a vezetékek között egy riadt, félig megfagyott, félig agyonszurkált őzet találtunk.

Jön egy kanyar, aztán nekiiramodunk egy erős lejtőnek. Csoda, hogy mennyit kibír egy terepjáró. Majd szétesik az erőlködéstől, de megy, halad előre. Hátratekintünk a kocsi mögé, valóságos felhőt kavar maga mögött a négy kerék. Nekünk ez idén is kijut a télből. Csak győzzük. Hatan ülünk a ponyva alatt. Senki nem szól, senki nem tesz megjegyzést. Ilyenkor csak a kutyásnak ü_ 23 —

lik szólni, ö is csak annyit mond, amivel feltétlenül nyugalomra tudja inteni Sátánt

_ — Maradj nyugton. Helyeden maradsz, te ördög. Nyugalom, nyugalom, öreg fiú, rög-' tön ott leszünk. Majd futhatsz még annyit hogy a lelkedet is kileheled.

öt perce tart a szánkózás, a forgás, ebben a szabadtéri dodzsemben. Még legalább ennyi, és ott leszünk, ahonnan a jelzéseket kaptuk. Balogh ügyesen manőverez. Jó sofőr. Ügy bánik ezzel a kocsival, mintha testrésze, mintha a lába lenne. Kiül az arcára, ha úgy gondolja, hogy egyszer-egyszer többet követel a motortól, mint amennyit el kell bírnia. Sziszeg, ha véletlenül belehajt egy buckába, vagy gödörbe, olyan képet vág, mintha neki fájna. Káromkodik, ha egy-egy bukkanó fölött nagyokat koppannak a lengéscsillapítók.

— Mit bámulsz, ennek is lelke van,' ezt sem lehet agyonhajszolni, mint egy bolondot — kötekedik velem Balogh, pedig egy szót sem szóltam, még a pillantásomban sem lehetett rosszallás.

— Menj csak koma, te jobban tudod, hogyan kell. Amíg a kezedben vagyunk, addig nincs baj. Menj, és légy nyugodt — feleltem neki, mert mit tehetne az ember ilyenkor. Tudom, feszült pillanatok ezek. Nem mindegy, hogy kivel, mivel találkozunk. Sokféle hatás érheti ilyenkor az embert. Vannak, akik azt hiszik, hegy csupa fejvadászok,_ meg rosszindulatú íogcimcgek élnek itt az őrsön. Bolondok hisziit csak így. Nekünk legalább olyan rossz érzés az, ha egy gonosz, vagy megtévedt, vagy e.bolondított embert kell megbilincselni. Megingni, erőszakot alkalmazni, tettlegese éghez folyamodni . Sajnos, vannak a világon bolondok, kalandorok, meggondolatlanolt. Ariiig vannak olyanok, akiket féken kell tartani, addig féknek is kell lenni. Még akitor is kell, ha ez együttjár üldözéssel, fegyverrel, bilincs- csel, idomított kutyákkal, és másokkal.

— Készüljetek — kiált Balogh —, azonnal ott leszünk,

(Folytatjuk)

— 24 —