Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 169. szám
* Rosenberg- perújrafelvétel ? Michael Meeropol, 32 éves, közgazdász és öccse, Robert, 28 éves, antropológus. Mindketten a Massachusetts állambeli Wester New England Col- lege-ben tanítanak. Mindössze két éve tudja róluk a külvilág: a Meeropol nevet egy New York-i tanáruktól, nevelőapjuktól kapták. Eredeti nevük Michael és Robert Rosenberg. Egész életükben készültek rá, hogy nyilvánosságra hozzák az igazságot, perújrafelvételt kérhessenek és bebizonyíthassák szüleik. Julius és Ethel Rosenberg ártatlanságát Most közelebb vannak ehhez, mint eddig bármikor. Az amerikai igazságügy-miniszter, az FBI és a New York-i főügyész tiltakozása ellenére elrendelte: tegyék hozzáférhetővé a két fiatalember számára az 1951-i Rosenberg-per 48 000 oldalas aktáját. Eddig minden hasonló kísérlet az FBI, a Szövetségi Ellenőrző Iroda ellenállásán megbukott. Az aktákat tehát nem ismeri a világ. A háttér; 1951. márciusában kezdte meg a New York-i bíróság a Rosenberg házaspár perének tárgyalását. Az volt a vád ellenük, hogy kiszolgáltatták az atombomba titkát a Szovjetuniónak. A háromhetes pert hisztérikus sajtókampány kísérte. Ez volt a hidegháború, a hírhedt McCarthy Szenátor irányította „böszor- kányüldözés” csúcspontja. Az már nem számított, hogy a Szovjetunió két évvel azelőtt felrobbantotta első atombombáját, vagy bármilyen furcsán hangzik; éppen az számított! Ezzel ugyanis megszűnt az amerikai atommonopólium, az Egyesült Államok többé nem zsarolhatott az atomfegyverrel. S egy másik szempont: 1951 már a koreai háború második éve volt. Az amerikai hadvezetés kudarcaiért is bűnbak kellett. A bűnös — mondta ki a bíróság — a Rosenberg házaspár. Hogy minek alapján? Á halálos ítéletet egyetlen vallomásra alapozták: ' David Greenglass, Ethel Rosenberg bátyja a kos Alamos-i atomtelepen dolgozott technikusként ö vallott a házaspár el> len, mondván, megbízásukból egy kém kezére juttatta az atombomba tervrajzát. Kidé(Telefotó—AP—MTI—KS) rült: a tanút előzőleg megfélemlítették, sohasem találkozott az állítólagos kémmel. Ami pedig az atombomba vázlatát, a perdöntő bizonyítékot illeti, hitelességét egy villamosmérnök, a titkosszolgálat őrnagya „igazolta” 1 Philipp Morrison viszont, aki részt vett a Nagasakira ledobott atombomba elkészítésében, így nyilatkozott: a rajz legjobb esetben is csak a bomba karikatúrája. A viharos nemzetközi tiltakozás sem segített, s a koholt vádak alapján 1953. július 19- én, villamosszékben kivégezték a Rosenberg házaspárt. Egy feltétellel kaptak volna kegyelmet, ha beismerő vallomást tesznek. Csakhogy nem. volt, mit beismerniük. Fiaik most, 22 évvel később, egy neves tudósokat, közéleti személyiségeket felsorakoztató szervezet támogatásával ismét megpróbálkoznak, hogy igazságot szolgáltassanak szüleiknek. ZALAI ISTVÁN A barátság háza Varsóban Varsó központjában, sí Dzerszinszkij téren két év múlva, 1977. augusztusában nyílik meg a Szovjet—Lengyel Barátság Háza. A háromemeletes, fehér márvánnyal burkolt, modern épületet lengyel építészek tervezték. A földszinten helyezkedik majd el a szovjet ajándéktárgyakat árusító „Natasa” üzlet, s egy postahivatal, ahonnan a tervek szerint videotelefonom lehet felhívni Moszkvát A kényelmes fotelekkel be-’ rendezett, hatalmas előcsarnokból lépcső vezet a 350 férőhelyes moziterembe. Az első emeleten lesznek a kiállító- termek, az információs központ. a nemzetközi könyv- és sajtóklub, s egy százférőhelyes teázó. A második emeleten négy tantermet létesítenek orosz nyelvtanfolyamok számára. A modem berendezésű nyelvi laboratóriumban egyszerre húsznál több személy tanulhat majd. • . Az épület harmadik emeled tén lesz a „Psijazny” című újság szerkesztősége, a Lengyel —Szovjet Baráti Társaság információs- és propaganda^ központja, könyvtár, olvasód terem, valamint két előadó^ terem, 120 és 300 férőhellyel. Az épületben különböző jellegű rendezvényeket bonyolítanak le, ezért különleges építészeti, művészeti és műszaki megoldásokra van szükség; Három tervet készítettek, s miután a legjobb változatot elfogadták, a tervezőkollektíva megkezdte a konkrét megoldások kidolgozását. (BUDA-; PRESS—INTERFRESS) i V ________________________________________________ P ásztor Ferenc: Fiúk a Leskegyen — Milyen a link? Tessék nézni. Én olyan anyás srác voltam mindig. Imádom az anyámat Apám is rendes, de anyám, az egy irtó rendes. Soha nem mérges, soha nem rest, soha nem ingerült Ha jöttem haza, mindig kész vacsorával várt, apámnak még a száját is megtörölte, nekem még a zsebkendőt is betette a zsebembe. Mindent észben tart. Főz, mos, takarít, mindent úgy tett, mintha élvezettel csinálná. — Pedig tudom, hogy sokszor fáradt volt, nehezére esett. Ezt úgy tette, hogy szinte jogot formált rá. Nem volt képünk engedni. Segítettünk, ilyenkor olyan vidám volt nálunk az élet. Ha névnapja volt, vagy születésnapja, anyák napja, vagy karácsony, mindig összedobtunk az öreggel pár százast, vettünk neki ezt-azt. Aztán dicsekedett vele: kaptam a fiúktól. így hívott mindkettőnket. Hát kérem,- hol találok én ilyen lányt? Van olyan mai lány, aki csak a családnak akar élni? Nincs ilyen. Ezért mondom én, egy nagy frászt a Katinak! örülhetne, hogy ilyen rendes srác, mint ez a Csonka, egyáltalán ránézett! Ismerem én őt, együtt voltunk a kiképzésen. — Jól van. Hogy hívják magát, maga nőgyűlölő ? — Csicsmann Tibor határőr. De nem vagyok nőgyűlölő, csak utálom a linkeket. — Hol dolgozott fiam? — Jelentem a második kerületi HKI-nél voltam vizes. — Dfe már megszáradt? —1 nevetett az őrnagy. — Hát nem ártana egy kis hazai víz. Isten bizony, végigszaladnék Pasaréten, ha most hipp-hopp hazaugorhatnék. Hej, de lenne taps. móka, kacagás! Gyorsan táviratoznék anyának, kezdjen hozzá a gombóccsinálás- hoz. Elmennénk együtt egy nagyot kószálni. Csákúgy feszítenének mellettem. Mert anya még olyan csini, hogy csak. Egyszer meglátott egy csajom vele. Karonfogva mentünk. Másnap majdnem megtépett, hogy ki volt az a jó baba. Mondtam neki, te dinnye, anyukám — 73 — ' volt. Ilyen szép még, nem olyan kis nyuvasz- tott, mint te, Kész lett, többé nem láttam. * — No, mama kedvence, maga már a második gombócvitéz. Látom, el kell küldeni a szakácsunkat tanfolyamra, mért maguk meg-* eszik majd a fejemet. De most már engedjék szóhoz jutni ezt a csendes embert is. Mondja csak, hogy hívják, honnan jött? — Bagócs László határőr. Korom, tapasztalatom, származásom ellenére, szinte mindentudó vagyok. Mindenevőnek mondanak, ha állatfajta lennék. Ugyanis jártam rendes gimnáziumban, de csak két évig, mert Freisin- ger tanár úr felismerte bennem a lusta kutyát, a évidért, a jég hátán is megélőt, és maximalista lett velem szemben. Csak a minimumot teljesítettem, s úgy rúgtak ki a gimnáziumból, mint a tisztes úri házból a szopor- nyicás macskát. Aggódó szüleim bekönyörögtek a papokhoz. Egy évig jártam lesütött szemmel, halk csendességgel a bencések iskolájába, aztán nagy ívben letapostam onnan. Beálltam egy Hupka nevű furfangos úrhoz újságkihordónak. A család szégyene, a család alja, és OTP-fiókja lettem. Aztán Hupka úr bevezetett a kertészkedés meghitt, költői világába. Az kérem nagyobb üzlet, mint a maszek kötős. Mert a piacon még híre sincs a paradicsomnak, de a mi újságolvasóink már kaphatnak tőlünk. Drágán, mintha aranyat vennének, de hát februárban friss paradicsomot, jó paradicsomot csak Hupka úr szolgákat. no meg én, Bagócs László, Első Hupka adjutánsa. — Ijeszgefni akar? Nekem már van egy kupecem! A múltkor a denevérkulát akarta aranyra váltani! — Tudom, ezen az őrsön van Suhajda? — sóhajtott fel Bagócs, nagyon jól titkolt örömmel. No, még egy dudás! — Úgy látom, már csak Hupka hiányzik! — nevetett az őrnagy. — öt nem csempészték ide magukkal? — ű őrnagy elvtárs. Hupka már régen ob- sitot kapott, öreg cserkész az. Megrögzött agglegény, nazarénus; vagy bicsérdista, vagy vegetáriánus, vagy micsoda. Nem eszik húst, pacifista, nem iszik bort, és még ruhára is csak akkor ad ki pénzt, ha már kilóg a fara ’«tT-j-S::: — 74 — a nadrágjából. Van egy biciklije, lehet vagy százéves. Még a kispesti sógorához is azzal jár. Nem fizet villamosra. Inkább gyalogol. De az üzleti életben rendkívül korrekt. Ha egyszer Hupka azt mondja, ezért a munkáért ennyi, akkor arra mérget lehet venni. Kérem, az a Hupka mindig csak mosolyog, káposztát eszik, sárgarépát, almát, meg mindenféle füvet, mint a kecske, de olyan szívós, mint egy öszvér. Hajnali kettőkor kel, este tízkor fekszik és kezdi elölről. Én njég egyszer sem láttam ásítani. Igaz, egyszer bementünk a tanácshoz, várni kellett. Elaludt a folyosón állva. Akkor vettem észre, hogy alszik, amikor beesett a titkárságra. Az ajtó előtt aludt eL Ö biztosan nem kap szívinfarkust. Olvastam a lapokban, hogy a sok zsír, meg hús okozza ezt a népbetegséget. Hupkának van esze, nem eszi a húst. A tojást is csak a cérnametéltben. — Mondja, Bagócs elvtárs. ennek a Hupkának is így felvágták a nyelvét? — Dehogy. Hupka csak mosolyog a satnya bajusza alatt. Mert satnya neki. Mindig hajnali kettőkor borotválkozik, nem lát rendesen, s emiatt csálé a bajsza. Huoka szófukar, inkább hallgatni szeret, meg bólogatni. Mellette szoktam rá a beszédre. Mindig bíztatott, beszélj már Laci, elharaptad a nyelvedet? Kérem. én a Hupkától megtanultam, hogyan kell megfiaztatni a pénzt. Hupka mindenhova bejár. Négyszáz lakónak visszük az újságot. Négyszáz lakó, az minimum ezer ember. Ezer embertől rengeteg információ befut. Egyiktől megtudjuk, hogy van egy eladó telke. A másiktól megtudjuk, hogv venne egy telket. Közvetítünk, egyik sem kívánja ingyen. Ugrik egy kis dohány. Egyik lakó megkér, hogy szerezzünk már neki tengeri herkentyűt, mert hiánycikk. A másik lakótól megtudjuk, hogy van neki tengeri herkentyűje, de nem tud tőle megválni a szentnek sem, itt rohad a nyakán. Mondjuk, hogy sebaj, adja ide bizományba, majd mi túladunk rajta. Nem kan érte annyit, mint a tengeri herkentyűben szűk időkben, de nem fizet rá. A kereslet és kínálat nagy zűrzavarában Első Hupka, tisztes polgári haszonkulccsal bonyolítja ezt a viszonylag egyszerű árucsere-forgalmat. (Folytatjuk) — 75 — Michael (balra) és Robert Meeropol, Julius és Ethel Rosenberg fiai, újságírókkal beszél getpek a washingtoni járásbíróság előtt, mielőtt a bírósághoz fordulnának a szüleik elleni vizsgálati és vádhatósági iratok kiadatása ügyében. Ro- senbergéket azzal a vááclal ítélték halálra, hogy atomtitkokat szolgáltattak ki a Szovjetuniónak, a Rosenberg házaspárt Villamosszékben végezték ki kémkedés címén 1953. július 19-én.
