Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

Amit jó tudni a társadalombiztosítási törvényről Holnap kezdjük a sorozatot — A Társadalombiztosítási Igazgatóság és a Népújság közös vállalkozása Fő szempont: a nevelés A társadalmi bíróságokról A Népújság 1975. május 11-í Számában már jeleztük, hogy az új társadalombiztosítási tör­vény végrehajtási rendeleté­nek megjelenése után tájé­koztatjuk megyénk lakosságát A Magyar Közlöny 1975. jú­lius 14-i száma teljes terje­delmében a társadalombizto­sításról szóló 1975. évi II. tör­vény végrehajtásáról intézke­dik. Most induló cikksorozatunk célja, hogy biztosítási ágan­ként „népi" nyelven bemutas­suk a törvény újszerűségeit. Mielőtt azonban a szak­anyag ismertetését megkezd­jük, szükségesnek tartjuk e nagy horderejű rendelet előz­ményeit is bemutatni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának beszámolója és több dokumen­tuma sokoldalúan foglalkozott társadalombiztosításunk érté­kelésével, megjelölve azt az utat is, melyen tovább kell fejlődnie. Közvetlenül a kongresszus után társadalombiztosításun­kat jelentős mértékben to­vábbfejlesztő intézkedések történtek. Az országgyűlés 1975. április 10—11-i ülésszakán megalkot­ta a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt, és ezzel új fejezetet nyitott a ma­gyar társadalombiztosítás tör­ténetében. Társadalombiztosításunk a társadalmi-gazdasági viszo­nyok fejlődésével összhang­ban, a felszabadulás után vált valóban társadalmi méretű gondoskodássá. A társadalombiztosítási gon­doskodás fokozatos kiterjesz­tésével elértük, hogy a mun­kaviszonyban álló dolgozók, az ipari szövetkezeti tagok, a be­dolgozók; valamint a megbí­zás alapján rendszeresen mun­kát végző dolgozók és család­tagjaik azonos elvek szerint, illetve egyenlő feltételek mel­lett szerezhetnek jogot a tár­sadalombiztosítás ellátásaira: betegségi és anyasági ellátás­ra, családi pótlékra, nyugellá­tásra és baleseti ellátásra. A mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagok és család­tagjaik — táppénz és terhes­ségi-gyermekágyi segély kivé­telével — a társadalombiztosí­tás keretében ugyanazokra az ellátásokra jogosultak, mint a munkaviszonyban álló dolgo­zók és családtagjaik. A táppénzt és a terhességi­gyermekágyi segélyt helyette­sítő betegségi, illetőleg szü­lési segélyt a tagok a szövet­kezettől kapják. Társadal­munk két alapvető osztálya ily módon gyakorlatilag azo­nos társadalombiztosítási jo­gokat élvez. Elértük tehát a gondosko­dásnak azt a fokát, amelyen a szocialista szektorban dol­gozók teljes körének társada­lombiztosítási ellátása meg­közelítően azonossá vált. A még meglévő különbsé­gek nem alapvetőek, vagy pe­dig * — mint pl. az 5 évvel magasabb öregségi nyugdíj- korhatár — tovább csökkent­hetők. Az alapvető jogszabá­lyok megalkotására az 1955— 1970 évek között különböző időpontokban került sor. A rendelkezéseket a társadalmi és gazdasági viszonyokban be­következett változások hatá­sára — a gondoskodás.fokozott kiterjesztése és az alapvető ellátási formák színvonalának javítása érdekében — több ízben kellett módosítani, il­letve kiegészíteni. ____. A jpganyag változása a nyugdíjbiztosításban volt a legnagyobb. Ezen a területen a hatályban lévő jogszabályok­nak számos, a felszabadulás előtti időből származó, ren­delkezését is át kellett venni. A társadalombiztosítási jo­gi szabályozás ágazatok és nyugdíjrendszerek szerinti el­különülése, a végrehajtási szabályok igen nagy száma, az idők folyamán szükségessé vált módosítások és kiegészí­tések folytán, a társadalom- biztosítási joganyag rendkívül terjedelmessé, és szinte átte­kinthetetlenné vált. Az alkalmazott jogszabá­lyok száma mintegy félezer volt. A jogszabályokban sok volt az átfedés és ellentmon­dás, ami akadályozta a bü­rokráciamentes és egységes végrehajtást. Megnehezítette a társada­lombiztosításba vont széles ré­tegek, és az ügyintézésben közreműködő aktivisták szá­mára a szabályokban való el­igazodást, a jogok és köteles­ségek megismerését, valamint az igények .érvényesítését. Ehhez járult még, hogy a nyugdíjrendszerek egyes alap­vető kérdéseket eltérően ren­deztek. A különböző dolgozó réte­gek társadalombiztosítási jo­gainak érvényesítése terén el­ért eredményeket és az ellátá­sok színvonalának nagyarányú fejlődését a széttagolt szabá­lyozás nem tükrözte megfele­lően. Szükségessé vált ezért a tár­sadalombiztosítás egységes el­veken alapuló átfogó újra­szabályozása. NAGY ZOLTÁN igazgató Milyen ügyek elbírálása tar­tozik a társadalmi bíróságokra — erről érdeklődött az illeté­kes igazságügyi szerveknél az MTI tudósítója. Röviden a vá­lasz: a társadalmi bíróság olyan ügyekben jár el, ame­lyeknek társadalmi elbírálása különösen alkalmas a felelős­ségre vont személy és a többi dolgozó nevelésére. A társadalmi bíróságok ha­táskörébe tartozik: a munka- fegyelmet és a szocialista együttélés szabályait sértő cse­lekmény, magatartás, valamint a munkahelyen elkövetett tu­lajdon elleni szabálysértés; az ügyész vagy a bíróság által elbírálásra a társadalmi bíró­ság fórumára áttett kisebb je­lentőségű bűncselekmény; a vállalat dolgozói közötti be­csületsértés, rágalmazás és a könnyű testi sértés; valamint a vállalat dolgozóinak egyes anyagi természetű vitás ügyei. Nem járhat el a társadalmi bíróság olyan ügyben, amelyet bírósági, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás során érdem­ben már elbíráltak. Ez azt je­lenti, ha az ügyben más ha­tóság első fokon már döntött, akkor a társadalmi bíróság az esetben sem járhat el, ha az ügyet a társadalmi bíróság is eldönthette volna. Ez a ren­delkezés — helyesen — ki­zárja azt, hogy ugyanazon cselekményért az elkövetővel szemben kétszer induljon el­járás. Ami azt a kérdést illeti, hogy kik utalhatják a külön­féle ügyeket a társadalmi bí­róság elé — a válasz: a társa­dalmi bíróság a hozzá tartozó ügyekben is csak akkor járhat el, ha eldöntés végett az arra jogosultak a társadalmi bíró­ság elé terjesztik. Következés­képpen, arról van szó, hogy a társadalmi bíróság hivatalból nem járhat el! Az ügyeket el­bírálás végett a társadalmi bí­róság elé utalhatja a szak- szervezeti bizottság, az ügyész vagy a bíróság, illetőleg a vál­lalat akármelyik dolgozója. A szakszervezeti bizottság elsősorban azoknak az ügyét utalja a társadalmi bíróság elé elbírálás végett, akik iszá­kos, züllött életmódot folytat­nak, családjukkal nem törőd­nek, gyermekeik neveléséről, eltartásáról kellően nem gon­doskodnak, támogatásra szoru­ló szüleik segítését meg­tagadják. Ugyancsak a társa­dalmi bíróság elé kerülhetnek, akik a munkafegyelmet meg­sértették, a munkaidőre előírt szabályokat többször megszeg­ték, munkájukat hanyagul vagy az anyagot pazarolva vé­gezték, a dolgozók egészségét és testi épségét védő szabá­lyokat nem tartották meg, Gyakorta felmerülő kérdési milyen ügyeket és mikor vi­hetnek a vállalat dolgozói at társadalmi bíróság elé? Ha a vállalat dolgozója a vállalat másik dolgozója ellen a mun­kahelyen vagy másutt becsü­letsértést, rágalmazást vagy könnyű testi sértést követ el, ennek az elbírálása társadal­mi bíróságra tartozik. Az egy munkahelyen dolgozók között előfordult ilyen jellegű ügyek elbírálása kizárólag a társadal­mi bíróságtól kérhető, vagy­is nem vihető az állami bíróé ság elé. , A társadalmi bíróság a sér­tett dolgozó panasza alapján jár el ezekben az esetekben. A panaszt a cselekmény elkö­vetésétől, illetőleg az elkövető személyének tudomásra jutá­sától számított 30 napon belül kell előterjeszteni. Kizárólagos hatáskörébe tar­tozik a társadalmi bíróságnak a vállalat dolgozói közötti — 1000 forintot meg nem haladó — anyagi természetű vitás ügyek elbírálása is (például 1 pénz, ingóság visszakövetelé­se). (MTI) j Pásztor Ferenc t Fiúk a Leshegyen .- — Ls te fiam, honnan jöttél. — Jelentem, én is drehus voltam. Illetve esztergályos. A Csepel Autógyárban szabadul­tam, aztán hazamentem a falumba. A ter­melőszövetkezetben alakult egy forgácsoló- üzem. Tetszik tudni, mi ez, melléküzemág, ipari tevékenység, amivel besegítettünk az iparnak. Az egészet az elnökünk, Takács László találta ki. Tiszteljük is érte az eszét, mert a fél falu felnőtt lakosságának munkát tud adni. Ebben az évben legalább 60 millió termelési értéket könyvelhetünk el, a nyere­ség lesz olyan 13 millió. Ez annyit jelent, hogy az egy főre eső átlagkereset meghaladja a négyezer forintot — Ilyen pontosan tudja? — Hogyne tudnám. Nem sokkal a bevonu­lásom előtt volt a közgyűlés. Ott mindent vi­lágosan jelentett a vezetőség a tagságnak. Azt megmondom, hogy egy kicsit fájó szívvel jöt­tem el. Már majdnem készen áll a szövetke­zet új majorja. Valódi központosított nagy­üzem. Műhelyek, szerelőcsarnokok, gépszí­nek, betonelemgvárak, öltözők, szauna, park, szökőkút, sportpálya, minden. Aki ránéz, azt hiszi, hogy valami kutatóintézet. Megmutas­sam a fényképét? Amikor eljöttem, az elnök elvtárs adott egy színes képet róla. Azt mond­ta, Gyula fiam, vidd magaddal, néha nézzél rá, nehogy elfeledd, honnan jöttél, és1 hová várnak téged vissza. Ha valaki azt hinné ró­lad, hogy nagyszájú, dicsekvő vagy, csak mu­tasd meg neki, hadd irigykedjen! — Mutassa már azt a képet — mosolygott az őrnagy. — Nehogy még én is dicsekvő nagyszájúnak tartsam. Igazán nem szeret­ném rosszul megítélni. — Tessék, itt van — húzta elő a színes képeslapot a zubbonya zsebébőL Kis mű­anyag tok védi a képet ' — 70 — ^ — Innen, ebből a sarokból még hiányzik az irodaház. Tetszik tudni, a mi elnökünk egy borzasztó makacs ember. Azt mondta, hogy addig nem építik fel az irodaházat, amíg min­den műhely készen nem áll. Igaza van. Leg­alább nem mondhatják neki, hogv minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mondta az elnök elvtárs, hogy majd érdeklődik, figye­lemmel kíséri, jó katona lett belőlem, vagy sem. Megígérte, hogyha szégyent hozok a fe­jére, feldarabol, mint a húsvéti bárányt. — No, nem kell attól félni. Ha nagy baj kezdődik, előbb úgyis az én kezemben lenne az a daraboló kés. Igaz, én ettől nyúlszívűbb vagyok. Szeretem a katonáimat, s még soha nem hagytak cserben, nem éltek vissza ezzel. — A mi elnökünk sem olyan emberevő. de annyi biztos, hogv a lustákat, meg a rendetlen embereket nem kedveli. • ■—Várják vissza, igaz? — Azt hiszem, igen. Kicsit nehéz lesz ki­várni, mert tetszik tudni, tervezgettem. Mióta a szövetkezetben vagyok, minden fillért félre­tettem. A megélhetésre nem kellett pénz, a szüleim eltartottak. Csak egy nővérem van, de már férjhez ment. Arra nincs gond, jól keres­nek. van pénzük, házuk. Apám növényter­melő, anyám borász. Szépen gyarapodunk. Azért gyűjtögettem, hogyha meggondolom és megnősülök, építhessek apámék háza mellé. Ha nem nősülök, akkor veszek egy autót. — Vagy asszony, vagy az autó? — Valahogy így — húzta el a száját a ka­tona. Sajnos! Udvaroltam egy lánynak. Már a családok is összejöttek, komoly volt a dolog. Mikor megkaptam a behívót, összevitatkoz­tunk. Arra gondoltam, megnősülök, talán gyorsabban elmegy az idő, ha arra gondol az ember, hogy otthon várják. A lány azt mond­ta, nem akarja, mert nem lehet tudni, lesz-e türelme várni rám. Apám azt vallotta, nem kell ennyire megkötni magunkat, ha a lány szeret engem, akkor megvár, ha nem, akkor legalább vízválasztó lesz a katonaság. — Most aztán válik a víz, vagy összefut? — 71 — — kérdezte az őrnagy és kicsit szomorúbb lett a tekintete. Tapasztalatai körött már sok ilyen családi „ügy” szerepelt. — Nagyon úgy fest a dolog, hogy válik, őr­nagy elvtárs. En azt hittem, igazán szeret en­gem a lány. Mondtam neki, Kati, én kitartok akkor is, ha öt évre visznek. <3 nem bízik ma­gában? Akkor vegye el őt a nehézség. Nem akárki vagyok én, hogy nekem azt lehessen mondani: majd meglátom, Bálint, lehet, hogy várok! Majdra, lehetre, a zsidó se ad, így mondják nálunk az öregek. Én is azt mon­dom. Csonka Bálint. Derék, jóképű fiú. Komoly, szorgalmas embernek látszik, józanul, oko­san gondolkodik. Ejnye Kati, nem tudod te, te buta kis liba, hogy mit eresztesz ki a kezed­ből! ■— Oda se neki, Csonka elvtárs — nevet rá az őrnagy. Ilyen ember, mint maga, tízet is kap minden ujjára, válogathat a lányok kö­zött. Aki egy katonára csak úgy vár, hogy le­het, meg talán, az nem érdemli meg, hogy egyet is sóhajtsanak utána. Igazam van? — kérdi az őrnagy a következő katonától, aki eddig csak mosolygott, és mindenre helye­selt. — Ezt én nem tudom eldönteni, — tápász- kodott fel a katona, de Péter őrnagy vissza­tartotta. — Én még soha nem estem be any- nyira egy csajnak, hogy sóhajtani kellett vol­na. Lehet, hogy csak linkekkel találkoztam eddig, de egy sem volt olyan, hogy kinéztem volna belőle egy rendesebb feleséget. — Mit jelent a maga szótárában, az, hogy link csaj. ___ — Elnézést, így szoktam meg. — Nem baj, csak mit jelent ez? Milyen az a link csaj? (Folytatjuk) — 72 —

Next

/
Thumbnails
Contents