Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

■mz

Saigont szemtanúk

Saigon XI. kerületi népi forradalmi bizottsága elnökhelyettesének a vendége vagyok. Vo Quok Thiong, a kerület régi lakosa, aki idős kora ellenére is rendkívül energikus ember, az épület bejáratánál fogad.

A LAKOSSÁG

TÁMOGATÁSA

r A beszélgetés során elmondja, hogy ebben a kerületben a lakosság főképp olyan szegényekből tevődött össze, akik a harcok alatt húzódtak ide a környező falvakból. A lakosság féle munka nélküli volt, a családok többsége éhezett.

r Az elnökhelyettes elmondja,' hogy a kerületi bizottság már a felszabadító csanatok saigo- ni bevonulása előtt megszervezte a lakosság felkelését.

Tran Van Tra vezérezredessel, a saigoni katonai-közigazgatási bizottság elnökével a Függetlenségi Palotában találkoztam, idézem szavait; amelyekkel a Függetlenségi Palotában : fordult hozzám: „Saigon felszabadításában sok kerület lakossága is részt vett. Mi tehát nemcsak katonai, hanem politikai erőre is témaszkod- . hattunk. Ez a széles tömeg- , támogatás teszi lehetővé most ; a forradalmi hatalom szerveinek, hogy lépésről lépésre, a helyzet gondos mérlegelésével oldja meg a bonyolult feladatokat.’; ^

A KERÜLETI

Az ötvenesztendős Le Ngok Lien, volt motorkerékpár- gyári munkás, most a kerület

tíz tömbbizalmijának egyike, a

*3 ■ v; '

következőkre emlékezik visz- sza:

—• Az illegális központtól

parancsot kaptunk a felkelés- v re. Részletesen megvitattuk az akciótervet a kerületben levő ellenséges objektumok elfoglalására. A jel az akcióra az volt, amikor a repülőteret lőni kezdték. A felkelők kimentek az utcákra és elkezdték a demoralizált katonák leszerelését az épületekre kitűzték a DNFF zászlóit. Egy csooorttal ,, behatoltam a rádió épületébe, ? ahol nem találtunk ellenállás- * ra. Az őrszemek levetették egyenruhájukat és elhagytak őrhelyüket. Eközben a felszabadítók tankjai begördültek a negyedbe.

OSZTJÁK A RIZS'v

E beszélgetések után ellátogattam egy rizsosztó helyre a Van Dien utcába. Meglepett, milyen rend uralkodik Itt. A bizottság tagjai konzervdobozzal mérik a rizsadagokat és ön- tik az emberek zsákjaiba. Lányok sürgölődnek, segítenek az élelmiszerjegyek nyilvántartásában. A legjobban rászoruló - 23 000 személy már megkapta az ötkilogrammos fejadagját — | ingyen. Az egyik kisegítő lány I szerényen megjegyzi; ez bizony népi sok, de legalább megmenti az embereket az éhen pusztulástól. f"‘

A kerületi bizottság már sokat tett, de még több a gond. Meg kell erősíteni a fegyveres polgári osztagokat, biztosítani ! kell a foglalkoztatást. A kerü- á leti üzemekben már megszer- ^ yezték a munkát, de ezek az

üzemek csupán kisebb feldolgozó létesítmények, amelyek csak néhány ezer embernek tudnak kenyeret adni.

A VOLT ŐRNAGY

Álláspontja

i ■

Nguyen Van Csungot, a saigoni hadsereg 38 éves volt őrnagyát, aki az egyik tartomány katonai apparátusában a toborzóirodát vezette, a eyő- zelem ezen a poszton találta. Hallgassuk meg, mit mond a továbbiakról:

— Április 30-án Minh tábornoktól narancsot kantunk a fegyverletételre. , Magasabb rangú tisztjeink addigra már megléptek. Segédtisztem rádiókapcsolatba lépett a Felsza- badítási Front egyik közeli stábjával. Néhány óra múlia át is adtuk nekik támaszpontunkat. A tartományi bizottságnál nyilvántartásba vettek és azt javasolták, hagy az ideiglenes forradalmi kormány politikájának tanulmányozása végett menjek gyorstanfolyamra. Május közepén engedélyt kaptam, hogy hazatérjek Saigonba, a családomhoz. További utamat szabadon választhatom meg. A volt őrnagy elmondta még, hogy nagyon félt a „Vietkong bejövetelétől”. Most már, bár nincs teljes áttekintése a jelenlegi helyzetről, tudja, hogy a jelenlegi társadalomban szociális igazság lesz. Mi lesz tovább? — kérdezte, és nyomban válaszolt is: „Mindenkivel együtt építem az új Vietnamot”.

O. TROFIMOVA

(APN—KS)

Potsdami látogató

1975-ben

Esztendőről esztendőre szóz- meg százezer turista járja a potsdami Ceeilienhof-kastélyt harminc esztendeje. Történelmi emlékhely lett a Hohenzoller család egyik ágának otthonából. Történelmi bútordarab abból a kerek asztalból, amely mellett 1945. július 17-től augusztus 2-ig tizenhat ülésen tárgyaltak a három győztes antifasiszta nagyhatalom kormányfői és külügyminiszterei. Vörös selyemzsinór kordon mögül nézegetheti 1975 embere az asztalt, amely fölött Sztálin, Churchill és Truman, majd az angol kormányváltozás után Churchill helyett Attlee vitázott.

Tárgyaltak mindenekelőtt egy áüandó közös tanácskozó szerv, a külügyminiszterek tanácsa megalakításáról, a németországi megszállás és ellenőrzés kérdéséről, a jóvátételről, a háborús bűnösök fölötti ítélkezésről — és persze jó néhány olyan kérdésről, amely már a háború utáni világ témája volt.

Az első kommentárok egyike, a moszkvai rádió hirmctjyarázója így értékelte Potsdamot: ha a három nagyhatalom egysége fennmarad, a tanácskozás irányelvei megteremthetik a tartós béke alapjait Európában és a világpolitika földrészünkön kívüli kérdéseinek megoldásában is segíthetnek. Röviden: az első értékelés pozitív volt

A mai potsdami látogatónak, 1975 turistájának, módjában van sétálgatni a kastélyban, a dohányzószobában, a folyosókon. Talán ott is megáll, ahol harminc .éve, a potsdami konferencia első napján, egy amerikai tiszt átadta a már megfejtett rejtjeltávirat rövid szövegét Truman elnöknek. „A fiúk örvendetesen megszülettek" — ez állt a papíron. Az elnök félrehívta az angol miniszterelnököt és közölte vele: a kísérlet sikerült, Uj- Mexikóban felrobbant a kísérleti atombomba. Truman később

Sztálinnak is beszámolt a nufc*' leáris kísérletről.

Bár a tudósok világosan megmondották az amerikai politikai és katonai vezetésnek: képtelenség azt hinni, hogy az „atomtitok” titok maradhat más orszőr gok tudósai előtt, hiszen sok) helyütt dolgoznak rajta — Washington azt hitte, a bomba politikai zsarolásra, nyomásra is felhasználható...

Ha mai fejjel böngészi végig az ember a potsdami gyorsírói jegyzőkönyveket, mégsem kell az első, pozitív értékeléstől eltérnie. Mert hiszen a szovjet diplomácia lényeges kérdésekben engedményekre, kompromisszumokra szó- < rította a másik két felet, anélkül; hogy a háborús szövetség felbomlott volna.

Két példa a sokból:

Vitáztak például Lengyelország határairól — a Szovjetunió támogatta a lengyel követeléseket, a mai határvonalat. Volt egy nap, amikor Spanyolországról folyt a vita. A szovjet diplomaták által kidolgozott javaslat- tervezet alapján a demokratikus Európa elítélte Franco rezsimjét.

Potsdam azonban mégisejafc , más volt, mint Teherán vagy Jalta, az antifasiszta koalíció vezetőinek előbbi találkozói. Négy nappal azután, hogy véget ért a postdami találkozó, 1946. augusztus 6-án az Enola Goy nevű repülőgép egyik tisztje Hirosima japán város fölött ledobta a világ első atombombáját. A hidegháború következett.

Mégsem erre gondol elsősorban az 1975-i potsdami látogató. Ha a végső mérleg tételeit kísérli meg felsorakoztatni magában, mindúntalan egy tény . villan elé. Potsdam keresztét volt Európa számára a béke felé és íme: földrészünkön három évtizede béke van. Ez minden másnál fontosobb potsdami eredmény. ",

I G. M. ]

Pásstor Ferenc t

Fiúk a Leshegyen

■t a

■f '•— Talán volt már kinézve valaki? Meny- „ * asszony, vagy -jelölt. Gondolom, járt valaki- vei. Már elnézést, hogy ilyen egészen személyes ügyekben kérdezem. Ha gondolja,

Z ..hogy nem tartozik rám, ne válaszoljon, vagy límajd négyszemközt. ? -*

V — Nem őrnagy elvtárs. Nincs nekem tit- <;■ kom. Együtt leszünk mi itt jó ideig. Miért ne t tudjon róla a másik is, hogy mi fúrja a begyét a társának? Én ismerem magamat, olyan j fajta vagyok, akik örül, ha kibeszéli magából a mérgét, meg baját, meg örömét, meg min- f dent. Megszoktam. Nálunk a műhelyben mind olyan szakik voltak, akik mindent tudtak ' egymásról, ha valamelyik zűrben volt, a társaság melléállt. A lányok? Mászkáltam én ezzel is, azzal is. Tetszik tudni, ahogy mond- f tam, két húgom van. Nem azért, mert a 5 testvéreim, de nagyon jó kis csajok. Olyan /formájuk van, hogy csak. Nem kell sokáig pesztrálni őket, elkelnek azok egykettőre. De f addig nekem kuss I Azt akarom, hogy rendesen kistafírozzuk őket. Emlegessék meg, hogy milyen bátyjuk van. jí *

Jt. — Most nem sokat tud nekik adni, — mo■ solygott az őrnagy és lerítt róla, hogy a szí■ vébe költözött a fiú. \

, if — Adtam, mielőtt eljöttem. Félre volt téve

egy kis mani! Volt motorom, eladtam, a jattból némi dugipénz is összejött. Húsz rongyot tettem le a kredencre. Mondtam: mama, itt a dohány, ez a csajoké. Vegyen nekik, ami kell. Nekem most jó két évig ad az állam ; ■

\ elvtárs. Csomag nem kell, pénzt ne küldjenek, mert úgyis visszaküldöm.

% — Derék ember maga, hogy hívják? Ne haragudjon, még nesm tanultam meg a ae- i vüket. i *■'

K, — Sívó Sándor határőr, jelentem.

— Szóval, derék ember maga, Sívó elvtárs.

Nem mindent értek pontosan, de a lényeget igen. - ~v — Elnézést, őrnagy elvtárs, kicsit hippi a szöveg, majd leszokok róla. Tetszik tudni, az- - 64 - *•'

üzemben is ez ment mindig. Ráragad az emberre.

— Maga nem pesti ugye? — nézett a parancsnok egy szelíd szemű, de nagy darab gyerekre.

— Jelentem, én Nógrád megyei vagyok.

— Hallom. Mondja csak utánam: árva csalánnal csapkodják a reumás bátyám hátát.

... A katona mondja is:

— Órva csalónnal csapkodjók a rejomós bótyóm hótót.«

Mindannyian nevetnek, fülig ér a szájuk, elmúlik minden feszélyezettség.

— Nagyon szépen, ízesen, tökéletesen beszél. Nehogy leszokjon róla. Tudja, milyen kevesen beszélnek már ilyen tisztán érzékelhető zárt á hangokkal? Úgy mondta, ugye, hogy rejomás? Tudja mi ez? A népnyelv különösen tartózkodik a hangzótorlódásoktól. Ilyen úgynevezett hiátustöltő hangokat ejt a torlódó hangok közé. A palóc nyelvjárásúak egyik sajátossága, hogy lusták az ajkak. Azt a szótagot, hogy reu, két ajakállással tudják csak ejteni. A rejo, ahogy ön mondta, szinte ajak- állás-változás nélkül is kiejthető. No, de nem akarom magukat belevinni ebbe a rafinált tudományba. Főiskolás koromban majdnem átnyergeltem erre a pályára. Sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom, a katonai pálya tömegvonzása volt nagyobb, itt maradtam, és nem bántam meg. A nyelvészkedés megmaradt hobbinak! Ejnye, no, miket beszélek, nem hagyom magát szóhoz jutni, kedvés palóc barátom. Hogy hívják?

— Jelentem Ángyás Dániel vagyok 2a- barbó. Zabar. így mondják a mi falunkat. Csak a nyolc osztályt jártam ki, többre nem futotta. Engem inkább az állatok érdekeltek.

. Lovak, szarvasmarhák, kutyák. Lehet, hogy állatorvos vált volna belőlem, de az már csak akkor jutott eszembe, amikor javában loholtam a csikók után. Apám is az. A nagyapám Szilvásváradon tanulta ezt a tudományt, mert a csikósságban van ám tudomány. Csak azért mondom, mert ha adnak a kezem alá egy-két jó lovat, akkor én már úgy leszek itt, mintha odahaza lennék.

— Más nem is hiányozna? A család, a szülei? Testvérei nincsenek? u

— Hogyne volnának, de azokkal csak ritkán

találkozik az ember. A nővérem csikósasszony. Az ura kint a ménessel, ő meg vele. A bátyám is lovakkal van. Egyszer egy évben találkozunk. Búcsúkor. Édesanyám előtte két nappal született. Egyszerre megünneplünk mindent, aztán mindenki megy a dolgára. Hogy mi hiányzik még? Hát az édesanyám. Mert mifelénk olyanokat főznek ám, amiket másütt nem tudnak. Gombócot mákkal, palacsintát káposztával, tóthaluskát brinzával, gancát zsenge túróval, az még csak jó! De megeszek én mindent. •— Jól van, Ángyás Dániel, nem lesz itt baj. Majd beszélünk a szakáccsal, talán a miénk is tud ilyen, csudajókat főzni, ha nem, maga elmondja, s megtanulja. A lóról még beszélünk. Van itt az is!

:— Én bajnak jöttem ide. őrnagy elvtárs,— szólal meg egy szemüveges nyúrga gyerek. — A világon semmihez sem értek, Azt is megmondom. nőiért. Egy évet veszítettem az iskolában, mert decemberi gyerek vagyok. Leérettségiztem, pihentem egy esztendőt. Felvételiztem a jogi karra. Nem vettek fel. Csak vagyok. Kézügyességem nincs, sem lovakhoz, sem kutyákhoz nem értek. Főzni nem tudok, de még egy gombot se vagyok képes tisztességesen felvarmi. Engem a nagyanyám nevelt, mert anyám is, apám is, nagyon elfoglalt emberek. ők keresik a pénzt, maszekok vagyunk. Apám örökölt egy fodrász mesterlevelet és egy üzletet. Mind a ketten ott vannak reggeltől estig. i

— Valami mániája, hobbija azért volt?

■ — Hobbim? Tanultam, ha nem volt tanulni- valóm. unatkoztam két kapura. Belém szug- gerálták a görcsöt: a családban mindenki azért gürcöl, hogy nekem ne kelljen borbélyinasnak állni, diplomát kell szereznem. Nem szabad mással foglalkozni. Tanultam. Nem voltam rosszabb a többinél, nem szereztem kevesebb pontot a felvételinél sem. mégis kiestem, nem lett belőlem jogász, j * rr-.'-,.

(Folytatjuk) • ’ , ■

í '

IL