Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

■mz Saigont szemtanúk Saigon XI. kerületi népi for­radalmi bizottsága elnökhe­lyettesének a vendége vagyok. Vo Quok Thiong, a kerület ré­gi lakosa, aki idős kora elle­nére is rendkívül energikus ember, az épület bejáratánál fogad. A LAKOSSÁG TÁMOGATÁSA r A beszélgetés során elmond­ja, hogy ebben a kerületben a lakosság főképp olyan szegé­nyekből tevődött össze, akik a harcok alatt húzódtak ide a környező falvakból. A lakosság féle munka nélküli volt, a családok többsége éhezett. r Az elnökhelyettes elmondja,' hogy a kerületi bizottság már a felszabadító csanatok saigo- ni bevonulása előtt megszer­vezte a lakosság felkelését. Tran Van Tra vezérezredessel, a saigoni katonai-közigazgatá­si bizottság elnökével a Füg­getlenségi Palotában találkoz­tam, idézem szavait; amelyek­kel a Függetlenségi Palotában : fordult hozzám: „Saigon fel­szabadításában sok kerület la­kossága is részt vett. Mi te­hát nemcsak katonai, hanem politikai erőre is témaszkod- . hattunk. Ez a széles tömeg- , támogatás teszi lehetővé most ; a forradalmi hatalom szer­veinek, hogy lépésről lépésre, a helyzet gondos mérlegelésé­vel oldja meg a bonyolult feladatokat.’; ^ A KERÜLETI Az ötvenesztendős Le Ngok Lien, volt motorkerékpár- gyári munkás, most a kerület tíz tömbbizalmijának egyike, a *3 ■ v; ' következőkre emlékezik visz- sza: —• Az illegális központtól parancsot kaptunk a felkelés- v re. Részletesen megvitattuk az akciótervet a kerületben levő ellenséges objektumok elfogla­lására. A jel az akcióra az volt, amikor a repülőteret lőni kezdték. A felkelők kimentek az utcákra és elkezdték a de­moralizált katonák leszerelé­sét az épületekre kitűzték a DNFF zászlóit. Egy csooorttal ,, behatoltam a rádió épületébe, ? ahol nem találtunk ellenállás- * ra. Az őrszemek levetették egyenruhájukat és elhagytak őrhelyüket. Eközben a felsza­badítók tankjai begördültek a negyedbe. OSZTJÁK A RIZS'v E beszélgetések után elláto­gattam egy rizsosztó helyre a Van Dien utcába. Meglepett, milyen rend uralkodik Itt. A bizottság tagjai konzervdoboz­zal mérik a rizsadagokat és ön- tik az emberek zsákjaiba. Lá­nyok sürgölődnek, segítenek az élelmiszerjegyek nyilvántartá­sában. A legjobban rászoruló - 23 000 személy már megkapta az ötkilogrammos fejadagját — | ingyen. Az egyik kisegítő lány I szerényen megjegyzi; ez bi­zony népi sok, de legalább megmenti az embereket az éhen pusztulástól. f"‘ A kerületi bizottság már so­kat tett, de még több a gond. Meg kell erősíteni a fegyveres polgári osztagokat, biztosítani ! kell a foglalkoztatást. A kerü- á leti üzemekben már megszer- ^ yezték a munkát, de ezek az üzemek csupán kisebb feldol­gozó létesítmények, amelyek csak néhány ezer embernek tudnak kenyeret adni. A VOLT ŐRNAGY Álláspontja i ■ Nguyen Van Csungot, a sai­goni hadsereg 38 éves volt őr­nagyát, aki az egyik tarto­mány katonai apparátusában a toborzóirodát vezette, a eyő- zelem ezen a poszton találta. Hallgassuk meg, mit mond a továbbiakról: — Április 30-án Minh tábor­noktól narancsot kantunk a fegyverletételre. , Magasabb rangú tisztjeink addigra már megléptek. Segédtisztem rádió­kapcsolatba lépett a Felsza- badítási Front egyik közeli stábjával. Néhány óra múlia át is adtuk nekik támaszpon­tunkat. A tartományi bizott­ságnál nyilvántartásba vettek és azt javasolták, hagy az ideiglenes forradalmi kor­mány politikájának tanulmá­nyozása végett menjek gyors­tanfolyamra. Május közepén engedélyt kaptam, hogy haza­térjek Saigonba, a családom­hoz. További utamat szabadon választhatom meg. A volt őr­nagy elmondta még, hogy na­gyon félt a „Vietkong bejöve­telétől”. Most már, bár nincs teljes áttekintése a jelenlegi helyzetről, tudja, hogy a je­lenlegi társadalomban szociá­lis igazság lesz. Mi lesz to­vább? — kérdezte, és nyom­ban válaszolt is: „Mindenki­vel együtt építem az új Viet­namot”. O. TROFIMOVA (APN—KS) Potsdami látogató 1975-ben Esztendőről esztendőre szóz- meg százezer turista járja a potsdami Ceeilienhof-kastélyt harminc esztendeje. Történelmi emlékhely lett a Hohenzoller család egyik ágának otthonából. Történelmi bútordarab abból a kerek asztalból, amely mellett 1945. július 17-től augusztus 2-ig tizenhat ülésen tárgyaltak a há­rom győztes antifasiszta nagy­hatalom kormányfői és külügy­miniszterei. Vörös selyemzsinór kordon mögül nézegetheti 1975 embere az asztalt, amely fölött Sztálin, Churchill és Truman, majd az angol kormányváltozás után Churchill helyett Attlee vi­tázott. Tárgyaltak mindenekelőtt egy áüandó közös tanácskozó szerv, a külügyminiszterek tanácsa megalakításáról, a németországi megszállás és ellenőrzés kérdé­séről, a jóvátételről, a háborús bűnösök fölötti ítélkezésről — és persze jó néhány olyan kérdés­ről, amely már a háború utáni világ témája volt. Az első kommentárok egyike, a moszkvai rádió hirmctjyarázója így értékelte Potsdamot: ha a három nagyhatalom egysége fennmarad, a tanácskozás irány­elvei megteremthetik a tartós bé­ke alapjait Európában és a vi­lágpolitika földrészünkön kívüli kérdéseinek megoldásában is se­gíthetnek. Röviden: az első ér­tékelés pozitív volt A mai potsdami látogatónak, 1975 turistájának, módjában van sétálgatni a kastélyban, a do­hányzószobában, a folyosókon. Talán ott is megáll, ahol harminc .éve, a potsdami konferencia el­ső napján, egy amerikai tiszt át­adta a már megfejtett rejtjel­távirat rövid szövegét Truman el­nöknek. „A fiúk örvendetesen megszülettek" — ez állt a pa­píron. Az elnök félrehívta az an­gol miniszterelnököt és közölte vele: a kísérlet sikerült, Uj- Mexikóban felrobbant a kísérleti atombomba. Truman később Sztálinnak is beszámolt a nufc*' leáris kísérletről. Bár a tudósok világosan meg­mondották az amerikai politikai és katonai vezetésnek: képtelen­ség azt hinni, hogy az „atom­titok” titok maradhat más orszőr gok tudósai előtt, hiszen sok) helyütt dolgoznak rajta — Washington azt hitte, a bomba politikai zsarolásra, nyomásra is felhasználható... Ha mai fejjel böngészi végig az ember a potsdami gyorsírói jegyzőkönyveket, mégsem kell az első, pozitív értékeléstől eltérnie. Mert hiszen a szovjet diplomácia lényeges kérdésekben engedmé­nyekre, kompromisszumokra szó- < rította a másik két felet, anélkül; hogy a háborús szövetség fel­bomlott volna. Két példa a sokból: Vitáztak például Lengyelország határairól — a Szovjetunió tá­mogatta a lengyel követelése­ket, a mai határvonalat. Volt egy nap, amikor Spanyolország­ról folyt a vita. A szovjet diplo­maták által kidolgozott javaslat- tervezet alapján a demokratikus Európa elítélte Franco rezsimjét. Potsdam azonban mégisejafc , más volt, mint Teherán vagy Jalta, az antifasiszta koalíció vezetőinek előbbi találkozói. Négy nappal azután, hogy véget ért a postdami találkozó, 1946. augusztus 6-án az Enola Goy ne­vű repülőgép egyik tisztje Hiro­sima japán város fölött ledob­ta a világ első atombombáját. A hidegháború következett. Mégsem erre gondol elsősor­ban az 1975-i potsdami látoga­tó. Ha a végső mérleg tételeit kísérli meg felsorakoztatni ma­gában, mindúntalan egy tény . villan elé. Potsdam keresztét volt Európa számára a béke felé és íme: földrészünkön három évti­zede béke van. Ez minden más­nál fontosobb potsdami ered­mény. ", I G. M. ] Pásstor Ferenc t Fiúk a Leshegyen ■t a ■f '•— Talán volt már kinézve valaki? Meny- „ * asszony, vagy -jelölt. Gondolom, járt valaki- vei. Már elnézést, hogy ilyen egészen sze­mélyes ügyekben kérdezem. Ha gondolja, Z ..hogy nem tartozik rám, ne válaszoljon, vagy límajd négyszemközt. ? -* V — Nem őrnagy elvtárs. Nincs nekem tit- <;■ kom. Együtt leszünk mi itt jó ideig. Miért ne t tudjon róla a másik is, hogy mi fúrja a begyét a társának? Én ismerem magamat, olyan j fajta vagyok, akik örül, ha kibeszéli magából a mérgét, meg baját, meg örömét, meg min- f dent. Megszoktam. Nálunk a műhelyben mind olyan szakik voltak, akik mindent tudtak ' egymásról, ha valamelyik zűrben volt, a tár­saság melléállt. A lányok? Mászkáltam én ezzel is, azzal is. Tetszik tudni, ahogy mond- f tam, két húgom van. Nem azért, mert a 5 testvéreim, de nagyon jó kis csajok. Olyan /formájuk van, hogy csak. Nem kell sokáig pesztrálni őket, elkelnek azok egykettőre. De f addig nekem kuss I Azt akarom, hogy rende­sen kistafírozzuk őket. Emlegessék meg, hogy milyen bátyjuk van. jí * Jt. — Most nem sokat tud nekik adni, — mo­■ solygott az őrnagy és lerítt róla, hogy a szí­■ vébe költözött a fiú. \ , if — Adtam, mielőtt eljöttem. Félre volt téve egy kis mani! Volt motorom, eladtam, a jatt­ból némi dugipénz is összejött. Húsz rongyot tettem le a kredencre. Mondtam: mama, itt a dohány, ez a csajoké. Vegyen nekik, ami kell. Nekem most jó két évig ad az állam ; ■ \ elvtárs. Csomag nem kell, pénzt ne küldjenek, mert úgyis visszaküldöm. % — Derék ember maga, hogy hívják? Ne haragudjon, még nesm tanultam meg a ae- i vüket. i *■' K, — Sívó Sándor határőr, jelentem. — Szóval, derék ember maga, Sívó elvtárs. Nem mindent értek pontosan, de a lényeget igen. - ~v ­— Elnézést, őrnagy elvtárs, kicsit hippi a szöveg, majd leszokok róla. Tetszik tudni, az- - 64 - *•' üzemben is ez ment mindig. Ráragad az em­berre. — Maga nem pesti ugye? — nézett a pa­rancsnok egy szelíd szemű, de nagy darab gyerekre. — Jelentem, én Nógrád megyei vagyok. — Hallom. Mondja csak utánam: árva csa­lánnal csapkodják a reumás bátyám hátát. ... A katona mondja is: — Órva csalónnal csapkodjók a rejomós bótyóm hótót.« Mindannyian nevetnek, fülig ér a szájuk, elmúlik minden feszélyezettség. — Nagyon szépen, ízesen, tökéletesen be­szél. Nehogy leszokjon róla. Tudja, milyen ke­vesen beszélnek már ilyen tisztán érzékelhető zárt á hangokkal? Úgy mondta, ugye, hogy rejomás? Tudja mi ez? A népnyelv különö­sen tartózkodik a hangzótorlódásoktól. Ilyen úgynevezett hiátustöltő hangokat ejt a torló­dó hangok közé. A palóc nyelvjárásúak egyik sajátossága, hogy lusták az ajkak. Azt a szó­tagot, hogy reu, két ajakállással tudják csak ejteni. A rejo, ahogy ön mondta, szinte ajak- állás-változás nélkül is kiejthető. No, de nem akarom magukat belevinni ebbe a rafinált tudományba. Főiskolás koromban majdnem átnyergeltem erre a pályára. Sajnos, vagy szerencsére, nem is tudom, a katonai pálya tömegvonzása volt nagyobb, itt maradtam, és nem bántam meg. A nyelvészkedés megma­radt hobbinak! Ejnye, no, miket beszélek, nem hagyom magát szóhoz jutni, kedvés pa­lóc barátom. Hogy hívják? — Jelentem Ángyás Dániel vagyok 2a- barbó. Zabar. így mondják a mi falunkat. Csak a nyolc osztályt jártam ki, többre nem futotta. Engem inkább az állatok érdekeltek. . Lovak, szarvasmarhák, kutyák. Lehet, hogy állatorvos vált volna belőlem, de az már csak akkor jutott eszembe, amikor javában lohol­tam a csikók után. Apám is az. A nagyapám Szilvásváradon tanulta ezt a tudományt, mert a csikósságban van ám tudomány. Csak azért mondom, mert ha adnak a kezem alá egy-két jó lovat, akkor én már úgy leszek itt, mintha odahaza lennék. — Más nem is hiányozna? A család, a szü­lei? Testvérei nincsenek? u — Hogyne volnának, de azokkal csak ritkán találkozik az ember. A nővérem csikós­asszony. Az ura kint a ménessel, ő meg vele. A bátyám is lovakkal van. Egyszer egy évben találkozunk. Búcsúkor. Édesanyám előtte két nappal született. Egyszerre megünneplünk mindent, aztán mindenki megy a dolgára. Hogy mi hiányzik még? Hát az édesanyám. Mert mifelénk olyanokat főznek ám, amiket másütt nem tudnak. Gombócot mákkal, pala­csintát káposztával, tóthaluskát brinzával, gancát zsenge túróval, az még csak jó! De megeszek én mindent. ­•— Jól van, Ángyás Dániel, nem lesz itt baj. Majd beszélünk a szakáccsal, talán a miénk is tud ilyen, csudajókat főzni, ha nem, maga elmondja, s megtanulja. A lóról még beszé­lünk. Van itt az is! :— Én bajnak jöttem ide. őrnagy elvtárs,— szólal meg egy szemüveges nyúrga gyerek. — A világon semmihez sem értek, Azt is meg­mondom. nőiért. Egy évet veszítettem az is­kolában, mert decemberi gyerek vagyok. Le­érettségiztem, pihentem egy esztendőt. Felvé­teliztem a jogi karra. Nem vettek fel. Csak vagyok. Kézügyességem nincs, sem lovakhoz, sem kutyákhoz nem értek. Főzni nem tudok, de még egy gombot se vagyok képes tisztes­ségesen felvarmi. Engem a nagyanyám nevelt, mert anyám is, apám is, nagyon elfoglalt em­berek. ők keresik a pénzt, maszekok vagyunk. Apám örökölt egy fodrász mesterlevelet és egy üzletet. Mind a ketten ott vannak reggeltől es­tig. i — Valami mániája, hobbija azért volt? ■ — Hobbim? Tanultam, ha nem volt tanulni- valóm. unatkoztam két kapura. Belém szug- gerálták a görcsöt: a családban mindenki azért gürcöl, hogy nekem ne kelljen borbély­inasnak állni, diplomát kell szereznem. Nem szabad mással foglalkozni. Tanultam. Nem voltam rosszabb a többinél, nem szereztem kevesebb pontot a felvételinél sem. mégis ki­estem, nem lett belőlem jogász, j * rr-.'-,. (Folytatjuk) • ’ , ■ í ' IL

Next

/
Thumbnails
Contents