Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

Felnőttoktatás Változatlanul népszerű a klubiskola Beszélgetés Tóth Zoltánnal, a megyei művelődési központ főelőadójával •- A napokban kézbesítette a Posta a megyebeli üzemek, válla­latok. szSvetkezetek vezetőinek a megyei művelődési központ kör­levelét. melyben azt közölte a címzettekkel, hogy ismét meghir­detik az osztályozó vizsgára elő­készítő tanfolyamokat. A tanfolyam elvégzése után a résztvevők fel­készülten mehetnek vizsgázni, meg­szerezhetik az általános iskolai végzettséget Tulajdonképpen mit jelent az osztályozó vizsgára előké­szítő tanfolyam? ■— X hallgatók az, általános Iskola egy osztályának anya­gát sajátítják el nyolcvan óra alatt. Ehhez járul még tizen­két óra konzultáció. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy ennyi idő elég egy-egy osztály elvégzéséhez. Egyébként ez a nyolcvan óra előadás; a ma­gyar, a történelem, a mate­matika, a fizika, a biológia és a földrajz tárgyköréből. Álta­lában négy-öt hónap alatt zaj- ■ ük le az előadássorozat, de az igényektől, a tanulócsoportok összetételétől függően az üte­men lehet módosítani. Az ál­talunk használt feladatlapokat • szakos tanárok munkacso­portja állította össze; minden szaktanár a maga területének feladatlap-gyűjteményét készí­tette el. Ezek jól beváltak, el­fogadta őket a Népművelési Intézet is, sőt más megyék ugyancsak átvették, használ­ja^ M k — Tehát «T a tanfofyaimoroiat ' * népművelés keretében szervezett r önálló konzultációs tanulás. Köz­tudott. hogy Tolna megyében szép hagyományai vannak, sőt annak Időjén éppen innen indult eL v o ■ í— Ez a dolgozók iskolája és a levelezők iskolája után har­madikként bevezetett forma. Az általános iskolai művelt­ség megadása mellett célja autodidaktává nevelni a hall­gatókat, kialakítani , bennük az Igényt és a képességet az önálló ismeretszerzésre; tanu­lásra tanítani. Ennek a for­mának a bevezetését annak idején, 1970—71-ben, többek között az is indokolta, hogy akkor megyénkben az aktív dolgozók 35—36 százalékának nem volt meg az általános is­kolai végzettsége. Többségük­nél az általános iskola 7—8. osztálya hiányzott, kisebb ré­szüknél az 5—6. osztály is. Mi­vel Ilyen nagy létszámról volt szó, a megyei művelődési köz­pont — különösen a kisebb községekben — nehezen tudta volna megoldani a beiskolá­zást, ha csak a már említett korábbi formákat a dolgozók esti és levelező iskoláját veszi figyelembe. Tehát mind nyil­vánvalóbbá vált, hogy olyan formát kell keresni, amely az előző kettőnél rugalmasabb. A vizsgára előkészítő tanfolya­mok messzemenően alkalmaz­kodnak a dolgozók munkaide­jéhez, a munkahelyek műszak- beosztásához. Csak példaként említem az építőipart, ahol igen gyakran a téli fagysza- . badság kihasználásával indí­tunk tanfolyamokat. — A fentiekkel kapcsolatban gyakran hallani a Mklubiskola’4. kifejezést is. Miért? * l — Tulajdonképpen ez az ok­tatási forma klubrendszerű, hiszen a községi művelődési házak — és a járási művelő­désügyi osztályok — segítsé­gével, többnyire ott is szer­vezzük. a tanulók legtöbbször tehát nem a gyerekek számá­ra készült szűk iskolapadok­ban szoronganak, nem felel­nek. Azt hiszem felesleges lenne részletezni, hogy — kü­lönösen az idősebb paraszt- emberek — sokkal szíveseb­ben mennek el a művelődési otthonba előadást hallgatni, mint mondtuk az iskolába, kö­tött formájú tanítási órára. • I — Annak idejűi kik írottak a• eUő hallgatók! I l ■— Xz első tanfolyamokat — egy-egy hetedik osztályt — Faddon, Sióagárdon és Tolnán szerveztük meg. Később, ép­pen a kedvező tapasztalatok alapján nemcsak a megyében, hanem országosan is elterjedt ez a forma. Elsőként Veszp­rém megye vette át a módszert — és bizonyos értelemben to­vább is fejlesztette, módosí­totta. Erről idén márciusban győződhettünk meg, amikor a tanfolyamokon tanító megye­beli pedagógusokkal tapaszta­latcserére ellátogattunk Veszp­rémbe. Említhetném még Ba­ranya, Szolnok és Heves me­gyét iS. *j**‘WM*"* *>-i — A munkahely, a munkahelyi tezetós hogyan fogadta ezt az úi •ktatáú formát! A — -1 ír :— X kezdeti sikerek láttán az üzemek, vállalatok, terme­lőszövetkezetek részéről egyre inkább nőtt az érdeklődés. Évről évre emelkedett a részt­vevők száma. 1970 és 1975 kö­zött Tolna megyében mintegy f ezerőtszázan végezték el az ál­talános iskolát e forma kere­tében. \ : — A felnőttoktatásban sok gon­dot okoz a lemorzsolódók nagy aránya. Ez alól bizonyára a klub­iskola som kivétel. f' — Az első években általá­ban azok jelentkeztek, akik annak idején csak a hat ele­mit tudták elvégezni, ök több­nyire szívesen, a tudásvágytól hajtva jöttek. Szép számmal voltak közöttük nyugdíjasok, Á nyugdíj előttiek is. Tehát őket '■ elsősorban nem a várt, jobb munkahelyi beosztás, a magá­ig sabb fizetés serkentette. Eb­ben az időben egészen mini­mális volt a lemorzsolódás. Az évek múltával azonban egyre nőtt azok aránya, akik nem egyszerűen csak a tudás iránti vágyukat akarták kielégíteni, hanem a magasabb iskolai végzettség elérésével, maga­sabb fizetést, jobb beosztást reméltek. Másoknak a jogosít­vány megszerzéséhez kellett a nyolc általános. Ezzel párhu­zamosan csökkent a hallgatók átlagéletkora is. Manapság í nem ritka a húsz év alatti ta­nuló sem. Sajnos — ez ugyan­csak köztudott — állandóan $ ■„újratermelődik” az a réteg, amely, bár lehetősége lenne rá, nem végzi el a nyolc általá- . nőst a nappali tagozaton. Te­hát nőtt a lemorzsolódók ará­nya is, bár ez egyáltalán nem ölt veszélyes méreteket. Még mindig nagy az igény a klub­iskola iránt. Ezen a nyáron is- kampányt indítottunk új tan­folyamok szervezésére. Kör­- levelet küldtünk a munkahe­lyek vezetőinek, ezzel párhu­zamosan a művelődési ottho­nok igazgatói is felmérik a területükön jelentkező igényt. A visszajelzéseket augusztus közepéig kapjuk meg, ennek megfelelően indítjuk az ősszel az új tanfolyamokat. — gyuricza — Közművelődés 1975 Vita egy vitáról IT özei másfél esztendeje. 11 hogy nyilvánosságra hoz­ták a Központi Bizottság hatá­rozatát a közművelődés fej­lesztésének feladatairól. A feladat monumentális, a cél egyértelmű és világos: milliók sajátítsák el „mind­azt, ami az emberi gondolko­dás és kultúra több mint két­ezer éves fejlődésében érté­kes volt. népünk a szocializ­mus mai és holnapi fejlődésé­nek megfelelő kulturális szín­vonalon éljen, a műveltség tö­megméretűvé váljon." Megvalósítása csak egész tár­sadalmunk akaratából jöhet létre. Hosszú távú programról van szó. így az eltelt idő túl rövid ahhoz, hogy a határozat óta végzett munkát már ma átfogóan értékelni tudjuk. De nem korai, ha a közművelődé­si feladatok végzése közben je­lentkező problémákkal már ma határozottan szembené­zünk. azokat tisztázzuk. Mert probléma akad. Nem olyan, hogy bárki is a hatá­rozat végrehajtásának lehető­ségében kételkedne. Inkább a szemlélet, a helyes útirány meglátásának különbözősége az, ami vitára, véleménykü­lönbségre mutat. Nem vitás — ilyen nagy horderejű, egész népünket érintő, mozgató program vég­rehajtása nem lehet zökkenés­mentes. Nem sima betonút ve­zet egyenesen a célba. II osszú idő óta megszok­11 tűk. hogy a művelődési otthonok meglétét, munkáját csupán tudomásul vegyük. Az elmúlt hetekben most egyszer­re több cikk és fórum is meg­próbált a valósággal szembe­nézni. Beke Pál, Vitányi Iván (Élet és Irodalom) írásai, és a nyomukban fellángolt viták kavarták fel áz állóvizet. Mi­vel ezek az írások és reagálá­sok erősebb és enyhébb eltúl- zások mellett a művelődési otthonok mai arculatát illető­leg több-kevesebb igazságot is tartalmaznak —, éppen az egy­séges művelődéspolitikai kon­cepció érdekében nem érdek­telen közelebbről is szemügy­re venni. Miről is van szó? Arról. f ígérni nem kötelez©, de 1975. július 17. Ha valamire ígéretet tettünk, írott és íratlan erkölcsi tör­vényeink alapján kötelezővé válik számunkra. Fokozott a felelősség, ha ezt az ígéretet egy közösség, egy brigád, sőt szocialista brigád nevében tet­tük. A szekszárdi tanács 1. sz. bölcsődéjének veze­tője felkereste a városgaz­dálkodási vállalat veze­tőjét. Kérése az volt, hogy a vállalat festő szocialista bri­gádja vállalja el a bölcsőde kifestését társadalmi munká­ban. A bölcsőde és a város­gazdálkodási vállalat között már a régebbiek során kiala­kult jó viszony feljogosította a bölcsőde vezetőjét a kérés­re. ígéretet is kapott a mun­ka elvégzésére. Megnyugodva távozott, mert a vállalat dol­gozói már többször bizonyítot­ták, hogy segítségükre szá­míthatnak. A lakatosbrigád rendszeres patronálója a böl­csődének, de a többiek is tanúsították már segítőkészsé­güket. Eredetileg a hónap végére tervezték a munkát, azonban a festőbrigád vezetője Hor­váth Ferenc később kérte, hogy hozzák előbbre, hó elejé­re a munkát. Meg is egyez­tek július 4-ében. Pénteken, 4-én lezárták a bölcsődét, a dolgozók kipakolták a beren­dezést és várták a festőket. A megbeszélt időre azonban csak a brigádvezető érkezett meg. Rögtön munkába is állt. kifestett két helyiséget, majd távozott .... TÁRSADALMI MUNKA — FIZETSÉGÉRT így hát hétfőn a bölcsőde ott állt zárt kapukkal, belül harctéri viszonyokkal és re­ménytelen kilátásokkal — félkészen. A vezetőnő nem ment panaszra sehova, hanem a legilletékesebbet, a város­gazdálkodási vállalat igazga­tóját, Orbán Györgyöt keres­te fel és elmondta az esetet. Ezek utón a szervezés dicsé­retére legyen mondva, hamar megoldódott a probléma. Az igazgató utasítására meg­kezdték, illetve folytatták a munkát, de most már meg­rendelőre, munkabérért. Miért nem jöttek dolgozni a brigádtagok, amikor társa­dalmi murtkaakcióról volt szó? A kérdésre megpróbál­tam megkeresni a választ. Szakái Kálmán, a termelési osztály vezetője elmondta, hogy pénteken reggel a bri­gád két tagja bevonult kato­nának, ők ezért nem jelentek meg, hogy a többiek hol vol­tak, mondják el a brigád tag­jai. A BRIGÁD VEZETŐ NINCS ITT... — mondták, miután először őt kerestük. „Elment anyagot vételezni”. Ez,rendjén is vol­• •• na, ha utána a munkaidő folya­mán meg lehetett volna talál- ■ ni a munkahelyén, de nem találtuk meg. A három jelen levő brigádtag szerint erede­tileg későbbre beszélték meg a munkát, ők úgy állították be saját programjukat, hogy részt tudjanak venni a mun­kában, közben közülük ket­ten elmentek szabadságra. Amikor a brigádvezető meg­változtatta a munka időpont­ját, igaz, hogy értesítette őket, de akkorra már lekötött maszek munkájuk volt, amit igyekeztek ugyan befejezni ar­ra az időre, de a lassú szá­radás miatt ez nem sikerült. Utólag felajánlották, hogy a mielőbbi befejezés érdekében munkaidő után is ott marad­nak dolgozni és a túlmunkát társadalmi munkaként vég­zik el. Okulásért nem árt azért le­vonni a tanulságot; Felelőtle­nül ígérgetni, vállalást tenni nem szabad. Ennek a bri­gádnak a tagjai egyébként eddig többször bizonyították, hogy kiérdemelten kapták meg a szocialista címet. Az idén 10—12 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek a vállalaton belül és kívül. Kár volt tehát jó hírnevüket koc­kára tenni, tartósan felborí­tani egy gyermekintézmény életét, s vele együtt száz csa­ládét ... — más — . hogy a közművelődési határo­zat végrehajtásának járható útját illetőleg szemléleti el­lentmondások jelentkeznek. Ilyen ellentmondás kereszt­tüzében áll jelenleg a művelő­dési otthonok jelene és jövője. Igen élesen vetődik fej az a kérdés — hol a helye? —. s bármennyire abszurdnak is tű­nik, — van-e egyáltalában he-: lye közművelődési program munkban a művelődési ottho­noknak. Vitányi Iván „Válasz Molnár Zoltánnak” c. írásá­ban (Élet és Irodalom 1975. jú­nius) igen pontosan és elfogad­hatóan. két eleve téves és rossz szemléleti végletet fogalmaz , meg. Az egyik azt a túlhala­dott. s ma már elfogadhatat­lan népművelői szemléletet őr-- zi, mely a népművelésben, te­hát a művelődési otthonod munkájában kizárólag egyolda­lú nevelői feladatot lát. Ok azt hiszik joguk, lehetőségük van_ meghatározni, hogyan mű­velődjék a nép. Á másik vég­letet képviselők a közművelő­dést olyannyira a társadalmi összfolyamat szerves részének ' tekintik, hogy szerintük még a kísérlet is a beavatkozásraj ostoba és haszontalan dolog. Vagyis a közművelődés egyik: póluson kizárólag a művelődé­si otthonokra, és benne a nép- • művelőkre vár, ellenkező pó­luson a népművelő közreműkö­dése szükségtelen és hatásta­lan. mert a műveltség össz. társadalmi fokon — részvéte.' le nélkül is bekövetkezik. ■ A szemléleti különbségek’ ** között jókora szakadék tátong. Hol akkor az igazság?. Pártunk határozata kimondja- a közművelődés az állami köz- művelődési intézmények mel­lett minden társadalmi szerve­zet és gazdasági egység — hosszú időre szóló — közös ügye. A közművelődés egysé­ges szemléletét és társadalmi megbecsülését érvényesíteni kell a termelő munkától a szabad idő értelmes felhaszná­lásáig, a tudományos és művé-’ szeti tevékenységtől a társa­dalmi Szervezetek működéséig,' Tehát közügy, tömegmozga­lom, minisztériumi főosztály- vezető és vállalati portás, mű.' velődésiotthon-igazgató és ter­melőszövetkezeti tejkezelő kö­zös ügye. Egész népünk ügye. Végső céljában a lenini kultu­rális forradalom teljes megva­lósítása. Joggal elvethetünk, torznak tekinthetünk tehát minden olyan szemléletet, mely a köz- művelődést csak a közművelő­dési intézmények feladatává teszi, vagy ezen intézmények­nek semmiféle szerepet nem szán. A művelődési otthon, ben-, ae a hivatásos népművelő jelene és jövője vitathatatlan: nélkü­lözhetetlen eszköz a közművelő, dés célja érdekében. Olyan fon­tos eszköz, mely magasabb kul­turális nézőpont kialakítására képes. Képes igényeket befo­gadni, és igényeket ébreszteni. Képes kezdeményezni, javasla­tot adni és kínálatot terjeszte­ni. A nagy cél. a közművelő­dés érdekében a másikat, a tömeget megnyerni. A közművelődés és a mű­*“■ velődési otthonok, a népművelők szükséges kapcso­latát Vitányi említett írásá­ban költői szépséggel fogal­mazta meg: „a jó népművelés nem az úr—szolga. nem az apa—fiú kapcsolathoz hasonlít, hanem a férfiéhez és a nőé­hez. a szerelemhez, amelynek mint köztudomású nem lehet parancsolni, s amelyben a má­sikat újra és újra meg kell nyerni, de amely mindig úgy kezdődik, hogy valaki kezde­ményez.” Ha ez a kezdeménvezés a művelődési otthonok élő pva- korlata. mindennapok munka, ja lesz naiv léoéssel viszi elő. re egész népünk ügyét, a köz­művelődéit. BÁNÁTI ZOLTÁN Váralja

Next

/
Thumbnails
Contents