Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-16 / 165. szám

r

Országúti közérzet

új j ogszabályokről — röviden

r Benne járunk a legnagyobb nyárban, az országutakon általában kétszeresére duzzadta forgalom, a Balatonhoz és a népszerűbb üdülőhelyekre vezető utakon a többszörösére. A zsúfolt betoncsíkok, az időjárás szeszélyei alaposan próbára teszik a közlekedő ember idegeit, idegessége fokozódik, a baleseti helyzetek sűrű ismétlődésétől szikrázik a levegő. Régi és megbízható rendőri és orvosi tapasztalat, hogy a közlekedő ember közérzete a nyár időszakában hanyatlik, az indulatok hamarabb felforrnak, a baleset veszélye a levegőben lóg.

Alapos félreértés lenne azonban a közlekedési veszélyek fokozódását kizárólag a sűrűbb forgalom és az időjárási ártalmak nyakába varrni. Országúti közérzetünk alakulása e külső tényezők mellett legalább annyira függ a közlekedésben részt vevő ember magatartásától; elsősorban attól, mennyire képes a közlekedő egyén alárendelni magát a közösség érdekeinek. Sok szó esett erről a létfontosságú kérdésről az elmúlt években, tudományos tanulmányok és elkeserítő statisztikai adatok bizonyították, súlyos bajok vannak a közlekedési morállal, a balesetek túlnyomóan abból adódnak, hogy az autósok többsége nem áll azon az erkölcsi magaslaton, amelyet közlekedésünk mai helyzete megkövetelne. A sebesség- korlátozás bevezetése óta autópályán százhúsz, egyéb közutakon óránkint száz kilométer a gépkocsik megengedett legmagasabb sebessége, a motorkerékpároké alacsonyabb. A rendőrség szigorúan ellenőrzi a korlátozás betartását, szellemes ..készülékek se-J gítségével kiszűri a forgalomból a száguldókat, s a büntetés nem is csekélység. Ezzel tehát minden rendben van?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sebességkorlátozást betartó, nagy konvojokban is állandóan ott bújkál a rossz közlekedési közérzet árnya: az állandó bizonytalanság, a váratlan meglepetések áramütései. Különös dolog, de a pszichológusok megalapozott véleménye szerint a legtöbb ember a közlekedés sűrűjében is érzi az elmagányosodás nyomasztó feszültségét. Ellentmondás rejlik ebben a megállapításban? Legfeljebb látszólag, mert azok a gépjárművezetők, akik erről a sajátos lelkiállapotról vallottak, azt állítják, hogy minél sűrűbb a körülöttük zajló forgalom, annál elhagyottabbnak, védtelenebbnek érezték magukat. Vajón miért?

„Azért — hangzott a válasz —, mert a forgalomból nem lehetett kiérezni a kölcsönös segítőkészséget, a megértést, azt a partneri kapcsolatot, amely a biztonságos közlekedés kialakulásához elengedhetetlenül szükséges.” Egyszerűbb szavakkal kifejezve, a gépjárművezető azért érzi a magány szorítását, mert egyedül van, magára hagyatva és magára utalva. Ez a közlekedési kórtünet nem vet valami jó fényt közlekedésünk belvilágára, morális és etikai állapotára. Sokan, nagyon sokan úgy közlekednek, mintha egyedül lennének az országúton, s ráadásul, az az országút saját tulajdonuk lenne.

Az országúti közérzet állandó romlását a legtöbb esetben azok az önző emberek idézik elő, akikben az ellentmondás szelleme uralkodik, s minden helyzetet úgy látnak, ahpgy nekik tetszik — s nem úgy, ahogy kialakult —, s végül a „villogok”, akik merész közlekedési trükk jeikkel elismerést szeretnének aratni, de

csak balesetveszélyes helyzeteket idéznek fel.

Minden országúton, minden időszakban megtalálhatók

ezeknek a kategóriáknak „jeles” képviselői. Az önző, aki egy centiméterrel sem hajlandó elhúzódni, hogy segítse a másikat, az, akiből a saját hibája is dühöt vált ki — mások ellen, az örök „nagyokos”, aki mindent jobban tud és a „nagymenő”, aki mindent

kockáztat. E kategóriákon belül számtalan változata van a közlekedés közellenségeinek, akik sűrű időközökben hozzájárulnak ahhoz, hogy a többi közlekedő ember vérnyomása felszökjön, közérzete lehervadjon, mert hiszen azt tapasztalja, hiába tartja be lelki- ismeretesen a közlekedési szabályokat, hiába alkalmazkodik emberségesen a közösség érdekeihez, mások percenkéntsodorják veszélybe.

A közlekedés egyre sűrűbb, a veszély fokozódik. A védekezés egyik módja a példa- mutatás, amely már kezdi megteremni a maga gyümölcseit, az udvariasság és előzékenység „gyógyító járványa” kezd elterjedni. A másik a gyors ési igazságos és szigorú büntetés, ami annál hatékonyabb, minél hamarabb utoléri az országúti közérzet megátalkodott rongálóit. Lehetőleg az elkövetés után azonnal, amikor még fel sem ocsúdtak az életveszélyes bravúr mámorából.

___ BARÓTI GÉZA

A pénzügyminiszter 27/1975. (VI. 30.) PM. számú rendeleté a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemadójáról és jövedelemnövekmény-adó- járól szóló korábbi jogszabályt módosítja. A rendelethez csatolt melléklet táblázatban tünteti fel, hogy adott esetben egy szövetkezet a jövedelem- növekmény-adó megállapításához szükséges adatokat miként mutatja ki, hogyan történik az adó kiszámítása egy dolgozóra, és hogyan a szövetkezet egészére.

A pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 26/1975. (VI. 30.) PM—MÉM. számú együttes rendelete átmenetileg korlátozza a mezőgazdasági építési és telepítési beruházások ártámogatását. Utalunk azonban arra, hogy a rendelet néhány beruházás tekintetében kivételt tesz, így pl. termény- tárolók létesítéséhez, szakosított szarvasmarha-telepek termelő és kiszolgáló épületeire, építményeire, stb. továbbra is kiadható az ártámogatási okirat. , ____

I

ndokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a nehézipari miniszter 20/1975. NIM. számú utasítására, amely a vállalati dolgozók kitüntetése alkalmával történő jutalmazásról, a magasabb vezető állású dolgozók jutalomszabadságáról és a kitüntetések egyes kérdéseiről szól, és rendelkezik természetesen abban a tekintetben is, hogy mely — díjazást is magában foglaló — kitüntetések után nem jár külön pénzjutalom. (Az utasítás megjelent a Nehézipari Értesítő f. évi 20. számábanJ ^

A Könnyűipari Értesítő fo^ lyó évi Ki. számában felhívás szerepel a könnyűipari ágazatba tartozó valamennyi vállalat és szövetkezet vezetőjéhez szólóan a vas- és fémhulladékgyűjtés fokozására. A felhívás utal arra, hogy az 1975. évi népgazdasági terv teljesítése a kohászatot az előző évinél 30 százalékkal több acél gyártására kötelezi. A feladatok végrehajtására 1975. júliusától országos vas- és fémhulladékgyűjtési kampány indul.

Ugyanebben a tárgykörben felhívás jelent meg az OKISZ Értesítő f. évi 24. számában is, s az OKISZ egyben felkéri a szövetkezeteket, hogy a vas- és fémhulladékgyűjtési akció eredményéről 1975. október 1- ig tájékoztassák a szövetségeket.

Az egészségügyi miniszter 21/1975. Eü. M. számú utasítása az oktatási intézmények egészségügyi ellátásáról rendelkezik, s az utasításból itt csupán gg alábbiakat idézzük: „A tanácsok vb egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervei (járási hivatal) 1975. év augusztus hó 15. napjáig tartoznak a feladat ellátására minden — az utasítás L §-ában megjelölt — intézménybe orvost, védőnőt kijelölni, és erről a tanács vb. művelődésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve útján az intézmény vezetőjét értesíteni.”

Az utasítás az Egészségügyi Közlöny f. évi 12. számában jelent meg.

Dr. Deák Konrád, osztályvezető ügyész

Pásztor Ferenc:

Fiúk a Lesliegyen

Kihozták az őrsre a tavaszi zsongást. Csupa félénk, szótjan, esetlen mélák. Egyelőre leültettük őket a kis parkba, a hálószobák ablakai alá. Előbb a bürokrácia. A kísérők átadják a névsort, minősítési. lapokat, anyag, ruha, élelmezési ellátmányi papírokat. A parancsnok elvtárs elégedett, végre teljes a létszám. A szolgálatvezető vakaródzik. Nem szereti, ha nagyon zsúfoltak a hálókörletek. Nehezebben lehet takarítani, nehéz a zavartalan pihenést biztosítani, időbe telik, amíg eldöntik, ki, melyik rajba, melyik szobába költözzön.

Látom a sorsomat. A következő napokban annyit gyalogolunk, mint az Abebe Bikila. Már ma mehetek és körüludvarolhatom Zoli bácsit. A terület bejárásához őt is hívjuk. Jó ez, mert egyszuszra azt is megtanulják az új emberek, mit találnak -a környéken, mire kell vigyázni, mit lehet igazán megszeretni a Leshegy erdeiben. Zoli bácsi ért hozzá. Úgy beszél az erdőről, mintha valamennyi fa, bokor egy-egy ember lenne. Mintha az erdő vadjai személyes jó barátai lennének.

Csalódtam volna, ha nem Suhajda vesizi észre először az új embereket Már közöttük van.

— Itt maradtok?

— Igen — felelték szűkszavúan.

— Állandóan?

■— Amíg haza nem küldenek' — nevet az

'egyik katona.

— örülj neki, hogy ide jöttél, és nem valami gyúródeszka telepre. Van neked fogalmad, hogy milyen gyönyörű ez a vidék? Ne félj, ez nem egyhangú, nem unalmas, mint a síkság. Öregem, itt van erdő, vad, szőlő, barlang. S méghozzá milyen barlang! Tele van denevérekkel. Mi már felderítettük a barátommal, Gerswinnel. Faludinak hívják, de itt mindenki csak ezen a becenéven szólítja. Engem Suhajdának hívnak, de Samunak becéznek. Egyszer valaki elkottyantotta, hogy a művésznevem hajdanán Sam

— 61 —

Forster volt, most már az isten sem mossa le rólam. Egyébként nagyon kifogtátok, ez egy olyan őrs, ahol nagyon szeretik egymást az emberek. A főnök is nagyon menő. Megadja a katonának, amit meg kell adni. Csak egy bogara van, aki itt leittasodik, az jobban teszi, ha elássa magát. Ebben nincs pardon. Pedig szőlők vannak a dombon, olyan borok a pincékben, hogy idáig lehet érezni az illatát. No, jól van fiúk. Ha valami hézag van, csak szóljatok, a jó öreg Samu majd besegít. Nem tudtok valamit? Szóltok. Jön Samu és mindent elboronál.

— Suhajda — hallom a folyosóról a szolgálatvezető hangját. — Maga két lábon járó beszélőgép. Már megint locsog, megint bo- londítja a népet, a felszerelése meg szana- széjjel, az ágya olyan, mint a szamáról. Tegye rendbe magát, mert menten felaprítom,

— Látjátok, olyan kedves, olyan figyelmes ember — mondja elmenőben, aztán hallom, hogy csattog a fapapucs, fut, hogy időben megelőzze a nagyobb érzelgést.

Benn az irodában gyorsan elintézték a papírügyeket, aztán az őrnagy elvtárs behivatta a társalgóba az új embereket. Nyolcán vannak. Jól kiválogatták őket, magas, nyakigláb gyerekek, mind városból jöttek.

— Szeretnék megismerkedni önökkel — szólt az őrnagy elvtárs, s leült velük szembe, az asztál elé. — Én Péter Balázs őrnagy vagyok, az önök parancsnoka mostantól kezdve. Katona vagyok, több mint huszonöt esztendeje. Tíz éve ennek az őrsnek a parancsnokaként végzem a munkámat. Itt él velem az édesanyám, feleségem, két fiam. Szeretem á katonákat, szeretem a rendet, szeretem a vidámságot. Magammal szemben támasztom a legmagasabb igényt, de igényes vagyok arra is, hogy itt mindenki pontosan teljesítse emberi és szolgálati kötelességeit.

— örülnék, ha megtisztelnének bizalmuk/ kai. egyéni ügyeikben is. Nemcsak parancsnokuknak érzem magamat. Ha szükséges, akkor apai felelősséget is vállalok minden itt élő katonáért. Ez már hagyomány miná- lunk, így jobban megértjük egymást, jobban telik az idő, és tisztább lelkiismerettel alszunk mindannyian. Kíváncsi vagyok, honnan jöttek, mivel foglalkoztak eddig, van— 62 —

nak-e terveik, vannak-e gondjaik. Osszunk meg mindent, jobb lesz!

— Pesti vagyok. Mielőtt bevonultam, tisztviselő voltam. Igaz, csak egy esztendeig — állt fel az egyik fiú —. több időm nem volt. Leérettségiztem Nem akartam tovább tanulni, nem ment. Még nem tudom, hogyan folytatom a katonaság után. Egy biztos, rosszul kezdtem. Jobb lett volna rögtön szakmát .tanulni, most nem fájna a fejem. Sajnos a szüleim nagyon ragaszkodtak az érettségi bizonyítványhoz. Nekem nem hiányzik. Otthon mindenem megvolt, azt hiszem,^ egy kicsit elkényeztettek. Nem lesz könnyű dolgom megszoktam a jót, a kényelmeset. Édesanya kiszolgált, nagyanyám a fél nyugdíját rám költötte. Tipikus egyke vagyok, őrnagy elvtárs. Azért ne tessék tőlem tartani. Megfogadtam, hogy nem lesz velem semmi baj. Amit elhatározok, vagy megígérek, azt mindig tartom.

— Miért kellene tartanom öntől, vagy bármelyiktől? — kérdezte az őrnagy, pedig már nagyon sokszor mutatkoztak be ezekkel a szavakkal a katonák.

— Úgy gondoltam, hogy szándékosan soha nem teszek semmi szabálytalant.

— Nagyon jól tudom. Elég lesz azzal bajlódnia, amit szándék nélkül, gyakorlatlanság-' ból elkövet. De ezekért senkit nem főzünk forró szurokba.

A következő katona már várta, hogy szólhasson.

— Őrnagy elvtárs, én megmondom őszintén, mérgesen jöttem el hazulról. Pokolba kívántam az egész katonaságot. Azt is megmondom, miért. Autószerelőnek tanultam. Egy éve szakmunkás vagyok. Jattal együtt megkerestem négy, négy és fél ezret. Kezdtem fel- ruházkodni, tollasodni. Be kellett jönni. Két húgom van. Egyik se dolgozik még, tanulnak. Anyám otthon van, mert arra a két maflára ügyelni kell, rendben kell tartani' őket. A mama egyébként is olyan háziasszony típus. Csak apa keres most. Szükség lett volna a pénzre.

(Folytatjuk)

— 63 — \ '

/