Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

iiasziios lutinlvaiúk aépjáműmeiliielí A fáradtság veszély© A munkaerLölcsíöi a közösségi magatartás formálásáig Népfrontakciók a szocialista közgondolkodás fejlesztéséért Több olkalomma! sióvá tet­ték már olvasóink, hogy a gép­járművezetéssel kapcsolatos megfigyelésekről, tanulságos esetekről közöljünk írásokat. Említettük már, hogy a szer­vezet minden részében az élet­veszély veszedelmeivel szem­ben egy bizonyos teljesítmény­tartalék van, amely veszély esetén, pl: veszélyes közleke­dési helyzetekben a legmegfe­lelőbb cselekvésre késztet. A fáradtság károsan hat erre a tartalékra. A fáradtságérzés lényegében a szervezet belső parancsa a feltétlen pihenésre. Az izmok, idegrendszer, az agy és gerinc­velő, az érzékszervek munkája során égéstermékek, főleg széndioxid, tejsav halmozódik fel a vérben és félreérthetet­lenül jelzik az ember számá­ra a pihenés szükségességét. A gépjárművezető teljesítő- kéoességét az alkoholon, a kábítószereken és bizonyos gyógyszereken kívül a fáradt­ság ronthatja le legjobban. Ez azért veszélyes, mert nincs olyan erkölcsi gátlással egybe­kötve, mint a már említett iz­gatószerek ártalmai. A fele­lősségérzet a legtöbb gépjár­művezetőt visszatartja az al­koholfogyasztástól, mert szé- gyelné, ha ittas vezetésen tetten érnék. A fáradtsággal kapcsolatosan nincs ilyen ér­zés. A fáradt állapotban tör­ténő vezetést sokan becsületes helytállásnak érzik. Vannak kivételes helyzetek, pl: árvíz, életmentés, háború, amikor va­lóban az, és a veszély kocká­zatát vállalni kell. De általá­ban a fáradtság jeleit észlelve, pihenőt nem tartva, erőltetet- ten tovább vezetni súlyos fele­lőtlenség. „Fáradt ember — félember”! mondja a közmon­dás, de mik a fáradtság tüne­tei? Elnehezednek az izmaink, tompa fájdalomérzés jelentke­zik a medencetájékon, a hát- és nyakizmokban nyugtalan erőfeszítésekre kényszerülünk, végtagjaink nem engedelmes­kednek úgy, ahogyan azt meg­kívánnánk. Valahogy elvész az utazási öröm, szeretnénk már megérkezni. Később zsib­badások jelentkeznek, a se­besség és az iránytartás nem kapcsolódik szorosan látásunk­hoz, kezünk remeg, izzad és ez nagyon jellemző jel: ahe­lyett, hogy csökkentenénk, in­kább emeljük az átlagsebes­séget, mert öntudatlanul eről­tetjük az út befejezését. So­kaknál a fáradtság állapota még együttjár a szemekben jelentkező égő szúró érzéssel, a száj kiszáradásával, gyakori ásítási ingerekkel, sőt álom­szerű látomásokkal, víziókkal. Pl: úgy látjuk, hogy elütünk egy kerékpárost vagy előttünk van egy álló gépjármű, stb. A tünetek valamennyien már jelzik, hogy, a szervezet rá­kényszerült a teljesítmény­tartalék igénybevételére, ezt azonban hamar felhasználja és beáll a teljes baleseti veszé­lyeztetettség a vezetőre, a köz­lekedő partnerekre egyaránt. A fáradtság természeti tör­vényszerűség. Objektív szük­ségszerű állapot, csak a pi­hentető alvás szüntetheti meg teljesen. Azonban amíg ennek lehetősége megnyílik számunk­ra, legalább átmenetileg fel kell frissítenünk szervezetün­ket. Erős fáradtságnál leg­alább 1 órás alvás szükséges további 2 órás úthoz. Jól fel­frissít azonban a tervszerű testmozgás. Ennek során kb. 5—10 percig valamennyi iz­munkat mozgassuk és erősen feszítsük pl: próbáljuk emelni, húzni az autót, persze csak a feszülés érdekében. Lényeges, hogy valamennyi izmunk fe­szüljön, járja át, frissítse fel a vérkeringés. A testmozgást és az ajánlott rövid alvást mindig 15—20 mély beléleg­zéssel és erélyes kilégzéssel zárjuk le, hogy oxigénellátá­sunkat felfrissítsük. A fáradtság veszélye ellen a legjobb védekezés a helyes életmód, amely legalább napi 6—7 órai alvást tesz lehetővé. Az alvásszükséglet feltétlen kielégítése, hasonlóan a táp­lálkozáshoz nem tűr halasz­tást. Szervezetünkkel nem sza­bad, de nem is lehet büntet­lenül „rablógazdálkódást” folytatni. Különösen olyan hi­vatásnál ' nem, mint a gépjár­művezetés, amelynél az ideg­teljesítmény hibái, gyengesége emberéletet követelhet áldoza­tul. Tanácsaink a fáradtsággal kapcsolatban: 1. A fáradtság alattomos el­lenség; már a tüneté előtt is károsan hat, de ha tünetei je­lentkeznek, tekintsük utolsó figyelmeztetésnek. 2. Fáradtan tovább vezetni súlyos felelőtlenség. Legalább átmenetileg kell szervezetün­ket erőteljes mozgásokkal, lég­zési gyakorlatokkal vagy rövid alvással felfrissíteni. 3. A mindennapi alvásszük­ségletre legalább annyi gondot kell fordítani, mint a helyes táplálkozásra. 4. Szervezetünk kellő pihen­tetésének fontosságát a csa­láddal is meg kell értetnünk és lehetőségét következetesség­gel kell biztosítanunk. (KBT) (Folytatjuk) Több új kezdeményezést valósít meg a népfront ab­ból az előtérbe került társa­dalmi, politikai feladatból adódóan, hogy a mozgalom­nak minél több fizikai dolgo­zót, fiatalt és nőt kell felké­szítenie a közéleti cselekvés­re. A munkások közéleti tevé­kenységének serkentésére, sokirányú , tájékozottságának elősegítésére a Hazafias Nép­front — együttműködve a szakszervezetekkel — az' idén is megrendezi a lakóterületi munkásvezetők politikai to­vábbképző tanfolyamát. Várha­tóan az őszi időszakban tíz mun­kástanfolyam indul. Szervezési módjukat illetően szakszerve­zeti tanfolyamok lesznek, ám a résztvevőkre a népfront tesz javaslatot, de az üzemektől, munkahelyektől való kikérés, beiskolázás az üzemi és te­rületi szakszervezeti szervek feladata lesz. A tanfolyamokat kéthetesre tervezik. Hasonló tanfolyamok indításáról tár­gyalnak a szövetkezeti szer­vekkel, központokkal is. A vezetők hozzáértésének munkálása igen fontos fel­adat, de — amint a HNF Or­szágos Elnökségénél elmondot­ták — legalább ilyen jelen­tőségű a lakosság közéleti hozzáértésének növelése is. Ezért a népfrontmozgalom — a Csongrád városában ko­rábban szerzett jó tapasztala­tok alapján — az őszi-teli időszakban 40 vidéki váro­sunkban megszervezi az ál­lampolgári ismeretek tömeg­méretű terjesztését. Ez nem teszi feleslegessé az eddig is — nem kis érdeklődéssel és sikerrel — végzett jogpropa­ganda munkát. Az új vállal­kozásnak ugyanis új formá­ja is lesz. A szervezők arra gondolnak, hogy az általános állampolgári ismeretek kap­csán a majdani népfront­rendezvények résztvevői elő­hozzák a helyi konkrét prob­lémákat, egyes jogszabályok hatókörébe tartozó ügyes-ba­jos dolgaikat is. A jövőben, tehát a HNF jogi tömeg­propagandája „kétlépcsős” lesz: változatlanul folytatják az egyes fontosabb jogszabá­lyok ismertetését, de még in­kább arra törekszenek, hogy egész szocialista berendezke­désünket az alapelvekben és a szervezeti formákban is mind jobban megismerjék az érdeklődők. A szocialista gondolkodás fejlesztéséhez — mondták a népfrontnál — az is szükséges, hogy az együttélés szocialista értelmezése mind több alka­lommal szóba kerüljön a népfront rendezvényein. Tár­sadalmi életünk nem egy gondjának a gyakorlati meg­oldása jelentette már nép­frontviták tárgyát — a kör­nyezeti ártalmak elkerülésé­től a család szocialista értel­mezéséig. A HNF Országos Elnökségének elméleti munka- közössége most új kísérletet tesz a helyes emberi maga­tartás normáinak tudatosításá­ra. Elsősorban a népfront­klubokban indít vitát a kö­zösségi magatartásról, a mun­kaerkölcsről, az emberi együtt­élés szocialista szabályairól. A viták megfelelő megalapozása érdekében tanulmányokat bo­csát rendelkezésre, s a viták szervezésében, megrendezésé­ben, még inkább az értéke­lésében is részt vesz. Az akcióhoz számos új, el­sősorban értelmiségi aktivis­tát toboroznak. Örömmel fo­gadták ezért az Országos Ügyvédi Tanács felajánlását az állampolgári ismeretek ter­jesztésében való részvételre. Pásztor Ferenc i ’! Fiúk a Leshegyen Még alig világosodik. Szürke, összemosódó minden. Csak a hó világít A teteje megfa­gyott, törik a kerekek alatt, olyan zajt csap, mintha harckocsival közlekednénk porcelá­nok között. Csak az nem vesz bennünket észre, aki nem akar, vagy süket. Megérkeztünk. Ezt már az első pillanat­ban látjuk. Nemcsak a jelzőrendszer helye mutatja, hogy célhoz értünk. Jókora túrás látszik a hóban. — Ezúttal nem az őzek tiszteltek meg ben­nünket. — káromkodik a kutyás, s máris csa­tolja Sátán nyakához a hosszú vezetőszárat. A kutya minden porcikájában remeg, reszket. Beidegződtek számára a jelenségek. Tudja ezt a jószág, hogyha hosszú pórázt kap, akkor nagy futásra van kilátás. De ezt mi is tudjuk. Nem kell most sokáig bajlódni a nyomolva­sással. A mostani télnek nagy ajándéka, hogy olvasni lehet a hóban hagyott nyomokon, mint a képeskönyvben, vagy a kalendárium­ban. Azt még a zöldfülű is azonnal látja, hogy ketten jártak itt, méghozzá, kicsit széles orrú, könnyű cipőben. Először eljutottak a műszaki rendszer vezetékeihez, babráltak rajta, átjá­rót, kerestek, vagy próbáltak maguknak ilyet készíteni. Nem sikerült nekik, mert közben minden bizonnyal rájuk ijesztett a duda. Ezen a helyen jól kifogták. Olyan hangja van a du­dának, mint egy tajgai tehervonat mozdonyá­nak. Nem mertek felmászni a drótok tetejére. A másik oldalon végig tiszta, érintetlen a jég­gé keményedett hó. Egy ideig még remény­kedtek, próbálkoztak, mert toporógtak a hó- Dan, tettek néhány lépést oldalvást is, de az­tán meggondolták. — Induljunk már, tizedes elvtárs — sürget a kutyás, mert Sátán nem bír magávaL ,, — Viszket a tenyerem! -->■*»»•»*** * —­Nem oda Buda, gondolom magamban, s már bekapcsoltam a rádiót. Jelentek. „Őrnagy elv­társnak jelentem. Kísérlet kifelé. Két fő. A ?■' — 25 — X rendszertől visszafordultak. A nyomokon ül­dözöm. A kocsit a falu felé küldöm, az útka- parő házánál vár majd ránk. A nyomok tisz­ták, jól olvashatók. Látás gyenge. Kérdésem nincs, kérem a további parancsot”. Ha addig nem találjuk a két határsértőt, az útkaparó házánál vár bennünket a parancsnok. Remélem, gyorsabban futunk, mint ezek. A le­hető legrosszabb utat választották. Csoda lesz, ha nem törik ki a nyakukat. Az erdőnek ez a része tele van mély vízmosással, hatalmas kö­vekkel, kidöntött fatörzsekkel, irgalmatlanul szúrós csipkebokrokkal. Még nekünk is óvatos­nak kell lenni, pedig ezekben a vastag talpú cipőkben sokkal könnyebb. Remek dolog ez a macskatalp. így nevezzük a magas szárú cipőt. Valamikor az ejtőernyősöknek is ilyen volt. Vastag, rugalmas talpú lábbeli, jól felfogja a göröngyök, kövek, rögök egyenetlenségeit. Eb­ben lehet futni. Futunk is. Ketten a kutya után loholunk. Ketten tőlünk jobbra, ketten meg balra tartanak. Balogh már gázt adott, az útkaparó házánál megvár. Legalább négy kilométert kell szaladni, hogy találkozhassunk, A jelzéstől nem telt el még húsz perc sem. Ha futnak, akkor sem tettek meg ezen a talajon egy kilométert sem. Időt töltöttek el, amíg mérlegelték, mit tegyenek. A nyomsáv szélén megálltak, tanakodtak. Sok-sok lábnyom mu­tatja: toporogtak, tanácstalanul álldogáltak. Ezek nagyon értékes percek, a mi számunkra. Futás közben is meg-megállnak. Tájékozódni- ok kell, merre menjenek., Nekifutnak egy bo­kornak, egy kőnek. Rabolja tőlük az időt, bennünket pedig megajándékoz. Egyszer-két- szer felbuknak a vízmosásban, vagy belera­gad a lábuk a csonttá fagyott hóba. Nem len­nék a helyükben egy vak lóért sem. Nekik ez kellett, hát akkor csak fussanak, féljenek, tör­je ki őket a hideglelés. Engem biztosan kilel­ne, ha hallanám, hogy kutya, ember, fegyve­resek vetik magukat utánam. Talán feladnám, nem is futnék, mert oktalanságnak tűnne már az első percekben. Semmi esélyük sincs. így mérlegeltem, így látom, és futok Sátán után. Ennek a kutyának olyan iránytűje, olyan biz­tos érzéke van, hogy a legfinomabb műszerrel sem kelnék versenyre vele. Fut, mintha rakéta lenne izmai helyén. Nem vakkant, nem morog, csak fújtat, szag­— 26 — lászik magasra tartott fejjel, s megy neki bokornak, ároknak, mintha páncél védené a szügyét. Mi meg utána. Folyik rólunk a ve­rejték, a tüdőnk dolgozik, mint egy kovács- fujtató. Ez férfimunka. Azt hiszem, annyi reggelit kérek, ha véget ér ez a szaladás, hogy a szakács még a jövő heti normát is előhozhatja. De jó lenne most egy korty víz, egy csésze tea, egy satnya almát is szí­vesebben vennék most, mint holnap,, a csend­ben egy füzér banánt Erre mondják: álmo­dik a nyomor! Szerencsére nem tart ez. na­gyon sokáig, mert Sátán már ezt is érzi, egyre fokozza az iramot, egyre vadabbul szedi a lábát Már vicsorít, már morog, már csahol, mert érzi, hogy a levegőben maradt emberszag, a légszimat, ahogy kutyásul mondják, meleg, közeli, friss. Ilyenkor a kutyásnak tartania kell magát, hogy magá­val ne sodorja, hasra ne rántsa a felbőszült állat — Ott vannak —■ kiált a kutyás, s hosz- szabb pórázra ereszti Sátánt. Nem azért te­szi, hogy a két embernek engedje, egyszerű­en azért, mert nem bírja már tartani. Csak két alakot lehet látni. Egy vastag derekú fa mögött állnak. Mindkettőnek a háta látszik. Akár a struccok. Azt hiszik, elég homokba dugni a fejüket, és már észre sem veszik őket. — Mindkét oldalról hozzám! — kiáltok. Tudtukra akarom adni, hogy többen vagyunk, sok fegyverrel kell szembenézniük, ha ne­talán fegyverrel is rendelkeznek. Társaim is látják, hogy a fa mögött állnak. Kissé ol­dalról fogják közre. Mi hatan, meg Sátán most olyan alakzatot vettünk fel, mint egy harapófogó. Már kezdem bánni, hogy a kocsi elment az útkaparó házához. Visszafelé nem kellene ennyit gyalogolni. Nos, nem baj,' nem kell nagyon sietni. Ismét kiáltok. Keményebben, határozottan igyekszem megparancsolni nekik, hogy emel­jék magasra a kezüket, s lépjenek elő, mert ellenkező esetben, a legcsekéiyebb ellenállás láttán, vagy támadó szándék nyilvánítása esetén úgv odapörkölök, hogy a teaszűrő hozzájuk képest egy zárt, kínai falhoz ha­sonló valaminek látszik csupán. • i ■ X (Folytatjuk) ( I- 27 -

Next

/
Thumbnails
Contents