Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
iiasziios lutinlvaiúk aépjáműmeiliielí A fáradtság veszély© A munkaerLölcsíöi a közösségi magatartás formálásáig Népfrontakciók a szocialista közgondolkodás fejlesztéséért Több olkalomma! sióvá tették már olvasóink, hogy a gépjárművezetéssel kapcsolatos megfigyelésekről, tanulságos esetekről közöljünk írásokat. Említettük már, hogy a szervezet minden részében az életveszély veszedelmeivel szemben egy bizonyos teljesítménytartalék van, amely veszély esetén, pl: veszélyes közlekedési helyzetekben a legmegfelelőbb cselekvésre késztet. A fáradtság károsan hat erre a tartalékra. A fáradtságérzés lényegében a szervezet belső parancsa a feltétlen pihenésre. Az izmok, idegrendszer, az agy és gerincvelő, az érzékszervek munkája során égéstermékek, főleg széndioxid, tejsav halmozódik fel a vérben és félreérthetetlenül jelzik az ember számára a pihenés szükségességét. A gépjárművezető teljesítő- kéoességét az alkoholon, a kábítószereken és bizonyos gyógyszereken kívül a fáradtság ronthatja le legjobban. Ez azért veszélyes, mert nincs olyan erkölcsi gátlással egybekötve, mint a már említett izgatószerek ártalmai. A felelősségérzet a legtöbb gépjárművezetőt visszatartja az alkoholfogyasztástól, mert szé- gyelné, ha ittas vezetésen tetten érnék. A fáradtsággal kapcsolatosan nincs ilyen érzés. A fáradt állapotban történő vezetést sokan becsületes helytállásnak érzik. Vannak kivételes helyzetek, pl: árvíz, életmentés, háború, amikor valóban az, és a veszély kockázatát vállalni kell. De általában a fáradtság jeleit észlelve, pihenőt nem tartva, erőltetet- ten tovább vezetni súlyos felelőtlenség. „Fáradt ember — félember”! mondja a közmondás, de mik a fáradtság tünetei? Elnehezednek az izmaink, tompa fájdalomérzés jelentkezik a medencetájékon, a hát- és nyakizmokban nyugtalan erőfeszítésekre kényszerülünk, végtagjaink nem engedelmeskednek úgy, ahogyan azt megkívánnánk. Valahogy elvész az utazási öröm, szeretnénk már megérkezni. Később zsibbadások jelentkeznek, a sebesség és az iránytartás nem kapcsolódik szorosan látásunkhoz, kezünk remeg, izzad és ez nagyon jellemző jel: ahelyett, hogy csökkentenénk, inkább emeljük az átlagsebességet, mert öntudatlanul erőltetjük az út befejezését. Sokaknál a fáradtság állapota még együttjár a szemekben jelentkező égő szúró érzéssel, a száj kiszáradásával, gyakori ásítási ingerekkel, sőt álomszerű látomásokkal, víziókkal. Pl: úgy látjuk, hogy elütünk egy kerékpárost vagy előttünk van egy álló gépjármű, stb. A tünetek valamennyien már jelzik, hogy, a szervezet rákényszerült a teljesítménytartalék igénybevételére, ezt azonban hamar felhasználja és beáll a teljes baleseti veszélyeztetettség a vezetőre, a közlekedő partnerekre egyaránt. A fáradtság természeti törvényszerűség. Objektív szükségszerű állapot, csak a pihentető alvás szüntetheti meg teljesen. Azonban amíg ennek lehetősége megnyílik számunkra, legalább átmenetileg fel kell frissítenünk szervezetünket. Erős fáradtságnál legalább 1 órás alvás szükséges további 2 órás úthoz. Jól felfrissít azonban a tervszerű testmozgás. Ennek során kb. 5—10 percig valamennyi izmunkat mozgassuk és erősen feszítsük pl: próbáljuk emelni, húzni az autót, persze csak a feszülés érdekében. Lényeges, hogy valamennyi izmunk feszüljön, járja át, frissítse fel a vérkeringés. A testmozgást és az ajánlott rövid alvást mindig 15—20 mély belélegzéssel és erélyes kilégzéssel zárjuk le, hogy oxigénellátásunkat felfrissítsük. A fáradtság veszélye ellen a legjobb védekezés a helyes életmód, amely legalább napi 6—7 órai alvást tesz lehetővé. Az alvásszükséglet feltétlen kielégítése, hasonlóan a táplálkozáshoz nem tűr halasztást. Szervezetünkkel nem szabad, de nem is lehet büntetlenül „rablógazdálkódást” folytatni. Különösen olyan hivatásnál ' nem, mint a gépjárművezetés, amelynél az idegteljesítmény hibái, gyengesége emberéletet követelhet áldozatul. Tanácsaink a fáradtsággal kapcsolatban: 1. A fáradtság alattomos ellenség; már a tüneté előtt is károsan hat, de ha tünetei jelentkeznek, tekintsük utolsó figyelmeztetésnek. 2. Fáradtan tovább vezetni súlyos felelőtlenség. Legalább átmenetileg kell szervezetünket erőteljes mozgásokkal, légzési gyakorlatokkal vagy rövid alvással felfrissíteni. 3. A mindennapi alvásszükségletre legalább annyi gondot kell fordítani, mint a helyes táplálkozásra. 4. Szervezetünk kellő pihentetésének fontosságát a családdal is meg kell értetnünk és lehetőségét következetességgel kell biztosítanunk. (KBT) (Folytatjuk) Több új kezdeményezést valósít meg a népfront abból az előtérbe került társadalmi, politikai feladatból adódóan, hogy a mozgalomnak minél több fizikai dolgozót, fiatalt és nőt kell felkészítenie a közéleti cselekvésre. A munkások közéleti tevékenységének serkentésére, sokirányú , tájékozottságának elősegítésére a Hazafias Népfront — együttműködve a szakszervezetekkel — az' idén is megrendezi a lakóterületi munkásvezetők politikai továbbképző tanfolyamát. Várhatóan az őszi időszakban tíz munkástanfolyam indul. Szervezési módjukat illetően szakszervezeti tanfolyamok lesznek, ám a résztvevőkre a népfront tesz javaslatot, de az üzemektől, munkahelyektől való kikérés, beiskolázás az üzemi és területi szakszervezeti szervek feladata lesz. A tanfolyamokat kéthetesre tervezik. Hasonló tanfolyamok indításáról tárgyalnak a szövetkezeti szervekkel, központokkal is. A vezetők hozzáértésének munkálása igen fontos feladat, de — amint a HNF Országos Elnökségénél elmondották — legalább ilyen jelentőségű a lakosság közéleti hozzáértésének növelése is. Ezért a népfrontmozgalom — a Csongrád városában korábban szerzett jó tapasztalatok alapján — az őszi-teli időszakban 40 vidéki városunkban megszervezi az állampolgári ismeretek tömegméretű terjesztését. Ez nem teszi feleslegessé az eddig is — nem kis érdeklődéssel és sikerrel — végzett jogpropaganda munkát. Az új vállalkozásnak ugyanis új formája is lesz. A szervezők arra gondolnak, hogy az általános állampolgári ismeretek kapcsán a majdani népfrontrendezvények résztvevői előhozzák a helyi konkrét problémákat, egyes jogszabályok hatókörébe tartozó ügyes-bajos dolgaikat is. A jövőben, tehát a HNF jogi tömegpropagandája „kétlépcsős” lesz: változatlanul folytatják az egyes fontosabb jogszabályok ismertetését, de még inkább arra törekszenek, hogy egész szocialista berendezkedésünket az alapelvekben és a szervezeti formákban is mind jobban megismerjék az érdeklődők. A szocialista gondolkodás fejlesztéséhez — mondták a népfrontnál — az is szükséges, hogy az együttélés szocialista értelmezése mind több alkalommal szóba kerüljön a népfront rendezvényein. Társadalmi életünk nem egy gondjának a gyakorlati megoldása jelentette már népfrontviták tárgyát — a környezeti ártalmak elkerülésétől a család szocialista értelmezéséig. A HNF Országos Elnökségének elméleti munka- közössége most új kísérletet tesz a helyes emberi magatartás normáinak tudatosítására. Elsősorban a népfrontklubokban indít vitát a közösségi magatartásról, a munkaerkölcsről, az emberi együttélés szocialista szabályairól. A viták megfelelő megalapozása érdekében tanulmányokat bocsát rendelkezésre, s a viták szervezésében, megrendezésében, még inkább az értékelésében is részt vesz. Az akcióhoz számos új, elsősorban értelmiségi aktivistát toboroznak. Örömmel fogadták ezért az Országos Ügyvédi Tanács felajánlását az állampolgári ismeretek terjesztésében való részvételre. Pásztor Ferenc i ’! Fiúk a Leshegyen Még alig világosodik. Szürke, összemosódó minden. Csak a hó világít A teteje megfagyott, törik a kerekek alatt, olyan zajt csap, mintha harckocsival közlekednénk porcelánok között. Csak az nem vesz bennünket észre, aki nem akar, vagy süket. Megérkeztünk. Ezt már az első pillanatban látjuk. Nemcsak a jelzőrendszer helye mutatja, hogy célhoz értünk. Jókora túrás látszik a hóban. — Ezúttal nem az őzek tiszteltek meg bennünket. — káromkodik a kutyás, s máris csatolja Sátán nyakához a hosszú vezetőszárat. A kutya minden porcikájában remeg, reszket. Beidegződtek számára a jelenségek. Tudja ezt a jószág, hogyha hosszú pórázt kap, akkor nagy futásra van kilátás. De ezt mi is tudjuk. Nem kell most sokáig bajlódni a nyomolvasással. A mostani télnek nagy ajándéka, hogy olvasni lehet a hóban hagyott nyomokon, mint a képeskönyvben, vagy a kalendáriumban. Azt még a zöldfülű is azonnal látja, hogy ketten jártak itt, méghozzá, kicsit széles orrú, könnyű cipőben. Először eljutottak a műszaki rendszer vezetékeihez, babráltak rajta, átjárót, kerestek, vagy próbáltak maguknak ilyet készíteni. Nem sikerült nekik, mert közben minden bizonnyal rájuk ijesztett a duda. Ezen a helyen jól kifogták. Olyan hangja van a dudának, mint egy tajgai tehervonat mozdonyának. Nem mertek felmászni a drótok tetejére. A másik oldalon végig tiszta, érintetlen a jéggé keményedett hó. Egy ideig még reménykedtek, próbálkoztak, mert toporógtak a hó- Dan, tettek néhány lépést oldalvást is, de aztán meggondolták. — Induljunk már, tizedes elvtárs — sürget a kutyás, mert Sátán nem bír magávaL ,, — Viszket a tenyerem! -->■*»»•»*** * —Nem oda Buda, gondolom magamban, s már bekapcsoltam a rádiót. Jelentek. „Őrnagy elvtársnak jelentem. Kísérlet kifelé. Két fő. A ?■' — 25 — X rendszertől visszafordultak. A nyomokon üldözöm. A kocsit a falu felé küldöm, az útka- parő házánál vár majd ránk. A nyomok tiszták, jól olvashatók. Látás gyenge. Kérdésem nincs, kérem a további parancsot”. Ha addig nem találjuk a két határsértőt, az útkaparó házánál vár bennünket a parancsnok. Remélem, gyorsabban futunk, mint ezek. A lehető legrosszabb utat választották. Csoda lesz, ha nem törik ki a nyakukat. Az erdőnek ez a része tele van mély vízmosással, hatalmas kövekkel, kidöntött fatörzsekkel, irgalmatlanul szúrós csipkebokrokkal. Még nekünk is óvatosnak kell lenni, pedig ezekben a vastag talpú cipőkben sokkal könnyebb. Remek dolog ez a macskatalp. így nevezzük a magas szárú cipőt. Valamikor az ejtőernyősöknek is ilyen volt. Vastag, rugalmas talpú lábbeli, jól felfogja a göröngyök, kövek, rögök egyenetlenségeit. Ebben lehet futni. Futunk is. Ketten a kutya után loholunk. Ketten tőlünk jobbra, ketten meg balra tartanak. Balogh már gázt adott, az útkaparó házánál megvár. Legalább négy kilométert kell szaladni, hogy találkozhassunk, A jelzéstől nem telt el még húsz perc sem. Ha futnak, akkor sem tettek meg ezen a talajon egy kilométert sem. Időt töltöttek el, amíg mérlegelték, mit tegyenek. A nyomsáv szélén megálltak, tanakodtak. Sok-sok lábnyom mutatja: toporogtak, tanácstalanul álldogáltak. Ezek nagyon értékes percek, a mi számunkra. Futás közben is meg-megállnak. Tájékozódni- ok kell, merre menjenek., Nekifutnak egy bokornak, egy kőnek. Rabolja tőlük az időt, bennünket pedig megajándékoz. Egyszer-két- szer felbuknak a vízmosásban, vagy beleragad a lábuk a csonttá fagyott hóba. Nem lennék a helyükben egy vak lóért sem. Nekik ez kellett, hát akkor csak fussanak, féljenek, törje ki őket a hideglelés. Engem biztosan kilelne, ha hallanám, hogy kutya, ember, fegyveresek vetik magukat utánam. Talán feladnám, nem is futnék, mert oktalanságnak tűnne már az első percekben. Semmi esélyük sincs. így mérlegeltem, így látom, és futok Sátán után. Ennek a kutyának olyan iránytűje, olyan biztos érzéke van, hogy a legfinomabb műszerrel sem kelnék versenyre vele. Fut, mintha rakéta lenne izmai helyén. Nem vakkant, nem morog, csak fújtat, szag— 26 — lászik magasra tartott fejjel, s megy neki bokornak, ároknak, mintha páncél védené a szügyét. Mi meg utána. Folyik rólunk a verejték, a tüdőnk dolgozik, mint egy kovács- fujtató. Ez férfimunka. Azt hiszem, annyi reggelit kérek, ha véget ér ez a szaladás, hogy a szakács még a jövő heti normát is előhozhatja. De jó lenne most egy korty víz, egy csésze tea, egy satnya almát is szívesebben vennék most, mint holnap,, a csendben egy füzér banánt Erre mondják: álmodik a nyomor! Szerencsére nem tart ez. nagyon sokáig, mert Sátán már ezt is érzi, egyre fokozza az iramot, egyre vadabbul szedi a lábát Már vicsorít, már morog, már csahol, mert érzi, hogy a levegőben maradt emberszag, a légszimat, ahogy kutyásul mondják, meleg, közeli, friss. Ilyenkor a kutyásnak tartania kell magát, hogy magával ne sodorja, hasra ne rántsa a felbőszült állat — Ott vannak —■ kiált a kutyás, s hosz- szabb pórázra ereszti Sátánt. Nem azért teszi, hogy a két embernek engedje, egyszerűen azért, mert nem bírja már tartani. Csak két alakot lehet látni. Egy vastag derekú fa mögött állnak. Mindkettőnek a háta látszik. Akár a struccok. Azt hiszik, elég homokba dugni a fejüket, és már észre sem veszik őket. — Mindkét oldalról hozzám! — kiáltok. Tudtukra akarom adni, hogy többen vagyunk, sok fegyverrel kell szembenézniük, ha netalán fegyverrel is rendelkeznek. Társaim is látják, hogy a fa mögött állnak. Kissé oldalról fogják közre. Mi hatan, meg Sátán most olyan alakzatot vettünk fel, mint egy harapófogó. Már kezdem bánni, hogy a kocsi elment az útkaparó házához. Visszafelé nem kellene ennyit gyalogolni. Nos, nem baj,' nem kell nagyon sietni. Ismét kiáltok. Keményebben, határozottan igyekszem megparancsolni nekik, hogy emeljék magasra a kezüket, s lépjenek elő, mert ellenkező esetben, a legcsekéiyebb ellenállás láttán, vagy támadó szándék nyilvánítása esetén úgv odapörkölök, hogy a teaszűrő hozzájuk képest egy zárt, kínai falhoz hasonló valaminek látszik csupán. • i ■ X (Folytatjuk) ( I- 27 -