Tolna Megyei Népújság, 1975. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

Beszélgetés az önköltségről Több beruházás, vagy nagyobb hatékonyság? „Az önköltség az árutermelés ri- szonyai között a termék értékének az a pénzformában kifejezett része, amely a felhasznált termelőeszközök­re és a munka díjazására fordított, valamint bizonyos velük közvetlen kapcsolatos kiadásokat foglalja ma­gában; vagyis lényegében a fel­használt termelőeszközökben foglalt holt munkát és az újonnan ráfordított munkának azt a részét, amely a szükséges termékeket létrehozza.’* Uj Magyar Lexikon Mint az idézet is bizonyítja, az önköltség a termelést befo­lyásoló tényezők között az egyik legfontosabb. Alakulása kihat a ' gazdasági élet válto­zására. Erről beszélgettünk Horváth Bélával, a Tolna me­gyei Építőanyag-ipari Vállalat főkönyvelőjével. A téma bo­nyolult, összefüggésben van a vállalat valamennyi tevékeny­ségével. Az . önköltség, függ az alap­anyag beszerzési árától. Ez vállalatuknál nemegyszer igen változó. A betonvas ára, melyből hatalmas mennyiséget használnak fel,' igen változó. Korábban kilogrammja átlag 5,70 Ft-ba került, most hét forint. De előfordul, hogy húsz forintnál is drágábban kapják kilóját. Ebből adódna egy fel­adat, megkeresni a legmegfele­lőbb beszerzési forrásokat. Ezt több más cégnél meg lehet esetleg valósítani, itt nincs rá lehetőség. Ezért az önköltség csökkentésére más utakat kel­lett választani, TAKARÉKOSSÁG A jelszó, mely napjainkban egyre inkább megtelik tarta­lommal, jelentős mértékben befolyásolja a termelés költ­ségeit, az önköltséget. A cél: minél szélesebb fórumot te­remteni ezeknek az intézke­déseknek. A vállalatnál az év első hónapjaiban tételesen ki­dolgozták, hol nyílik lehetőség a takarékos munkavégzésre, a jobb gazdálkodásra. Ezeket ma már a gyakorlatban is megvalósították. Például ko­rábban a betonelemek szá­rításakor használt gerendákat, az ún. vállfákat orsóolaj és gázolaj keverékével kenték be. Ez biztosította, hogy a fához ne ragadjon oda az építő­anyag. Újabban a környékbeli termelőszövetkezetekből össze­gyűjtötték a fáradt olajat, s ezt keverik gázolajjal. A meg­oldás sokkal kevesebbe kerül, mint a korábbi, s csupán any- nyi beruházást igényelt, hogy egy tartályt kellett készíteni a fáradt olajnak. CjlTÁSOK Az önköltségét nagymérték­ben lehet csökkenteni a mun­kavégzés ésszerűbbé tételével. Ennek megvalósítására igen sok mód adódik, s ezek között igen fontos a dolgozók kezde­ményezésének, az újítómozga­lom biztosította lehetőségeknek kihasználása. Ennek előremoz- dítására intézkedéseket tettek a Tolna megyei Építőanyag­ipari Vállalatnál, s az eredmé­nyek azt bizonyítják a dolgo­zókra nemcsak kell, hanem le­het is számítani. A jó dolgozók megbecsülése alapvető feladat a vállalatnál. Erre lehetőséget biztosít az új kollektív szerződésük is, rr^ely a törzsgárda kialakítását elősegíti. A dolgozók által jó­váhagyott paragrafusok előír­ják, hogy a több év ótá a vál­lalatnál jó munkát végzők ki­emelt anyagi megbecsülésben részesüljenek. Ötéves törzs- gárdatagság után a fizetés mellé havonta 150 forint jár. Tíz év után 250-nel, húsz év után pedig 400-zal vastagszik a boríték. Ennek persze feltéte­lei is vannak. A norma telje­sítése, az anyagtakarékosság, a fiatal munkatársak segítése, tanítása, részvétel a munka­versenyben, s a jó légkör ki­alakítását elősegítő munkatársi kötelességek teljesítése. Ezek­nek a feltételeknek teljesítését egy törzsgárdabizottság vizs­gálja. S a tapasztalat azt bi­zonyítja, hogy az évente- így kifizetésre kerülő több mint 200 ezer forint hasznos be­fektetés. ■■r-w ? GÉPESÍTÉS Általánosan elterjedt, hogy a gépesítés, a modernizálás nö­veli az önköltséget. Az építő­anyag-ipari vállalatnál azon­ban rácáfoltak erre. Azzal, hogy könyebbé tették a' fizikai munkát, nem emelkedtek a termelési költségek. , ! rli. Régebben a paksi beton­üzemben csilléken szállították a cementet, kavicsot, s az egyéb alapanyagot. Most két kis dömper végzi ezt a mun­kát. A csillézésnél sokszorta ne­hezebb volt a zsákolás. A napi 40—50 tonna cementet a vasút­állomáson kellett vagonokból teherautókra rakni, majd há­rom kilométer utaztatás űtán a raktárakba vinni. A közel­múltban egy Cementsilót épí­tettek, s ide a gyárból tartály- kocsikban hozzák a cementet. A cementsiló építése az ala­pozással együtt 350 ezer fo­rintba került, s ez a költség rövid idő alatt megtérül. Se­gíti ezt, hogy a hatalmas ce­menttartály mellé egy auto­mata cementkeverő berende­zést is beállítottak. Ez nem­csak a nehéz fizikai munkát küszöböli ki, hanem a minő­séget is javítja. Korábban az adagolásnál a zsák és a víz­mérő vödör volt a mérce. S hogy a minőséggel probléma ne legyen egy-két lapáttal a szükségesnél több cementet dobtak a keverőüstbe. Most a gép szabályozza az anyagok előírt mennyiségét, ami keve­sebb anyagfelhasználás mellett biztosítja a termék egyenlete­sen jó minőségét is. A kavicskotró részleg tevé­kenységét is gazdaságosabbá tette az eszközök cseréje. A kisebb uszályokat eladták, s helyette jóval nagyobbakat vettek. Ezzel növelni tudták a termelés volumenét, s csök­kenteni az önköltséget. Tavaly az első öt hónapban 3 millió 396 ezer forint volt az árbevétel, az önköltség pedig 3 millió 327 ezer forint. Idén 5 millió 550 ezer forint árbe­vételt eredményezett a kavics- kotró-tevékenység, s az ön­költség alig emelkedett, 3 mil­lió 828 ezer forintra nőtt csu­pán. Ennek magyarázata: a változtatásokkal szinkronba hozták a kotrás, szállítás és kirakodás kapacitását. A sort lehetne hosszan foly­tatni. Ezernyi lehetőség kínál­kozott, s kínálkozik más vál­lalatoknál is a termelés kor­szerűsítésére, az önköltség csökkentésére. Legtöbb esetben olyan apró változtatásokkal, melyek nem is igényelnek ko­molyabb beruházást, százezre­ket lehet megtakarítani. 1 címben szereplő kér- ™ désre a kézenfekvő vá­lasz: mindkettő. Sok szem­pontból a szakszerű válasz se‘m más. A hatékonyság ma­gas színvonala nem zárja ki, hogy emellett beruházásra is gondoljanak valamely gazda­ságban. Már csak azért sem, mert az évről évre jó ered­ményt, a nemzeti jövedelem magas növekedési ütemét fel­mutató nemzetgazdaságnak megfelelő forrásai nyílnak a termelés bővítéséhez és az ál­lampolgárok ellátását, kényel­mét, művelődését, egészségét szolgáló hálózat fejlesztéséhez. Aj válaszút elé — „több beru­házást. vagy nagyobb haté­konyságot” — akkor kerül egy gazdaság, ha alapos a gyanú, hogy a termelés a meglévő eszközök jobb kihasználá.sával is számottevően bővíthető. Másrészt: számolni kell az­zal is, hogy éppen a hatékony­ság javításához szükséges az új beruházás. Elképzelhető ugyanis olyan működő kapaci­tás. amely ugyan nincs meg­felelően hasznosítva, de a jobb kihasználásáért már nem is ér­demes fáradozni, mert az adott gépállomány annyira korsze­rűtlen, s így még sokkal jobb szervezettség közepette is el­maradna a nemzetközi terme­lékenységi szinttől. A hazai iparban — több helyen — a sok régi gép pontosan ezt a helyzetet teremti meg. A magyar gazdaságban idő­szerű — nem is egy helyen — elemezni a kérdést: mennyit és mit ruházzanak be, illetve hol, s mit várhatnak a haté­konyság javításától. A nép­gazdaság beruházási politiká­jában a fő irányok kialakul­tak. A beruházások első szá­mú nagy csoportjával, a köz­ponti beruházásokkal a nép­gazdaság szerkezetét, a terme­lési szerkezetet kívánják kor­szerűsíteni. A beruházások másik nagy csoportjával — itt már a vállalatok erejével is számolva — a rekonstrukciós programot hajtják végre, olyan gépparkot telepítve, amelynek kihasználását már nemcsak érdemes, de úgy is kell szervezni, hpgy a veszte­ség mennél kisebb legyen. Szinte mindennapos témaként, ! a beruházásoknak ebben, a kö­rében merül fel a kérdés; ml várható egy-egy nagyobb be­ruházástól, nem eshet-e meg, hogy a veszteségeket növeli, IV ézzűnk egy egyszerű 1* számvetést: ha egy vál_ lalat pl. 50 gépet működtet egy műszakban, mert nem ta­lál embert a 2. és a 3. műszak­ra, de bővíteni akarja a kapa­citást: könnyen jut arra a gon­dolatra, hogy nem a második műszakot szervezi meg, ha­nem vesz még 50 gépet ugyan­arra a 8 órára. Mivel a régi gépek mellé az újak nem fér­nek, az ilyen beruházás több­nyire nemcsak gépi, hanem építési beruházás is. Ha ez a fejlesztés megvalósul, akkor 100 gép megy majd 8 órán át. A beruházás tehát dinamiku­sabban növeli az álló gépek számát, az időveszteséget, a kapacitás-kihasználatlanságot, mint ahogyan a termelés bő­vült. Az ilyen típusú „terme­lésbővítés” helyett mérhetet­lenül hasznosabb, ha megvizs­gálják, hogy az első 50 gép mennyit áll egy műszakban, s mi okozza az állásidőt? Válla­lati tapasztalatok szerint —■ ott, ahol nem szalagszerű a termelés — a műszak 20—35 százaléka improduktív idővé válik: hol itt, hol ott áll a gép. vagy a gépek, mert valami hiányzik a folyamatos terme­léshez. Egyszerű számítás ez,, de arra jó, hogy érzékeltesse mekkora tartalékok létezhet­nek a vállalatoknál, amelyek feltárásával nem kevés be­ruházást takaríthatnának meg.' Czámtalan 'példa van,' fő­^ képp a munka- és üzemszervezés köréből, a ter­melés előkészítésétől a: raktáJ rozásig, a szállítás megszervez zéséig, annak érzékeltetésére,' hogy a vállalati gazdálkodás­ban ma jogos a kérdés, és nem alaptalan a válasz: több beru­házás helyett a hatékonyság javításával, a munkaidő jobb kihasználásával lehet és kell bővíteni a kapacitást. A leg­közelebbi jövő kulcskérdései közé tartozik, hogy erre a kérdésre, mekkora körben ad­nak helyes választ és gyorsan. t GERENCSÉR FERENC Baráti együttműködés a színesfémkohászatban A MÁSODIK VILÁGHÁBO­RÚ UTÁN a magyar alumí­niumipar államosítása és a Szovjet—Magyar Bauxit-Alu- míniumipari Társaság — a MASZOBAL — megalapítása új utat nyitott a magyar szí­nesfémkohászat fejlődése előtt. A MASZOBAL tevékenysége idején újjáépültek és bővültek a meglévő gyárak és újabbak is épültek. Növelte termelését az almásfűzítői timföldgyár és ínotán új alumíniumkohó épült. A szovjet szakemberek magyar kollégáiknak segítsé­get nyújtottak alumíniumipa­ruk tervszerű fejlesztéséhez. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején a szov­jet és a magyar alumíniumipa­ri fejlődés lehetővé tette, hogy a két ország bővítse az együttműködést. A szovjet— magyar színesfémkohászati együttműködés példaként ál­lítható a szocialista országok elé, mint két ország népgaz­dasági ágazatának átfogó sza­kosodása és kooperációja. A hosszú távú szoros együtt­működés eredményeképpen az évente 20 ezer tonna teljesít­ményű régi ■ ajkai timföldgyár fokozatosan bővült, korszerű­södött és termelése elérte a 145 ezer tonnát. Ugyancsak AiJíán épült egy új, korszerű timföldgyár — amely 1972-ben kezdte meg a termelést —, évente 240 ezer tonna teljesít­ménnyel, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS másik gyümölcse a székesfe­hérvári alumínium hengerelt­árú és ötvözetgyár, amely Közép-Európa egyik legna­gyobb ilyen jellegű üzeme. Hengersorai, saj tolói és ener­getikai berendezései a Szov­jetunióból érkeztek. A két ország képviselői 1962. november 15-én írták alá a hosszú távú timföld- és alu­míniumipari együttműködési megállapodást. A magyar tim­föld és — ennek megfelelő mennyiségű — szovjet alumí­niumszállítások lehetővé te­szik, hogy a két ország gazda­ságosan használja fel a ren­delkezésére álló nyersanyag- és energiatartalékait. Ezenkívül egy másik egyez­mény keretében a magyar tim­föld ellenében szovjet réz ér­kezik Magyarországra. Ez a megállapodás jelentős előny­nyel jár mindkét ország szí- * nesfémkohászata számára. I ' A két ország alumíniumipa­rának sikere a közös kutatá­son, a szoros termelői kapcso­latokon alapul. A Csepel Vas­es Fémművekben például — szovjet berendezésekkel —, új csősajtoló üzem épült, ahol rézötvözetcsöveket állítanak elő. Magyar és szovjet szak­emberek közösen dolgozták ki a reoski rézérclelőhely kiak­názásának műszaki-gazdasági feltételeit A SZOVJET VAMI — Össz- szövetségi Alumíniumipari In­tézet —, a magyar FKi és Alu- terv között szoros és gyümöl­csöző ' tudományos-műszaki együttműködési kapcsolat ala­kult ki. A két testvéri ország szakemberei közös kutatást és műszaki tervezést folytatnak, kicserélik termelési tapaszta­lataikat, megküldik egymásnak új termékeik mintapéldányait és gyártási dokumentációját. A két ország hatékony tudó-' mányos-műszaki információ- cseréje teszi lehetővé, hogy jelentősen csökkentsék az új termékek gyártástechnológiá­jánák kidolgozására fordított időt. Például magyar tapasz­talatok alapján épül a Szov­jetunióban a legnagyobb euró­pai alumíniumsajtoló-üzem. Az alumíniumipari tudomá­nyos-műszaki együttműködés­sel párhuzamosan az utóbbi években a nehéz színes- és ritka földfémekkel foglalkozó kutatók kapcsolatai is meg­szilárdultak. ■ -~t«. Néhány éve közös kutatás folyik több aktuális témában, mint például a rézötvözetek grafitkristályosítón keresztül végzett folyamatos öntése a tömb- és csőgyártásban, réz­ötvözetből csövek hideghen­gerlése,, az alumínium szalagok minőségének és gazdaságossá­gának javítása, a réz- és réz­ötvözet öntecsek gyártása fo­lyamatos öntésseL A KOORDINÁCIÓS KÖZ­PONT munkaterve alapján az országok egy sor aktuális té­mában végeznek kutatást. Ilyen például a félvezető anya­gok fizikai tulajdonságainak tanulmányozása, gyártástech­nológiájuk kidolgozása, a szu­pertiszta fémek tulajdonságai, új vizsgálati módszereinek kialakítása. Más KGST-orszá- gokkal együtt folyik a félve­zetők és tisztafémek gyártás- technológiája, világszínvonala, nak elemzése és a várható fej­lődés prognózisának 1990-ig érvényes kialakítása. A KGST XXIV. ÜLÉSSZA­KÁNAK határozataiból ki-’ indulva a szovjet és a magyar kohászok az új együttműködé­si formák kialakításán dolgoz­nak. Jelenleg együtt tervezik a jugoszláviai Birac Timföld­gyárat. Ez a közös munka elő. segíti a szocialista tábor or­szágai alumíniumnyersanyag- ígényének nagyobb mérvű ki­elégítését. a Szovjetunióban és Magyarországon jelenleg is tanulmányozzák alumínium- gyárak közös építésének lehe­tőségét harmadik országokban.; P. Lomako a Szovjetunió színesfémkohászati minisztere 1975. július 2.

Next

/
Thumbnails
Contents